Kelet-Magyarország, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
t. cft. KELET-WAGTAWORSZAG Brezsnyev beszéde •• • Örményország ünnepén Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vasárnap Jerevánban beszédet mondott a Szovjet-örményország és az örmény KP 50 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepi ülésen. ..A Szovjetunió nem egyszerűen államalakulat, hanem valamennyi szovjet nép önkéntes, megbonthatatlan szocialista szövetsége. Ez a szovjet népek állami öntudatának fő és meghatározó vonása — mondotta Brezsnyev. ..A szovjethatalom évei alatt gyökeres gazdasági, kulturális és társadalmi átalakulások történtek a köztársaságban. Ez az SZKP és harci osztaga, az örmény Kommunista Párt nagyszabású alkotó és szervezői tevékenységének eredménye.” — Közeledünk — folytatta Brezsnyev — az SZKP XXIV. kongresszusához. A kommunisták sokmilliós hadserege összegezi munkájának eredményeit, elemzi az összegyűlt tapasztalatokat, levonja a megfelelő következtetéseket a jövő szempontjából. Országszerte szélesedik a nevezetes esemény tiszteletére indított szocialista verseny. Az emberek lelkesen, energikusan és önfeláldozóan dolgoznak, s munkájuk nagyszerű eredményeket hoz. Leonyid Brezsnyev méltatta Szovjet-Örményország kimagasló tudományos és kulturális eredményeit és kitért az értelmiség szerepére is. „Pártunk mindig nagyon tisztelte és tiszteli a szovjet alkotó értelmiséget — mondotta. Nagyra értékeli az irodalom és a művészet művelőit, akik mélyen tudatában vannak a társadalomban betöltött szerepüknek és a társadalom előtti felelősségüknek, akik méltóan képviselik élenjáró szocialista művészetünket, akik alkotásaikkal a kommunista eszméket erősítik. " . • ''' ' ' Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kitért néhány nemzetközi kérdésre is, jellemezte a szovjet külpolitika lényegét: „Külpolitikánk lényege a szocializmus érdekeinek védelme, a népek felszabadító harcának támogatása, az államok közötti békés együttélés elvének következetes védelmezése, a béke és a népiek közötti barátság szilárdítása.” Vietnammal kapcsolatban megjegyezte, a Szovjetunió és más szocialista ország támogatása mellett a harcoló vietnami nép meghiúsította az amerikai hadigépezet terveit és számításait. Az amerikai diplomáciának most mindenképpen ügyeskednie kell, hogy valahogyan elterelje a közvélemény figyelmét attól, milyen zsákutcába jutott. Az Egyesült Államok majdnem egy évtizedes délkelet-ázsiai agressziós hadviselésének eredményeként Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy a nemzetközi feszültség másik tűzfészkének térségében, a Közel-Keleten is egyre határozottabb az agresszorral szembeni visszacsapás, egyre nyilvánvalóbb az agresszor nemzetközi elszigetelődése. Erősödik a barátság és az együttműködés a közel-keleti nemzeti felszabadító mozgalom erői, valamint a Szovjetunió és más szocialista államok között. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára megjegyezte, hogy az európai kontinensen „észrevehető változások történnek és jogosan mondhatjuk, hogy e változások javulásra mutatnak.” A magyar kommunisták nemrég véget ért budapesti X. kongresszusa — ahonnan az SZKP küldöttségének tagjai — Grisin, Romanov elvtársak és én egyenesen ide jöttünk, Szovjet-örményország jubileumára — újabb meggyőző bizonyítéka volt a testvéri szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és öszszeforrottságának, a marxizmus—leninizmus győzedelmes lobogója alatt — mondotta Brezsnyev. „Az európai helyzet normalizálásának szempontjából komoly jelentőségű lenne néhány, Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdés rendezése. Erről a témáról a négy nagyhatalom , a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői jelenleg tárgyalásokat folytatnak Véleményünk szerint teljességgel elérhető a helyzet orvoslása Nyugat- Berlinnel kapcsolatban. Csupán az kellene hozzá, hogy az érdekelt felek jószándékról tegyenek bizonyságot és olyan határozatokat dolgozzanak ki, amelyek kielégítenék a nyugat-berlini lakosság óhajait és ugyanakkor számolnának az NDK jogos érdekeivel és szuverén jogaival” — jelentette ki Brezsnyev. Az ünnepi ülésen Ileonyid Brezsnyev átadta az Októberi Forradalom Rendjelet, amellyel Örményországot a kommunista építésben elért eredményeiért tüntették ki. Véget ért a stockholmi békekonferencia Az emberiséghez intézett felhívás és több más jelentős dokumentum elfogadásával hétfőn véget ért a vietnami, laoszi és kambodzsai helyzettel foglalkozó stockholmi világértekezlet. Az értekezlet felhívást intézett a világ minden országához, hogy fokozza az indokínai népek igazságos harcának támogatását Az értekezlet felszólítja az Egyesült Államok kormányát haladéktalanul szüntessen meg minden háborús cselekményt, beleértve a bombatámadásokat és adjon komoly • választ az " › ‹ t •‹ ( ! »,»!■ ‹ n ’ indokínai népeiknek a béke elérésére vonatkozóan tett realisztikus javaslataira. Egy sor ajánlást is elfogadott az értekezlet, amelynek értelmében a világközvélemény fokozná az indokínai népek melletti akciókat és e népeket anyagi és egészségügyi támogatásban részesítené. Ugyancsak nagy tetszéssel fogadták azt a javaslatot, amelynek értelmében előkészítenék a világ szakszervezeteinek értekezletét abból a célból, hogy a szakszervezetek által az Indokínai népeknek nyújtott támogatást egybehangolják és növeljék. Bizonyított a portugál beavatkozás Guineában Megérkezett New Yorkba az az öttagú vizsgáló bizottság, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsa megbízásából négy napon át Conakryban tanulmányozta a Guinea elleni invázió körülményeit,. Dhadur Khatri nepáli ENSZ-küldött, a bizottság elnöke újságírók kérdésére elmondta, hogy többé-kevésbé sikerült eligazodni az események szövevényében. Először azonban U Thant főtitkárt és a Biztonsági Tanácsot tájékoztatják és csak aztán terjesztik jelentésüket a nyilvánosság elé. A Conakry rádió ennél többet árul el a bizottság munkájának eredményeiről. Az ENSZ megbízottai számára a guineai kormány a portugál invázió megcáfolhatatlan bizonyítékát szolgáltatta. A rádió azt is közölte, hogy a guineai csapatok 38 zsoldost öltek meg a hét végi harcokban. Említést tesz arról is, hogy a kormánycsapatok elleni harcban a portugálok és a zsoldosok között guineai nemzetiségűek is részt vettek. A rádió egyébként beszámol arról, hogy az ENSZ-bizottságnak biztosították az elfogott zsoldosok kihallgatását és rendelkezésére bocsátották a portugál Invázió tárgyi bizonyítékait, a harcok színhelyén maradt portugál gyártmányú fegyverek és használati tárgyak egész sorát Brandt a jövő héten utazik Varsóba Mint hétfőn Bonnban hivatalosan közölték, Brandt kancellár a lengyel-nyugatnémet szerződés jövő heti aláírására nemcsak hivatalos személyiségeket visz magával Varsóba, hanem a nyugatnémet közélet több képviselőjét is. Brandt levelet intézett a három parlamenti párt frakcióelnökéhez is, felkérve őket, hogy a frakció képviseltesse magát az ünnepélyes aláírásnál. A két koalíciós párt eleget tesz a kancellár meghívásának, Barzel, a CDU —CSU frakció elnöke azonban nem küldi el képviselőjét Varsóba. A Barzelhez intézett levélben Brandt hangoztatta, hogy az aláírásnál új fejezet nyílik a két nép kapcsolatának történetében. Ezért, ha a kormány és az ellenzék a szerződéssel kapcsolatos részletekben nem is ért egyet, ezen a történelmi aktuson a CDU—CSU-nak is képviseltetnie kellene magát. Ez nem jelentene előzetes hozzájárulást a szerződéshez — írta Brandt. Bartel válaszában arra hivatkozott, az ő frakciója is osztja azt a véleményt, hogy a lengyelekkel ki kell békülni , maga meghívást fogadott el, amelynek értelmében a jövő év elején Lengyelországba utazik. Ezt alkalmasabb módszernek tartja, mint a jelenlétet az aláírásnál. Brandt sajnálkozását fejezte ki az elutasítás miatt. Bizonyos meglepetést keltett egyébként, hogy Scheel külügyminiszter a hét végén a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálásának is feltételéül szabta meg a nyugat-berlini kérdés „kielégítő rendezését.” Ezt a kijelentést a kormány szóvivői úgy magyarázták, hogy Scheel nem „jogi” feltételt akart szabni, csupán a politikai összefüggésre mutatott rá. E magyarázkodás ellenére tény, hogy a bonni kormány most már a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását is eszközül akarja felhasználni a nyugat-berlini kérdésben elérendő „eredmények” kiharcolásához. Óvatosság, hidegvér, gyors reagálás Nem könnyű a holdautó vezetése A Lunohodot „személyzeték és fotópanorámák csak téről” nyilatkozott a Pravda megkönnyítik, de nem teszik hétfői számában a kísérlet könnyűvé a „holdgépkocsi fő operatív csoportjának iávezetését”. A mély kráterek nyitója, és a kövek elkerülése, a ke-Mint közölte: a Luna—17 rekek egyhelyben forgásának sima leszállása után azonnal megelőzése óvatosságot, kiakcióba lépett az új „szolga- degvért és gyors reagálást lat”, amelyhez navigációs követel, tiszt, fedélzeti mérnök, jár- ★ művezető, továbbá antennakezelő tartozik. A hozzájuk Francia tudósok a Lánabefutó Információkat azon irodai fedélzetén elhelyezett nyomban továbbították a szelézertükör segítségével pontomélyzet parancsnokához, akiban meg akarják mérni a a kapott tájékoztatás alapján.. Hold és a Föld közötti rádöntött a „holdautó” mozgó- Volságot tórói Ahhoz, hogy a kísérletet A fő operatív csoportrá végre tudják hajtani, a Holdnyitója elégedetten nyilatkoznik a megfigyelés számára ,ott a Lunohod—1 „személy legalkalmasabb helyzetbenzetének” munkájáról. Elmen kell lennie, amire csupán behotta, hogy a személyzet tagcember első hetében került annak kiválogatása és a fel- hét sor. De elengedhetetlendatra való felkészítése már tál szükséges feltétel az is, nagyon régen megkezdődött, hogy tiszta és nyugodt le Az akcióban részt vevőket gyen a Föld légköre, hogy mindenekelőtt szigorú pszicho- biztosítani lehessen a lézer fizikai próbáknak vetették által visszavert sugár megalá. A követelmények: ké bízható megfigyelését. Ez a pesség a megfeszített figye- követelmény nyugtalanítja a lemmel hosszan tartó tévé- francia tudósokat az esős éskenységre, állhatatosság, szí-ködös időjárás miatt. A franyósság, vasegészség, és a tudósok véleménye sze-A gyakorlatok során részt ,mint a Lunohodo sikerei vettek a Lunohod üzemi „tré földi irányítása lehetővé téningjein”, de „edzettek” más szt majd a szovjet tudósok kozmikus berendezések se számára a harmadik feltétel gítségével is. A legfőbb azon teljesítését: a lézertükör elbán, hogy a Lunodrom kísér helyezkedésének pontos meglev terepen több mint 100 határozását, kilométert „tettek meg” a A kísérletben részt vevő holdjáró „tanuló vezetői- francia tudósok elmondották, ként, hogy ezt a fontos munkát az Mint a fő operatív cső tette lehetővé, hogy a szovjet párt irányítója hangsúlyozza: Lunohoddal el tudták juttató rendelkezésre álló térként a Holdra a lézertükröt. MW. (TeewnSer ) Mai kommentárunk: Hat tonna bomba A viszonylagos és jóászt látszólagos csend véget ért a vietnami hadszíntéren. Dél-Vietnam egész területéről megélénkült katonai tevékenységet jelentenek a hírügynökségek. A hét első igazán riasztó híre azonban mégsem magáról a hadszíntérről, hanem a Vietnami Demokratikus Köztársaságból érkezett. Eszerint újabb légitámadás érte a VDK területét, ezúttal a laoszi határ közelében, a demilitarizált területtől északra. Ez sajnos azt jelenti, hogy az amerikaiak — az „egyedi és elszigetelt akciókról” szóló washingtoni fogadkozások és frázisok ellenére — folytatják, amit a múlt héten a Demokratikus Vietnam ellen elkezdtek, pontosabban felújítottak: a levegőből elkövetett agressziót. A Pentagonban siettek kijelenteni, hogy ezt a legutóbbi támadást „csak” egy repülőgép követte el Csakhogy először: az agresszió megítélése soha nem függött az abban részt vevő egységek számától és másodszor: a szóban forgó egy gép ultramodern F—105-ös, amely 6 tonna bomba szállítására és természetesen ledobására alkalmas. Mindezzel a Fehér Ház óriási, az eddiginél nagyobb felelősséget vett magára. Az indokínai helyzet jelenlegi szakaszában még elképzelni is nehéz negatívabb hatású lépést, mint a VDK elleni légitámadások felújítása, márpedig — legalábbis az elmúlt napokban — pontosan ez történt. Érdemes röviden visszapillantanunk az ügy régebbi és közvetlenebb előzményeire. Emlékszünk: a kiprorvokált tonkin-öbölbeli Incidens ürügyén Johnson elnök elrendelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, mondván, tsz majd megtöri a vietnami nép ellenállását és elvezeti Washingtont a katonai győzelemhez. Ma már közismert, hogy ennek az ellenkezője bizonyult igaznak: esztendőkön át hullottak a bombák Észak-Vietnamra, he az eredmény nem a vietnami szabadságharc, hanem Johnson bukása volt. A közvetlen előzmény: az amerikaiak néhány napja kudarccal végződött kísérletet tettek Észak-Vietnamban elfogott pilótáik kiszabadítására és ezzel egyidejűleg újra bombázták a VDK-t A hétfői támadásról szóló legújabb jelentés fényében még ez a mentegetőzész összeomlott, alaposan megnőtt az a veszély, hogy a bombázások felújítása a hosszabb távú washingtoni döntés. Ha ez bebizonyosodik, tovább halványulnak az indokínai béke kilátásai és kérdésessé válhat a párizsi tárgyalások jövője is. Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós I. A vietnami hadjáratból hazatérő amerikai veteránok fejében, valamennyi háborút járt katona elődjükhöz hasonlóan, életre szóló emlékek kavarognak. Bármilyen távol szolgáltak is a fronttól, rendkívüli időnek érzik ott töltött katonaidejüket, amely múlékony mindennaposságában is, úgy érezték, a hősiesség felé hajlott. Hazahozta magával emlékeit Sven Eriksson, leszereléséiig első osztályú közlegény is — így hívom, mert tetézné az őt kerülgető veszélyt, ha valódi nevét használnám —, de el sem tudja képzelni, mit művel majd emlékeivel a jövő. 1968 áprilisában kitüntetéssel szerelt le. A huszonnégy évesen is háborús veterán, aki Minnesota északnyugati vidékének egyik kicsiny, mezőgazdasági településéről származik, még abban sem biztos, hogy ragaszkodna-e élményeihez, ha történetesen módjában állna, hogy uralkodjék emlékezetén. Eriksson vietnami élményei természetesen változatosak voltak, nem egy közülük élesen vésődött tudatába. Már maga az, mondja, hogy megismerhetett egy ázsiai országot — kalandszámba ment. Az ottani táj egészen más, mint Minnesota e szögletének dermedt síkságai; életében először gázolt át rizsföldeken, hunyorgott a buja, gubancos dzsungel hirtelen homályában, barangolt bizonytalanul, fejéig beborítva a magas elefántfűben. Gyalogos lévén, Eriksson nem kevés bevetést csinált végig, ha akarná, felidézhetné, hogyan vett részt megerősített állások elfoglalásában, tűzharcokban, amikor a golyózápor valósággal a földhöz szegezte, de különösen egy rajtaütésről beszélhetne, amelyben egységének fele megsebesült. Eriksson mégis habozás nélkül bevallja, hogy valahányszor vietnami szolgálati idejére gondol, egyetlen kép bukkan fel benne. Egy vietnami parasztlány képe, aki két-három évvel lehetett fiatalabb nála, s akivel a Délkínai-tengertől néhány mérföldre, a Központi Fennsík egyik eldugott falucskájában, 1966. november 18-án „ismerkedett meg”. A legénységi állomány négy másik tagjával Eriksson azon a napon felderítő őrjáratot végzett a lány faluja közelében. Csak ködösen emlékszik a lány külsejére. Arra viszont világosan, hogy a lány szájában szembeötlő aranyfogat látott, s hogy a lány sötétbarna szeme olykor nagyon beszédesen csillogott. Arra is emlékszik, hogy a lány piros, kékes színű üveg fülbevalót viselt; azért figyelt fel a rajta függő csecsebecsére, mert tompán felfénylett, amikor azon a napos délutánon parancsot kapott, hogy őrizze a lányt. Mint a legtöbb lány, parasztos, bő, fekete pizsamaruhát viselt, amely elrejtette alakját, Erikssonnak, mégis olyan érzése támadt, hogy karcsú és törékeny, talán százötvenöt centiméter magas lehet. A nevét csak akkor tudta meg, amikor a lány már nem élt, a hadbírósági tárgyaláson, ahol a lány húga igazolta a lány személyazonosságát. Ezt a hadbírósági tárgyalást Eriksson maga kezdeményezte, és ő volt a kormány koronatanúja. A lány neve — valódi neve — Phan Thi Mao volt Eriksson egyetlen szót sem váltott vele, egyikük sem beszélt a másik nyelvén. Ismeretsége a lánynyal alig tartott tovább huszonnégy óránál, s ez volt egyszersmind a lány életének utolsó huszonnégy órája. Katonatársai, négyen, akikkel az őrjáratot végezte, megerőszakolták és megölték a lányt, testét egy hegyi bozótban hagyták hátra. Egyikük háromszor belédöfött tőrével, s amikor a védelem felkérte Erikssont, írja le a döfések hangját, ő így vallott: „Lőttem, beleztem is szarvast. Éppen úgy hangzott, mint amikor az ember belekésel a szarvasba, tompa, huppanó hang, vagy valami hasonló...” Beszéltem Erikssonnal a lakásán, mondjuk Minneapolisban, ahol leszerelése óta egy közép áruházban asztalos. Takaros, szerény, háromszobás lakásban él feleségével, Kirstennel. A falakat az asszony műkedvelő festményei díszítik. Hármasban beszélgettünk. ám Eriksson huszonhárom éves, egy biztosítási irodában titkárnő. Nincs gyerekük. Négy éve házasodtak össze, röviddel azután, hogy Erikssont behívták. Gyermekkoruk óta ismerik egymást, az apák egymás szomszédságában gazdálkodtak, és szűkölködtek, akár a környék sok más farmerje. Mrs. Eriksson még azt is hozzátette, hogy a környéken jobbára skandináv bevándorlók laktak. „Olyan vidék, ahol az emberek büszkék rá, hogy nem keltenek feltűnést” Apró termetű, csinos, szőke nő, eleven, értelmes modorú. Alig tettem be a lábam, máris kávéval, süteménnyel kínált. Azt mondta, örül, hogy Mao történetét akarom hallani. (Folytatjuk)