Kelet-Magyarország, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
« «MM I CELET-T MRGYARORSZÁG Ülésezik az SZKP kongresszusa Az SZKP XXIV. kongreszszusának szerda délelőtti ülésén Pjotr Maserov, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára elnökölt. Pjotr Nyeporozmnyij energetikai és villamosításügyi miniszter szólalt fel legelőször. Ezután Vaszilij Prohorov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek tevékenyen kivették részüket az új ötéves terv irányelveinek kidolgozásából. A dolgozók tízmilliói vitatták meg az irányelveket, számos javaslatot terjesztettek elő, amelyeket figyelmesen megvizsgált az SZKP Központi Bizottsága és a minisztertanács. A moszkvai Lihacsov autógyárban az automatizált és gépesített szalagok hossza elérte a 75 kilométert — mondotta felszólalásában Pavel Borogyin, a gyár igazgatója. Konsztantyin Geraszimov, az Orosz SZSZSZK miniszterelnök-helyettese és tervbizottságának elnöke felszólalásában hangsúlyozta: helyesnek tartja a pártnak a köztársaság keleti körzetei gazdasági potenciáljának növelését, természeti kincseinek gyorsított ütemű kihasználását célzó irányvonalát. Amilcar Cabral, a Portugál- Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának főtitkára felszólalásában kijelentette: Lenin halhatatlan lángelméje és tanítása olyan hatalmas erő, amely segíti és állandóan ösztönzi az igazi antiimperialista harcosokat. Nem csökkentjük az afrikai szolidaritásnak és a világ többi gyarmatosításellenes erői szolidaritásának jelentőségét, ha őszintén megmondjuk, hogy harcunkhoz a legnagyobb támogatást éppen a Szovjetuniótól kapjuk — hangsúlyozta Amilcar Cabral. Hernan del Canto, a Chilei Szocialista Párt képviselője kongresszusi felszólalásában megállapította: — Mi, chilei szocialisták nem érezzük idegeneknek és kívülállóknak magunkat a Szovjetunióban. Az önökkel való sokéves barátság lehetővé tette, hogy megismerjük a szocializmus vívmányait. Nem érezzük idegennek magunkat azért sem, mert a marxista-leninista tanításon alapuló elméleti nézeteink egybeesnek Nisizava Tomio, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára üdvözlő beszédében pártjának harci szolidaritásáról biztosította a kongresszusi küldötteket, az SZKP tagjait és a szovjet népet. Nisizava Tomio kijelentette, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban bonyodalmak vannak. Kijelentette: ha minden marxista- leninista párt szigorúan be fogja tartani a kölcsönös kapcsolatok általánosan elismert normáit, akkor „még a számos fontos kérdésben meglévő véleményeltérések mellett is lehetségesek az együttes akciók a közös ellenség ellen vívott küzdelemben.” Nyikolaj Taraszov szovjet könnyűipari miniszter felszólalásában az üzemek műszaki korszerűsítésének problémáival foglalkozott. Elmondta, hogy iparágában az új ötéves tervben a termelés növekedésének 95 százalékát a munkatermelékenység emelésével érik el. Taraszov hangsúlyozta, hogy a tömegfogyasztási cikkek többségénél a keresletet 2-3 éven belül teljes mértékben szeretnék kielégíteni. Marc Drumeaux, a Belga Kommunista Párt elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy az SZKP kongresszusa nagy hatást gyakorol és a jövőben is gyakorolni fog a békéért, demokráciáért, haladásért és a szocializmusért vívott harc menetére. Nicolas Saul, a Libanoni Kommunista Párt főtitkára fetezólakisában az SZKP XXIV. kongresszusa és a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozása közötti szoros kapcsolatra hívta fel hallgatósága figyelmét. ,A moszkvai tanácskozás, hatására elért kimagasló sikerek — mondotta — meggyőző módon vádolják a kínai vezetők szakadár, szovjetellenes politikai aknamunkáját. Pártunk határozottan elítéli a kínai vezetők álláspontját és a szovjetellenesség minden megnyilvánulását, bárhonnan induljon is ki és bármivel igyekezzék leplezni magát.” Alekszandra Monahova, a Kommunarka szovhoz igazgatója elmondotta, hogy az új ötéves terv irányelveit megvitatták az általa vezetett szovhozban. Mint mondotta, az irányelvek lelkes helyeslésre találtak a dolgozóknál. Mihail Prokofjev, a Szovjetunió közoktatásügyi minisztere a kongresszus délutáni ülésén kijelentette, hogy a szovjet pedagógusok helyeslik a népgazdaság fejlesztésének új ötéves tervére vonatkozó irányelvtervezetet. Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke felszólalásában aláhúzta, hogy az irányelvek tervezete a párt Központi Bizottsága hatalmas alkotó és kollektív munkájának okmánya. A munkát közvetlenül az SZKP Központi Bizottsága irányította, s kezdettől fogva meghatározta a 9. ötéves terv fő feladatát: azt, hogy a népgazdaság fejlesztését mind tejesebben az életszínvonal emelése érdekeinek rendeljék alá. A kilencedik ötéves terv irányelveinek a kongresszus elé terjesztett tervezete — mondotta Bajken Asimov, a kazah minisztertanács elnöke — a társadalmi és gazdasági feladatok nagysága tekintetében páratlan a szovjet állam történetében. Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke kijelentette : — A Szovjetunió a béke legfontosabb tényezője, a nemzetközi küzdőtéren a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért harcoló erők legfőbb támasza. Az Osztrák Kommunista Párt véleménye szerint az imperializmus és a nyugatnémet revansizmus elleni következetes harccal el lehet érni az európai biztonság problémáinak kedvező megoldását, s ez elválaszthatatlanul összefügg a Német Demokratikus Köztársaság, valamint az Európában fennálló határok teljes és minden vonatkozású elismerésével. A kongresszust üdvözlő beszédében Aziz Mohammed, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára többek között ezeket mondotta: — Pártunk az októberi forradalom országával, a nagy Lenin pártjával való megbonthatatlan szolidaritást mindig valódi proletár internacionalizmus és az igazi hazafiság megvalósításának tekintette. Jorge Colle Cuero, a Bolíviai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa előmozdítja a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősödését. — Mindamellett akadnak olyanok, akik a szovjetellenesség zászlaját lobogtatják — mondotta a továbbiakban. — Ez ismételten megmutatkozik a kínai vezetők politikájában. Mi feltétel nélkül elutasítjuk a szovjetellenesség bármely formáját, akármilyen mezt öltsön is. Meir Wilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára kijelentette, hogy az izraeli kormánykörök és cionista vezetők „fékevesztett szovjetellenes propagandát folytatnak.” Ámde sem ők, sem amerikai gazdáik nem tudják kitörölni a népek emlékezetéből azt a feledhetetlen tényt, hogy a Szovjetunió döntő szolgálatot tett az emberiség megmentéséért a náci barbároktól, így sok millió zsidó megmentéséért is. Az Izraeli Kommunista Párt kezdettől fogva határozottan küzd a háború és a megszállás ellen —, jelentette ki a szónok. Ezzel — folytatta — mind internacionalista, mind hazafias kötelességünket teljesítjük. A ciprusi nép kitartó harcot folytat az imperializmus és cinkosai ellen, a minden imperialista függőség alóli felszabadulásért — jelentette ki Ezekiel Papajoannu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának főtitkára. A fekete ezredesek fasiszta terrorja ellenére, az amerikai imperializmus által nekik nyújtott nyílt támogatás ellenére a juntánakban sikerült kikerülni az elszigeteltségből — jelentette ki Kosztasz Kolijannisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. „A görög nép továbbra sincs legyőzve." A délutáni ülésen 115 tagú bizottságot választottak , a Szovjetunió 1971—75-ös népgazdaságfejlesztési tervének irányvonal-tervezetével kapcsolatos módosítások és javaslatok megvitatására. Az SZKP XXIV. kongreszszusa csütörtökön folytatja munkáját. fm. Spiffeil Ébredés az űrben, kotkodácsolásra Jazdovszkij professzor a hosszan tartó űrutazásról V. I. Jazdovszkij profeszszor, a szovjet űrhajós- és tudósküldöttség vezetője a Technika Házában tartott előadásában a közeljövő egyik legfontosabb űrkutatási feladataként a hosszan tartó űrutazások feltételeinek kidolgozását jelölte meg. A világhírű tudós erről a kérdésről nyilatkozott dr. Majercsik Sándornak, az MTI tudományos főmunkatársának. " Az űrhajózás első tíz esztendejének imponáló sikerei ellenére a kozmosz kutatásának még csak kezdetén tartunk. Bonyolult tudományos és technikai feladatok egész sorát kell megoldanunkahhoz, hogy valóra válhassanak a huzamosabb ideig tartó űrrepülések, valamint az, hogy az ember hosszabb időt tölthessen más égitesten. A tudósok és a technikai szakemberek felelőssége egyaránt igen nagy, minden eshetőséggel számolva kell törekedniök az űrhajózással járó kockázatok kikapcsolására és olyan életfeltételeket kell teremteniök az űrhajósok számára, hogy a hosszabb ideig tartó űrutazás se járjon egészségi károsodással és megfelelő kondícióban tudják végrehajtani a rájuk bízott feladatokat. A huzamos űrrepüléseket az eddigiektől lényegesen eltérő feltételek között lehet lebonyolítani. Ez egyaránt áll az oxigén-, víz és élelemellátásra. Az eddig felbocsátott űrhajók utasai mindezek tekintetében a szó szoros értelmében készletből éltek. Az oxigént gáz, vagy folyékony állapotban, illetőleg vegyületekben vitték magukkal, elegendő vízkészletet tartalékoltak az űrhajóban, és lényegében előre elkészített élelmet fogyasztottak, amit legfeljebb melegíteniük kellett. A gázanyagcsere termékeit, elsősorban a széndioxidot vegyi anyagokkal közömbösítették, a szervezetből eltávozó salakanyagokat zárt edényben tartották megfelelő fertőtlenítés után. Növénytermesztés az űrhajóban A hosszan tartó, több hónapos, esetleg több éves űrutazásokhoz szükséges alapvető életfeltételeket nem lehet ilyen úton biztosítani. Az oxigén, a víz és az alapvető elemek természetes körforgásához hasonló folyamatot kell létrehozni az űrhajóban. Röviden szólva mesterséges bioszférát kell teremteni. Oxigénforrásként számba jöhetnek ugyan magas oxigéntartalmú vegyületek vagy a víz elektrolízise, a döntő tényező azonban itt is a természetes körforgás, a kilehelt széndioxidból az oxigén visszanyerése. Ebben igen fontos szerepet játszik majd az űrhajón végbemenő növénytermesztés, a növények ugyanis természetes úton vonják ki és hasznosítják a széndioxid szenét és visszajuttatják a levegőbe a tiszta oxigént. Hasonlóképpen szükséges lesz visszanyerni a felhasznált vizet is, a levegő páratartalmának kivonásától a növényi felhasználáson át különböző regeneráló eljárásokig. A tápanyagok újratermeléséhez a növényzeten kívül szükség lesz bizonyos mikroorganizmusokra, hogy fehérjét tudjanak termelni, sőt állatokra is. Erre a célra az eddigi kísérletek szerint legalkalmasabbnak a tyúk látszik. Némi túlzással tehát azt is mondhatnók, hogy az űrhajósok a maguk termelte növények között élnek és a falusi parasztokhoz hasonlóan tyúkok kotkodácsolására ébrednek majd, ami bizonyos földi hangulatot varázsol az űrhajóba és általában az egész, földi mintára kialakított bioszféra a puszta életfeltételeken túl lényeges pszichikai hatást is gyakorol az űrhajósokra, csökkenti a magukra maradottság lehangoló érzését. Tudományos feladataik és az űrhajók vezérlése mellett már csak létfenntartásuk érdekében is foglalkozniuk kell a növénytermesztéssel és állattenyésztéssel, s abban a földön sehol nem található helyzetben lesz részük, hogy az újratermelésnek sokkal rövidebb ciklusait figyelhetik meg, valósággal szemmel láthatják a növények növekedését, az állatok fejlődését, minthogy a folyamatokat különböző katalizátorok gyorsítják majd. Űrszakács és diéta — A tápanyagoknak az űrhajón történő újratermelése teszi lehetővé, hogy az űrhajósok friss, egészséges, jó ízű „földi” koszton élhessenek. Bevonul az űrhajósok sorába az „űrszakács”, aki az űrhajózás biztonsága, az űrhajósok egészsége egyik legfontosabb testi-pszichikai tényezőjéről gondoskodik. Vizsgálata ugyancsak fontos kutatási téma. A földi tapasztalatok szerint rövidebb ideig egymástól egyéniségben, hangulati elemekben stb. lényegesen különböző egyének is jól megvannak, sőt együttlétük frissítőleg, üdítőleg hat. Egészen más a helyzet azonban egy olyan űrkabinban, ahol aránylag kis helyen hosszú ideig kell az embereknek elviselniük egymás esetleges kellemetlen tulajdonságait, szokásait stb. Márpedig az űrutasok közötti harmónia, egyetértés rendkívül fontos dolog, az űrkutatás sikerének egyik alapfeltétele. Ezért új módszereket, teszteket kell kidolgozni, amelyekkel meg tudjuk majd állapítani, hogy az űrhajósokat jellemvonásaik, személyiségük, tulajdonságaik alapján úgy válogassuk össze, hogy hosszú ideig tartó összezártság alatt se jöjjenek létre elviselhetetlen feszültségi állapotok, hanem jó egyetértésben végezhessék munkájukat. — A súlytalanság következményeinek vizsgálata még távolról sem tekinthető befejezettnek — mondta ezután Jazdovszkij professzor. — A huzamosabb ideig tartó súlytalansági állapot megváltoztathatja a szervezet egyes biokémiai, biofizikai, anyagcsere-folyamatait. Többek között kiválhatnak kalciumtartalmú sók és ezt a csontozat szenvedheti meg. Másfelől, megszűnvén a földi viszonyok között az izomrendszerre állandóan ható terhelés, bizonyos izomelváltozások, gyengülés következhetik be. Az űrutazás alatt tehát minden nap megfelelő igénybevételnek, terhelésnek kell az izomzatot alávetni. A különböző anyagcsere-elváltozások, biokémiai, biofizikai ártalmak ellen pedig megfelelő diétákat kell kidolgozni. „Házipatika“ a kozmoszban Mindezeknek a kérdéseknek tanulmányozásában igen nagy nehézséget jelent, hogy földi körülmények között tulajdonképpen nem lehet létrehozni a súlytalanság állapotát. Az állandóan működő orbitális űrállomások létrehozása lehetővé teszi majd a biológia és az orvostudomány számára ezeknek a problémáknak megoldását, nem szólva természetesen az űrállomásokon folytatott csillagászati, fizikai és egyéb tudományos megfigyelésekről. — Az űrhajósok „házi patikája” — folytatta Jazdovszkij professzor — minden űrhajó felszerelésének fontos része. Kellékei: lázcsillapítók, fertőtlenítők, altatók, nyugtatók, antibiotikumok, kötözőszerek, jód, stb. Az űrpatika összeállítását azonban a földitől eltérően különleges orvosi vizsgálatok előzik meg. Számolni kell ugyanis azzal, hogy az űrhajósok szervezete nem egyformán reagál a különböző orvosságokra, ki kell zárni esetleges allergia fellépésének lehetőségét. A szovjet és az amerikai szakemberek véleménye teljesen megegyezik abban, hogy a hosszan tartó űrrepülésekre orvost is kell vinni, méghozzá nem szűk szakterület specialistáját, hanem széles körű tudással fölvértezett, több szakmára kiképzett szakembert. Csurka István: 20. — Ki vezényelte ki őket? A pincér elmosolyodik. — Hát ki? A fejesek. Tudja, hogy van ez? A kultúrának menni kell. Zima csak bólogat, hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést, és elégedett is az eredménnyel. Szántódi házának pincéje, ahová Luciánót rejtette. Most éppen enni kap Szántódiól. Nem valami bőséges a vacsora. Szántódi óvatoskodva lép be, kezében a lábassal, Luciánó kezébe nyomja és alaposan megfeddi: — Nagyon zajos vagy... és rengeteget dohányzol... csak úgy ömlik ki a füst az ablakon. Ne bagózz! Luciánó gyatra kis vackához megy, megtalálja a cigarettát és a gyufát, magához veszi. — Ezt a néhány napot kibírod cigaretta nélkül. Aztán már felfelé menet az ajtóból. — Éjfélkor feljöhetsz vizelni. Luciáné kétségbe van esve. — De nekem most kell. Szántódi hallani sem akar erről, egy mozdulattal elutasítja : — Most még nagyon világos van. Zima Jenő ugyanazzal a mondhatni keménykalapos eleganciával és titokzatossággal, amivel a vonatról leszállt, sétálgat a falu utcáin. Mintha semmi dolga nem volna, mintha semmi nem érdekelné. Kirakat előtt ácsorog, benéz egy-egy udvarba, áll a mozi előtt, s végül befordul a bábaképző intézet utcájába. KISREGÉNY Amint így, szinte véletlenül betekint az intézet rácskerítésén át a portásfülkébe, egy ottfelejtett plakáton akad meg a szeme, amelyen annak idején az emlékezetes „BOHÓC NÉZŐ TALÁLKOZÓ”-t hirdették meg. Ez most szemet szúr neki. Megáll, figyelmesen elolvassa, aztán egy hirtelen elhatározássál belép az intézet kapuján. Az igazgatónő irodájában idegesen fogadja a titokzatos urat, és amikor túl van az első szabadkozáson, már a másodikat mondja: — Higgye el kérem, nekem sokkal kellemetlenebb. Szántódi elvtárs azzal hozta ide azt az illetőt, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb cirkuszművésze, és hogy a növendékek rendkívül sokat tanulhatnak tőle. Zima arcán most sem lehet észrevenni, hogy ismét egy számára fontos adat birtokába jutott. Szokása szerint megint nem arról beszél, illetve kérdez, ami érdekli, hanem valami másról. — Mégis, mit gondol, mit tanulhatnak egy bohóctól a bábanövendékek? Az igazgatónő ezt a kérdést is elhárítja. — Kérem, ha nekem a népművelési osztály helyettes vezetője azt mondja, hogy ez jó és ezt feltétlenül meg kell csinálni, akkor én azt megcsinálom. Az igazság az, hogy maga Szántódi elvtárs sem tudta, hogy a találkozó botrányba fog fulladni. Zima nagyon óvatosan és burkoltan, tulajdonképpen csak most kezd rátérni arra, ami őt érdekli. — Szántódi elvtárs máskor is szervez ilyen találkozókat? — Itt nálunk még nem szervezett. — És a növendékek látták a cirkusz műsorát? — Szántódi elvtárs kötelezővé tette egy előadás megtekintését. Zima egy kicsit gondolkozik. — Ez az ő stílusa? Ő általában minden előadás megtekintését kötelezővé szokta tenni ? — Nem. Egyáltalán nem. Ezt most valahogy nagy ki a szívén viselte. — És legalább jó volt az előadás? — Hát, őszinte legyek, nem mondhatnám. Zima még egy pillanatig maga elé mered, aztán, amikor úgy véli, hogy neki enynyi elég, feláll. Az igazgatónő rémülten néz rá, fogalma sincs róla, hogy kivel tárgyalt A falu csárdájának bejáratára egy idegen férfi egy ,nagy táblát akasztott ki, LELTÁROZÁS MIATT ZÁRVA. Bent a söntésben azonban egyáltalán nem leltározás folyik, illetve nagyon különös leltározás: oda terelik be a cirkuszi öttalálatosokat. Tehát úgyszólván az egész társulat, és arra várnak, hogy egy segédnyomozó felszólítására egyenként beléphessenek a kihallgató szobává átalakított különterembe. (Folytatjuk)