Kelet-Magyarország, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

« «MM I CELET-T MRGYARORSZÁG Ülésezik az SZKP kongresszusa Az SZKP XXIV. kongresz­­szusának szerda délelőtti­ ülé­sén Pjotr Maserov, a Belo­rusz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára elnökölt. Pjotr Nyeporozmnyij ener­getikai és villamosításügyi miniszter szólalt fel legelő­ször. Ezután Vaszilij Prohorov, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkára fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek tevé­kenyen kivették részüket az új ötéves terv irányelveinek kidolgozásából. A dolgozók tízmilliói vitatták meg az irányelveket, számos javasla­tot terjesztettek elő, amelye­ket figyelmesen megvizsgált az SZKP Központi Bizottsá­ga és a minisztertanács. A moszkvai Lihacsov autó­gyárban az automatizált és gépesített szalagok hossza el­érte a 75 kilométert — mon­dotta felszólalásában Pavel Borogyin, a gyár igazgatója. Konsztantyin Geraszimov, az Orosz SZSZSZK minisz­terelnök-helyettese és tervbi­zottságának elnöke felszóla­lásában hangsúlyozta: he­lyesnek tartja a pártnak a köztársaság keleti körzetei gazdasági potenciáljának nö­velését, természeti kincseinek gyorsított ütemű kihasználá­sát célzó irányvonalát. Amilcar Cabral, a Portugál- Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjá­nak főtitkára felszólalásában kijelentette: Lenin halhatat­lan lángelméje és tanítása olyan hatalmas erő, amely segíti és állandóan ösztönzi az igazi antiimperialista har­cosokat. Nem csökkentjük az afrikai szolidaritásnak és a világ többi gyarmatosításel­lenes erői szolidaritásának jelentőségét, ha őszintén meg­mondjuk, hogy harcunkhoz a legnagyobb támogatást ép­pen a Szovjetuniótól kapjuk — hangsúlyozta Amilcar Cabral. Hernan del Canto, a Chilei Szocialista Párt képviselője kongresszusi felszólalásában megállapította: — Mi, chilei szocialisták nem érezzük idegeneknek és kívülállóknak magunkat a Szovjetunióban. Az önökkel való sokéves barátság lehe­tővé tette, hogy megismerjük a szocializmus vívmányait. Nem érezzük idegennek ma­gunkat azért sem, mert a marxista-leninista tanítá­son alapuló elméleti néze­teink egybeesnek Nisizava Tomio, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára üdvöz­lő beszédében pártjának har­ci szolidaritásáról biztosítot­ta a kongresszusi küldötteket, az SZKP tagjait és a szov­jet népet. Nisizava Tomio kijelentet­te, hogy a nemzetközi kom­munista mozgalomban bonyo­dalmak vannak. Kijelentet­te: ha minden marxista- leninista párt szigorúan be fogja tartani a kölcsönös kap­csolatok általánosan elismert normáit, akkor „még a szá­mos fontos kérdésben meglé­vő véleményeltérések mel­lett is lehetségesek az együt­tes akciók a közös ellenség ellen vívott küzdelemben.” Nyikolaj Taraszov szovjet könnyűipari miniszter felszó­lalásában az üzemek műszaki korszerűsítésének problémái­val foglalkozott. Elmondta, hogy iparágában az új ötéves tervben a termelés növekedé­sének 95 százalékát a mun­katermelékenység emelésé­vel érik el. Taraszov hangsúlyozta, hogy a tömegfogyasztási cik­kek többségénél a keresle­tet 2-3 éven belül teljes mértékben szeretnék kielégí­teni. Marc Drumeaux, a Belga Kommunista Párt elnöke fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy az SZKP kongresszusa nagy hatást gyakorol és a jövőben is gyakorolni fog a békéért, demokráciáért, ha­ladásért és a szocializmusért vívott harc menetére. Nicolas Saul, a Libanoni Kommunista Párt főtitkára fetezólakisában az SZKP XXIV. kongresszusa és a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácsko­zása közötti szoros kapcsolat­ra hívta fel hallgatósága fi­gyelmét. ,A moszkvai tanácskozás, hatására elért kimagasló si­kerek — mondotta — meg­győző módon vádolják a kí­nai vezetők szakadár, szov­­jetellenes politikai aknamun­káját. Pártunk határozottan elítéli a kínai vezetők állás­pontját és a szovjetellenes­­ség minden megnyilvánulá­sát, bárhonnan induljon is ki és bármivel igyekezzék lep­lezni magát.” Alekszandra Monahova, a Kommunarka szovhoz­­ igaz­gatója elmondotta, hogy az új ötéves terv irányelveit megvitatták az általa veze­tett szovhozban. Mint mon­dotta, az irányelvek lelkes helyeslésre találtak a dolgo­zóknál. Mihail Prokofjev, a Szov­jetunió közoktatásügyi mi­nisztere a kongresszus dél­utáni ülésén kijelentette, hogy a szovjet pedagógusok he­lyeslik a népgazdaság fej­lesztésének új ötéves tervére vonatkozó irányelvtervezetet. Nyikolaj Bajbakov, a Szov­jetunió Állami Tervbizottsá­gának elnöke felszólalásában aláhúzta, hogy az irányelvek tervezete a párt Központi Bi­zottsága hatalmas alkotó és kollektív munkájának okmá­nya. A munkát közvetlenül az SZKP Központi Bizottsága irányította, s kezdettől fogva meghatározta a 9. ötéves terv fő feladatát: azt, hogy a nép­gazdaság fejlesztését mind tejesebben az életszínvonal emelése érdekeinek rendeljék alá. A kilencedik ötéves terv irányelveinek a kongresszus elé terjesztett tervezete — mondotta Bajken Asimov, a kazah minisztertanács elnöke — a társadalmi és gazdasági feladatok nagysága tekinteté­ben páratlan a szovjet állam történetében. Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke ki­jelentette : — A Szovjetunió a béke legfontosabb tényezője, a nemzetközi küzdőtéren a bé­kéért, a nemzeti független­ségért, a demokráciáért és a szocializmusért harcoló erők legfőbb támasza.­­ Az Osztrák Kommunista Párt véleménye szerint az imperializmus és a nyugatné­met revansizmus elleni kö­vetkezetes harccal el lehet ér­ni az európai biztonság prob­lémáinak kedvező megoldá­sát, s ez elválaszthatatlanul összefügg a Német Demokra­tikus Köztársaság, valamint az Európában fennálló hatá­rok teljes és minden vonat­kozású elismerésével. A kongresszust üdvözlő beszédében Aziz Mohammed, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára többek között ezeket mondotta: — Pártunk az októberi forradalom országával, a nagy Lenin pártjával való megbonthatatlan szolidari­tást mindig valódi proletár internacionalizmus és az iga­zi hazafiság megvalósításá­nak tekintette. Jorge Colle Cuero, a­ Bolí­viai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy az SZKP XXIV. kongresszu­sa előmozdítja a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének erősödését. — Mindamellett akadnak olyanok, akik a szovjetelle­­nesség zászlaját lobogtatják — mondotta a továbbiakban. — Ez ismételten megmutat­kozik a kínai vezetők politi­kájában. Mi feltétel nélkül el­utasítjuk a szovjetellenesség bármely formáját, akármi­lyen mezt öltsön is. Meir Wilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára kije­lentette, hogy az izraeli kor­mánykörök és cionista veze­tők „fékevesztett szovjetelle­nes propagandát folytatnak.”­­ Ámde sem ők, sem amerikai gazdáik nem tudják kitörölni a népek emlékeze­téből azt a feledhetetlen tényt, hogy a Szovjetunió döntő szolgálatot tett az em­beriség megmentéséért a ná­ci barbároktól, így sok millió zsidó megmentéséért is. Az Izraeli Kommunista Párt kezdettől fogva határo­zottan küzd a háború és a megszállás ellen —, jelentet­te ki a szónok. Ezzel — foly­tatta — mind internaciona­lista, mind hazafias köteles­ségünket teljesítjük. A ciprusi nép kitartó har­cot folytat az imperializmus és cinkosai ellen, a minden imperialista függőség alóli felszabadulásért — jelentette ki Ezekiel Papajoannu, a Ciprusi Dolgozó Nép Hala­dó Pártjának főtitkára. A fekete ezredesek fasiszta terrorja ellenére, az ameri­kai imperializmus által ne­kik nyújtott nyílt támogatás ellenére a juntának­ban sike­rült kikerülni az elszigetelt­ségből — jelentette ki Kosz­tasz Kolijannisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. „A görög nép továbbra sincs legyőzve." A délutáni ülésen 115 tagú bizottságot választottak , a Szovjetunió 1971—75-ös nép­gazdaságfejlesztési tervének irányvonal-tervezetével kap­csolatos módosítások és ja­vaslatok megvitatására. Az SZKP XXIV. kongresz­­szusa csütörtökön folytatja munkáját. fm. Spiffei­l Ébredés az űrben, kotkodácsolásra Jazdovszkij professzor a hosszan tartó űrutazásról V. I. Jazdovszkij profesz­­szor, a szovjet űrhajós- és tudósküldöttség vezetője a Technika Házában tartott előadásában a közeljövő egyik legfontosabb űrkutatási feladataként a hosszan tartó űrutazások feltételeinek ki­dolgozását jelölte meg. A vi­lághírű tudós erről a kérdés­ről nyilatkozott dr. Majer­­csik Sándornak, az MTI tu­dományos főmunkatársának. " Az űrhajózás első tíz esztendejének imponáló si­kerei ellenére a kozmosz ku­tatásának még csak kezdetén tartunk. Bonyolult tudomá­nyos és technikai feladatok egész sorát kell megoldanunk­­ahhoz, hogy valóra válhassa­nak a huzamosabb ideig tar­tó űrrepülések, valamint az, hogy az ember hosszabb időt tölthessen más égitesten. A tudósok és a technikai szak­emberek felelőssége egyaránt igen nagy, minden eshető­séggel számolva kell töreked­­niök az űrhajózással járó kockázatok kikapcsolására és olyan életfeltételeket kell te­­­remteniök az űrhajósok szá­mára, hogy a hosszabb ideig tartó űrutazás se járjon egészségi károsodással és megfelelő kondícióban tudják végrehajtani a rájuk bízott feladatokat.­­ A huzamos űrrepü­léseket az eddigiektől lénye­gesen eltérő feltételek között lehet lebonyolítani. Ez egy­aránt áll az oxigén-, víz és élelemellátásra. Az eddig fel­bocsátott űrhajók utasai mindezek tekintetében a szó szoros értelmében készletből éltek. Az oxigént gáz, vagy folyékony állapotban, illető­leg vegyületekben vitték ma­gukkal, elegendő vízkészletet tartalékoltak az űrhajóban, és lényegében előre elkészí­tett élelmet fogyasztottak, amit legfeljebb melegíteniük kellett. A gázanyagcsere ter­mékeit, elsősorban a széndi­oxidot vegyi anyagokkal kö­zömbösítették, a szervezetből eltávozó salakanyagokat zárt edényben tartották megfelelő fertőtlenítés után. Növénytermesztés az űrhajóban A hosszan tartó, több hó­napos, esetleg több éves űr­utazásokhoz szükséges alap­vető életfeltételeket nem le­het ilyen úton biztosítani. Az oxigén, a víz és az alapvető elemek természetes körforgá­sához hasonló folyamatot kell létrehozni az űrhajóban. Rö­viden szólva mesterséges bioszférát kell teremteni. Oxi­­génforrásként számba jöhet­nek ugyan magas oxigéntar­talmú vegyületek vagy a víz elektrolízise, a döntő tényező azonban itt is a természetes körforgás, a kilehelt széndi­oxidból az oxigén visszanye­rése. Ebben igen fontos sze­repet játszik majd az űrha­jón végbemenő növényter­mesztés, a növények ugyanis természetes úton vonják ki és hasznosítják a széndioxid szenét és visszajuttatják a levegőbe a tiszta oxigént. Ha­­sonlóképpen szükséges lesz visszanyerni a felhasznált vi­zet is, a levegő páratartal­mának kivonásától a növényi felhasználáson át különböző regeneráló eljárásokig. A tápanyagok újratermeléséhez a növényzeten kívül­­ szük­ség lesz bizonyos mikroorga­nizmusokra, hogy fehérjét tudjanak termelni, sőt álla­tokra is. Erre a célra az ed­digi kísérletek szerint legal­kalmasabbnak a tyúk látszik. Némi túlzással tehát azt is mondhatnók, hogy az űrhajó­sok a maguk termelte növé­nyek között élnek és a falusi parasztokhoz hasonlóan tyú­kok kotkodácsolására ébred­nek majd, ami bizonyos földi hangulatot varázsol az űrha­jóba és általában az egész, földi mintára kialakított bi­oszféra a puszta életfeltétele­ken túl lényeges pszichikai hatást is gyakorol az űrhajó­sokra, csökkenti a magukra maradottság lehangoló érzé­sét. Tudományos feladataik és az űrhajók vezérlése mellett már csak­ létfenntartásuk ér­dekében is foglalkozniuk kell a növénytermesztéssel és ál­lattenyésztéssel, s abban a földön sehol nem található helyzetben lesz részük, hogy az újratermelésnek sokkal rövidebb ciklusait figyelhetik meg, valósággal szemmel lát­hatják a növények növekedé­sét, az állatok fejlődését, minthogy a folyamatokat kü­lönböző katalizátorok gyorsít­ják majd. Űrszakács és diéta — A tápanyagoknak az űrhajón történő újratermelé­se teszi lehetővé, hogy az űrhajósok friss, egészséges, jó ízű „földi” koszton élhes­senek. Bevonul az űrhajósok sorába az „űrszakács”, aki az űrhajózás biztonsága, az űrhajósok egészsége egyik legfontosabb testi-pszichikai tényezőjéről gondoskodik. Vizsgálata ugyancsak fontos kutatási téma. A földi ta­pasztalatok szerint rövidebb ideig egymástól egyéniség­ben, hangulati elemekben stb. lényegesen különböző egyé­nek is jól megvannak, sőt együttlétük frissítőleg, üdítő­­leg hat. Egészen más a hely­zet azonban egy olyan űrka­binban, ahol aránylag kis helyen hosszú ideig kell az embereknek elviselniük egy­más esetleges kellemetlen tu­lajdonságait, szokásait stb. Márpedig az űrutasok közötti harmónia, egyetértés rendkí­vül fontos dolog, az űrkuta­tás sikerének egyik alapfelté­tele. Ezért új módszereket, teszteket kell kidolgozni, amelyekkel meg tudjuk majd állapítani, hogy az űrhajóso­kat jellemvonásaik, szemé­lyiségük, tulajdonságaik alapján úgy válogassuk össze, hogy hosszú ideig tartó össze­zártság alatt se jöjjenek létre elviselhetetlen feszültségi ál­lapotok, hanem jó egyetértés­ben végezhessék munkájukat. — A súlytalanság követ­kezményeinek vizsgálata még távolról sem tekinthető befe­jezettnek — mondta ezután Jazdovszkij professzor. — A huzamosabb ideig tartó súlytalansági állapot megvál­toztathatja a szervezet egyes biokémiai, biofizikai, anyag­csere-folyamatait. Többek kö­zött kiválhatnak kalcium­tartalmú sók és ezt a csonto­zat szenvedheti meg. Másfe­lől, megszűnvén a földi vi­szonyok között az izomrend­szerre állandóan ható terhe­lés, bizonyos izomelváltozá­sok, gyengülés következhetik be. Az űrutazás alatt tehát minden nap megfelelő igény­­bevételnek, terhelésnek kell az izomzatot alávetni. A kü­lönböző anyagcsere-elváltozá­sok, biokémiai, biofizikai ártalmak ellen pedig megfe­lelő diétákat kell kidolgozni. „Házipatika“ a kozmoszban Mindezeknek a kérdések­nek tanulmányozásában igen nagy nehézséget jelent, hogy földi körülmények között tulajdonképpen nem lehet létrehozni a súlytalanság ál­lapotát. Az állandóan mű­ködő orbitális űrállomások létrehozása lehetővé teszi majd a biológia és az orvos­­tudomány számára ezeknek a problémáknak megoldását, nem szólva természetesen az űrállomásokon folytatott csil­lagászati, fizikai és egyéb tu­dományos megfigyelésekről. — Az űrhajósok „házi pa­tikája” — folytatta Jazdovsz­kij professzor — minden űrhajó felszerelésének fontos része. Kellékei: lázcsillapí­tók, fertőtlenítők, altatók, nyugtatók, antibiotikumok, kötözőszerek, jód, stb. Az űrpatika összeállítását azon­ban a földitől eltérően különleges orvosi vizs­gálatok előzik meg. Számolni kell ugyanis azzal, hogy az űrhajósok szervezete nem egyformán reagál a kü­lönböző orvosságokra, ki kell zárni esetleges allergia fellé­pésének lehetőségét.­­ A szovjet és az ameri­kai szakemberek véleménye teljesen megegyezik abban, hogy a hosszan tartó űrrepü­lésekre orvost is kell vinni, méghozzá nem szűk szakte­rület specialistáját, hanem széles körű tudással fölvérte­zett, több szakmára kiképzett szakembert. Csurka István: 20. — Ki vezényelte ki őket? A pincér elmosolyodik. — Hát ki? A fejesek. Tud­ja, hogy van ez? A kultúrá­nak menni kell. Zima csak bólogat, hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést, és elé­gedett is az eredménnyel. Szántódi házának pincéje, ahová Luciánót rejtette. Most éppen enni kap Szántódiól. Nem valami bőséges a va­csora. Szántódi óvatoskodva lép be, kezében a lábassal, Luciánó kezébe nyomja és alaposan megfeddi: — Nagyon zajos vagy... és rengeteget dohányzol... csak úgy ömlik ki a füst az ab­lakon. Ne bagózz! Luciánó gyatra kis vacká­hoz megy, megtalálja a ciga­rettát és a gyufát, magához veszi. — Ezt a néhány napot ki­bírod cigaretta nélkül. Aztán már felfelé menet az ajtóból. — Éjfélkor feljöhetsz vi­zelni. Luciáné kétségbe van esve. — De nekem most kell. Szántódi hallani sem akar erről, egy mozdulattal eluta­sítja : — Most még nagyon vilá­gos van. Zima Jenő ugyanazzal a mondhatni keménykalapos eleganciával és titokzatosság­gal, amivel a vonatról le­szállt, sétálgat a falu utcáin. Mintha semmi dolga nem volna, mintha semmi nem ér­dekelné. Kirakat előtt ácso­­rog, benéz egy-egy udvarba, áll a mozi előtt, s végül be­fordul a bábaképző intézet utcájába. KISREGÉNY Amint így­, szinte véletle­nül betekint az intézet rács­kerítésén át a portásfülkébe, egy ottfelejtett plakáton akad meg a szeme, amelyen annak idején az emlékezetes „BOHÓC­ NÉZŐ TALÁL­­KOZÓ”-t hirdették meg. Ez most szemet szúr neki. Meg­áll, figyelmesen elolvassa, aztán egy hirtelen elhatáro­zássál belép az intézet kapu­ján. Az igazgatónő irodájában idegesen fogadja a titokzatos urat, és amikor túl van az első szabadkozáson, már a másodikat mondja: — Higgye el kérem, ne­kem sokkal kellemetlenebb. Szántódi elvtárs azzal hozta ide azt az illetőt, hogy Kö­­zép-Európa egyik legnagyobb cirkuszművésze, és hogy a növendékek rendkívül sokat tanulhatnak tőle. Zima arcán most sem le­het észrevenni, hogy ismét egy számára fontos adat bir­tokába jutott. Szokása szerint megint nem arról beszél, il­letve kérdez, ami érdekli, hanem valami másról. — Mégis, mit gondol, mit tanulhatnak egy bohóctól a bábanövendékek? Az igazgatónő ezt a kér­dést is elhárítja. — Kérem, ha nekem a népművelési osztály helyet­tes vezetője azt mondja, hogy ez jó és ezt feltétlenül meg kell csinálni, akkor én azt megcsinálom. Az igazság az, hogy maga Szántódi elv­társ sem tudta, hogy a talál­kozó botrányba fog fulladni. Zima nagyon óvatosan és burkoltan, tulajdonképpen csak most kezd rátérni arra, ami őt érdekli. — Szántódi elvtárs más­kor is szervez ilyen találko­zókat? — Itt nálunk még nem szervezett. — És a növendékek látták a cirkusz műsorát? — Szántódi elvtárs kötele­zővé tette egy előadás meg­tekintését. Zima egy kicsit gondolko­zik. — Ez az ő stílusa? Ő ál­talában minden előadás meg­tekintését kötelezővé szokta tenni ? — Nem. Egyáltalán nem. Ezt most valahogy nagy ki a szívén viselte. — És legalább jó volt az előadás? — Hát, őszinte legyek, nem mondhatnám. Zima még egy pillanatig maga elé mered, aztán, ami­kor úgy véli, hogy neki eny­­nyi elég, feláll. Az igazgatónő rémülten néz rá, fogalma sincs róla, hogy kivel tárgyalt A falu csárdájának bejá­ratára egy idegen férfi egy ,nagy táblát akasztott ki, LELTÁROZÁS MIATT ZÁR­VA. Bent a söntésben azon­ban egyáltalán nem leltáro­zás folyik, illetve nagyon különös leltározás: oda tere­lik be a cirkuszi öttalálato­­sokat. Tehát úgyszólván az egész társulat, és arra vár­nak, hogy egy segédnyomozó felszólítására egyenként be­léphessenek a kihallgató szo­bává átalakított különterem­be. (Folytatjuk)

Next