Kelet-Magyarország, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

t­o Wal Tanácskozik a Szovjetunió Legfelső Tanácsa A moszkvai Kremlben má­sodik napja tart a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának ülésszaka. A szövetségi ta­nács és a nemzetiségi tanács külön ülésen foglalkozott a Szovjetunió 1971/75 évi öt­éves népgazdaság-fejlesztési tervének kérdéseivel, vala­mint az 1972-es évi költség­vetés-tervezettel. Mindkét kérdést a szovjet kormány terjesztette a Legfelső Ta­nács elé. Ma folytatják az ötéves terv, valamint az 1972. évi terv és költségvetés terveze­tének megvitatását. A nem­zetiségi tanácsban e kérdé­sekről már csütörtökön este befejeződött a vita. Megnyílt az NKP kongresszusa Csütörtökön délelőtt meg­nyílt Düsseldorfban a Né­met Kommunista Párt négy­napos kongresszusa. A nyu­gatnémet kommunisták se­regszemléjén 605 küldött és 245 vendégküldött vesz részt. A kommunista testvérpár­tokat 22 küldöttség képviseli. Jelen vannak a szocialista országok pártjainak dele­gációi. A Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletében Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vesz részt a kongresszuson. Az NKP kongresszusának első napján Kurt Bachmann, a párt elnöke tartotta meg beszámolóját. A referátum elemzi a nemzetközi helyzet alakulását, ismerteti a nyu­gat-németországi viszonyok fejlődését és meghatározza a párt előtt álló feladatokat A Német Kommunista Párt nevében felhívással fordult a szociáldemokratákhoz és ja­vasolta, hogy közös akcióban lépjenek fel a dolgozó lakos­ság helyzetének megjavítá­sáért, a jobboldal visszaveré­séért és az európai enyhülés javára bekövetkezett intéz­kedések megszilárdításáért. Beszéde befejező részében az NKP elnöke hangsúlyozta az ideológiai munka fontos­ságát és hitet tett az NKP és a testvérpártok összeforrott­­sága mellett. Az ENSZ-közgyűlésen Disszonáns kínai hang a leszerelésről Az ENSZ-közgyűlés szerdai napján a szovjet leszerelési javaslatról folyó vitában fel­szólalt Csiao Kuan-hua kül­ügyminiszter-helyettes, a kí­nai ENSZ-delegáció vezetője is. Szovjetellenes vádaskodá­soktól hemzsegő beszéde vé­gén nyíltan azt ajánlotta a közgyűlésnek, hogy tegye fél­re az általános leszerelési konferenciára tett szovjet ja­vaslatot és ezen az üléssza­kon ne is szavazzon róla. A kínai érvelés „a két szuper­­hatalomról” szóló ismert koncepciójával előhozakodva, azon a vonalon haladt, hogy amíg az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem tesznek ünnepélyes ígéretet, hogy nem nyúlnak elsőként nuk­leáris fegyverhez az ilyen fegyverrel nem rendelkező országokkal szemben, nem szerelik le külföldi támasz­pontjaikat és nem vonják vissza külföldről nukleáris fegyvereiket és célba juttató eszközeiket minden határo­zat és egyezmény írott ma­­laszt marad. A kínai külügy­miniszter-helyettes elítélte a részleges atomcsendegyez­ményt és az atomsorompó­egyezményt is, mint amelyek csak arra szolgáltak, hogy ál­cázzák a ,,szuperhatalmak” további fegyverkezését. Jakov Malik szovjet ENSZ- fődelegátus válaszában rá­mutatott, hogy az Egyesült Államok után most Kína a második ország, amely ellen­zi a leszerelési konferencia szovjet tervét, és kijelentet­te, hogy „ez a duett élesen disszonáns hangot ütött meg a többi delegátus nyilatko­zataihoz képest”. Malik hangsúlyozta, hogy a kínai nyilatkozat ferdíté­seivel és rágalmazásával szemben a Szovjetunió 1945 óta, amikor a Kínai Népköz­­társaság még meg sem ala­kult, elsőként és következe­tesen javasolta az atomfegy­verek végleges betiltását és megsemmisítését. Rámutatott, hogy a kínai felszólalás ajándék az imperialistáknak, akik 26 éve harcolnak a le­szerelés ellen, „ez a propa­ganda teljesen idegen a marxizmus a leninizmus iga­zi szellemétől” — mondotta a szovjet fődelegátus. irat FT MAGYAR*fiSZAP* Aláírták a magyar—szovjet árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet Csütörtökön délben Moszk­vában aláírták az 1972-re szóló magyar—szovjet áru­csere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyző­könyv az árucsere-forgalom több mint tizennégy százalé­kos növekedését irányozza elő. A forgalom értéke meg­haladja az egymilliárd 750 millió rubelt. Magyar részről Biró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ter, szovjet részről pedig Nyikolaj Patolicsev külke­reskedelmi miniszter írta alá a jegyzőkönyvet. Az ünnep­ségen Vlagyimir Novikov szovjet miniszterelnök-he­lyettes is jelen volt. Az árucsere-forgalmi jegy­zőkönyv aláírása után a két külkereskedelmi miniszter rövid beszédet mondott. Nyikolaj Patolicsev hang­súlyozta, hogy az 1971—75-re szóló hosszú lejáratú keres­kedelmi megállapodás első évének jegyzőkönyvi tervét a két ország előreláthatólag mintegy 5 százalékkal túltel­jesíti. A szovjet miniszter méltatta az új jegyzőkönyv irányszámaiban tükröződő nagy előrelépést. A forgalom növekedésével párhuzamo­san fokozódik a partnerek felelőssége is, fűzte hozzá Patolicsev. A szállításokban előforduló bármely késede­lem, vagy fennakadás egész sor üzem munkáját hátrál­tathatja. A közszükségleti cikkekről szólva a szovjet miniszter külön kiemelte, hogy ezek közvetlenül a ba­ráti ország kiskereskedelmi hálózatába, az üzletekbe ke­rülnek. Befejezésül Patolicsev hangsúlyozta, hogy a szocia­lista integráció nemrégiben elfogadott komplex program­ja hozzá fog járulni a két ország közötti forgalom to­vábbi növekedéséhez, ami a két ország gazdasági és po­litikai kapcsolatainak, barát­ságának szorosabbra fűzését is elősegíti. Biró József válaszában ki­jelentette: teljes mértékben egyetért szovjet kollégájával abban, hogy a kereskedelmi szállítások bonyolítása döntő fontosságú mindkét ország szempontjából. Számunkra azonban ez annál is jelentő­sebb — hangoztatta a mi­niszter, mert mint ismeretes, Magyarország nemzeti jöve­delmének negyven százaléka exportból származik. Külke­reskedelmi forgalmunk 40 szá­zalékát pedig a Szovjetunióval bonyolítjuk le. Éppen ezért számunkra e kapcsolatok ápolása elsőrendű gazdasági és politikai kérdés. E kap­csolatok fejlődésének ütemé­ből kiindulva Biró József ki­fejezte reményét, hogy 1973- ra a magyar—szovjet árucse­re-forgalom értéke eléri a 2 milliárd rubelt. Megyei tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról) feltételhez kötését állítja szembe a dolgozó tanulási kedvével. A magasabb szak­mai és általános képesítés sem minden munkahelyen vívott még ki magának meg­felelő helyet. Sokan a na­gyobb tudás megszerzése után sem részesülnek maga­sabb órabérben, fizetésben, vagy erkölcsi elismerésben. Egyes munkahelyeken a vezetők kifejezetten a dolgo­zó magánügyének tekintik, hogy tovább tanul-e vagy sem. Közüggyé kell tenni ismét a tanulást — fogalmazták meg többen a megyei ta­nácskozáson. Ez azonban hosszú folyamat és sok em­ber munkája szükséges hoz­zá. Elsősorban a vezetők fe­lelősségén — a párt-, szak­­szervezet és más társadalmi szervek felvilágosító munká­ján — múlik, hogy sikerül lerövidíteni az utat az el­határozástól a tettig, a sike­res tanulásig. Hangoztatták a megbeszé­lésen, hogy továbbra is a leg­járhatóbb út az üzemek ál­tal helyben szervezett­­ és megfelelő körülményekkel ellátott általános és középis­kolai osztályok indítása. Ez óvja meg a dolgozókat az utazással járó időveszteség­től, fáradságtól. Szorgal­mazni szükséges a magánta­nulást is, hisz sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel, mert nem ismerik a tovább­tanulásnak ezt a korszerű formáját. Nem lehet azon­ban csupán az iskolaszerű képzésre korlátozni a felnőt­tek ismereteinek bővítését. Szükséges nyitott — kötet­len — formákat is találni, a jelenlegieket továbbfejlesz­teni, ahol azok képezhetik magukat, akik nem akarnak felnőtt „diákok” lenni. Ebben segíthetnek sokat a közműve­lődési intézmények, a könyv­tárak, művelődési házak, klubok, különféle szakmai körök. Ismételten elhangzot­tak javaslatok arra vonatko­zóan — adó- és más anyagi kedvezményekkel — is te­gyék érdekelté a vállalato­kat, üzemeket, hogy törődje­nek jobban a dolgozók kép­zésével. A megyei felnőttoktatási tanácskozás Horváth Miklós összefoglalójával fejezte be munkáját. 1971. november 31. Népszavazás a szocializmusra A Csehszlovák Nemzeti Front titkárának nyilatkozata Ma és holnap általános vá­lasztásokat tartanak Cseh­szlovákiában. Megválasztják az államhatalmi szervek tag­jait a községi és városi nem­zeti bizottságoktól kezdve a köztársaság szövetségi gyű­léséig. Hogyan folynak a vá­lasztási előkészületek, mi a sajátossága az esedékes vá­lasztásnak? Ezekre a kérdé­sekre válaszol Miloslav Vá­cik, a Csehszlovák Nemzeti Front titkára. — A választási hadjárat utolsó szakaszához érkeztünk. A jelölőgyűléseken aktívan részt vesz a Nemzeti Front valamennyi pártja és társa­dalmi szervezete. Ezeket a gyűléseket a lehető legna­gyobb gonddal készítettük elő. Nemrég a CSKP és a Nemzeti Front központi bi­zottságainak együttes ülésén konkretizáltuk a választási kampány feladatait. A köz­társaságokban, a megyékben, a járásokban, a városokban és a községekben megalakí­tottuk a Nemzeti Front vá­lasztási bizottságait. A bi­zottságokban mintegy het­venezer aktivistánk működik közre. A főhadiszállás a Csehszlovák Nemzeti Front központi választási bizottsá­ga. — A Nemzeti Front jelölt­jeinek összeállításáról, listá­ra vételéről szólva, meg kell említenem, hogy az összeál­lítás minden korábbinál job­ban tükrözi társadalmunk szociális struktúráját. Je­lentősen növekedett a terme­lésben közvetlenül részt vevő munkások és a parasztság, a nők és a fiatalok aránya. A nemzetiségi összetétel is job­ban­ megfelel a lakosság etni­kai struktúrájának. — Külön kell foglalkoznom a választási programokkal is. összeállításukban — a XIV. pártkongresszus határozatai alapján — aktívan részt vet­tek a nemzeti bizottságok, valamint a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szerve­zetek és pártok. A programok a választási ciklusra, vagyis öt évre szólnak, összeállítá­sukkor a járási és megyei bizottságok messzemenően figyelembe vették a helyi igényeket és sajátosságokat, mint Gustáv Husák, pártunk első titkára hangsúlyozta a CSKP és a Nemzeti Front vezető szerveinek együttes ülésén, a választási progra­mok elfogadása és realizálá­sa fontos a társadalom to­vábbi konszolidálódása, az állam és szervei megszilárdí­tása szempontjából.­­ Az országban több mint nyolcezer agitációs iroda mű­ködik. Az agitátorok egyéni­leg foglalkoznak a válasz­tókkal, ellátogatnak minden családhoz és megmagyaráz­zák a Nemzeti Front prog­ramtételeit. Most kerül sor a képviselőjelöltek és a vá­lasztók közös gyűléseire. Nagy figyelmet szentelnek annak, hogy megvilágítsuk a választók előtt a proletár internacionalizmus elveit, Csehszlovákia helyét a szo­cialista nemzetek közösségé­ben, a Szovjetunióval való barátságunk szilárdításának jelentőségét. Fontosnak tart­juk a lenini nemzetiségi po­litika propagálását, vala­mint annak megvilágítását, hogy szilárdítani kell a test­véri kapcsolatokat a csehek, szlovákok, magyarok és ha­zánk más nemzetiségei kö­zött. Az eddiginél nagyobb gondoskodással vesszük kö­rül az első választókat (lega­lább 2 millió ilyen válasz­tónk van, az összes szava­zásra jogosultak mintegy egyötöde.) Azok a fiatalok, akik részt vesznek a válasz­tási hadjáratban személyesen győződhetnek meg a szocia­lista demokrácia előnyeiről. A konszolidálódás kedvező feltételeket teremtett a vá­lasztások eredményes lebo­nyolításához. Növekszik a dolgozók politikai aktivitása, s ez mindenekelőtt a munká­ban jut kifejezésre. Bizton reméljük, hogy a most meg­tartandó választás népszava­zás lesz a szocializmus mel­lett. (RS) Elutazott az SZMBT küldöttsége A Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége, amely T. Se. Hacsaturov akadémi­kusnak, a társaság alelnöké­­nek vezetésével részt vett a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság országos értekezletén, csütörtökön elutazott Buda­pestről. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és a Kül­ügyminisztérium képviselője búcsúztatta. Ott volt A. M. Szorokin követtanácsos, a szovjet nagykövetség ideigle­nes ügyvivője. Kibírhatatlannak hittük a 30—32 fokos meleget augusz­tusban, dupláját mutatott a szauna borszeszhőmérője, amikor beléptünk. Felmen­tünk a háromlépcsős padká­ra, ott még melegebb volt. Száraz meleg. A kályha tete­jén kőhalom parázslótt, on­totta a meleget. És amikor azt hittük, hogy ennél mele­gebbet már nem lehet kibírni. Walie Beek, az Avantgárd Kol­hoz elnöke odalöttyintett egy pohár vizet az izzó kőhalom­ra. Ezt már valóban nem le­hetett kibírni. Mintha forró vízbe estünk volna. Eltelt egy perc, aztán még néhány és egyre kellemesebben éreztük magunkat. Amikor pedig már patakokban folyt rólunk a víz, vagy tíz perc után, ki a szabadba, nyakig a tó hideg vizébe. — Ez a víz tisztább, mint sok helyütt a vezetékből fo­lyó. Ezt szakemberek állapí­tották meg! — dicsekedett úszás közben Evald Kaldu a tartui járási tanács elnöke. Valóban, minden kis ka­vics látszott az alján. . — Van ilyen tavunk még néhány, de ezt szeretik az emberek. Már szabályozni kellett, hogy hova lehet szau­nát építeni. — Néhány tó? — Észtországban 1500 tó van. — És a járásban? — Itt is van száz. Bár a járás nem nagy. A tartui já­rásnak 55 ezer lakosa van és területe 3032 négyzetkilomé­ter. Két városa is bizony ap­rócska. Elvának 6­7 ezer la­kosa van. Kallastennek mind­össze kétezer, Tartu nem tar­tozik a járáshoz. A városi rangot egy település nem a lélekszáma, hanem az ipara, területi jelentősége és törté­nelmi múltja alapján kapja meg. A járás „vegyes érdekelt­ségű” vidék. Van mezőgazda­sága, jól termelő kolhoza több is, de nem hiányzik a változatos ipar sem. Az ipari üzemek többsége a mezőgaz­daságra épült, települt. Más szóval , elsősorban a mezőgaz­dasági nagyüzemek termékeit dolgozza fel. Van a tartui já­rásban konzervgyár, tejfeldol­gozó, halkombinát. Ezenkívül tőzegfeldolgozó, elektromos üzem, áramszabályozókat gyártó vállalat. Elektromos készülékeket nemcsak a köz­társaság, hanem az egész Szovjetunió számára készíte­nek. Néhány száz méternyi úszás után — vissza a szaunába. Ott talán még melegebb volt, mint először, de már nem kellemet­len. Sőt. Nyírfalevélből kö­tött „csokrokat” hideg vízbe mártottunk, és pirosra csap­kodtuk magunkat vele. Már magunk öntöttük a vizet a kőre. És közben faggattuk a tanácselnököt. — Milyen a választottak és a választók kapcsolata, ho­gyan alakul a demokratiz­mus? — Az első kapcsolat a vá­lasztások alkalmával alakult ki, amikor a jelöltet szavaza­taikkal elküldik a tanácsba a választók- Ez a kapcsolat erő­södik a hónapok, az évek so­rán. A tanács tagjai nemcsak üléseznek, hanem rendszere­sen találkoznak a választóik­kal is. Évente kétszer kötele­sek számot adni a munkájuk­ról, elmondják, hogy milyen határozatokat szavaztak meg az üléseken és azokat mikép­pen hajtották végre. — Hogyan segíti a tanács a tanácstagok megfelelő tá­jékozódását? — Az üléseken valameny­nyien részt vesznek, véle­ményt nyilvánítanak, dönte­nek. Itt mindig elmondjuk, milyen kisebb döntéseket hoz­tunk a két ülésszak között. Ezenkívül írásos anyagot ál­lítunk össze számukra, hogy megfelelő választ adhassanak választóiknak. Bizony gyak­ran elhangzik olyan kérdés az ilyen beszámolók alkalmá­val, hogy „személyesen ma­ga mit csinált a tanácsban?” A választópolgárok nemcsak a testületi döntésre kíváncsi­ak, hanem arra is, hogy ta­nácstagjuk miként felelt meg a bizalomnak. — Hogyan alakult ki a köz­ségi tanácsoknál az önállóság, a helyi döntések joga? ■— Természetesen nincs ab­szolút önállóság, hiszen a központi akaratnak is érvé­nyesülnie kell. Azért, ha szá­zalékban kellene kifejeznem az önállóságot, a helyi dönté­si jogot, akkor úgy 25—75 százalékos arányt mondanék. Vagyis az alsóbb tanácsok, a községek és városok 75 szá­zalékban döntenek, határoz­nak a saját választóikat ér­deklő és érintő ügyekben, míg 25 százalékban a központi, a járási, a köztársasági akarat érvényesül. Például a járási tanács szakigazgatási osztá­lya dönt a kultúrmunkások, a pedagógusok kinevezéséről, elhelyezéséről, bírálja el a benyújtott pályázatokat. Ugyanakkor kinevezésük után már a községi, a városi taná­csok gondoskodnak róluk Harmadszor, vagy negyed­szer ültünk már a forró szau­na magas padkáján. Mond­juk, úgy tudjuk, a szauna finn eredetű. Azt mondják, té­vedés. Az igaz, hogy az észa­ki népek kedvelik, de lám, Nixon elnök még a Fehér Házban is építtetett. Más­részt a „satn" fürdőt jelent, sajátos, forró levegős fürdőt , és nem gőzfürdőt. Nem volt feltűnő, hogy be­szélgetés közben Beck elv­társ, a kolhozelnök egy dézsa vizet hozott a szaunába. Gon­doltuk, ezzel hűsíti majd ma­gát, ha már égeti a hőség. Ellenkezőleg! A hideg vizet egy hirtelen mozdulattal ráborította a kályha izzó köveire. Szemöl­dökünket, fülünket, karunkat égette a hirtelen forróvá vált levegő, menekültünk a tó vi­zébe, ő pedig maradt és neve­tett. Tréfából azt javasoltuk a tanácselnöknek, legalább há­romszor adják vissza átdol­gozásra a kolhoz tervét. — Az nem olyan egyszerű — fordította komolyra a szót Kajdu elvtárs. — Mert igaz, hogy mi vizsgáljuk a kolho­zok terveit és mi hagyjuk jó­vá azokat. De az utób­bi években ebben is nö­vekedett a tsz-ek és ál­lami gazdaságok önállósá­ga. Mi csupán azt nézhetjük meg, megfelel-e a tervük a köztársasági, vagy az össz­­szövetségi elképzeléseknek. Ha eleget tettek a köz érde­keinek, akkor szabadon ter­melhetnek és értékesíthetik árujukat. Azt mondják, egy üven szaunadélután másfél, két kilót is levesz az ember 51... és még csak interjú sem kell hozzá. Csaba — Gárdonyi Rokonlátogatáson 2, Szaunában

Next