Kelet-Magyarország, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-26 / 279. szám
to Wal Tanácskozik a Szovjetunió Legfelső Tanácsa A moszkvai Kremlben második napja tart a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. A szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács külön ülésen foglalkozott a Szovjetunió 1971/75 évi ötéves népgazdaság-fejlesztési tervének kérdéseivel, valamint az 1972-es évi költségvetés-tervezettel. Mindkét kérdést a szovjet kormány terjesztette a Legfelső Tanács elé. Ma folytatják az ötéves terv, valamint az 1972. évi terv és költségvetés tervezetének megvitatását. A nemzetiségi tanácsban e kérdésekről már csütörtökön este befejeződött a vita. Megnyílt az NKP kongresszusa Csütörtökön délelőtt megnyílt Düsseldorfban a Német Kommunista Párt négynapos kongresszusa. A nyugatnémet kommunisták seregszemléjén 605 küldött és 245 vendégküldött vesz részt. A kommunista testvérpártokat 22 küldöttség képviseli. Jelen vannak a szocialista országok pártjainak delegációi. A Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletében Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vesz részt a kongresszuson. Az NKP kongresszusának első napján Kurt Bachmann, a párt elnöke tartotta meg beszámolóját. A referátum elemzi a nemzetközi helyzet alakulását, ismerteti a nyugat-németországi viszonyok fejlődését és meghatározza a párt előtt álló feladatokat A Német Kommunista Párt nevében felhívással fordult a szociáldemokratákhoz és javasolta, hogy közös akcióban lépjenek fel a dolgozó lakosság helyzetének megjavításáért, a jobboldal visszaveréséért és az európai enyhülés javára bekövetkezett intézkedések megszilárdításáért. Beszéde befejező részében az NKP elnöke hangsúlyozta az ideológiai munka fontosságát és hitet tett az NKP és a testvérpártok összeforrottsága mellett. Az ENSZ-közgyűlésen Disszonáns kínai hang a leszerelésről Az ENSZ-közgyűlés szerdai napján a szovjet leszerelési javaslatról folyó vitában felszólalt Csiao Kuan-hua külügyminiszter-helyettes, a kínai ENSZ-delegáció vezetője is. Szovjetellenes vádaskodásoktól hemzsegő beszéde végén nyíltan azt ajánlotta a közgyűlésnek, hogy tegye félre az általános leszerelési konferenciára tett szovjet javaslatot és ezen az ülésszakon ne is szavazzon róla. A kínai érvelés „a két szuperhatalomról” szóló ismert koncepciójával előhozakodva, azon a vonalon haladt, hogy amíg az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem tesznek ünnepélyes ígéretet, hogy nem nyúlnak elsőként nukleáris fegyverhez az ilyen fegyverrel nem rendelkező országokkal szemben, nem szerelik le külföldi támaszpontjaikat és nem vonják vissza külföldről nukleáris fegyvereiket és célba juttató eszközeiket minden határozat és egyezmény írott malaszt marad. A kínai külügyminiszter-helyettes elítélte a részleges atomcsendegyezményt és az atomsorompóegyezményt is, mint amelyek csak arra szolgáltak, hogy álcázzák a ,,szuperhatalmak” további fegyverkezését. Jakov Malik szovjet ENSZ- fődelegátus válaszában rámutatott, hogy az Egyesült Államok után most Kína a második ország, amely ellenzi a leszerelési konferencia szovjet tervét, és kijelentette, hogy „ez a duett élesen disszonáns hangot ütött meg a többi delegátus nyilatkozataihoz képest”. Malik hangsúlyozta, hogy a kínai nyilatkozat ferdítéseivel és rágalmazásával szemben a Szovjetunió 1945 óta, amikor a Kínai Népköztársaság még meg sem alakult, elsőként és következetesen javasolta az atomfegyverek végleges betiltását és megsemmisítését. Rámutatott, hogy a kínai felszólalás ajándék az imperialistáknak, akik 26 éve harcolnak a leszerelés ellen, „ez a propaganda teljesen idegen a marxizmus a leninizmus igazi szellemétől” — mondotta a szovjet fődelegátus. irat FT MAGYAR*fiSZAP* Aláírták a magyar—szovjet árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet Csütörtökön délben Moszkvában aláírták az 1972-re szóló magyar—szovjet árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv az árucsere-forgalom több mint tizennégy százalékos növekedését irányozza elő. A forgalom értéke meghaladja az egymilliárd 750 millió rubelt. Magyar részről Biró József külkereskedelmi miniszter, szovjet részről pedig Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter írta alá a jegyzőkönyvet. Az ünnepségen Vlagyimir Novikov szovjet miniszterelnök-helyettes is jelen volt. Az árucsere-forgalmi jegyzőkönyv aláírása után a két külkereskedelmi miniszter rövid beszédet mondott. Nyikolaj Patolicsev hangsúlyozta, hogy az 1971—75-re szóló hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás első évének jegyzőkönyvi tervét a két ország előreláthatólag mintegy 5 százalékkal túlteljesíti. A szovjet miniszter méltatta az új jegyzőkönyv irányszámaiban tükröződő nagy előrelépést. A forgalom növekedésével párhuzamosan fokozódik a partnerek felelőssége is, fűzte hozzá Patolicsev. A szállításokban előforduló bármely késedelem, vagy fennakadás egész sor üzem munkáját hátráltathatja. A közszükségleti cikkekről szólva a szovjet miniszter külön kiemelte, hogy ezek közvetlenül a baráti ország kiskereskedelmi hálózatába, az üzletekbe kerülnek. Befejezésül Patolicsev hangsúlyozta, hogy a szocialista integráció nemrégiben elfogadott komplex programja hozzá fog járulni a két ország közötti forgalom további növekedéséhez, ami a két ország gazdasági és politikai kapcsolatainak, barátságának szorosabbra fűzését is elősegíti. Biró József válaszában kijelentette: teljes mértékben egyetért szovjet kollégájával abban, hogy a kereskedelmi szállítások bonyolítása döntő fontosságú mindkét ország szempontjából. Számunkra azonban ez annál is jelentősebb — hangoztatta a miniszter, mert mint ismeretes, Magyarország nemzeti jövedelmének negyven százaléka exportból származik. Külkereskedelmi forgalmunk 40 százalékát pedig a Szovjetunióval bonyolítjuk le. Éppen ezért számunkra e kapcsolatok ápolása elsőrendű gazdasági és politikai kérdés. E kapcsolatok fejlődésének üteméből kiindulva Biró József kifejezte reményét, hogy 1973- ra a magyar—szovjet árucsere-forgalom értéke eléri a 2 milliárd rubelt. Megyei tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról) feltételhez kötését állítja szembe a dolgozó tanulási kedvével. A magasabb szakmai és általános képesítés sem minden munkahelyen vívott még ki magának megfelelő helyet. Sokan a nagyobb tudás megszerzése után sem részesülnek magasabb órabérben, fizetésben, vagy erkölcsi elismerésben. Egyes munkahelyeken a vezetők kifejezetten a dolgozó magánügyének tekintik, hogy tovább tanul-e vagy sem. Közüggyé kell tenni ismét a tanulást — fogalmazták meg többen a megyei tanácskozáson. Ez azonban hosszú folyamat és sok ember munkája szükséges hozzá. Elsősorban a vezetők felelősségén — a párt-, szakszervezet és más társadalmi szervek felvilágosító munkáján — múlik, hogy sikerül lerövidíteni az utat az elhatározástól a tettig, a sikeres tanulásig. Hangoztatták a megbeszélésen, hogy továbbra is a legjárhatóbb út az üzemek által helyben szervezett és megfelelő körülményekkel ellátott általános és középiskolai osztályok indítása. Ez óvja meg a dolgozókat az utazással járó időveszteségtől, fáradságtól. Szorgalmazni szükséges a magántanulást is, hisz sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel, mert nem ismerik a továbbtanulásnak ezt a korszerű formáját. Nem lehet azonban csupán az iskolaszerű képzésre korlátozni a felnőttek ismereteinek bővítését. Szükséges nyitott — kötetlen — formákat is találni, a jelenlegieket továbbfejleszteni, ahol azok képezhetik magukat, akik nem akarnak felnőtt „diákok” lenni. Ebben segíthetnek sokat a közművelődési intézmények, a könyvtárak, művelődési házak, klubok, különféle szakmai körök. Ismételten elhangzottak javaslatok arra vonatkozóan — adó- és más anyagi kedvezményekkel — is tegyék érdekelté a vállalatokat, üzemeket, hogy törődjenek jobban a dolgozók képzésével. A megyei felnőttoktatási tanácskozás Horváth Miklós összefoglalójával fejezte be munkáját. 1971. november 31. Népszavazás a szocializmusra A Csehszlovák Nemzeti Front titkárának nyilatkozata Ma és holnap általános választásokat tartanak Csehszlovákiában. Megválasztják az államhatalmi szervek tagjait a községi és városi nemzeti bizottságoktól kezdve a köztársaság szövetségi gyűléséig. Hogyan folynak a választási előkészületek, mi a sajátossága az esedékes választásnak? Ezekre a kérdésekre válaszol Miloslav Vácik, a Csehszlovák Nemzeti Front titkára. — A választási hadjárat utolsó szakaszához érkeztünk. A jelölőgyűléseken aktívan részt vesz a Nemzeti Front valamennyi pártja és társadalmi szervezete. Ezeket a gyűléseket a lehető legnagyobb gonddal készítettük elő. Nemrég a CSKP és a Nemzeti Front központi bizottságainak együttes ülésén konkretizáltuk a választási kampány feladatait. A köztársaságokban, a megyékben, a járásokban, a városokban és a községekben megalakítottuk a Nemzeti Front választási bizottságait. A bizottságokban mintegy hetvenezer aktivistánk működik közre. A főhadiszállás a Csehszlovák Nemzeti Front központi választási bizottsága. — A Nemzeti Front jelöltjeinek összeállításáról, listára vételéről szólva, meg kell említenem, hogy az összeállítás minden korábbinál jobban tükrözi társadalmunk szociális struktúráját. Jelentősen növekedett a termelésben közvetlenül részt vevő munkások és a parasztság, a nők és a fiatalok aránya. A nemzetiségi összetétel is jobban megfelel a lakosság etnikai struktúrájának. — Külön kell foglalkoznom a választási programokkal is. összeállításukban — a XIV. pártkongresszus határozatai alapján — aktívan részt vettek a nemzeti bizottságok, valamint a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezetek és pártok. A programok a választási ciklusra, vagyis öt évre szólnak, összeállításukkor a járási és megyei bizottságok messzemenően figyelembe vették a helyi igényeket és sajátosságokat, mint Gustáv Husák, pártunk első titkára hangsúlyozta a CSKP és a Nemzeti Front vezető szerveinek együttes ülésén, a választási programok elfogadása és realizálása fontos a társadalom további konszolidálódása, az állam és szervei megszilárdítása szempontjából. Az országban több mint nyolcezer agitációs iroda működik. Az agitátorok egyénileg foglalkoznak a választókkal, ellátogatnak minden családhoz és megmagyarázzák a Nemzeti Front programtételeit. Most kerül sor a képviselőjelöltek és a választók közös gyűléseire. Nagy figyelmet szentelnek annak, hogy megvilágítsuk a választók előtt a proletár internacionalizmus elveit, Csehszlovákia helyét a szocialista nemzetek közösségében, a Szovjetunióval való barátságunk szilárdításának jelentőségét. Fontosnak tartjuk a lenini nemzetiségi politika propagálását, valamint annak megvilágítását, hogy szilárdítani kell a testvéri kapcsolatokat a csehek, szlovákok, magyarok és hazánk más nemzetiségei között. Az eddiginél nagyobb gondoskodással vesszük körül az első választókat (legalább 2 millió ilyen választónk van, az összes szavazásra jogosultak mintegy egyötöde.) Azok a fiatalok, akik részt vesznek a választási hadjáratban személyesen győződhetnek meg a szocialista demokrácia előnyeiről. A konszolidálódás kedvező feltételeket teremtett a választások eredményes lebonyolításához. Növekszik a dolgozók politikai aktivitása, s ez mindenekelőtt a munkában jut kifejezésre. Bizton reméljük, hogy a most megtartandó választás népszavazás lesz a szocializmus mellett. (RS) Elutazott az SZMBT küldöttsége A Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége, amely T. Se. Hacsaturov akadémikusnak, a társaság alelnökének vezetésével részt vett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos értekezletén, csütörtökön elutazott Budapestről. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és a Külügyminisztérium képviselője búcsúztatta. Ott volt A. M. Szorokin követtanácsos, a szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Kibírhatatlannak hittük a 30—32 fokos meleget augusztusban, dupláját mutatott a szauna borszeszhőmérője, amikor beléptünk. Felmentünk a háromlépcsős padkára, ott még melegebb volt. Száraz meleg. A kályha tetején kőhalom parázslótt, ontotta a meleget. És amikor azt hittük, hogy ennél melegebbet már nem lehet kibírni. Walie Beek, az Avantgárd Kolhoz elnöke odalöttyintett egy pohár vizet az izzó kőhalomra. Ezt már valóban nem lehetett kibírni. Mintha forró vízbe estünk volna. Eltelt egy perc, aztán még néhány és egyre kellemesebben éreztük magunkat. Amikor pedig már patakokban folyt rólunk a víz, vagy tíz perc után, ki a szabadba, nyakig a tó hideg vizébe. — Ez a víz tisztább, mint sok helyütt a vezetékből folyó. Ezt szakemberek állapították meg! — dicsekedett úszás közben Evald Kaldu a tartui járási tanács elnöke. Valóban, minden kis kavics látszott az alján. . — Van ilyen tavunk még néhány, de ezt szeretik az emberek. Már szabályozni kellett, hogy hova lehet szaunát építeni. — Néhány tó? — Észtországban 1500 tó van. — És a járásban? — Itt is van száz. Bár a járás nem nagy. A tartui járásnak 55 ezer lakosa van és területe 3032 négyzetkilométer. Két városa is bizony aprócska. Elvának 67 ezer lakosa van. Kallastennek mindössze kétezer, Tartu nem tartozik a járáshoz. A városi rangot egy település nem a lélekszáma, hanem az ipara, területi jelentősége és történelmi múltja alapján kapja meg. A járás „vegyes érdekeltségű” vidék. Van mezőgazdasága, jól termelő kolhoza több is, de nem hiányzik a változatos ipar sem. Az ipari üzemek többsége a mezőgazdaságra épült, települt. Más szóval , elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek termékeit dolgozza fel. Van a tartui járásban konzervgyár, tejfeldolgozó, halkombinát. Ezenkívül tőzegfeldolgozó, elektromos üzem, áramszabályozókat gyártó vállalat. Elektromos készülékeket nemcsak a köztársaság, hanem az egész Szovjetunió számára készítenek. Néhány száz méternyi úszás után — vissza a szaunába. Ott talán még melegebb volt, mint először, de már nem kellemetlen. Sőt. Nyírfalevélből kötött „csokrokat” hideg vízbe mártottunk, és pirosra csapkodtuk magunkat vele. Már magunk öntöttük a vizet a kőre. És közben faggattuk a tanácselnököt. — Milyen a választottak és a választók kapcsolata, hogyan alakul a demokratizmus? — Az első kapcsolat a választások alkalmával alakult ki, amikor a jelöltet szavazataikkal elküldik a tanácsba a választók- Ez a kapcsolat erősödik a hónapok, az évek során. A tanács tagjai nemcsak üléseznek, hanem rendszeresen találkoznak a választóikkal is. Évente kétszer kötelesek számot adni a munkájukról, elmondják, hogy milyen határozatokat szavaztak meg az üléseken és azokat miképpen hajtották végre. — Hogyan segíti a tanács a tanácstagok megfelelő tájékozódását? — Az üléseken valamenynyien részt vesznek, véleményt nyilvánítanak, döntenek. Itt mindig elmondjuk, milyen kisebb döntéseket hoztunk a két ülésszak között. Ezenkívül írásos anyagot állítunk össze számukra, hogy megfelelő választ adhassanak választóiknak. Bizony gyakran elhangzik olyan kérdés az ilyen beszámolók alkalmával, hogy „személyesen maga mit csinált a tanácsban?” A választópolgárok nemcsak a testületi döntésre kíváncsiak, hanem arra is, hogy tanácstagjuk miként felelt meg a bizalomnak. — Hogyan alakult ki a községi tanácsoknál az önállóság, a helyi döntések joga? ■— Természetesen nincs abszolút önállóság, hiszen a központi akaratnak is érvényesülnie kell. Azért, ha százalékban kellene kifejeznem az önállóságot, a helyi döntési jogot, akkor úgy 25—75 százalékos arányt mondanék. Vagyis az alsóbb tanácsok, a községek és városok 75 százalékban döntenek, határoznak a saját választóikat érdeklő és érintő ügyekben, míg 25 százalékban a központi, a járási, a köztársasági akarat érvényesül. Például a járási tanács szakigazgatási osztálya dönt a kultúrmunkások, a pedagógusok kinevezéséről, elhelyezéséről, bírálja el a benyújtott pályázatokat. Ugyanakkor kinevezésük után már a községi, a városi tanácsok gondoskodnak róluk Harmadszor, vagy negyedszer ültünk már a forró szauna magas padkáján. Mondjuk, úgy tudjuk, a szauna finn eredetű. Azt mondják, tévedés. Az igaz, hogy az északi népek kedvelik, de lám, Nixon elnök még a Fehér Házban is építtetett. Másrészt a „satn" fürdőt jelent, sajátos, forró levegős fürdőt , és nem gőzfürdőt. Nem volt feltűnő, hogy beszélgetés közben Beck elvtárs, a kolhozelnök egy dézsa vizet hozott a szaunába. Gondoltuk, ezzel hűsíti majd magát, ha már égeti a hőség. Ellenkezőleg! A hideg vizet egy hirtelen mozdulattal ráborította a kályha izzó köveire. Szemöldökünket, fülünket, karunkat égette a hirtelen forróvá vált levegő, menekültünk a tó vizébe, ő pedig maradt és nevetett. Tréfából azt javasoltuk a tanácselnöknek, legalább háromszor adják vissza átdolgozásra a kolhoz tervét. — Az nem olyan egyszerű — fordította komolyra a szót Kajdu elvtárs. — Mert igaz, hogy mi vizsgáljuk a kolhozok terveit és mi hagyjuk jóvá azokat. De az utóbbi években ebben is növekedett a tsz-ek és állami gazdaságok önállósága. Mi csupán azt nézhetjük meg, megfelel-e a tervük a köztársasági, vagy az összszövetségi elképzeléseknek. Ha eleget tettek a köz érdekeinek, akkor szabadon termelhetnek és értékesíthetik árujukat. Azt mondják, egy üven szaunadélután másfél, két kilót is levesz az ember 51... és még csak interjú sem kell hozzá. Csaba — Gárdonyi Rokonlátogatáson 2, Szaunában