Kelet-Magyarország, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

fel . in B&T-WkGV . «Folytató* a* 1. pMntot) szüntetni Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egyetlen állampolgárt sem akadályozzunk a jogos érdekeinek bírósági védelmében, és a szocialista törvényesség érvényesülése csorbát ne szenvedjen. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy az állampolgárok felfogásán, szemléletén is változtassunk, mert meggyőződésünk, hogy nem helyes, ha rögtön rendőrért, vagy bíróért kiáltanak, amikor a vita más úton-módon is rendezhető. A miniszter a továbbiakban az előterjesztett törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseiről szólt. A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a törvényjavaslat nem fetisizálja a bírósági hatáskört. A kedvező tapasztalatok alapján elismeri egyes államigazgatási szervek közreműködésének szükségességét meghatározott jogviták eldöntésében. Az egyszerűbb és gyorsabb, s ugyanakkor szakszerű ügyintézés megfelelően biztosítható például a tanácsok keretében. Ezért hiba lenne, ha a jogviták eldöntésének bírósági útját még jobban kiterjesztenék, vagy azt kizárólagossá tennénk. Ilyen megoldás éppen ellenkező hatást váltana ki, mint amire törekszünk az államszervezet egyszerűsítésével, a gyors és hatékony ügyintézés , feltételeinek megteremtésével. Az államigazgatási szervek hatáskörében maradó jogviták esetében a bírói igazságszolgáltatás fontos elve úgy jut érvényre, hogy az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit érintő ügyekben hozott határozatok bíróság előtti megtámadásának lehetőségeit biztosítjuk. Természetesen a most előterjesztett törvényjavaslat a vázolt kérdéseknek csak alapvető elveit, azok szervezeti megoldásait tartalmazhatja, a részletes hatásköri, szabályozás az eljárási törvények feladata. A bíróságok állami szervezetünkben különleges helyet foglalnak el. Különleges helyzetük nem valami kivételezettségből, hanem a bírói függetlenségből ered. Ezért kell a vezetésük, irányításuk elveit és módszereit törvényben pontosan szabályozni. Ezt szolgálják a törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek megfogalmazzák a Legfelsőbb Bíróság és az Igazságügy-minisztérium feladatait. Világos, hogy mind a Legfelsőbb Bíróság, mind az Igazságügy-minisztérium tevékenységének fő tartalma arra irányul, hogy bíróságaink ítélkezése megfeleljen törvényeinknek, a szocialista állam jogpolitikájának, találkozzék a becsületes dolgozók, a társadalom egyetértésével. Az előterjesztett törvényjavaslat — egyezően az eddigi helyzettel — azt is rögzíti, hogy az igazságügyminiszter felügyeletet gyakorol a bíróságok általános működése felett, aláhúzva, hogy e tevékenysége nem sértheti a bírói függetlenséget. — Más módon valósul meg tehát az ítélkezési tevékenység és az általános működés irányítása. Ebből sok minden következik, mindenekelőtt jó lenne, ha minden állampolgár megértené: az Igazságügy-minisztérium és maga a miniszter sem avatkozhat bele bírósági ügyekbe, ítéletekbe, mert arra a — nagyon helyes megfontolások alapján alkotott — jogszabályok nem adnak lehetőséget. A törvényjavaslatnak a bírák választására vonatkozó rendelkezései ugyancsak teljes összhangban vannak alkotmányunkkal. A hivatásos bírák választásával — a Legfelsőbb Bíróság bíróit kivéve — több, mint két évtizedes gyakorlatot adunk át a múltnak. Az a tény, hogy a hivatásos bírák választása oly magas állami vezető testület hatáskörébe került, mint Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa, kifejezésre juttatja a bírói tevékenység fontosságát, a bírák társadalmi megbecsülésének növekedését. Egyben ez fontos biztosítéka a bírói függetlenségnek és az igazságszolgáltatás demokratizmusának is. A határozatlan időre történő választás pedig arra hivatott, hogy erősítse tovább a bírói élethivatást és a becsületesen dolgozó bírák helyzetét, hiszen őket felmenteni, visszahívni csak a törvényben meghatározott nyomós okokból lehet, és arra szintén csak az Elnöki Tanács jogosult. Szeretném aláhúzni, hogy a bírói karból eddig is nagyonnagyon ritkán kellett egyeseket eltávolítani, mert méltatlanná váltak bírói tisztségükre. A bírói függetlenség helyes értelmezéséhez hozzátartozik annak hangsúlyozása is, hogy az nem jelent valamiféle szabadosságot, mindentől való függetlenséget. Bíráink a szocialista állam és társadalom ügyét szolgálják, annak törvényeit alkalmazzák. A jövőben is nagy figyelmet fordítunk arra, hogy az igazságszolgáltatás minden dolgozója rendszeresen képezze magát, növelje politikai és szakmai tudását, mert Csakis így képes lépést tartani a társadalmák fejlődéséből adódó mind magasabb követelményekkel. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az eljárási törvényekben meghatározandó esetekben bírósági tanács helyett első fokon egyes bíró hozzon döntést. Esetleges tévhitek vagy félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy az igazságszolgáltatásban a nép részvételének alkotmányos elvét fő szabályként változatlanul hagyjuk. A dolgozó nép közvetlen részvételét biztosító ülnökrendszer a szocialista igazságszolgáltatás nagy vívmánya. Kifejezi rendszerünk demokratizmusát. A gyakorlat jól igazolta az ülnökrendszer életrevalóságát. Az igazságszolgáltatás gyakorlati tapasztalatai azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy vannak a bírósági eljárásban olyan szakaszok, vagy ügycsoportok, amikor az ülnökük t-átivételének előírása szükségtelen. Az egyes bírói hatáskör tervezett bevezetése pedig nem, hogy csökkentené, hanem inkább növelné az ülnökbíráskodás súlyát azzal, hogy ott írja majd elő a nem hivatásos bírák részvételét, ahol az igazából fontos és szükséges az adott ügy helyes megítéléséhez. Tisztelt Országgyűlés! Bizonyos, hogy az új bírósági törvény, valamint a hozzá kapcsolódó többi jogszabály és azok sikeres végrehajtása — elősegíti igazságszolgáltatásunk további fejlesztését. A Minisztertanács megbízásából kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. A törvényjavaslat vitájában négy felszólalás hangzott el, majd dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter foglalta össze az elhangzottakat. Mindenekelőtt köszönetet mondott a hozzászólásokért és hangsúlyozta, hogy a felvetett kérdésekkel az illetékes állami szervek foglalkoznak, s jövőbeni munkájukban figyelembe veszik. Ilyen kérdésként említette a miniszter a törvénytisztelet erősítésének gondolatát, a bírósági munka megítélésével kapcsolatban elhangzott javaslatokat, s ide sorolta az ügyvédi tevékenységre vonatkozó észrevételeket. Az önkiszolgáló boltokban elkövetett lopásokkal kapcsolatban elmondotta: nem arról van szó, mintha bárki is a tolvajok védelmére kelne, bizonyos azonban, hogy a probléma rendezése fokozott óvatosságot igényel. Addig is, amíg ez bekövetkezik, a bűnüldöző szervek — rendőrség, ügyészség, bíróságok — kellő eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy fokozott differenciálást alkalmazzanak az ilyen esetek megítélésénél. Bejelentette a miniszter, hogy az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága írásban előterjesztett javaslataival egyetért, s a maga részéről is elfogadásra ajánlja a módosító javaslatokat. Kérte az országgyűlést, hogy mindezek figyelembevételével a törvényjavaslatot fogadja el. Dr. Beresztóczy Miklós elnök ezután szavazást rendelt el. A szavazás eredményeként az országgyűlés először a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által írásban beterjesztett módosításokat, majd pedig ezek figyelembevételével a bíróságokról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, egyhangúan elfogadta. Az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját tudomásul vette. Napirend szerint következett a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Gonda György, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöke beterjesztette a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslatot. Ezt vita követte. Felszólalt dr. Szénási Géza legfőbb ügyész is. Legfelsőbb Bíróság elvi irányításában rámutatott arra, hogy a joghátránynak az alkalmazása különösképpen azokkal szemben indokolt, akik tartósan züllött életmódot folytatnak, bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekednek, de eddig sikerült a leleplezés és elítélés alól kibújniuk. A polgári ítélkezés területén kifejtett legfelsőbb bírósági tevékenység kapcsán megemlítette, hogy a gazdaságirányítás jelenlegi rendjében, a tervgazdálkodás és a szocialista piac szerves összekapcsolásának mechanizmusában — a gazdálkodó szervezetek önállóságának növekedése, a gazdasági kapcsolataik bővülése, a gazdasági döntések decentralizálódása és a forgalmi élet élénkülése folytán — a polgári jog jelentősége nagymértékben megnőtt. Ennek szem előtt tartásával a Legfelsőbb Bíróság fontos feladatának tartotta olyan ítélkezési gyakorlat kialakítását, amely figyelemmel van a népgazdasági összefüggésekre és azokra a gazdaságpolitikai célokra, amelyek megvalósulását a gazdaságirányítás jelenleg — állandó férdésben lévő — rendjében az egyes jogintézményeknek elő kell segíteniök. Tisztelt Országgyűlés! Munkánk eredményességét nagymértékben fokozta a Legfelsőbb Bíróságnak az Igazságügy-minisztériummal és a legfőbb ügyészséggel kialakult közvetlen, folyamatos és kölcsönös segítőkészségtől áthatott kapcsolata. E termékeny együttműködés — amelynek számos megnyilvánulása volt — jelentősen elősegítette a társadalmi összefüggések alaposabb megismerését, az elvi állásfoglalások jobb megalapozását. Nagy súlyt helyeztünk a központi gazdasági döntőbizottsághoz, valamint a budapesti fővárosi bírósághoz és a megyei bíróságokhoz fűződő kapcsolataink továbbfejlesztésére. De gyümölcsöző volt azokkal a más szervekkel való kooperációnk is, amelyekkel az elvi állásfoglalásaink előkészítése során kapcsolatba kerültünk. Ezúttal is köszönetemet fejezem ki azért az értékes támogatásért, amelyben a más szervekkel való együttműködésünk során részünk volt. FélszólaTása végén a Legfelsőbb Bíróság eh. . ...e hangsúlyozta: — Számadásunk egyben készülődés is az elkövetkező időszak feladatainak megoldására. Népi demokráciánk állami, gazdasági és társadalmi rendjének, nemkülönben az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek következetes bírósági védelme újabb és újabb erőfeszítést, sok-sok hozzáértést és tudományos igényű munkaszervezést igényel. A törvényesség és az igazság eszméjének gondozása, a kíméletlen harc minden káros jelenség ellen rendkívül felelősségteljes, s egyben megtisztelő feladat. Az ezzel járó terhet örömmel vállaljuk, s nem csökkent kitartással munkálkodunk az alkotmányban és a most megalkotandó bírósági szervezeti törvényben megszabott feladatok egyre magasabb szinten való teljesítésén. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy beszámolómat fogadja el, javaslom, hogy a bíróságokról szóló törvényjavaslatot emelje törvényerőre __ * * Dr. Szakács Ödön beszéde — Az államélet továbbfejlesztésének igénye nem elégíthető ki az igazságszolgáltatás fejlesztése nélkül. — Az alkotmány — jelentőségének megfelelően — külön fejezetet szentel a bírósági szervezeteknek, természetesen csak a legalapvetőbb elveket tartalmazza, de utal arra, hogy a bíróságokra vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. Ennek megfelelően került az országgyűlés elé a bíróságokról szóló törvényjavaslat, amely az alkotmányban foglalt alapvető elvekkel összhangban továbbfejleszti az igazságszolgáltatás funkcióját ellátó bírósági szervezetet és annak működését. — A törvényjavaslatot, mint jogfejlődésünk fontos megnyilvánulását, az egész jogásztársadalom nevében örömmel üdvözölte a Legfelsőbb Bíróság elnöke, majd — az alkotmányban előírt kötelességének eleget téve — beszámolt az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság működéséről. Vázolta a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének és elvi irányító tevékenységének fő jellemzőit, feladatait. — A párt X. kongresszusának határozatában foglalt programnak megfelelően — mondta — azt tekintettük alapvető feladatunknak, hogy munkánkat minden területen az eddiginél magasabb szinten végezzük. — Az alkotmány a bíróságok alapvető feladatait akként határozza meg, hogy a Magyar Népköztársaság bíróságai védik és biztosítják az állami, gazdasági és társadalmi rendet, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. — Jelenthetem az országgyűlésnek, hogy munkánkat az alkotmányban meghatározott feladatok maradéktalan teljesítésére való törekvés hatotta át. Tisztelt Országgyűlés! — A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényerejű rendelet megjelenése és hatályba lépése között nem egészen két hónap telt el, s ezt a viszonylag rövid időt a Legfelsőbb Bíróságnak arra kellett felhasználnia, hogy az új jogszabály gyakorlati alkalmazása előtt álló akadályokat elhárítsa. Mindez szükségessé tette az eddigi elvi iránymutatásaink felülvizsgálatát, új elvi döntések és állásfoglalások hozatalát és az alsóbíróságok részére olyan módon történő hozzáférhetővé tételét, hogy azok már a jogszabály életbe lépésének időpontjában rendelkezésre álljanak. A törvény a visszaesőkkel egy tekintet alá veszi mindazokat, akik korábban ugyan nem voltak elítélve, de életmódjuk vagy az általuk elkövetett bűntett jellegéből megállapíthatóan konokul szembehelyezkednek a társadalmi együttélés szabályaival. Ezzel kapcsolatban a ' ** 1905. szinfos. Dr. Szénási Géza beszéde Szénási Géza bevezetőben rámutatott: a törvényjavaslat nem csupán az ügyészi szervek tevékenysége szempontjából nagy jelentőségű, hanem kiemelkedő fontossága van alkotmányjogi vonatkozásban is. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvény — a tanácstörvénnyel és a bíróságokról szóló törvénnyel együtt — ama törvényeink közé tartozik, amelyek elkészítését az alkotmány írta elő, s amelyek az alkotmány egy-egy fejezetének végrehajtását szolgálják. Aláhúzta a szocialista ügyészségre vonatkozó szervezeti és működési alapelveket. Ezek az alapelvek: a helyi szervektől független, centralizált szervezet; a törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek tevékenységébe való operatív beavatkozás tilalmai; a törvények egységes és a jogpolitikai elvekkel összhangban álló értelmezésének elősegítése, valamint az ügyészekkel szemben támasztott magas szakmai, erkölcsi és politikai követelmények. A felsorolt alapelvek — a baráti szocialista országok ügyészi törvényeihez hasonlóan — maradéktalanul érvényre jutnak a javaslat rendelkezéseiben is. A törvényjavaslat szerint az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, utasítást csak a legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat nekik. E rendelkezés célja: annak biztosítása, hogy az ügyészi szervezeten belül egységes jogszabály-értelmezés és egységes jogpolitikai szemlélet érvényesüljön. Nyomatékosan hangsúlyozta: az ügyészség és a helyi szervek viszonyát nem egyedül az a negatív tényező határozza meg, hogy az ügyészségek nem tartoznak a helyi népképviseleti szervek alárendeltségébe, azok tehát az ügyésznek utasítást nem adhatnak. Van a kapcsolatnak egy pozitív oldalais, nevezetesen az, hogy az ügyészségek a törvényességi felügyelet ellátása során sajátos eszközeikkel segítik a tanácsokat, valamint más jogalkotó és jogalkalmazó szerveket feladataik eredményes ellátásában. Alkotmányos kötelessége őrködni az ügyészi szervezeteknek azon, hogy védje a gazdasági rendet és gondoskodjék a társadalmi tulajdont károsító, a spekulációs és korrupciós bűncselekmények elkövetőinek következetes felelősségre vonásáról — mondotta a továbbiakban. — A társadalmi tulajdont károsító és ismertté vált bűncselekmények száma 1965-től 1969-ig csökkenő tendenciájú volt, azóta pedig emelkedő irányzatot mutat. A nyereségcentrikus szemlélet gyakran korrupcióval párosul, amely egyúttal a társadalmi tulajdon fosztogatásának újabb területe. A közös vagyonhoz nyúlnak egyesek, hogy legyen miből a gazdasági parnereket ajándékozni, korrupciót takaró célprémiumokat kitűzni, ilyen célzatú másod- és mellékállásokat létesíteni. A bűnüldöző szervek és az ügyészségek az elmúlt időszakban nagyobb gondot fordítottak a fogyasztók érdekeinek védelmére és határozottabban léptek fel az árszínvonal elleni támadásokkal szemben. 1971-ben háromszor annyi árdrágítás miatt folyt büntetőeljárás, mint az előző esztendőben. Az abszolút szám azonban még így is kicsi, aminek az a fő oka, hogy a felügyeleti szervek nem tesznek büntető feljelentést. Az alkotmány értelmében az állam valamennyi szervének kötelessége, hogy az alkotmányt, valamint az alkotmányos jogszabályokat megtartsa és feladatkörében eljárva megtartassa. Ennek az elvnek megfelelően a tanácsi szervezeten belül olyan hatékony törvényességi felügyeleti rendszert kell létrehozni, amely alkalmas az államigazgatási jogalkalmazás törvényességének biztosítására, ennek a felügyeleti rendszernek az alapvető szabályait a tanácstörvény tartalmazza, de a végrehajtás feladata magukra a tanácsokra hárul. A jogszabály hatálybalépése óta eltelt időszakban tapasztalható kétségtelen fejlődés ellenére még nem mindenütt alakultak ki, illetőleg nem működnek megfelelően a tanácsi szervezet belső törvényességi felügyeleti rendszerének szervezeti formái és módszerei. Úgy vélem, nem igényel bővebb bizonyítást, hogy a tanácsi hatósági ügyintézés törvényességét elsősorban a tanácsszervezeten belüli garanciákkal kell biztosítani. Ezeket a garanciákat legfeljebb kiegészíthetik, de semmiképp sem pótolhatják a szocialista törvényesség olyan külső garanciái, mint például az államigazgatási határozatok bíróság előtti felülvizsgálata, vagy az ügyészi általános törvényességi felügyelet. Mint ismeretes, 1972. január 1. napjával a szövetkezetek egészét érintő új jogszabályi rendelkezések léptek hatályba.A szövetkezeti jogszabályok végrehajtása elsősorban magukra a szövetkezetekre és az állami törvényességi felügyeletet ellátó tanácsi szervekre hárít jelentős feladatokat. Tapasztalataink szerint a tanácsi szerveknek az eddigieknél jobban fel kell készülniük a szövetkezeti törvénynek megfelelő állami törvényességi felügyeleti feladatok folyamatos végrehajtására . A gazdasági bírsággal kapcsolatos jogszabály hatályosulása megkezdődött, de sajnos e jogintézmény még nem eléggé intenzíven tölti be rendeltetését. Befejezésül hangoztatta: az ügyészi szervek a jogszabályi keretek között mindent megtesznek a jogellenes magatartások következetes üldözése érdekében, illetve azoknak — szükség esetén büntetőjogi, szabálysértési eszközök, vagy súlyos vagyoni szankciók alkalmazásával történő visszaszorítására. Éberen figyelik az élet által létrehozott új jelenségeket és ezeket a jogi előírásoknak megfelelően úgy támogatják, vagy gátolják, hogy eközben minél kevesebb zaklatásnak tegyék ki az állami szerveket és állampolgárokat. Vagyis a munka színvonalas védése az ügyészségre is kötelező szabály marad. Kérte, hogy az ügyészségről szóló törvényjavaslatot, valamint az ügyészi szervezet kétéves munkájáról szóló beszámolót az országgyűlés fogadja el. Benkei András felszólalása — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szocializmus teljes felépítéséért folyó sokrétű, felelősségteljes munkába egyre eredményesebben illeszkedik a magasabb színtű követelményekhez igazodó, szocialista jogszabályalkotó tevékenység. — A szocialista jogszabályalkotás folyamatához szervesen kapcsolódik a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, amely a társadalmi fejlődéssel és a szocialista törvényességgel összhangban szabályozza az ügyészség tevékenységét. A törvényjavaslat alapelve az alkotmány követelményeinek megfelelően hangsúlyozza, hogy az állam valamenynyi szervének és minden állampolgárnak kötelessége az alkotmány szellemében élni és biztosítani annak betartását. Az alkotmányos rendelkezésnek kiemelése a törvényjavaslatban tovább erősíti az ügyészségi szervezet társadalmi rendszerünk iránti felelősségét. Az ügyészség megtisztelő feladata, egyben kötelessége, hogy a maga sajátos eszközeivel fellépjen a társadalom törvényes rendjét, az állam biztonságát és függetlenségét sértő, vagy veszélyeztető cselekményekkel szemben és szerezzen érvényt szocialista államunk törvényeinek. A törvényesség érvényesülésének mindenkori legfőbb garanciája pártunknak a munkásosztály, az egész dolgozó magyar nép érdekeit kifejező politikája (Folytatás a 3. oldalon)