Kelet-Magyarország, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

«XIX. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR onás pro­letárjai.cbyesO­U ETEK I 1972. JÚNIUS 23. PÉNTEK Megkezdte tanácskozását az országgyűlés Napirenden az 1971. évi költségvetés teljesítéséről szóló jelentés Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vettek: Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Fehér La­jos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, vala­mint a Központi Bizottság titkárai és a kor­mány tagjai. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a budapesti diplomáciai képvisele­tek több vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Napirend előtt meleg szavakkal köszöntötte az ülésterem vendégpáholyában helyet foglaló Indira Gandhi asszonyt, az In­diai Köztársaság hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó miniszterelnökét. — Őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy az országgyűlés jelenlegi ülésén, a ma­gyar nép választott képviselőinek körében üd­vözölhetjük őexcellenciája Indira Gandhi asz­­szonyt, az Indiai Köztársaság miniszterelnö­két, hazánk is a szocialista országok nagyra becsült barátját — mondotta. — Élénk figyelemmel és érdeklődéssel kí­sérjük azokat a történelmi jelentőségű válto­zásokat, amelyek a negyedszázada függet­lenné vált Indiában végbementek. A leg­­újabbkori történelem tanulságai mindennél meggyőzőbben bizonyítják, hogy egy több évszázados gyarmati elnyomás alól felszaba­dult nép, amely függetlenségét kiharcolva, a nemzeti önállóság útjára lépett, történelmileg rövid idő alatt milyen nagyszerű eredmények elérésére képes. Egy olyan hatalmas ország­ban, ahol az emberiség egyhetede él, az in­­d­iai kormánynak és a népnek kitartó erő­feszítései nyomán sikerült megvetni a gyors gazdasági fejlődés alapjait. Kívánjuk, hogy az indiai nép további sikereket érjen el az előre­haladás útján. Ehhez a hatalmas munkához politikai, gazdasági, tudományos és kulturá­lis kapcsolataink gazdagításával, együttműkö­désünk szélesítésével igyekszünk mi is hozzá­járulni. — Világszerte közismert az az értékes te­vékenység, amellyel Indira Gandhi miniszter­elnök-asszony hozzájárul az egyetemes béke megőrzéséhez, a népek közötti barátság és megértés elmélyítéséhez. Látogatása hazánk­ban jó alkalom arra, hogy a megbeszéléseken és a magyar nép különböző rétegeivel sorra kerülő találkozóin kicseréljük véleményünket az egymást kölcsönösen érdeklő kérdésekről, s személyesen is tapasztalja azt az őszinte ro­­konszenvet, amely mindannyiunkban él a nagy indiai nép iránt.­­ A Magyar Népköztársaság országgyű­lése nevében sok sikert kívánok az Indiai Köztársaság népének és vezetőinek országuk felvirágoztatásáért folytatott munkájukhoz — fejezte be üdvözlő szavait Apró Antal. Az or­szággyűlés tagjai helyükről felállva, hosszan tartó tapssal, meleg szeretettel köszöntötték Indira Gandhit, az Indiai Köztársaság minisz­terelnökét. A továbbiakban az elnök közölte, hogy a Minisztertanács megbízásából Faluvégi Lajos pénzügyminiszter a Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter a bíróságokról szóló tör­vényjavaslatot nyújtotta be az országgyűlés­nek; dr. Gonda György, az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának elnö­ke pedig a bizottság nevében — a Miniszter­­tanáccsal egyetértésben — a Magyar Népköz­­társaság ügyészségéről szóló törvényjavaslatot terjesztett be. Apró Antal ezután javaslatot tett az ülés­szak tárgysorozatára, amelyet az Országgyűlés egyhangúlag elfogadott. A napirend a követ­kező: 1. A Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat; 2. a bíróságokról szóló törvényjavaslat;­ 3. a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat; 4. Interpelláció. Ezután megkezdődött a Magyar Népköz­­társaság 1971. évi költségvetésének végrehaj­tásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter emelke­dett szólásra. Faluvégi Lajos expozéja Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselő elvtár­sak! Az elmúlt esztendő a IV. ötéves terv első éve volt. Az ötéves terv kidolgozása so­rán körvonalaztuk gazdasági alapjaink fejlesztésének kö­zös útját, meghatároztuk azo­kat az eszközöket is, ame­lyek biztosíthatják a tervsze­rű fejlődést. A gazdasági fo­lyamatok azonban csak fo­kozatosan befolyásolhatók és 1971-ben, az új irányzatok mellett, még érvényesültek az előző évek jellegzetessé­gei is. Az elmúlt gazdálkodási év meghatározó vonása — amely kifejezésre jut az álla­mi költségvetés végrehajtásá­ban is — az, hogy a nemzeti jövedelem az előző évet meghaladó ütemben, 7 szá­zalékkal emelkedett. Ebben nagy szerepük volt e korábbinál jóval kedve­zőbb mezőgazdasági hoza­moknak. A gazdasági növe­kedés üteme az elmúlt évek átlagánál némileg magasabb és jól illeszkedik a szocialis­ta országok fejlődési ritmu­sába. A nemzeti jövedelem gya­rapodásában számottevő té­nyező volt a hatékonyság ja­vulása A kedvezőbb terme­lékenység, amely évek óta egyre inkább forrása a nem­zeti jövedelem növekedésé­nek, 1971-ben teljes egészé­ben fedezte ezt az emelke­dést. Ez abból következik, hogy a termelő ágazatok ösz­­szességükben változatlan lét­számmal bővítették termelé­süket. A költségvetési bevételek a termelés és forgalom bő­vülésével, a hatékonyság ja­vulásával párhuzamosan emelkedtek, de valamivel várakozásaink alatt marad­tak. A vállalatoktól szárma­zott a bevételek négyötöd része. A bevételek 9 száza­lékkal növekedtek. Az ipar­­vállalatok költségvetési be­fizetése több, mint 3 mil­liárd forinttal kisebb volt, mint az előirányzat. A kohá­szati termékek világpiaci árai ugyanis visszaestek, a költ­séggazdálkodás — különö­sen a gépipari vállalatoknál — nem sokat javult. A megtermelt nemzeti jö­vedelemből a fogyasztást lé­nyegében a gazdasági fejlő­déssel arányosan bővítettük. A felhalmozás azonban a nemzeti jövedelemnél gyor­sabb volt, ezért a tervtől el­térően alakult a fogyasztás­felhalmozás aránya és a többletfelhasználást a kül­kereskedelem behozatala fe­dezte. A bevételeket megha­ladó ütemben, 15 százalékkal nőttek az állami költségvetés felhalmozásokkal kapcsola­tos kifizetései. Az erőteljes felhalmozás természetesen nem az elmúlt év sajátossá­ga, hanem része, folytatása a korábban kialakult folyamat­nak. A társadalmi közös fo­gyasztásra szánt eszközök ma már az állami költségve­tés bevételeinek 43 százalé­kát veszik igénybe. A nem­zeti jövedelemnél jobban, sőt a tervezettnél is gyor­sabban, mintegy 10 száza­lékkal emelkedtek az egész­ségügyi, szociális és kulturá­lis intézmények kiadásai. Ezek szükségesek voltak az elmúlt esztendő életszínvo­­nal-politikai céljainak meg­valósulásához. Köztudott, hogy költségve­tési forrásaink több mint egynegyedét a termelés, a forgalom és a fogyasztás tá­mogatására fordítjuk. Ez sokszor az objektív gazdasá­gi viszonyokra épülő tudatos szociálpolitikánk következ­ménye, de nem ritkán a gaz­daságtalan tevékenységek fenntartását teszi lehetővé. A dotációk teljes összege nem nőtt a korábbi ütemben, és hányada az elmúlt évben mérséklődött. Végeredményben a költség­­vetést 191,6 milliárd forint bevétellel és 194,9 milliárd forint kiadással zártuk Amint azt már az 1972. évi költségvetés beterjesztésekor jeleztem — az állami költ­ségvetésnek a tervezettet meghaladó, kereken 3,3 mil­liárd forint hiánya keletke­zett. Ennek oka az, hogy a vállalatoktól remélt és el­várt bevételeink egy része nem folyt be, beruházási költségeink és a társadalmi közös kiadásaink a költség­­vetés végrehajtása során emelkedtek. A Minisztertanács az idei népgazdasági terv és költség­­vetés elkészítésével párhuza­mosan intézkedéseket dolgo­zott ki, amelyek hatásai fo­kozatosan érvényesülnek. A gazdasági-pénzügyi egyen­súly javítása, valutánk szi­lárdsága érdekében ezek kö­vetkezetes végrehajtására és további határozott lépésekre van szükség. Ebben az eset­ben várhatjuk, hogy a folyó évi költségvetést a tervezett arányok szerint hajtjuk vég­re. Az 1973. évi népgazdasá­gi terv­ és költségvetés ösz­­szeállításakor szigorú köve­telménynek tekintjük, hogy a népgazdasági egyensúllyal párhuzamosan a költségvetés helyzete is javuljon. Tisztelt képviselő elvtár­sak! A bérek a termelékenységgel összhangban nőttek Az 1971. évi állami költ­ségvetés végrehajtásáról írásban benyújtott törvény­­javaslat tartalmazza a költ­ségvetés teljesítésének ada­tait és részletes indoklását. A továbbiakban néhány olyan témakört emelek ki, amelyek eredményeink szem­pontjából alapvetőek, vagy jövőbeni fejlődésünket hatá­rozzák meg. Ezek sorában az első, a legfontosabb az, ho­gyan sikerült valóra váltani gazdaságpolitikánknak azt az alapelvét, hogy a lakosság életszínvonala tartósan, ki­egyensúlyozottan növeked­jék, az életkörülmények ja­vuljanak? Ez a követelmény 1971- ben is megvalósult. A lakos­ság jövedelme a tervezett mértékben emelkedett, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 2,5—3 százalékkal, az egy főre jutó reáljövede­lem pedig 5,6 százalékkal nőtt Politikai és gazdasági szempontból egyaránt ki­emelkedő jelentősége van annak, hogy az ipari és épí­­tőipari munkások keresete miként alakul. E téren is jellemző a keresetek terv­szerű emelkedése. A bérek a termelékenységgel összhang­ban nőttek, javult a munka­erő-stabilitás. A Minisztertanács rend­szeresen foglalkozik a kere­seti arányok elemzésével és szabályozásával. Megvizs­gáltuk például, hogy milye­nek és hogy változnak­ az iparon belüli bérarányok? A tények azt mutatják, hogy 5000 munkásnál többet fog­lalkoztató nagyvállalatok munkásainak átlagjövedel­me 5—10 százalékkal halad­ja meg az ennél kisebb vál­lalatokét. A munkások kö­zött is vannak az átlagosnál nagyobb keresetűek. Ez nagyrészt a jobb munkából, a nagyobb teljesítményből következett, de voltak arány­talanságok is, mert egyes (Folytatás a 7. oldalon) LAPUNK­­TARTALMÁRÓL* A rádió és a televízió jövő heti műsora (4. oldal) Térképek a vízminták alapján (7. oldal) (3. oldal) Aratási munkaversenyt kezdeményeztek az újfehértóiak Az országos atlétikai bajnokságról jelentjük (6. oldal) Folytatódtak a magyar-indiai tárgyalások Indira Gandhi vidéki látogatáson Az indiai miniszterelnök-asszony fogadása Fock Jenő tiszteletére­­ Csütörtökön délelőtt az Or­szágházban folytatódott Fock Jenő, a Minisztertanács elnö­ke és Indira Gandhi, az In­diai Köztársaság miniszter­­elnöke közötti megbeszélés. A szívélyes, baráti találkozón jelen volt Péter János kül­ügyminiszter, Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, dr. Kós Péter, a Magyar Nép­­köztársaság új-delhi nagy­követe, illetve P. N. Vaksar, az indiai miniszterelnöki tit­kárság vezetője és C. B. Mut­­hamma, az Indiai Köztársa­ság budapesti nagykövete. Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke és kísérete csütörtökön vi­dékre látogatott el. A vendé­geket elkísérte Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Hollai Imre külügymi­niszter-helyettes és dr. Kós Péter, a Magyar Népköztár­saság új-delhi nagykövete. Az út első állomása Bala­­tonfüred volt, ahol a megyei és a városi tanács vezetői fo­gadták az indiai kormányfőt. Ezt követően Indira Gandhi a sétányon színpompás vi­rágcsokrot helyezett el Ra­bindranath Tagore szobránál, majd egy levelet szakított le, s magával vitte emlékül ar­ról a hársfáról, amelyet a nagy hindu költő 1926-ban ültetett el A miniszterelnök-asszony maga is hársfát ültetett el a szobor közelében, s köz­vetlen szomszédságában an­nak a két másik hársfának, amelyeket az Indiai Köztár­saság két elnöke, dr. Zakir Husain, illetve V. V. Giri 1968, illetve 1970. évi láto­gatása alkalmával ültetett el a füredi Tagore sétá­nyon. A városi tanács elnö­ke ezután rövid beszéd kí­séretében Tagore balaton­füredi tartózkodását meg­örökítő albumot nyújtott át az indiai kormányfőnek. Indira Gandhi elmondot­ta, tudatában van annak a mély szeretetnek, amelyet Tagore a magyar nép iránt táplált. Utalt arra, hogy ma­ga is egy ideig Tagore keze alatt tanulhatott egyetemén, ahol értékes eszméket igye­kezett hallgatóiba átültetni, olyanokat, mint a szabad­ságért és az igazság megva­lósításáért való törekvés, s azt, hogy az embereknek szeretniök kell egymást. Az emberiséget egy egésznek tartotta — mondotta Indira Gandhi, aki ezt követően beírta nevét a faültetést megörökítő balatonfüredi emlékkönyvbe. A látogatás hírére a város lakói és az ott üdülő dolgo­zók nagy számban gyűltek össze a sétányon, s hosszas tapssal, szeretettel köszön­tötték a miniszterelnök-asz­­szony. Indira Gandhi ezt követően rövid sétát tett a Balatonhoz, majd tiszteleté­re a Veszprém Megyei Ta­nács ebédet adott az Anna­­bella-szállóban. Balatonfüredről Székesfe­hérvárra utazott az indiai kormányfő, ahol a Kossuth Lajos Termelőszövetkezet­be látogatott el. Dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter el­ső helyettese, dr. Tapolczai Jenő, a Fejér Megyei Ta­nács elnöke, s a közös gaz­daság vezetői fogadták a kormányfőt, aki élénk ér­deklődéssel hallgatta a szö­vetkezet történetéről, ered­ményeiről szóló ismertetést. Az ezt követő üzemlátoga­tás előtt még betért Vink­ai István növénytermelő agro­­nómus új otthonába, elbe­szélgetett családjának tag­jaival életükről. Amikor arról értesült, hogy a család kisebbik gyermeke 2 éves, elmondot­ta, hogy az ő unokája is a napokban lett hasonló korú. A közvetlen beszélgetés so­rán a házaspár nagyobbik gyermeke magyar babával és virágcsokorral kedveske­dett a miniszterelnök-asz­­szonynak, aki viszont beír­ta nevét a leányka napló­jába és indiai meséket tar­talmazó könyvébe. Ezt kö­vetően megtekintették a kö­zös gazdaság baromfi- és sertéstelepét. A vendégek a késő dél­utáni órákban visszautaztak a fővárosba. Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke csütörtökön vacsorát adott Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és felesége tiszteleté­re a Duna Intercontinental­­szállóban. Részt vett a vacsorán Lo­sonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke, Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke, Fehér La­jos, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Ajtai Miklós, dr. Tímár Mátyás, Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhe­lyettesei, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, a kormány több tagja, s a politikai, a gazdasági, a kulturális és a társadalmi élet sok más vezető szemé­lyisége. Részt vett a vacso­rán Sigge Lilliehöck, a Svéd Királyság és Frantisek­ Dvorsky, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság buda­pesti nagykövete. A fogadáson Indira Gandhi pohárköszöntőt mondott, amelyre Fock Jenő válaszolt.

Next