Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-27 / 228. szám
ILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEK XXIX. ÉVFOLYAM 288. SZÁM ARA: SO FILLER 1978. SZEPTEMBER 27. SZERDA LAPUNK TARTALMÁBÓL: Gyorslista az V. és VI. Békekölcsön sorsolásáról (4. oldal) Gromiko beszéde az ENSZ-ben A Szovjetunió határozattervezetet terjesztett a közgyűlés elé az erőszakról való lemondásról és a nukleáris fegyverek alkalmazásának betiltásáról Általános érdeklődés előzte meg az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájának második napját, amelynek délelőtti ülésén került sor Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalására. Andrej Gromiko beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a továbbiakban is hozzájárul majd a békeharchoz és ahhoz, hogy az ENSZ a béke még hatékonyabb eszközévé váljék. A szovjet állam hamarosan megünnepli 50 éves fennállását, mint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. A Szovjetunió népeinek állami egységére vonatkozó lenini megállapítás a békeszeretet hatalmas lehetőségeit tartalmazza. A Szovjetunióra szervesen jellemző a nagyfokú érdekeltség a békében, idegenek felé a hódító háborúk, valamint a más népekelnyomása — mondotta Gromiko. Az SZKP XXXV. kongreszszusának határozataiban a Szovjetunió előterjesztette a béke és a nemzetközi együttműködés programját, amely — minrt mindenhol elismerik — nem egy állam, vagy államcsoport valamilyen szűk érdekeit fejezi ki, hanem az összes népek az egész emberiség óhajait. A program megvalósításának minden lépése , kedvezően hat az egész nemzetközi fejlődésre. Mint Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára rámutatott, a Szovjetunió elvi irányvonala a béke, a szabadság és a népek biztonságának tevékeny védelmezése. A Szovjetunió ezt barátaival és szövetségeseivel együtt valósítja meg, koordinálva nemzetközi lépéseit. Az utóbbi időben — folytatta Gromiko — általánosan elismerik és nemzetközi jogilag megerősítik az Európában kialakult területi realitásokat. Az ismert szovjet— nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződések hatálybalépése alátámasztja az európai határok, közöttük az NDK és az NSZK közötti határ és Lengyelország nyugati határa megváltoztathatatlanságát. A Nyugat-Berlinre vonatkozó megállapodás megkötése felszámolja az államok közötti régi súrlódási forrást Európa közepén. Küszöbönállnak a tárgyalások a békeszerződés megkötéséről a Szovjetunió és Japán között. A szerződésnek megfelelő szerepet kell betöltenie a második világháború ázsiai lezárásában, a béke és az együttműködés tartós alapjainak biztosításában ezen a földrészen is. A Szovjetunió minden erőfeszítést megtesz ezeknek a tárgyalásoknak a sikere érdekében. Egészében véve a hidegháború helyett elismerést nyert az az igazság, hogy az atomkorszakban a békés egymás mellett élésen kívül nincs más alapja a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatoknak. Egyre gyarapodnak az államok közötti sokoldalú és egyenjogú együttműködés előfeltételei. Az ilyen együttműködésnek a Szovjetunió és Franciaország közötti kapcsolatokban létrejött magas színvonala különösen szemléletesen kifejezi ezeket az új tendenciákat. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az Egyesült Államokkal, a másik társadalmi rendszer nagyhatalmával fennálló kapcsolatainak. A maga részéről minden tőle telhetőt meg fog tenni ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesztése érdekében. úgy véli, hogy ez megfelel a szovjet és az amerikai nép érdekeinek, a nemzetközi béke megőrzése és megszilárdítása érdekeinek. Az európai biztonsági értekezlet előkészítésének a gyakorlati szakaszba kell lépnie. Az államok e tervezett találkozójának nagy jelentőségét az adná meg, ha Európát valóban békéssé tennék, az államok közötti kapcsolatokat az európai földrészen a kölcsönös megértés és bizalom alapján alakítanák ki. Ami Ázsiát illeti — mondotta a továbbiakban Gromiko —, itt is kezd utat törni magának az összes ázsiai ■ államok érdekeinek egyforma mértékben megfelelő biztonság szavatolásának gondolata. A Szovjetunió és az ázsiai biztonság kérdését a legfontosabb feladatok közé sorolja. Aki most ezzel valamely okból nem érez együtt, annak meg kellene értenie, hogy Ázsia országai a Szovjetuniónál nem kevésbé érdekeltek a béke erősítésében ebben a térségben. Gromiko hangsúlyozta annak szükségességét, hogy zárják ki az erőszak alkalmazását az államközi kapcsolatokból. Az atomfegyver megjelenése és felhalmozása az államok fegyvertárában radikálisan megváltoztatta a feltételezéseket azokról a következményekről, amelyekkel a katonai konfliktusok járhatnak a népek számára. Az atomkatasztrófa elkerülése érdekében nemzetközi törvény szintjére kell emelni az erőszakról való lemondást a nemzetközi kapcsolatokban és ezzel egyidejűleg be kell tiltani az atomfegyver alkalmazását. Ebből a megfontolásból kiindulva, a Szovjetunió az ENSZ közgyűlésének 27. ülésszaka elé terjesztette az erőszak alkalmazásáról való lemondást a nemzetközi viszonyokban és a nukleáris fegyverek alkalmazásának egyszer és mindenkorra történő betiltását. Ennek a javaslatnak a lényege az, hogy előirányozza az államok lemondását az erőszak bármilyen alkalmazásáról a nemzetközi viták eldöntésében, beleértve a lemondást mind az atomfegyver, mind pedig az úgynevezett hagyományos fegyverfajták alkalmazásáról. A Szovjetunió javaslata a jelenlegi helyzetben leginkább realista és maximálisan hatékony megoldás elfogadására irányul. Éppen az ilyen megoldás felel meg az összes államok érdekeinek, függetlenül azok társadalmi rendszerétől, területük nagyságától és lélekszámuktól, valamint attól, hogy van-e atomfegyverük, vagy nincs. Az államok kötelezettségvállalása, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról — beleértve az atomfegyvert —, természetesen semmilyen mértékben sem érintheti jogukat az egyéni és a kollektív önvédelemre. Senki sem teheti kétségessé az agresszió áldozatául esett államok és népek elidegeníthetetlen jogát arra, hogy minden eszköz bevetésével visszautasítsák az agressziót, amíg az agresszor folytatva az erőszakot, támadást intéz szabadságuk és szuverenitásuk ellen, amíg arra törekszik, hogy megtartsa az erőszakkal megszerzett területeket. Elegendő a mindenki előtt álló példákra, Indokínára és a Közel-Keletre hivatkozni. Vajon ki tudná vitatni a vitathatatlant, hogy Indokína népei, valamint az arab államok ellen durva erőszakot alkalmaztak és alkalmaznak továbbra is, és nekik joguk van minden szükséges eszközt felhasználni az agresszor visszaverésére. Az erőszak alkalmazásáról való lemondás az államközi kapcsolatokban semmiben sem korlátozza a gyarmati országok népeinek jogát a szabadságukért és függetlenségükért vívott harcra. Andrej Gromiko bejelentette, hogy a szovjet küldöttség a Szovjetunió nevében a közgyűlés elé határozattervezetet terjeszt, amelynek értelmében az ENSZ tagállamai ünnepélyesen kijelentenék, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról, vagy az azzal való fenyegetésről a nemzetközi kapcsolatokban és egyszer és mindenkorra betiltják az atomfegyver alkalmazását. A szovjet küldöttség javasolja a Biztonsági Tanácsnak, hogy minél hamarabb hozzon megfelelő határozatot. A tartós béke megteremtésének feladata hatékony intézkedéseket követel a jövőbeni katonai konfliktusok megelőzése és megakadályozása érdekében. Nem kevésbé fontos azonban, hogy véget vessenek azoknak a konfliktusoknak, amelyek mérgezik a nemzetközi légkört. Mindenki számára ismeretes a Szovjetunió álláspontja a vietnami nép ellen folyó háború kérdésében. Felháborodást kelt és elítélést vált ki az, hogy folytatódik és szélesedik az amerikai intervenció Vietnamban és Indokína más országaiban. Bárhogyan mesterkedjenek is a közvélemény megnyugtatása érdekében, a Vietnamban állomásozó amerikai szárazföldi csapatok létszámának csökkentéséről szóló hírekkel, emögött a valóságban az áll, hogy soha nem látott méretekben fokozódnak a katonai akciók fokozódik azok kegyetlensége és embertelensége. Csak csodálkozni lehet azon, hogy mindeddig nem vonták le az egyedül helyes következtetést: a vietnami népet nem lehet legyőzni. Ez a nép hősiesen harcol az agresszió ellen, az igazságos célokért, azért, hogy országának gazdája legyen. Senkinek sem engedheti meg, hogy kívülről diktálja a politikai és társadalmi berendezkedésére vonatkozó recepteket. a viet (Folytatás a 2. oldalon) Megkezdődött az európai polgármesterek budapesti találkozója Kedden Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia várnegyedben levő kongreszszusi termében, megkezdődött az európai polgármestereknek a magyar főváros centenáriuma alkalmából rendezett háromnapos találkozója. A nagy jelentőségű nemzetközi tanácskozáson — amelyre a kontinens fővárosainak történetében első alkalommal került sor — a vendéglátó budapestieken kívül 28 metropolis vezetői Budapest Főváros Tanácsa, s a főváros egész lakossága nevében megkülönböztetett tisztelettel és őszinte örömmel köszöntöm önöket, Budapest kedves és nagyra becsült vendégeit, akik az európai fővárosok 50 millió polgárának vezetőiként elfogadták meghívásunkat. Mostani találkozónk megtartásához Budapest egyesítésének centenáriuma szolgáltat jó alkalmat. Az évezredes városrészek: Pest, Buda és Óbuda 100 évvel ezelőtt egységes fővárossá alakultak, majd együttesen korszerű világvárossá fejlődtek, így lett Budapest a kontinens egyik legősibb települése, s egyben Európa egyik legfiatalabb fővárosa. Büszkék vagyunk arra, hogy Budapest városegyesítési jubileuma e folyamat sajátos kifejezésére lehetőséget adott. Európa országai fővárosainak vezetői ilyen széles körben első alkalommal találkoznak, hogy a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről véleményt cseréljenek. Természetes, hogy az európai fővárosok közösen keresik a jobb, észszerűbb megoldásokat a továbbfejlesztésre, lakóik élet- és munkakörülményeinek javítására. Az európai fővárosok sokban különböznek is egymástól: eltérő a földrajzi fekvésük, népességük száma, igazgatási rendszerük, lakóik különböző társadalmi rendvesznek részt. A tanácskozás témája: az urbanisztikai problémák, a legfontosabb várospolitikai kérdések, az európai fővárosok fejlesztésének közös gondjai. . A nyitó ülésen ott volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke is. Megnyitó beszédet Szépvölgyi Zoltán, Budapest Főváros Tanácsának elnöke mondott, szerb államok polgárai. Természetes tehát, hogy nekünk, e városok vezetőinek egy sor kérdésben különböző a véleményünk. Egy azonban bizonyos: valamennyiünknek legféltettebb kincse az a város, amelynek lakói és egy személyben vezetői vagyunk, s amelynek fejlődéséért, virágzásáért felelősek vagyunk Ezen a közös alapon jöttek létre együttműködésünk eddigi formái, s erre a közös alapra épülhet a még szélesebb körű együttműködésünk jövője. A továbbiakban kifejezte azt a meggyőződését, hogy a fővárosok vezetőinek személyes találkozásai, egymás jobb megismerése, a szakemberek gyakoribb tapasztalatcseréi elősegíthetik a fővárosok közös problémáinak megoldását. Valamennyien tudjuk — mondotta ezután —, hogy a városvezetési tevékenység rendkívül szerteágazó feladat: gondoskodni kell a közműhálózat fejlesztéséről, bőséges és élvezhető ivóvízről, a levegő tisztaságáról, korszerű lakótelepekről, tömegközlekedésről, a lakosság egészségügyi és kereskedelmi ellátásáról, stb. S bár e feladatok önmagukban is számottevőek, mégsem szoríthatják háttérbe azt a kötelességünket, hogy a nagyváros mindennapi problémáin túl adottságaink és lehetőségeink szerint törődjünk a jövőnkkel, s elősegítsük az európai béke és biztonság megszilárdítását. Talán nem túlzás azt állíttani, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívása, s ezzel a tartós béke megteremtése kézzelfogható közelségbe került. Nem kell különösebben bizonyítani, hogy az európai légkör, a fővárosok fejlesztése és együttműködése szoros kölcsönhatásban áll. Minél inkább kiteljesedik a békés egymás mellett élés politikája kontinensünkön, annál kedvezőbbek a körülmények kapcsolataink fejlesztéséhez, és fordítva: együttműködésünk bővülése .— ha szerény mértékben is — hozzájárulhat az európai béke és biztonság ügyéhez. — Fővárosunk 2 millió lakójával együtt bízom abban, hogy találkozónk valamennyiünk és fővárosaink számára hasznos és eredményes lesz, előnyösen fogja befolyásolni feladataink teljesítését, hozzájárul majd egymás jobb megismeréséhez és megértéséhez, a kölcsönös bizalmon alapuló barátság és együttműködés elmélyítéséhez. A megnyitót követően került sor Szépvölgyi Zoltán előadására „Az európai fővárosok együttműködésének lehetőségei” címmel. Ezután W. Polak, az amszterdami városi tanács polgármester-helyettese tartott előadást, majd Joan Armengol Pál, Andorra La Vella alpolgármestere, Sebhattin Yüksel, Ankara polgármesterének helyettese, Dimitriot Nicolaou Ritsos, Athén polgármestere szólalt fel. Ezután Felix Slavik Bécs polgármestere, Branko Pesic, a belgrádi városi tanács elnöke, Herben Fechner, berlini főpolgármester és dr. Gerhart Schürch, a berni városi tanács elnökhelyettese mondott beszédet. A keddi tanácskozás Szépvölgyi Zoltán zárszavával ért véget. Szerdán további előadásokkal folytatódik az európai fővárosok vezetőinek találkozója. (MTI) Szépvölgyi Zoltán üdvözlő beszéde Dél-Vietnam: A felszabadító erők tüzérségi és rakétatámadása A VDK légvédelme szombaton és vasárnap további 4 amerikai támadó repülőgépet lőtt le a demokratikus Vietnam légiterében, partvédelmi ütegei pedig eltaláltak egy amerikai hadihajót — közölte kedden a hanoi rádió. Ezzel 3937-re emelkedett a VDK légiterében 1972. szeptember 24-ig megsemmisített amerikai harci repülőgépek száma. A saigoni amerikai hadvezetés szóvivője kedden délben arról tájékoztatta az újságírókat, hogy amerikai taktikai repülőgépek hétfőn több, mint 310 bevetésben bombázták Észak-Vietnamot. Támadásuk fő célpontja a Hanoi fővárostól mindössze 74 kilométerrel északra lévő térség volt. A szóvivő tájékoztatójából kitűnt, hogy az amerikai sugárhajtású repülőgépek laservezérlésű bombákat is alkalmaztak. Saigoni katonai forrásból azt is közölték, hogy B—52- es amerikai óriás bombázók az elmúlt 24 órában egyik eddigi legsúlyosabb légitámadásukat hajtották végre Kambodzsa déli részének felszabadított körzetei ellen. A- dél-vietnami hazafiak — saigoni tájékoztatás szerint — az elmúlt 24 órában 57 akciót hajtottak végre a Thieu-bábrezsim katonaságának különböző állásai ellen. A Mekong deltájának vidékén lévő Tra Noc-i repülőtérre hat rakétájuk, a saigoni alakulatok egyik An Loc közelében lévő állásába pedig 130 tüzérségi lövedékük és rakétájuk csapódott be. Dél-Vietnam második legnagyobb városától, Da Hangtól délre több fegyveres öszszecsapás volt a dél-vietnami forradalmi erők és a különleges harci feladatokra kiképzett saigoni rangeralakulatok között. A Reuter értesülése szerint a Da Nangtól mintegy 125 kilométerrel délre lévő Dac Pho városát a dé'ietnami népi felszabadító erők zárógyűrűje veszi körül.