Kelet-Magyarország, 1974. február (31. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-12 / 35. szám
4. odal KELET-MAGYARORSZÁG KI AZ APA? A bírósági gyakorlatban nem ritkán találkozhatunk olyan perekkel, amikor különböző indítékból el kell dönteni a kérdést: ki az apa? Jellemző ezekre a perekre, hogy az egyik fél megnevez egy konkrét személyt, hogy ő a gyerek apja, a másik viszont ezt vitatja, sőt tagadja. A gyermek érdeke — mind erkölcsi, mind anyagi okokból — nyilvánvalóan az, hogy a bíróság megállapítsa az apaság tényét, ugyanakkor azonban vigyázni kell az apaság téves megállapítására. Az ilyen ügyekben a bíróság elrendeli az antropológiai vizsgálatot, tehát a tudományhoz fordul segítségért. A dolog azonban nem egyszerű, ugyanis ma még a tudomány sem rendelkezik olyan eszközökkel és módszerekkel, amelyekkel egyértelműen bizonyíthatná az apaságot. A legtöbb esetben a szakvélemény csak azt dönti el, hogy ki nem lehet a kérdéses gyermek apja, minden más kérdésre csak valószínűsítő választ ad. Egy csepp vér vallatása Az apasági vizsgálatok legbiztosabb és leggyakoribb módszere a vércsoport-vizsgálat. Közismert, hogy az ember vérében bizonyos különbségek léteznek, amelyeket főleg a sebészetben, vértranzfúzióknál nagyon is figyelembe kell venni. Ezen az ún. ABO-rendszeren kívül a vérnek más sajátságai is van- nak, amelyeket a mindennapi orvosi gyakorlatban már nem kell olyan szigorúan megkülönböztetni. Ilyenek pl. az A1—A* alcsoportok, az MN- és P-vércsoportrendszerek, az Rh-faktor, stb. összesen 28 vércsoport-rendszert ismer a tudomány, és ezek közül a vitás származás eldöntésére kb. 11—14 alkalmas, mivel a vércsoport-tulajdonságok sajátságos módon öröklődnek. A vércsoport-vizsgálatok a Vitás származás tisztázására csak azóta alkalmasak, amióta bizonyos törvényszerűségek kétségtelen bizonyítást nyertek. Ezek a következők: — Minden ember meghatározott, jellemző biokémiai sajátságokkal rendelkezik, amelyek őt másoktól megkülönböztetik. Ezek közül a legegyszerűbben a vércsoporttulajdonságok határozhatók meg. — A magzati életben vagy a szülés utáni első hónapokban kialakult egyedi vércsoport-tulajdonságok az élet folyamán változatlanok maradnak; azokat külső körülmények nem befolyásolják. — A vércsoport tulajdonságok kialakulása örökletesen meghatározott, megjelenésüket megfelelő törvényszerűségek szabályozzák. A vércsoport-vizsgálatok alkalmazását a vitás apaság tisztázására az az öröklési szabály teszi lehetővé, hogy nem lehet jelen egy gyermekben olyan vércsoport-tulajdonság, amellyel szüleinek legalább az egyike sem rendelkezik. Ha megállapítható, hogy a gyermek vére rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyik sem anyjában, sem a vélt apában nincs jelen, akkor — ha az anya személyét illetően kétség nem merül fel — az apa személye körül „nincs valami rendben”, vagyis más valaki a természetes apa. Az az eset is előfordulhat, amikor a gyermek egy vércsoport- tulajdonságot „kettős” adagban tartalmaz; ilyenkor mindkét szülőnek rendelkeznie kellett ezzela tulajdonsággal. Ha a vélt apa nem tartalmazza ezt a tulajdonságot, a gyermek nem származhat tőle. A vércsoportok öröklési szabályaiból következik, hogy a vizsgálatok eredményei a védelmezett apa apaságát csak kizárhatják. Természetesen adott esetben az apaságkizárás pozitív közvetett bizonyítékként is értékelhető az apaság mellett, ha pl. az ügyben két vagy több férfi szerepel védelmezett apaként, és a vizsgálat egy kivételével a többi apaságát kizárta. Ez az eredmény ugyanis a ki nem zárt férfi apaságának közvetett bizonyítékát jelenti, ha az anya a perben szereplő férfiakon kívül mással nemi viszonyt nem folytatott. Azt, hogy ezek a vizsgálatok milyen döntő hatásúak lehetnek, az alábbi eset is bizonyítja: Tanulságos példa. Az egyik vidéri bíróságon apasági keresetet indítottak egy magas közéleti állást betöltő, nős és családos férfi ellen. A férfi a leányanya családjával jó barátságban volt, házukban sokszor megfordult, és így valószínűnek lehetett tartani a leányanya állítását, hogy vele nemi kapcsolatban volt. A férfi azonban ezt tagadta és a gyermeket sem volt hajlandó magáénak elismerni. A szülőknek — biztosak lévén gyermekük őszinteségében — nem volt kétségük az iránt, hogy leányuk gyermekének a család barátja az apja, azonban a bíróság által elrendelt vércsoport-vizsgálat a férfi apaságát kizárta. Az eredmény tragikus fejleményektől mentette meg a férfit, ha ugyanis a vizsgálat nem zárja ki az apaságát, a bíróság biztosan elmarasztalta volna, aminek következtébeállásából elmozdítják. De a per a család életét is feldúlta: felesége otthagyta, gyermekei elítélték „ballépése” miatt, de a kedvező bírói ítélet után családi élete rendeződött. Érdekes fejlemény volt, hogy a leányanya az ítélet hatására bevallotta, hogy valótlant állított. Magatarását azzal indokolta, hogy úgy gondolta: szülei nem fogják annyira rossz néven venni az esetet, és arra is számított, hogy a férfi — félve a per számára várhatóan hátrányos következményeitől — önként vállalni fogja az apaságot, ha a diszkréciót biztosítják. Midőn a tárgyaláson a leányt az igazi apa személye felől kérdezték, elmondta, hogy nem tudja, ki a gyermeke apja, mert egy házibulin történt a „dolog”: az ott jelenlévő fiúkat azelőtt nem ismerte, az,óta sem találkozott velük, és azt sem tudja, hogy közülük melyik lehet a gyermek apja. A „nyomozás” során azután előkerültek a lehetséges apák, és a vércsoport-vizsgálat segítségével sikerült is a gyermek valódi apját kiválasztani. Az újabb kísérletek alapján a vércsoport-vizsgálatok lehetővé teszik, hogy az apaság bizonyítható is, nem csak kizárható. Bizonyos esetekben már igen értékes valószínűségi bizonyítékot szolgáltathat a vércsoport-vizsgálat az apaság mellett, ha ritkábban előforduló jellegek találhatók a gyermeknél, és ugyanakkor a vélelmezett apánál is, de az anyánál nem. Az új vizsgálati módszerrel például — a vizsgálati értékek matematikai elemzése segítségével — vélemény nyilvánítható az apaság tekintetében olyan esetekben is, amelyekben a vércsoport-vizsgálat nem vezetett eredményre az apaság kizárásához. Vércsoport-vizsgálat. A dohányzó nők gyermekei Az olyan gyermekek, akiknek anyja a terhesség utolsó négy hónapjában naponta tíz, vagy még több cigarettát szívott, fejlődésükben elmaradnak az olyan gyermekek mögött, akiknek édesanyja a terhesség ideje alatt keveset vagy egyáltalán nem dohányzott. Ez az eredménye az eddigi legátfogóbb és leghosszabb utóvizsgálat-sorozatnak. Miután korábban már bebizonyosodott, hogy a terhesség ideje alatti dohányzás a gyermek születési súlyának csökkenését és a csecsemőhalandóság növekedését idézi elő, a bristoli gyermekkórház professzora, dr. Butler a British Medical Journal-ban arról számol be, hogy még tizenegy éves korban is három hónapos elmaradás tapasztalható az általános pszichológiai funkciótesztben, négy hónap az olvasási tesztben, öt hónap a számolási tesztben és egy centiméter a testmagasságban. Hét éves korban a két csoport között még nagyobb a különbség. A többezer gyermekre kiterjedő vizsgálat figyelembe vette a különféle társadalmi- gazdasági tényezők befolyását a gyermek fejlődésére, amelyek részben erősebb hatást gyarkoroltak, mint a dohányzás előidézte lemaradás. A cipő divat Fittyet hány az anatómiának Az ember nem viselhet büntetlenül bármilyen cipőt! Szomorú bizonyíték erre a — leginkább nőket sújtó — tengersok, többnyire helyrehozhatatlan deformáció, gyulladás és az ezekkel járó fájdalom. A nagy felelős:a divat. Márpedig a divat az utóbbi időben olyan cipőkkel árasztja el a piacot, amelyek fittyet hánynak a láb anatómiájának. Ortopéd szakorvosok véleménye szerint a cipősaroknak soha nem szabad , öt centiméternél magasabbnak lennie, mert ellenkező esetben eltolódik a láb súlypontja és deformálódik a csontozat. Ha a cipő szűk és hegyesorrú, az ujjak egymásra csúsznak, az ujjperecek begörbülnek és kialakul az úgynevezett „kalaapácsujj”. Minél magasabb a cipősarok, annnál nagyobb a deformálódás veszélye. A leggyakoribb elváltozás a bütyök. Mind a bütyök, mind a kalapácsujj kizárólag műtéttel szüntethető meg. A szűk cipő okozta bőrkeményedések és tyúkszemek is sok fájdalommal járnak. A szűk, hegyesorrú cipők divatját az utóbbi években felváltotta az „ortopéd” cipők divatja. Az abnormálisan vastag, merev talp nem hajlik, a nők kénytelenek térdüket emelve járni. Ennek következménye nemcsak az, hogy járásuk nehézkessé, „kacsázóvá” válik, hanem egész szervezetük megsínyli az egészségtelen cipőviseletet. A merev talp velejárója egyébként a bizonytalan járás is. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő bokaficam és lábtörés. Sok galibát okoz az újfajta cipődivat az autóvezetők körében is. A merev talp könynyen lecsúszik a pedálról és egy szempillantás alatt kész a súlyos baleset. Ezért ha nem tudunk lemondani arról, hogy lépést tartsunk a — sajnos sok esetben — szeszélyes és ostoba divattal, tartsunk a kocsiban olyan cipőt, amelyben biztonságosan vezethetünk. Mivel a helytelen felépítésű cipők következtében fellépő deformációk immár „népbetegség” jellegűvé nőtték ki magukat, az ortopéd orvosok egyre határozottabban követelik, hogy a cipődivat diktátorai vonják be őket a tervezés munkájába. A vidra sorsa Norvégiában Az értékes prémjéről és halpusztításáról nálunk is ismert ragadozó emlős a halastavak, vízpartok mentén él, és élete nagy részét víz alatt tölti. 1900-ban Norvégiában prémiumot ígértek a vidra elejtőinek. A kincstár ezzel nagy érdeklődést keltett a vidra iránt, olyannyira, hogy még abban az évben 600 vidra került terítékre. Ez a szám 1905-ben már 8000-re emelkedett. Érthető, hogy ezzel a hadjárattal a vidra szaporodása nem tarthatott lépést, s így a vidra-létszám erősen megcsappant. Ennek tudható be, hogy 1932-ben már csak 100 vidrát tudtak elejteni és az állami prémiumot kénytelenek voltak eltörölni. A háborús évek alatt a vidraállomány ismét emelkedett és 1950-ben már újra közel 1000 állat került kézre. Azóta a norvég vadbiológusok fokozott figyelemmel kísérik a vidra-állomány számszerű ingadozását. Bizonyítást nyert, hogy a vidra sokkal jobban megsínyli a kíméletlen vadászatot, mint a vízszennyezés, vízisport, partmenti létesítmények okozta zavaró hatásokat. Kétségtelen, hogy hal- és rák pusztítása révén káros, ezért a felszaporodott állomány kíméletes vadászata jogos és indokolt; miután azonban a vidraprém még ma is a legértékesebb és a legjobban fizetett nyersbőr Norvégiában, a kíméletlen vadászatát meg kell akadályozni, állapítják meg a norvég vadbiológusok m4. SÍSr# m uzsonna — Árnyékkal ISTENI ELŐNY — Adam, hol vagy..? — Sokáig tetszenek még uzsonnázni?