Kelet-Magyarország, 1974. február (31. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-12 / 35. szám

1974. feSrner fi: teC^-KIAGYArtOftSZAC Brigádvezetők Tartalom és forma Tanulnak a szocialista bri­gádvezetők. Az új, a hagyo­mányostól eltérő nappali két­hetes tanfolyamon többek kö­zött a szocialista brigádmoz­galom fejlődéséről, a szocia­lista munkaverseny szervezé­séről és vezetéséről, a helyes vezetési módszerről, a terv­­készítésről, a termelési fel­adatokról, korunk bel- és külpolitikai kérdéseiről hall­hatnak előadásokat. Új oktatási forma ez és sa­játos. Annyira az, hogy az országban, a megyében első­ként szervezett ilyet a Nyír­egyházi MEZŐGÉP Vállalat Százhat szocialista brigádve­zető, kivétel nélkül vala­mennyien, négy turnusban két hétig csak azzal foglal­koznak, hogy gyarapítsák is­mereteiket. Kiss László, a vállalat szakszervezeti taná­csának versenyfelelőse mondta: „ Az elmúlt két év­ben jelentősen fejlődött ná­lunk a brigádmozgalom. Jel­lemző volt a számszerű gya­rapodás. A szocialista brigá­dok vállalásai, termelésben, művelődésben, emberi maga­tartásban is szép eredménye­ket hoztak. A jelenlegi tanfo­lyam célja a mozgalom tar­talmi részének erősítése úgy, ahogyan azt az MSZMP KB határozata előírta.” A brigádvezetők képzése a jelenlegi módon már az is­kolapadban mutatta hasz­nosságát. Az előadásokat kö­vető konzultációkon több mint félszáz kérdés hagzott el. Közülük néhány: „Mit tartalmazzanak a szocialista brigádszerződések? Hogyan végezze a brigád az önértéke­lést? Miként alkalmazzák a differenciált bérezést, jutal­mazást?” A kérdésekkel így vagy úgy a brigádvezetők a mozgalomban, a gyakorlati munkában találkoztak. Sok­szor határoztak és döntöttek, de nem voltak biztosak a döntés helyességében. Kor­mos Gyula, a MEZŐGÉP fe­hérgyarmati gyáregységének egyik szocialista brigádveze­tője például elmondta: „Ta­valy a brigádunk zöldkoszo­­rús jelvényt kapott. Éreztem, hogy nem mindegyik brigád­tag érdemli meg ezt a foko­zatot, hiszen nem volt egy­forma a munkához való vi­szony, a fegyelem. De nem tudtam miként tegyek kü­lönbséget úgy, hogy az em­berek érezzék a nevelő ha­tást. Most már tudom, de a hallott módszereket nem lesz könnyű alkalmazni. Egy biz­tos: ha azt akarjuk, hogy a verseny ne váljék formálissá, akkor feltétlenül szigorúb­ban kell elbírálni a végzett munkát, a kollektívára és az egyénekre vonatkoztatva is.” A brigádvezetők tanfolya­mának azon túl, hogy a mun­kahelyi vezetők sokoldalú képzést kapnak, van egy má­sik igen hasznos része is. Ko­vács György, a tiszaszalkai Kossuth lakatos szocialista brigád­ vezetője említette: „Mi nemcsak tanulunk, de állandó jelleggel tapasztalat­­cserét tartunk. Azóta, hogy a vállalatnál szocialista bri­gádmozgalom van, ilyen jó alkalom nem adódott, hogy bővebben megismerjük egy­más munkáját, életét, az al­kalmazott vezetési módszere­ket. Most január 29-től Fe­hérgyarmatról, Mátészalkáról, Nyírbátorból, Baktalóránthá­­záról és Tiszaszalkáról va­gyunk itt. A szünetekben, és ha alkalom kínálkozik rá, ál­landóan beszélgetünk, kér­dezzük egymást. Amit hallot­tam, tapasztaltam, nagy hasznomra lesz a további munkában.” Két hétre több mint száz embert kivenni a termelésből, biztosítani a tanulással járó költségeket, a vállalatoknak nem olcsó mulatság. A válla­lat vezetői, s az érdekeltek, a brigádvezetők is azt vallják, megéri. A kiesett munka ér­téke, az oktatási költségek kamatostul megtérülnek, ha a tanfolyam után a tanultak hatására erősödik a verseny­mozgalom, ha elevenebb, tar­talmasabb lesz a brigádélet. A brigádvezetők részéről az új ismeretek alkalmazására, hasznosítására nagy az aka­rat Ez a fontos. Seres Ernő Igény és lehetőség Öltözők, fürdők A mai fiatal szakmunká­sok és az ipari tanulók nem tudják, vagy csak hallomás­ból ismerik, hogyan nézett ki régen egy „sufni”, vagy egy „kóceráj”. E két szó a legtöbb szabolcsi fiatal szó­kincséből hiányzik. Pedig megyénkben még az ötvenes években is többnyire szűkre méretezett, parányi épületek­ben összezsúfolva, emberhez nem méltó körülmények kö­zött dolgoztak az ipar és a közlekedés munkásai. Mun­ka után olajosan, porosan kellett hazamenniök, mert a minimális szociális ellátott­ság sem volt biztosítva szá­mukra. Az utóbbi években épült új üzemek már szinte vala­mennyi szociális igényt ki­elégítik. De még számos sza­bolcsi üzemben joggal pa­naszkodnak a munkások a szociális ellátottságra. Máté­szalkán az ÉRDÉRT Vállalat dolgozói tavalyelőtt egy ri­portban arra panaszkodtak, hogy nincs megfelelő öltöző­jük, nem tudják biztonságo­san elzárni értéktárgyaikat, a szennyes ruhákat a „kime­nő” ruhákkal együtt tárol­ják és ez egészségtelen. Az­óta enyhítettek a faipariak gondjain is. A mátészalkai vasutasok évtizedek óta pa­naszolják, hogy mostoha kö­rülmények között dolgoznak, egy fürdőszoba nagyságú „butyka” jelenti számukra a szociális létesítményt. A vas­út vezetői nem várnak az új állomás felépítéséig, egy friss információ szerint né­hány hónap múlva modern szociális létesítményt kapnak az állomás dolgozói. Lapunk utolsó oldalán évente többször is hírt adunk arról, hogy X üzem­ben javul a szociális ellátott­ság. Néhány nappal ezelőtt például azt írtuk, hogy az Elek­tromech­anikai Vállalat beregi gyárában háromszáz dolgozót kiszolgáló szociális létesítményt adnak át ez év decemberében. Szakszerveze­ti gyűléseken, munkásfóru­mokon is gyakran hallunk véleményeket, javaslatokat a témával kapcsolatban. A legtöbb helyen a lehetősé­gekhez mérten figyelembe veszik a dolgozók kéréseit, javaslatait, s hónapok múl­va már örömmel mondják a dolgozók, hogy elkezdődött valami... Az ilyen javaslatok hatá­sára épült például a nyíregy­házi Tünde utcán az építők étkezdéje. A szabolcsi ipari szövetkezetek is egyre na­gyobb gondot fordítanak ar­ra, hogy emberhez méltóbb legyen a nehéz fizikai mun­ka és javuljanak a szociális körülmények. Lassan meg­szűnik a lavórban történő mosdás a szövetkezeti ipar­ban is. Munka után öltözőbe kerülhetnek az olajos, mal­­teros ruhák és vasalt nad­rágban mehetnek haza a szö­vetkezeti ipar dolgozói. Egyre több üzemcsarnokot építenek a szabolcsi szövet­kezetek, s a csarnokok mellé mindenütt öltöző, fürdő, esetleg melegedő is épül. Új üzemcsarnokot épít például a Nagykállói Cipőipari Szövet­kezet, a Fehérgyarmati Ru­haipari Szövetkezet, a Nyír­egyházi Festő és Lakáskar­bantartó Szövetkezet. Az új üzemekben nemcsak köny­­nyebb és gyorsabb lesz a munka, de tisztább és von­zóbb is. A határozatok, ren­deletek értelmében új üzem már nem is épülhet szociális létesítmények nélkül. Jó volna, ha a régi üze­mek mellé az eddiginél na­gyobb ütemben építenének szociális létesítményeket, hi­szen ezek a létesítmények be­folyásolhatják a dolgozóik munkakedvét és a termelést is. Egy kisvárdai munkás például nem csupán a maga­sabb fizetés miatt vállalta az ingázás fáradalmait: munka­helyéről azért is távozott, mert ott nem volt megfelelő mosdó és öltöző. Sok üzem­ben kevés pénzből, társadal­mi munkában is lehetne öl­tözőt, fürdőt, vagy melege­dőt építeni. Érdemes ezek­nek a létesítményeknek a gyors építésére időt és pénzt fordítani, hiszen a megfelelő szociális ellátottság vonzóbbá tehet minden üzemet Nábrádi Lajos 8 . odal SZÁZ ÉV UTÁN ÚJ MEDERBEN A TISZA Az elmúlt héten, szomba­ton Tiszaszalka és Nagyvar­sány között megnyitották azt az átvágást a Tiszán, amely­­lyel több mint három kilomé­ternyi folyókanyarulatot egye­nesítettek le egy négyszázmé­teres csatornáva. Megrekedt a hordalék Az elmúlt században, 1852- ben a Vásárhelyi-terv alapján ugyanezen a helyen már volt folyószabályozás, de nem történt meg a meder rögzí­tése, így a Tisza ezen a sza­kaszán évente 35 métert hú­zódott vissza, eredeti medré­be. Az eltelt 122 év alatt, 3,4 kilométeres lett az eltolódás. Az éles kanyarban lasabban haladt a víz, megrekedt a hordalék, a Tisza vízmélysé­ge ezen a szakaszon nem ha­ladja meg az egy métert. A tavaszi áradások idején ve­szélyeztette az árvízvédelmi töltéseket, télen jégtorlaszok keletkeztek, és nem kedve­zett az útvonal a hajózásnak, sem. A Felső-tiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság 1972-ben készítette el folyószabályozási tervét, az előkészületi munkák után 1973-ban kezdtek a fo­lyó átvágásához, a kanyar ki­­egyenesítéséhez. Éjjel-nappal dolgoztak a földnyeső, kotró és földtoló gépek. Több mint százezer köbméter föl­det mozgattak meg, a többit a folyó maga végzi el. A múlt században két évig tartó mun­ka­ most két hónap alatt ké­szült el Az így kialakított 350 méter sugarú kanyar mé­rete megfelelő. Sebesebben folyik a víz Nagyobb sebességgel halad a víz, gyorsabban szállítja a hordalékot, kiegyenlítődik a Tisza vízmélysége. A leg­utóbbi mérések szerint a víz egykilencade már az új me­derben haladt tovább. A folyó átvágása után megkezdődött tízkilométeres szakaszom az új meder rögzí­tése, állandósítása. Korszerű vízügyi tervek alapján part­védő műveket építenek az új szakasz mentén, kővel biz­tosítják a folyó partoldalát. Befejezés 1978-ban A több mint harminc­juillió forintos beruházás munkái­nak végleges befejezését 1978 végére tervezik, az elképzelé­sek szerint a Tisza erre az idő*­­re kialakítja tervezett új med­­rét, és a folyó munkájával egy ütemben készülnek a partvédő művek. A végleges mederrendezés következtében Tiszaszalkán a gergelyiugornyaihoz hason­ló strand alakul ki, a Tisza régi területére, közel harminc holdra fákat ültetnek majd. Ikonáthb Képünkön, a Nagyvarsány—Tszaszalka térségében átvágot Tisza-kanyar. (Hammel József felvétele) Ö­­tven éve kapta meg a tanító oklevelét Zalányi Gá­bor nyugdíjas kisvárdai ta­nár. Az északi Tátrában, Po­­dolinban született, itt járt középiskolába. Iglón tanító­képzőbe végül Debrecenben fejezte tanulmányait. A Ma­gas Tátrától majdnem az Adriai tengerig vezetett a tanítói pályafutása, amihez jócskán hozzájárultak a tör­ténelmi körülmények is. Északról a cseh burzsoá rendszer kényszerítette dé­lebbre a Zalányi családot, így kerültek Debrecenbe. Mint fiatal „képezdész” is­merkedett meg Szabolcs me­gyével. 1923-ban Anarcsra került... — Tizenhat évig tanítot­tam Anarcson. Nagyon sze­rettem azt a népet Pedig milyen volt az akkori isko­la! Fakilincses, rozoga épü­let. Sok cselédgyereket kel­lett betűvetésre tanítani, akik sokszor úgy jöttek is­kolába, hogy otthon már ki­dolgozták magukat. És foly­tatták a tanítás után is. Ki­lencvenhat gyermek is szo­rongott a tanteremben. A fe­leségemmel tanítottunk ott Aztán meg kellett válni a fa­lutól. .. Zalányi Gábor nem akarja feszegetni, miért is mondott búcsút Anarcsnak, de szavai azt sejtetik, nézeteltérése támadhatott valamelyik egy­házi vezetővel. És az egyházi iskolában nemet mondani még egy-egy részletkérdés­ben is, kockázatos volt... Jó messzire kérte magát. Ami­kor az országhoz csatolták Bácskát és vidékét, sok taní­tói állás megüresedett a dél­vidéken. Ujverbászon telepe­dett le a tanító házaspár. A községben sok szerb élt, a gyermekek magyar iskolába jártak, mert más iskola nem volt. De nem tudtak magya­rul.­­ — Az elődöm nagyon rosz­­szul bánhatott a gyermekek­kel — emlékezik az idős pe­dagógus. — Nem szerette a szerbeket. Az apróságok ar­cán állandóan láttam a szo­rongást, a félelmet. Én az­zal kezdtem, gyermekek se­gítsünk egymásnak, kölcsö­nösen. Ti engem megtanít­­tok szerbül, én pedig meg­­tanítlak benneteket magya­rul. Nagyon megszerettek a gyermekek, a szülők. Ami­kor el kellett jönni, otthagy­va mindent, a lakást, a szép könyvtárat, egy szál ruhá­ban rimánkodtak a szerb nemzetiségiek, hogy marad­junk velük, nem lesz semmi baj. De az igazgatóm kiadta az ukászt, hogy holnap reg­gel csomagoljak és ez első vonattal indulás... így került újra Szabolcs­ba, Kisvárdára. Tanított és a nép bizalmából bekerült a házhelyosztó bizottságba is. Reismann földbirtokos föld­jét parcellázták a ház nél­küli szegényeknek. Azóta Kis­­várda egyik lakónegyede épült fel az egykori földbir­tokos földjén. Részese volt az általános iskola megszervezé­sének, később érdeklődése mindinkább az értelmi fo­gyatékos gyermekek nevelé­séhez vonzotta. A művelődési szervek kérésére hozzálátott a gyógypedagógiai iskola megalapozásához, melynek igazgatójává választották. Több évtizedes nevelői ta­pasztalat, két gyermek neve­lése és más gondok mellett a tanító oklevélhez levelező ta­gozaton megszerezte a gyógy­pedagógiai főiskolai diplo­mát is. Sok-sok budapesti utazással, tanulással járt ez, de megérte. Neveket említ, akik számon tartják az „igazgató bácsit”, érdeklődnek iránta. Hálásak. Aztán egy kis szomorúsággal említi anélkül, hogy bárkit is meg akarna bántani, vagy a régi sebeket bolygatná, úgy érezte még hasznára tudott volna lennni a gyógypedagó­giai nevelésnek. De nyugdíj­ba tanácsolták, s ennek más tizenegy éve. Hetvenkét éves ... Azóta csendesen , él­degélt, mint általában a nyug-* díjasok. Barkácsol, asztali­széket, kertjében szőlőt mű-* vel. A nyugdíja 1800 forint! Két gyermekük van, mind­kettő pedagógus. Tavaly kapta meg a nyír*­ egyházi tanárképző főiskolán ünnepélyes főiskolai tanács-* ülésen az 50 éve végzetteknek járó aranydiplomát Jól esett a megemlékezés, hogy to­vábbra is a nagy család tag-­ jaként tartják számon. Búcsúzáskor sem tagadja­ meg magát Zalányi Gábor; a jó pedagógust jellemző tulaj­donságokról beszél, akinek egyik fő kötelessége, hogy gondolkodásra nevelje a gyermekeket. „Ez nem min­­­dig valósul meg” mondja a­ katedrán kívül álló objekti­vitásával, de nagyon is azt örök pedagógusra jellemző aggodalommal, törődéssel... . Akácfa utca 19. Itt lakik Zalányi Gábor és felesége. A tetszetős családi ház ablaká­ban ez áll: „Ez a ház eladó”.­ Újabb költözés, közelebb a gyermekekhez? Erről nem faggattuk az évtizedek során sokat vándorolt, mégis a ka­tedrán örökké otthon lévő házaspárt. A ház belső nyu­­galma állandóságot tükrözött, semmi nyomát a költözé®-' nefc:... E. ^8^ Az aranydiplomás

Next