Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (37. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-01 / 179. szám
Helsinki évfordulóján 19 P t 'ig ünnepi pillanat volt. Európa, az Egyesült Államok és Kanada vezetői öt éve a finn fővárosban aláírták ■*am.Ji az európai biztonsági és együttműködési értekezlet dokumentumát. Sokat olvastuk azóta az újságokban, gyakran hallottuk beszédekben ezt a kifejezést: a helsinki okmány. Papír, gondolhatná valaki, eltehető az iratszekrénybe. Nem így van. Ennek az aláírásnak a jelentősége messze túlnőtt a szokványon, a dokumentum maga történelmi változások jele és foglalata lett. Az európai enyhülésé. Az aláíró magas felek elfogadták az adott európai helyzetet. Megnyílt a lehetőség, hogy ezen az alapon szinte tiszta lappal indulhasson Európa a béke és az együttműködés útján, egy új jövő felé. Programot adott a helsinki záróokmány, minden fontos vonatkozásban, útmutatást és ajánlást a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez. Mintha ez lett volna fölírva a százoldalas kötet fedőlapjára: „Az ellenséges szembenállás helyett így kell cselekednetek!” Benne foglaltatik az együttélés politikai tízparancsolata, a határok sérthetetlensége, az egymás belügyeibe való beavatkozás tilalma, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a hátrányos megkülönböztetések leépítése, de még a hétköznapok nem egy gondja, például a szabvá-nyok egységesítése. Tudományos területeket sorol fel, ame-lyeken közösen, az erőket összefogva lehetne és kellene is kutatni. Nem eléggé ismerik egymás kultúráját a népek ’ — szögezte le az okmány —, vannak még humanitárius feladatok. E rövid felsorolásból is kitűnik, hogy ez az okmány’a hidegháborús feszültség ellentétele és olyan program, amely nem évekre — évtizedekre szól. Mégis már Helsinkiben nyilvánvalóvá lett, hogy az útnak csak a felét tették meg a magas felek. Tudták, a politikai enyhülést mielőbb katonai enyhüléssel kell kiegészíteni, különben veszélybe kerül az egész mű. Az idők, sajnos, megerősítették e gondolatot. Igaz, a helsinki okmány nem maradt pusztába kiáltott szó. Ma más az európai helyzet, mint korábban. Jobb az államok kapcsolata. Gyakrabban találkoznak a vezetők. Többet utaznak és látnak az emberek. De az utóbbi hónapokban árny borul erre a fényre. Ha nem sikerül lefékezni a fegyverkezési versenyt, ha a nyugatiak — elsősorban az amerikaiak — nem mondanak le a furkósbotzsarolásról, nem lehet tovább haladni az enyhülés útján. A Varsói Szerződés államai Helsinki óta többször is terjesztettek a nyugatiak elé fegyverzetkorlátozási-leszerelési tervet — a nukleáris eszközök tilalmától a kisebb, a kölcsönös bizalmat erősítő intézkedésekig. Az egyik szocialista előterjesztés azt javallja, hogy üljenek össze a „helsinki államok” küldöttei, szervezzenek európai katonai enyhülési konferenciát, a katonai enyhülés ma az európai kibontakozásnak, a helsinki okmány további sorsának a kulcsa. Öt esztendeje a harmincöt állam küldöttei megállapodtak abban, hogy időnként megvizsgálják: hogyan ölt testet a béke és biztonság okmánya? Ilyen eszmecsere zajotlott le két és fél éve Belgrádban, most pedig Madrid van soron. Az „európai értekezlet” előreláthatóan november 11- én nyílik meg a spanyol fővárosban. Közös erővel, egyetértéssel kellene ott meghatározni az európai enyhülés útján a további lépéseket, úgy, ahogy a helsinki záróokmány sugallja és ajánlja. Belgrádban a nyugati küldöttségek nem mindig tartották magukat ehhez. Most ezt várná tőlük az európai népek nagy családja. Sióba került már a szocialista országok, majd néhány nyugati vezető elképzeléseiben az a terv, hogy a madridi találkozón döntsenek a katonai enyhülési konferencia összehívásáról, időpontjáról, helyéről. A lengyel kormány felajánlotta színhelyül Varsót. A helsinki okmány nem katonai dokumentum, a madridi találkozó maga tehát nem is lehetne alkalmas a fegyverzetkorlátozás alapos megvitatására. Arról azonban dönthet, hogy az aláírók hívjanak össze ilyen témájú konferenciát, majd kezdjenek hozzá a bonyolult, és valószínűleg hosszú tárgyalást igénylő kérdés megbeszéléséhez. Helsinkitől Madridig fél évtized telt el. A tanulság világos: Európa meg tudta teremteni és fenn tudja tartani az enyhülést, ha akarja. A fegyverkezés szószólóit azonban el kell hallgattatni. Politikánk célja: legyen kontinensünk a béke földje Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának ünnepi ülése A helsinki záróokmány aláírásának ötödik évfordulóján csütörtökön kibővített ünnepi ülést tartott az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága. A Parlament vadásztermében megtartott tanácskozás elnökségében helyet foglalt Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és a nemzetközi Lenin-békedíjas Raymond Coot kanonok, az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottságának elnöke is. Az ünnepi ülést Kállai Gyula, a HNF és az EBMB elnöke nyitotta meg, majd ezt követően Péter János, az országgyűlés alelnöke, az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának tagja mondott beszédet Ezt követően Raymond Goor emelkedett szólásra, tolmácsolva az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottságának üdvözletét, jókívánságait. Az ünnepi ülésen felszólaltak a társadalmi és tömegszervezetek képviselői is. Timmer József, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Kovács Béla a HNF OT titkára, az Országos Béketanács főtitkára, Bartha Tibor református püspök, az EBEMNB alelnöke, Halász György újságíró, a magyar bizottság tagja, Tolnay László, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa, az OBT leszerelési bizottságának elnöke és Pethes Imre, az Eszperantó Béke-világszövetség elnöke az elmúlt fél évtized eredményeit és a képviselt szervezetek teendőit körvonalazta. (Folytatás a 4. oldalon) || Kelet-Magyarország AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVII. évfolyam, 119. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1980. augusztus 1., péntek MA moszkvai olimpiáról jelentjük (8. oldal) . Befejeződtek a magyar—francia tárgyalások Elutazott Budapestről Jean Francois-Poncet Jean Francois-Poncet, a Francia Köztársaság hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó külügyminisztere csütörtökön délelőtt megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Ezután a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában Puja Frigyes külügyminiszter és Jean Francois Poncet magyar—francia jogsegély- és kiadatási szerződést írt alá. Az eseményen jelen volt a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa, ott volt Bényi József és Jacques Lecompt. Ezt követően folytatódtak Púja Frigyes és Jean Francois-Poncet hivatalos tárgyalásai. Hivatalos látogatását befejezve délután elutazott Budapestről Jean Francois-Poncet. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Puja Frigyes búcsúztatta. Jelen volt Bényi József és Jacques Lecompt. (Folytatás a 4. oldalon) A művelődési intézményekről tárgyalt az SZMT elnöksége A szakszervezetek megyei tanácsa elnöksége csktürtökön délelőtt ülést tartott, melyen megvitatták a szakszervezeti és tanácsi művelődési intézmények együttműködését. Megállapították, hogy jó kapcsolat alakult ki az SZMT megyei művelődési központja és a tanácsi fenntartású megyei művelődési központ között. A két intézmény közösen foglalkozik a szocialista brigádok klubvezetőinek és az üzemi közművelődési előadók, függetlenített népművelők képzésével, a bejáró dolgozók művelődésének segítésével. A feladatok között helyet kapott: a jövőben a szaívszervezeti és a tanácsi művelődési intézmények hangolják össze munkaterveiket, egyeztessék rendezvényeiket, szervezzék meg a kölcsönös tájékoztatást, az alkalmazott jó módszerek cseréjét. Az SZMT elnöksége tájékoztatót hallgatott meg az építőipari vállalatok művelődési bizottságainak tevékenységéről, amelyek tovább kívánják segíteni a szocialista brigádok szakmai, politikai, kulturális vállalásainak teljesítését, erősítik kapcsolataikat a lakóhelyi művelődési intézményekkel. Lakatos Tibor miniszterhelyettes megyénkben Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes csütörtökön délelőtt megyénkbe érkezett és a helyszínen gyűjtött tapasztalatokat a belvíztől legjobban sújtott területeken. A határszemlék után a megye vezetőivel beszélte meg a tapasztalatait. A tanácskozáson részt vett Hosszú László, a megyei pártbizottság titkára és dr. Tisza László, a megyei tanács elnökhelyettese. A délutáni tanácskozás után Lakatos Tibor visszautazott Budapestre. A nyírgelsei almaléüzem berendezéseit felújítják. Jacina József és Dánfi János a hűtőtorony ventillátorait festik. (Elek Emil felv.) Ülést tartott a szervezési bizottság Meggyorsult az aratás a Nyírségben Fontos teendő az alma védelme Huszonkétezer tonna kalászos terményt vett át eddig a gabonaforgalmi és malomipari vállalat, amiből tizenhétezer tonna a búza — hangzott el csütörtökön délelőtt a megyei szervezési bizottság ülésén. Az utóbbi napokban egyre több búza érkezik az átvevőtelepekre — naponta 4000—5000 tonna —, ami azt jelenti, hogy Szabolcs-Szatmár megyében általánosan megindult a kenyérnek való aratása. A gazdaságok a búzaterületnek a 12—13 százalékán végeztek a betakarítással, s megkezdték a rozs aratását is. A gabonaforgalmi vállalathoz a legtöbb búzát Nyíregyháza, Kisvárda és Tiszavasvári térségéből szállították. Az átvétel zökkenőmentesen történik, s ha van sorban állás, az a búza nedvességtartalmával függ össze. Ugyanis a most vágott búza víztartalma igen változó, a 16 százalékostól a 26 százalékosig minden előfordul, de a többség 18—22 százalék. Tehát mindenképpen szárítani kell a szemeket, s ez okoz az átvételben kisebb torlódást. A szatmári és a beregi térségben — a nyírségihez viszonyítva — lassúbb az aratás üteme a felázott talaj miatt. Ezért az itt levő telepekre is szállítanak terményt a gazdaságok, sőt a vállalat szárításban kooperál a termelőszövetkezetekkel. A szervezési bizottság ülésén a szakemberek elmondták, hogy a legnagyobb munka mindenütt az aratás, de nagy gondot fordítanak a többi növényekre is. A dohány törését már korábban megkezdték a mezőgazdasági nagyüzemek, s a kisvárdai járás termelőszövetkezeteiben szedik a nyári burgonyát. Fontos teendő most a gyümölcsösök permetezése is, amit szintén nem hanyagolnak el. A megyében jelentős a belvízzel borított terület és sok helyen pusztított a vihar és a jég is. Az Állami Biztosítóhoz júliusban 98 gazdaság jelentett víz-, jég- és viharkárt. A július 21-én lehullott hatalmas mennyiségű csapadék és jég a becslések szerint 80 ezer hektárt károsított. (sb) A tuzséri Rákóczi Termelőszövetkezetben vasárnap kezdték meg a búza aratását, de a dőlt termény lassítja a kombájnok munkáját. (S. ir. felvitele) Nem csökkent a belvíz Útlezárások a Holt-Szamos mentén Már-már bizakodhattunk a hét közepén, hogy a szárazabbra fordult időjárás kedvezően befolyásolja a folyók apadását és így gyorsabban szivattyúzható a belvíz is, ám szerda délután a megye egy részén újabb ítéletidő köszöntött ránk: nemcsak a vihar, a jég okozott újabb károkat. Felső-Szabolcsban, Beregben 18—18 milliméter, a Szamos—Kraszna közben 19 milliméter, a Tisza—Szamos közben 11 milliméter csapadék hullott, s ez a szivattyúk által átemelt több mint 4 millió köbméter víz ellenére ismét megnyújtotta a védekezés idejét. Szerencsére a folyók vízszintje az eső ellenére sem emelkedett: a Tisza Vencsellő és Tiszabercel térségében tetőzik, a Krasznán és a Lónyai-csatornán igen lassú az apadás. Van viszont változás néhány közúton. A fülpösdaróci bekötő út és a Cégénydányád — Ököritófülpös közötti út járhatatlan: a Szamos holtágból kiöntött víz 50— 60 centiméter magasan elborította az utakat. Járhatóvá vált viszont — a Kraszna vízszintjének csökkenése következtében — a tiborszállási bekötő út.