Kelet-Magyarország, 1982. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-02 / 27. szám
2 Kelet-Magyarország MŰSZAKI CIKK, ÉLELMISZER, ZÖLDSÉGFÉLE Mi van a raktárakban ? — Rengeteg áru van — adták a felvilágosítást a VASVILL vállalatnál. Sőt azt is mondhatnánk, még a megengedettnél is több, hiszen a megszabott 194 milliós érték helyett, 224 milliónyi műszaki cikk zsúfolódik a raktárakban. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy kapható minden, mert ami korábban hiánycikk volt, az továbbra is az marad. Ezek közé tartoznak a szögek különféle fajtái, a sodronyszeg, a kárpitosszeg és a többi, úgynevezett fazonszög. Ezekből, mint mondották, most egy nagyobb készletet sikerült összegyűjte-A sokak által keresett tvjátékok pótlását ebben a negyedévben várják, a szerszámok pedig, az év végi mélypont után, most megint kaphatók. Az utóbbi időben ugyanis kétmillió forint értékű kézi és forgácsoló szerszám érkezett a raktárakba. Az év végi, év eleji leltározásokat követően január 11-én kezdődtek meg a kiszállítások, s január 12-én elindultak az első szállítmányok a vidéki boltokba is. A nemrég megnyílt „VASVILL DEPO" pedig a várakozáson felül működik: negyedév alatt 26 millió forintos forgalmat bonyolítottak ott le. Az élelfpiszíít, kiskereskedelmi vállalat illetékese szerint az alapellátás mindenből jónak mondható, még akkor is, ha esetenként néhány boltból hiányzik is valami, mert, ami az egyik helyen nem kapható, kapható a másik üzletben. A vállalat, mely Nyíregyházán 100 boltot, a megyében pedig további harmincat lát el áruval, most arra törekszik, hogy a forgalmat még jobban fellendíthesse. Ennek érdekében például most arról tárgyalnak a húsiparai, hogy miként lehetne megoldani mintegy tíz kijelölt bolt friss tepertővel való ellátását. A raktárban általában, 60 millió forintnyi áru található, azonban akad hiánycikk is. Ide tartoznak a kozmetikumok, melyek nagy részét az ünnepek alkalmával vásárolták fel. Újdonságként viszont a kandírozott gyümölcs említhető, melyet a megyében készítenek, s mintegy 15 boltban árusítanak is. A ZÖLDÉRT raktáraiban, Nyíregyházán épp úgy, mint a megyében, jókora árukészletet halmoztak fel, mely nemcsak arra elegendő, hogy Szabolcs-Szatmár lakóit lássa el zöldséggel és gyümölcscsel az új termésig, hanem téli almából, burgonyából, répából, gyökérből még más megyéknek is jut, sőt exportra is szállítanak. Csak példaként, hisz valamennyi tételt felsorolni szinte lehetetlen, január 12- én téli almából 40 ezer, burgonyából 52 ezer, vöröshagymából ezer, fejes káposztából 1200 tonna állt a raktárakban, de bőven akadt gyökér, feketeretek, kelkáposzta, karalábé is. Amiviszont a déligyümölcsöket illeti , azokból sosem lehet elég, nincs az a mennyiség, ami gazdára nem találna. A kis jégtörő motoros naponta feltöri a jeget a vásárosnaményi Tiszán horgonyzó hajók körül, nehogy a jégtáblák kárt tegyenek a folyami járművekben. (Elek Emil felvétele) Pillhall Többet eszünk, MIHIUH mint amit szervecukorbetegeknek 55. Hazánkban már tizenhét cukorbetegek klubja nyílt, ebből kilenc a fővárosban működik. Céljuk, hogy tájékoztatást adjanak a helyes diétáról, az elhízás veszélyéről és arról, hogyan éljenek a cukrosok. Magyarországon a második világháború idején a becslések szerint a lakosság 0,1— 0,3 százaléka volt cukorbeteg, ez az arány napjainkban 2—4 százalék. Főleg felnőttekre és idősekre jellemző ez a betegség, akár a mozgásszegény életmódban, a civilizációs ártalomban és még abban , látják, hogy többet eszünk, mint amennyit a szervezetünk igényel. Kevés a diabetikus készítmény, és ami van, az sajnos elég drága. A betegség rohamos terjedése miatt határoztak úgy, a megyékben, hogy olyan klubokat hoznak létre, ahol hathatós, rendszeres segítséget kaphatnak a cukorbetegek. Nagykanizsán 1979 elején alakult meg az országban az első, majd ugyanez évben, februárban a fővárosban is létrejött egy központi klub. Ez utóbbit a Fővárosi Egészségnevelési Központ, valamint a TIT, a Magyar Diabetes Társaság szakmai irányításával működteti. A cukorbetegek jó része gondozott, így alakuláskor a kartonjuk alapján értesítették őket. Havonta, kéthavonta találkoznak a klubok tagjai. A program: filmeket vetítenek, előadásokat tartanak a cukorbetegségről, a diétáról, az étrend kalóriatáblázat szerinti összeállításáról, a szövődmények megelőzéséről, és arról is, hogy mit tegyenek rosszullét esetén. Tanácsokat kapnak arra, hogyan alakítsák ki életmódjukat. Azt is megtudhatjuk, vezethetnek-e gépjárművet.Akik 40 egységnél több inzulint kapnak naponta, azok hivatásos vezetők nem lehetnek. Egyébként nem tiltják a gépjárművezetést.) A kubokban feltett kérdések alapján állították öszsze azokat a témákat, amelyek a betegeket leginkább érdeklik, s ezekről tartanak előadásokat a klubfoglalkozásokon. Felvetődött a diabetikus éttermek létesítésének gondolata, de ez összefügg a szakácsképzéssel. Felvetődött továbbá, hogyan lehetne minél több üzemben, gyárban olyan ételeket készíteni, amelyeket a cukorbetegek és más diétára szorulók is fogyaszthatnak. Erre egy példa: a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat egyre több éttermében (például Szentendrén) az étlapon feltünteti a felszolgált ételeinek kalóriaértékét. A betegek tudják, hogy mennyit fogyaszthatnak, így könnyebben betarthatják az előírásokat. Remélhetőleg az ország más részében is javul majd a helyzet, hiszen a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán is oktatják, hogy az üzemi étlapon fel kell tüntetni a kalóriaértéket. Tervezik, hogy több diabetikus készítményt hoznak forgalomba. Ebben az évben a MÉM nyolc és fél millió forint támogatást ad a diabetikus csokoládé gyártásának fejlesztésére. A Budapesti Konzervgyár pedig háromféle diétás ételkonzervet gyárt majd. EGY JAVASLAT Korpával egészségesebb Az ideális táplálkozásról egyre több szó esik mostanában. A korpa csökkenti a zsírfelszívódást, az epekőképződést, a vérkoleszterinszintet stb. A búzacsíra fogyasztása a szív- és keringési zavarok megelőzésére hasznos. Ilyen és ezekhez hasonló dolgokról napjainkban egyre többet hallunk, olvasunk. Az ideális táplálkozást elősegítő termékekkel pedig egyre ritkábban találkozunk. És ha van? Az utóbbi napokban például kapható egy „Gratti” nevű korpás pehely, amely felbontás után csak 10 napig fogyasztható. A 250 grammnyi mennyiséget tíz nap alatt azonban egy négy-öt tagú család sem tudja elfogyasztani. A megoldást — a helyes táplálkozásra való szoktatást — a megye malmai és kenyérgyárai is elősegíthetnék. A kisvárdai malom például naponta 115 tonna búzából és 20—30 mázsa rozsból állít elő négyféle lisztet, valamint étkezési és takarmányozási célra alkalmas búzacsírát és korpát. Az üzem saját csomagolórészleggel is rendelkezik Persze ebben a kereskedelemnek is lépni kell. No meg a kenyérgyáraknak, melyek megjelenhetnének a megye üzleteiben a sok korpát tartalmazó fekete kenyérrel. Lehet, hogy kezdetben a siker nem volna teljes, de a helyes táplálkozási szokások kialakításához kezdeményezni, olykor kockáztatni is kell. Vincze Péter Nem fizetett gondozási díjat Tartsa el az állam... ff Porcellán András 48 éves újfehértói lakosnak és feleségének négy gyermeke van, a legidősebb 16, a legkisebb hároméves. A szülők anyagi és szociális, helyzete annyira rendezetlen volt, hogy a helyi tanács valamennyi gyereket állami gondozásba vette. A döntésben az is szerepet játszott, hogy Porcelánnak állandó munkahelye sosem (!) volt, a gyerekekkel nem törődtek, erkölcsi és testi fejlődésüket elhanyagolták. Porcellánt és feleségét 1977- től gondozási díj fizetésére kötelezték. Porcellánnak előbb 1200 forintot kellett volna havonta fizetnie, később ezt az összeget fokozatosan csökkentették 600 forintra. Parcellán gyakorlatilag alig fizetett valamit. A feljelentés után büntetőjogi felelősségét 1978 júliusától állapították meg, (azelőtt se fizetett, de az elévült), s ez idő óta összesen 4939 forintot fizetett gondozási díjba, hátraléka azonban 39 861 forint volt. A tanács számtalanszor intézkedett az egyébként munkaképes, egészséges emberrel szemben. Felhívatgatták, figyelmeztették apai kötelezettségeire, figyelmeztették, hogy büntetőjogi következményekkel is járhat a gondozási díj elhanyagolása, mindez azonban nem használt, ő azon a véleményen van, hogy tartsa el a gyerekeket az állam. A Nyíregyházi Megyei Bíróság tartós elmulasztásának vétsége miatt tíz hónap fogházra büntette Porcellán Andrást. Az ítélet jogerős. (K) 1982. február 2. A KÉPERNYŐ ELŐTI Előbb egy-két informatív, illetve riportműsorról röviden. Tetszett a tematikusan egyre inkább összefogottabbá váló Stúdió ’82, a tv kulturális hetilapjának keddi adása. Lám, a — lehetséges mértékű — tematikai egységbe foglalás (ebben az esetben jobbára filmekről, filmvilágról volt szó) korántsem megy a színesség rovására ... Az ezt követő Érettségi találkozó már kevésbé érdekesnek tűnt. A nagyon rokonszenves egykori osztályfőnöknő névsorolvasása, az ilyen alkalmakkori életút-elbeszélések, az okosan rákérdező riporterosztálytárs, Szántó Erika „csevegései” bármilyen kedvesek, sőt nemegyszer tanulságosak is voltak, a műsor a szokványosságtól nem maradt mentes, legfeljebb a fölös nosztalgiázástól. Szóval, túlságosan „civiles” produkció volt, amiről a legkevésbé a megszólaltatott érdemes osztálytársak tehettek. Azt hiszem, mindenkinek a maga életpályája a legérdekesebb. Más kérdés, hogy kié ilyen a tévénézők milliói számára. Ugyancsak szokványosan indult a kitűnő Molnár Margit bizonyára népszerű családi magazinja, a HÁZ-tartás szombaton. A fő téma, hadd emlékeztessek rá, ezúttal a női vezetés elismertetése, a nő mint munkahelyi főnök és családanya szerepének bemutatása volt. De mi újat (vagy legalábbis újszerűt) lehet kérdezni (és válaszolni) erről? A kérdések és a feleletek is kissé direktben sugallták a kétségkívül hasznos, csakhogy előre kitalálható mondanivalót. Ami persze, nem kissebbíthette tiszteletünket és elismerésünket a bemutatott három, magas beosztás múlt héten zajlott le a Nemzetiségek hete a rádióban. Hamarjában kilenc olyan műsort számláltam össze, nem számítva a különböző vidéki stúdiók szokásos adásait, amelyek a nemzetiségek életével, kultúrájával foglalkoztak ezen a héten. E műsorsorozat, mintegy szemleként, a hazánkban élő nemzetiségeken kívül hű képet adott a Magyar Népköztársaság nemzetiségi politikájáról, amely nemcsak jogokat deklarál, hanem e jogok gyakorlásához meg is teremti a valóságos lehetőségeket, sőt ennél többet is tesz: a legkülönfélébb módokon serkenti, biztatja is a nemzetiségi lakosságot, használják ki ezeket a lehetőségeket, gonddozzák, sőt fejlesszék tovább anyanyelvüket, népművészetük különböző ágait. Mindez egyértelműen világosan kiderült ezekből a változatos összeállításokból, riportokból is, de napról napra követhető a vidéki rádió- és televízióstúdiók nemzetiségi adásaiból. Ezt pedig ezeket a tömegkommunikációs intézményeket dicséri, amelyek műsorpolitikájukkal és adásaikkal egyaránt jól segítik hazánk lenini nemzetiségi politikájának megvalósítását, érvényesülését. Tizenhárom beszélgetésből álló érdekes, tanulságos műsorba fogta össze Rapcsányi László azt a gazdag gondolatanyagot, amit Szakértelem címmel tárt a hallhatóság elé. Erről a sok tanulás árán megszerzett, nélkülözhetetlen tulajdonságról, a szakértelemről, annak mibenlétéről, értékéről, használhatóságáról kérdezte a mesterembert, a szakmunkást, a tudóst, a filozófust. A szakértelemtől, s a női vezető munkaköri teljesítménye, emberi helytállása iránt. A műsor meghívott vendége, Ruttkai Éva oldotta fel aztán a hangulatot a remekül előadott Burns-verssel (John Anderson, szívem John) és egy sanzonnal. Ám miért nem mondták be a műsorban, hogy az örökszép verset Szabó Lőrinc fordította? (Sajnos, elég gyakori, hogy a televízióban — ritkábban a rádióban — megfeledkeznek az alkotótársként számba vehető műfordítókról is.) S nemcsak azért, hogy egyértelműen jót is írjak: Árkus József idei első Parabolája a megnövekedett szabad idő ésszerű kihasználásáról — szerintem — a hét legszellemesebb és legszórakoztatóbb hazai produkciója volt. Aktualitását, frisseségét dicsérni — közhely. Csak gratulálnom lehet. Végül egy filmről. A Robert Merle világhírű regényéből készített 1964-es francia—olasz film megtekintését nem bánhatták meg azok, akik ezt választották a kettesen, az első műsorban sugárzott eurovíziós, reprezentatív Kálmán Imreest helyett. Igaz, hogy a regény bestseller ízű, nem takarékoskodik a szívfacsaró hatáselemekkel. A film sem. De az is igaz, hogy a háború borzalmait, az 1940- es kényszerű dunkerquei kiürítés heroizmusát hitelesen ábrázolja, s hús-vér jellemeket fest. Mindez maradéktalanul érvényesül a nagy mesterségbeli tudással (Henri Verneuil rendezése) készített filmben. A két világsztár, Jean Paul Belmondo (Koncz Gábor meggyőző szinkronjával) és Catherine Spaak (Balogh Emese szinkronizálása) hatásosan segítette sikerre a filmet. Merkovszky Pál szaktudástól eljutottak e beszélgetések a tudományig, a tudomány minéműségéig. Logikus lánc: az egyszerűtől a bonyolultig. A témában újat ugyan nem adott ez a műsor, de közérthetősége mellett is elég mélyre nyúlt, s ami fontos: kritikusan. Például a politikai szakértelem kérdésében, valamint a társadalmi hierarchia egyes posztjai és a szakmai döntések közti öszszefüggés kérdésében. Hangulatos műsornak indult vasárnap a Szivárvány — a bútorokról, azonban később elromlott a jó hatás azzal, hogy egyáltalán nem oda való riport is került bele, kettő is. Legalábbis ezeket éreztem a legkirívóbbnak. Az egyik egy büntetőintézetben készült, egy elítélttel. Gondolom azzal az indokkal, hogy a cellákban található betétes piices vagy puszta deszkaágy is bútorszámba vehető. Ez még csak hagyján, bár ez is erős túlzás. De az már egyáltalán nem illett a műsorba, hogy a riporter szokvány kérdésekkel nyaggatta az üzletszerű kéjelgésért nem első büntetését töltő elítéltet az „üzletről” és a stricijével való lelki kapcsolatáról. Agyonbeszélt téma, sablonos megközelítéssel. A másik beszélgetés egy kórházi ágyon folyt. Rendben van, a kórházi ágy is bátor, ha nagyon erőltetjük. De amikor az ember bútorra gondol, semmiképp nem a kórházi ágy vagy a börtönbeli prices jut az eszébe. Lehet, hogy éppen ezért tették be ezeket az adásba, hogy erre emlékeztessenek bennünket? Bizarr ötlet, szentigaz, de legalább beleillettek volna a műsorba! Seregi István