Kelet-Magyarország, 1984. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

2 Kocsicsere a határban A Kamaz teherkocsi nike­­cellel megpakolva áthajtott a városon. Vezetője már meg­pillantotta a Nyíregyháza vé­gét jelző táblát, ám mielőtt odaért volna, rendőr jelezte: álljon le az út szélére. A párbeszéd a szokások szerint kezdődött. — Jó estét! Gépjárműellen­őrzést tartunk, kérem az ok­mányokat. A jogosítványt, a forgalmi engedélyt, a menet­levelet. — Nincs. — Akkor a személyazonos­ságrál legyen szíves! — Nincs. Színes szonda Előkerül a szonda, alapo­san elszíneződik, a vezető pedig átül a rendőrség ko­csijába és irány a városi rend­őrkapitányság. Készül a jegy­zőkönyv, kikerekedik a törté­net. Kóródi László (ha egyálta­lán így hívják?) a debreceni házgyár gépkocs­ivezetője — aki már egy hete szabadsá­gon van — munkahelye kö­rül őgyelegve észrevette, hogy váltótársa beállt a gyár udvarába egy teherautó ni­­kecellel. Eszébe jutott, hogy péntek délután van, hétfőig itt már jóformán nincs sen­ki, bement és az mondta a portásnak: neki kell kiszál­lítani a nikecellt a Tócos­­kertben folyó építkezéshez. Beszált, mindenféle papír nélkül és természetesen nem a Tócoskertbe ment, hanem elindult Záhonyba, hogy meg­látogassa katonaöccsét. Az igazoltatás azonban köz­beszólt. Bűnjel: egy kanna Míg Kóródi (?) vérvételre indult a rendőrségi kocsival, a rendőrség ügyeletese ér­tesítette a házgyárat, hogy — ha már nem vigyáztak az autóra — jöjjenek érte Nyír­egyházára, mert Kóródi, ha eddig valóban sofőr is volt, egyhamar nemigen ülhet au­tóba. Pillanatok múlva szól a te­lefon. A hívó a gumigyár ren­­désze, akinek feltűnt, hogy a gyár előtt parkoló kocsik kö­rül ólálkodnak, s mintha csi­nálnának is valamit. Elindult feléjük, ám ekkor az ólálko­­dók a kocsiba vágták magu­kat, s világítás nélkül elro­bogtak. A bűnjel — egy kan­na és egy cső, amivel éppen egy másik autóból benzint loptak — ottmaradt. Szeren­csére a rendszámot — ZO 71—20 — sikerült leolvasni. Tucatszám lehetne sorol­ni az ilyen eseteket, s aki péntek este akár gyalog, akár kocsival a városban járt, vagy valamelyik szórakozóhelyen megfordult, annak ez nem is feltűnő, hiszen az egész me­gyeszékhelyet átfogó közbiz­tonsági és közlekedési ellen­őrzés volt. Rendőrök, szmun­­kásőrök, önkéntes rendőrök igazoltattak, ellenőriztek, ami tulajdonképpen nem szokatlan jelenség egyetlen városban sem, legfeljebb most a méretei voltak na­gyobbak a megszokottnál, mert az egyik nem titkolt cél néhány körözött bűnöző el­fogása volt, ezért kellett né­hány olyan lakásba is be­nézni, ahol korábban is meg­húzódott már néhány, a rendőrség elől bujkáló em­ber. Veszélyes bűnözők A razzia során sok száz em­bert igazoltattak, köztük hat veszélyes bűnözőt, és három olyan valakit, aki kényszer­­intézkedés hatálya alatt áll. Előállítottak öt gyanús sze­mélyt, s kettőt közülük őri­zetbe is kellett venni. Talál­koztak három büntető eljá­rás alatt álló és 17 szabály­sértési eljárás alá vont sze­méllyel, a szülők helyett csaknem harminc gyermeket és fiatalkorút kellett hazapa­rancsolni este 10 után és né­hány levelet is meg kellett fogalmazni a razzia során észlelt bűncselekményt elő­segítő okok miatt. Különben csendes péntek este volt. Balogh József Irány az orvosi rendelő: a vérvételnél derül majd ki, való­jában mennyit is ivott a jogosítvány nélkül, lopott kocsit ve­zető fiatalember. Nagyensedrei Mátészalkára Megszűnik egy gimnázium Rémhír terjedt el pár éve megyénkben, amikor szóba került, hogy néhány kisgimnázium megszűn­tetését tervezik. Találga­tások keltettek riadalmat, míg minden egyes érde­kelt család nem látott tisztán, hol folytathatják a diákok tanulmányaikat. Két kevésbé felszerelt is­kolában szűnt meg a kö­zépiskolások tanítása, Mándokon és Gávaven­­csellőn, s két gimnázium­ban, Záhonyban és Újfe­­hértón vezették be a szak­középiskolai képzést. Régóta beszédtéma már a nagyecsedi gimnázium fel­számolása is, s mint azt Má­tészalkán hallottuk, az utób­bi években már nehézséget okozott, hogyan gondoskod­janak megfelelő tanulólét­számról, mert a megszűnést keltő hírek nyomán a jelent­kezők szívesebben pályáztak a szatmári „fővárosba”. Több tantárgynak nem volt már megfelelő szakos tanára hely­ben, így például­ a nyelvsza­kos pedagógusok Szálkáról jártak ki tanítani. Most következett el a vál­toztatás ideje, amikorra meg­nyugtatóan rendeződhet a volt nagyecsedi körzet diák­jainak továbbtanulása. A mű­velődésügyi ágazat illetékesei igyekeztek, hogy már a most befejeződött tanév végére pontot tegyenek minden lé­nyeges kérdés után, teljen nyugodtan a vakáció tanuló­nak, nevelőnek egyaránt. Ősztől a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szak­­középiskola veszi át a volt nagyecsedi József Attila gimnázium diákjait. Egy második, egy harmadik és egy negyedik osztály kerül át a szálkai iskolához, az el­sősöket már az új helyen vet­ték föl. A változtatás 91 di­ákot érint. Ahonnan jó a köz­lekedés, onnan bejárnak, a távolabb lakókat, mint azt Sillye Lászlónétól, a szálkai kollégium illetékes vezetőjé­től megtudtuk, jó körülmé­nyek között és szívesen fo­gadják. Ezzel a szálkai isko­la, a kisvárdai Bessenyei mellett megyénk legnagyobb középiskolája lesz, öt gim­náziumi és két egészségügyi szakközépiskola, összesen hét, első osztállyal indul szeptem­berben. Számos pedagógiai problé­mát is fölvet egy ilyen át­szervezés. Az ezzel kapcsola­tos gondok megoldásáról kaptunk tájékoztatást Szent­­péteri Zoltántól, a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya középiskolai csoportvezető­jétől. Felhívták a figyelmet arra, hogy a fiatalok életé­ben törést okozhat egy ilyen változás, ezért megnyugtató­nak látszik az a megoldás, hogy hat tanár a diákokkal együtt megy át az új helyre. A két legfontosabb érettsé­gi tárgyat, a magyart és a matematikát tanító tanár sze­mélye nem változik, s együtt maradnak a korábbi csopor­tok is. Remélhetőleg csak nyerte­sei lesznek az átszervezésnek. Nagyecseden az általános is­kola veszi át a régi épületet, s ezzel megoldódik az egy műszakos tanítás. A volt ecsedi diákok pedig a kor igényeinek jobban megfe­lelő, korszerűbb iskolában folytathatják tanulmányai­kat. (Karaksó) Kelet-Magyarország A kiszemelt férfi és a csalafinta asszony „A boldogságról nem könnyű beszélni...“ — Előtte izgultam, de vé­gül is simán ment minden, szerencsére nem ijedtem meg — mondja Bojté Gizella. — — Jegyzetbe bele lehet nézni? — Igen. Lenin nagyon nagy szónok volt, de minden beszé­de előtt készített vázlatot. Tehát a legjobb szónoknak is kockázatos csupán a fejére, emlékezetére hagyatkoznia. És a boldogságról nem köny­­nyű beszélni — főként tőlem idősebbeknek. De a házasság­­kötés páratlan pillanataiban megható látni a boldog fiatal párt, valamint a szülők vá­gyának beteljesülését, figyel­ni a gyerekeik életének e ha­talmas állomásánál jelenlevő gondolkozó, az életen elme­rengő szülők arcát. Elmond­hatatlan, hogy mi minden van olyankor a tekintetekben. —■: Arról sem szabad meg­feledkeznem, hogy amit én már sokszor elmondtam, azt mások először hallják, tehát a szavaimnak a szívek mélyéig kell hatolniuk. — Ez nehéz lehet, mert va­lamennyi ember más ... — Mindenkinek más az igé­nye, mindenki mást szeretne hallani. Van aki azt mondja: idézetet ne mondjak és min­den mást pedig nagyon rövi­den ... A legtöbb fiatal pár néhány perc alatt túl akar lenni az egészen. Nem így a násznép. Azok azt se bánnák, ha órákig beszélnék. Már volt aki megjegyezte, de ha­mar vége lett. A násznép so­káig szeretne fürödni a házas­ságkötés pillanataiban, gyö­nyörködni a látványban. — Egy éve anyakönyvveze­tő. Gondolom ennyi idő alatt is összeadott néhány emléke­zetes párt... — Nemrégen két lezser fi­atalt eskettem. A teremben egy idős ember sem volt,­­a szülők sem.) Valamennyi fia­tal farmerben meg olyan ru­házatban jelent meg, akikre azt szokták mondani: csöve­sek. Furcsa volt, mert eleinte bohóckodtak. Féltem, hogy kinevetnek, kellemetlen hely­zetbe hoznak. De aztán a szívhez szóló szavaktól meg­hatódtak. A tinilányok sze­me könnybe lábadt, a fiúk is abbahagyták a sugdolódzást, kuncogást. — Meg furcsa, amikor nyugdíjasokat adok össze, s a lányuk vagy unokájuk lehet­nék. De úgy érzem, érdeklő­déssel­ hallgatják amit mon­dok. Kortól függetlenül min­denki hisz a boldogságban és áhítja azt. Az elváltak pedig gyakran félnek egymástól. Az idősebbek házassági elha­tározásában meg gyakran ér­zek kételyt, a kell-e ez ne­kem? érzését. — A jelentkezéskor bizo­nyos esetekben elegendő, ha a házasulandó felek közül csak az egyik jelenik meg az anya­könyvvezetőnél, bemutatván a leendő házastársa személyi igzab­ványát is, így tett egy 60 esztendős néni is. Másnap pedig nagy meglepetésünkre bejött egy hasonló korú, a „kiszemelt” bácsi és közölte, nem akar házasságot kötni. Csak a csalafinta „asszony” akarta kész tények elé állíta­ni. (cselényi) Lestyános, fokhagymás Sajt­­­ínyenceknek A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat igyekszik a sajt­ínyencek kedvébe járni azzal is, hogy a társvállalatoktól új ízesítésű tejtermékeket, sajtokat szerez be. Fejér megyei társvállalatoktól szállítják Nyíregyházára , s a napokban az üzletekbe is került — a tejszínes krémsajtot, a körözött krémtúrót. Ezen a héten megérkeznek a legújabb ízesítésű csemegék: a pritaminos, a lestyános és a fokhagymával íze­sített sajtok is. Szabadkemencés, paticsfalú A régi ácsmesterek bravú­ros szakmai tudását dicséri az a múlt század derekán épült parasztház, amely még ma is épségben áll Tiszakere­­csenyben, az Alkotmány utca 10. szám alatt. A szabadke­mencés, paticsfalú, konzolos homlokzatú épület külön ér­dekessége, hogy az egész ácsozatot fa­szegekkel készí­tették. A nagy műgonddal ké­szült ház persze nem lehetne ilyen jó állapotban, ha lakó­ja, a 82 esztendős Szász Já­­nosné nem gondozná. Az idős asszony ma is rendszeresen tapasztja, meszeli az épüle­tet. Úgy mondja, már nagyon összenőttek, mert 1931-ben vásárolták, de a ház már ak­kor is öreg volt. Képünkön: a ház és gazdája. (Gaál Béla felvétele) 1984. július 1. Kidobták H a nem csalódom: rend­bontás, baj, baleset vagy más ügy esetén ? tanúskodás nem egy­szerűen elhatározás dolga, hanem kötelesség. Állampol­gári. Hasonló a helyzet akkor is, ha valakit bántalmaznak, segítséget nyújtani kötelesség Emberi. Mindezt azért bocsá­tom előre, mert arra az eset­re, amit elmondok, lenne ta­nú, de az eset idején minden­ki diszkréten elfordult. Sőt nem hallott, nem látott nem szólt semmit. Így aztán tanú híján én tudnám bizonyítani azt,­­­vel panaszosunk megkere Csak annyi történt, hogy régebbi ügy miatt (egy test az ő bejelentése ala, bírságoltak meg), kidől egy magánüzletből. „A csavargó” — mert ennek­­ látták a hetvenéves férfit elkullogott. Senki meg­­­védte, becsületét sértő­­­lentést senki nem ak meghallani. A tettes az , akit egykor megbírságolta ma önálló kereskedő. Így marad annyi: egy üz­ben, valahol a­ megyében, magánkereskedő, bosszi kidobott egy vevőt. Tanú­ján büntetlenül.. . (burs Késnek a tervek Feljebb egy emelt „Ennek a kilencemeletes háznak a tizedik emeletén la­kunk!” — ez a mondat mu­latságosnak tűnik, pedig nem állít valótlant. Nyíregyházán a Jósavárosban az Ungvár sé­tány egyik épületének tetején újabb emelet készült el. Az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat igazgatója, Tóth Já­nos tájékoztatott erről. — 1982-ben terjesztettük a városi tanács végrehajtó bi­zottsága elé azt a tervet, melyben több nyíregyházi épületben emeletráépítést, il­letve tetőtér-beépítést java­soltunk, összesen hetvenkét új lakást! Elfogadták a javas­latot, elkezdődött a tervek készítése. Ezek alapján aztán munkához láthattunk: a jó­­savárosi új emelet készen van, a műszaki átadása meg­kezdődött, remélhetőleg egy jó hónap múlva kulcsra kész az itt épült 15 lakás. Ebből kettő kétszobás, összkomfor­­­tos, a t­­zonlaká. — M­ tés? — Lé­­garzon zel fél ilyen ezerb' Igaz, hog­­t ez kell • így is en. i re rr s k­­­s.'­ro. egp. ma ban Nos, ez«. A terv r drága lenne­zetméterenk körül... Az , tőszerkezet m­avult (bár ne. és lényegében e: bontását, új tető vasalja a tervező. .­dások szerint ugyan.. - belül úgyis teljesen il­lene újítani a mostani tetet! Töprengünk a da , — elképzelhető, hogy a­­ túl távoli tetőjavítási költs­gék beszámításával mégis jelenlegi terv mellett dó­­tünk. Elvégre az akkor­­ adott pénz is pénz ... — Egy régóta húzódó l­gr a Benczúr tér 21. — Sokat boss­zankod­tun már emiatt. Kész a terv, hog a mostaniak helyett összese 28 új garzont építenénk — nagyobb lakások helyett, i­l­letve a tetőtérben. A lakói állandóan fellebbeznek, foly­nak a vizsgálatok ... Ideje lenne már dűlőre vinni a de­­­get, mert így csak a papíré halma épül, nem a laká­sok ... — Hetvenkét új lakást em­lített, ennyit terveztek a vá­rosban. Eddig jószerivel csak a feléről beszéltünk, hiszen a Benczúr téren is csak nyolc lakás lenne a tetőtéri. Mi van a többivel? — Mi is szeretnénk tudni. Ugyanis a tervező iroda nem adott tervet ezekről — márpedig addig semmit sem tehetünk. Csak várunk ... (tárna­völgyi)

Next