Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

2 Kelet-Magyarország Karácsonyra a­ár megvehetjük Hurka, kolbász, szalonna — a nyíregyházi Ságvári Tsz-ből Várhatóan december kö­zepétől dolgozik teljes kapa­citással a nyíregyházi Ság­vári Tsz, a Kelet Szövetkeze­ti Kereskedelmi Vállalat, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság, az új­fehértói Lenin Termelőszö­vetkezet, valamint a Nyíregy­házi Áfész által a Ságvári Termelőszövetkezetben lé­tesített húsüzem. Az üzemben évente 18 ezer, a nyíregyházi Ságvári Tsz­­ben, illetve a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tan­gazdaságban hizlalt sertést vágnak, dolgoznak fel.­­A hú­sokkal és húsipari termékek­kel elsősorban a megyeszék­helynek és annak vonzáskör­zetének ellátását javítják. A 800 négyzetméter alap­­területű, 30—35 embert fog­lalkoztató húsüzem 32 mil­lió forintba került, és azt a Mezőgazdasági Építőipari Kö­zös Vállalat egy régi épület teljes átépítésével alakította ki. Van benne vágócsarnok, bélüzem, zsírüzem, csontozó, húsfeldolgozó, pácolóüzem, főző-, füstölőhelyiségek, va­lamint az azokhoz kapcsoló­dó raktárak és hűtőterek. A levágott sertések közel feléből nyers- és füstölt áru­kat, például füstölt, darabolt sertéscombot, csülköt, tarját, császárszalonnát, füstölt sza­lonnát, továbbá hurka- és kolbászféléket készítenek. Érdekesség, hogy a hurká­­■­kat a szabolcsi igényeknek megfelelően nagyobb rizs­mennyiséggel állítják elő. Krancz József üzemveze­tő elmondta: valamennyi berendezés üzemkész, kivé­ve az NDK gyártmányú hur­ka- és kolbásztöltő gépet, melynek közeljövőbeni mun­kába állításával a megszo­kottól jobb minőségű hurkát és kolbászt készíthetnek. (cselényi) Képünk a vágócsarnokban készült, ahol Ambrus Imréné és Garai Istvánné tisztítja a hasított sertést, a kisebbik fotón pedig az új üzem látható. (Papp Dénes felvétele) Elmebajnokság EGRI JÁNOS TV-MŰSORSZERKESZ­­TŐNEK, BUDAPEST Az Elmebajnokság tv-adássoro­­zatot igen sikerültnek tartom, ebben nagy része van Egri János műsorvezető felkészültségének. Az elnevezés, tudom sokak sze­rint sem szerencsés. Úgy mond­ják, hogy az elmebaj részét ér­tik, de nem tudják, mi a ,,nok-Ság”. Félretéve a humort, a novem­ber 17-i adáshoz lenne egy-két szavam. Ez összefügg az adás elején beolvasott két levél tar­talmával. Ugyanis az előző adás­ban nem említődön meg, hogy a hafnium felfedezése magyar kutató, Hevessy Sándor Nobel­­díjasunk nevéhez fűződik, bár igaz, hogy koppenhágai Bohr­­intézeti működése során. A má­sodik levél (ha jól emlékszem, dr. Kovács professzor Debrecen­ből) ezenkívül szóvá tette azt is, hogy természettudományos ne­velésünk messze elmarad a hu­manista nevelés mellett. Példá­val illusztrálta ezt. De ugyanezt támasztja alá az „Elmebaj­nokság” győztesét el­dönteni hivatott kérdéssorozatok összeállítása is. Ebben egyetlen természettudományos kérdés sze­repelt. A két nagyon felkészült bajnokjelöltnek a Foucault-ingá­­ról kellett volna beszámolni. Bár mindkettőjük számára középis­kolai fizikaanyag volt, a kér­­désre a választ mindkettőjük passzolta. A kísérlet fontos első bizonyítékok egyike volt a helio­centrikus világképnek. Éppen ezért nem véletlen, hogy a le­­ningrádi Izsák székesegyházban ma is mindenki meggyőződhet az ingakísérlet mondandójáról. Ajánlatos lenne ezen előadás­­sorozaton belül is nagyobb teret adni a természettudományos szemléletnek. Áll, hogy a termé­szettudományok jobbá, haszno­sabbá teszik életünket, a társa­dalmi tudományok szebbé. Tisztelettel: M. Takács Ferenc Nyíregyháza Hogy kerül az áru a butikba? Fekete csatornák, eltitkolt jövedelmek Alig öt hónapja alakult meg a Hajdú-Bihar megyei Rendőrfőkapitányság társa­dalmi tulajdonvédelmi osztá­lyánál a gazdasági rendészet, amely Szabolcs-Szatmárban és Szolnok megyében is vé­gez nyomozó és felderítő munkát. E rövid idő alatt — mint arról Papp Mihály al­ezredes, a rendészet vezető­je és Román Sándor száza­dos, a rendészet helyettes ve­zetője tájékoztatott — 108 bejelentés érkezett hozzájuk. Ezek alapján rendeltek el nyomozást többségében üzér­kedés, adócsalás vagy veszte­getés miatt. A bejelentések döntő többsége megalapozott volt és ami a lakosság bizal­mát legjobban kifejezi: alig volt névtelen bejelentés, s ez nagy segítséget jelent a nyo­mozásban. Ruhagyáriakkal dolgoztatott... Egyik bejelentés alapján indult meg a nyomozás pél­dául Rózsa Aurél debreceni kiskereskedő ellen üzérkedés alapos gyanúja miatt. Rózsa vásározó kiskereskedő volt, vett, eladott, majd kitalálta, hogy jobb üzlet, ha ő vásá­rolja fel az alapanyagot, ő dolgoztatja fel és azt érté­kesíti. Előbb kisiparosokat foglalkoztatott, aztán egy egész bedolgozó hálózatot ala­kított ki többnyire ruhagyá­ri dolgozók közül, akik — mivel nem adóztak e tevé­kenységükért — olcsón vál­lalták a munkát, s kisiparos­ra már csak azért volt szük­ség, mert az ellenőrzés miatt néha-néha egy számla is kel­lett. Amikor jól beindult az üzlet, Rózsa rájött, hogy fe­lesleges neki a vásárra járni, eladják helyette a sok ezer pólót, a dzsekit más kiskeres­kedők, neki csak hozzájuk kell eljuttatni az árut. Egyik nagy vevője Horváth Zoltán Nyíregyháza, Népkert utcai lakos volt, a másik Huczman Lászlóné, Nyíregyháza, ív ut­ca 1. szám alatti lakos. Ő — férjével együtt — nem­csak vevő és eladó volt, ha­nem a Rózsa által kialakított lánckereskedelem egyik lánc­szeme is: Huczmanné újfe­hértói testvérének ők „pasz­­szolták” tovább az árut, így az újfehértói Filep Ferencné féle butu­kban is Rózsa „ter­mékei” fogytak. Mi volt ebben az üzlet a kiskereskedőnek? Az, hogy a fekete csatornákon üzletük­be került milliós értékű áru­nak csak töredéke után fi­zették az adót. Élt, mint Harci Hevesen... Ha más területen is, de hasonló jellegű volt Szoták János hadháztéglási lakos ügye. Ő korábban a geszte­­rédi presszót üzemeltette szerződésben. Az üzlet ment, ahogy ment, mígnem felfe­dezte, hogy sokkal jobb üzlet, ha vesz egy teherautót, és fuvarozni kezd. Mivel nem volt jogosítványa, nyilván nem kaphatott fuvarozói en­gedélyt, átadta hat kocsiját üzembentartói engedéllyel — akkor még volt ilyen — egy ismerősének, aki jó fizeté­sért fuvarozott a Borsodi Sörgyárnak és másoknak is, az adót, a kocsi üzemelteté­séhez szükséges gázolajat pedig Szoták fizette, termé­szetesen övé volt a bevétel is. Az üzlet olyan jól ment, hogy vett egy pótkocsit is, rövid idő múlva pedig egy másik teherautót szintén pót­kocsival és ekkor már két szerelvénnyel vállaltak fu­vart. Sofőrjei tízezreket ke­restek nála havonta, de ha úgy ítélte meg, hogy valaki lusta, nyomban elzavarta, másnak adta az üzembentar­tói­ jogot, ő pedig élt, mint Marci Hevesen és a teher­autó helyett a sofőrt hajtot­ta. Ez év augusztusában egy gmk-t alakított azokkal, akiknek a nevén volt éppen a teherautó. Természetesen fiktív gmk volt, gmk-tár­­sait ezután is csak fizetett alkalmazottainak tekintette. Szobáknak peche volt, ko­rábbi visszaéléseiért — fél­milliós sikkasztásért — a Szabolcs megyei Rendőr­főkapitányságon indult el­lene eljárás, amikor pedig megpróbálta azt a látszatot kelteni, hogy most már min­dent a szabályok szerint tesz, akkor lépett közbe a debre­ceni gazdasági rendészet. Nem lehetne megelőzni? A gazdasági rendészet már eddig sokmilliós visszaélés­re derített fényt, s derít ez után is. Ám a visszaélések egy része közbeavatkozásuk nélkül is megelőzhető lenne, ha például csak azok­ kap­hatnának kiskereskedői en­gedélyt, akik tisztakezűek, s nem bárki, akik más terüle­ten már „bizonyították”, hogy nem tisztességesek. Lehet, hogy a tanácsnak nincs le­hetősége mérlegelésre, ne­tán elutasításra a ma érvé­nyes rendeletek szerint, ám beletörődni sem lehet, hogy hozzáértés nélkül és hiány­cikkek árusítására kaphat­­ nak sokan kiskereskedői en­ gedélyt. Ha rossz a rendelet, meg kell változtatni! Mert közérdek, hogy minél keve­sebben vághassanak zsebre olyan százezreket, amiért nem dolgoztak meg. Balogh József 1985. november 25. Nyíregyházi tapasztalatok E­ladó ez a lakás? Az új lakbérek bevezeté­sével egyidejűleg az 52 1982- es kormányrendelet módosí­totta az állami tulajdonú la­kások elidegenítésének felté­teleit. Kiterjesztette e lehe­tőségek körét és kedvezőbbé tette az ilyen ügyletek anya­gi feltételeit is. Tízemeletes is? Immár három­ éve a köz­ponti rendelkezés alapján a helyi tanácsok határozhatják meg az „áruba bocsátható” lakások, ingatlanok körét, s a megengedett kereteknél akár szigorúbb rendszabályo­kat is alkothatnak. Gyakor­latilag ez azt jelenti, hogy a kormányrendelet akár tíz­emeletes lakóház eladását sem tiltja, de a helyi tanács a helyi érdekek, szempontok alapján már szőkebbre is szabályozhat. Szó sincs tehát az állami lakások valamiféle nagybani kiárusításáról. Nyíregyházán a 82. évi 2. számú tanácsrendelet — amely lakásrendelet néven közismert — egy előzetes, alapos felmérés nyomán szü­letett meg. A városi tanács és az IKSZV együttesen te­kintette át a város állami kezelésű lakásállományát, s jelenleg — a múlt év augusz­tusában módosított rendelet — azt veszi figyelembe, hogy a városban az IKSZV keze­lésében lévő 7400 lakásból több mint 6000 lakás össz­komfortos vagy komfortos, tehát nem régen épült, s ál­lagát tekintve is olyan ked­vező műszaki feltételekkel rendelkezik, hogy az i­lyen házak fenntartása, állami ke­zelése továbbra is célszerű, gazdaságos , indokolt. Meg­állapították tehát, hogy Nyír­egyházán 1265 lakás, tehát a teljes állomány jó 17 száza­léka lenne eladható. Az IKSZV igazgatója el­mondta, hogy a legnagyobb gondot a kezelésnél a „ve­gyes tulajdonú” házak okoz­zák, tehát azok, ahol az in­gatlan egy része állami, má­sik része magántulajdonban van. Itt a cél az állami rész értékesítése. Nem több, mint 81 az ilyen lakások száma, s ezek közül is csak 9 az össz­komfortos vagy komfortos. A házmester, mint szempont „Szó sincs arról, hogy az állam mindenáron szabadul­ni kívánna az ingatlanoktól — mondja Tóth János —, csupán a kisebb lakásszámú, gazdaságtalanul fenntartha­tó lakások értékesítését tűz­hetjük ki célul.” Az IKSZV egy, vagy akár a négylakásos épület esetén is nehezen tud­ná ellátni a gondozási, üze­meltetési teendőket, míg pél­dául egy 16 lakásos épület­nél már érdemes akár csak részmunkaidős házfelügyelőt is alkalmazni. Több szempont is vezérli a tanács illetékes testületét, amikor arról dönt, mennyi és mely lakások értékesíthetők. Az egyik sarkalatos kérdés, hogy városrendezési szem­pontból milyen sorsot szán­nak az adott lakásnak. Ha például egy ingatlan tíz-ti­zenöt éven belül szanálásra (lebontásra) kerül, koránt­sem érdemes azt eladni, mert ugyanazt a házat, amit most elad, később újra megvásá­rolhatja az állam. A másik döntő szempont: indokolt-e lakásgazdálkodási érdekből az állami kezelésben tartás? Tudvalevő, hogy vannak olyan szerény jövedelmű csa­ládok, akik számára az ol­csóbb bérű lakások jelentik a megoldást, s amennyiben az ilyen olcsóbb lakásoktól (nem komfortos) mindenárom „meg akarna szabadulni” az állam, megnehezítené a hátrányos helyzetű családok anyagi kö­rülményeit. Döntése megfon­toltan...? És az is tény, hogy az elv­ben eladhatónak minősített ingatlanok között olyan la­kások is vannak, amelyeknek fenntartása még gazdaságos, mert életkoruk 30 évnél nem több, esetleg épp az utóbbi évtizedben újították fel őket. Az értékesítésről szóló dön­téseket tehát sokoldalú vizs­gálódás előzi meg. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a városi tanács vb a rendelet megalkotása, majd 84-es mó­dosítása után nem siette el a döntést. Mi történt azóta Nyíregy­házán? Az IKSZV igazgatója elgondolkodtató adatokat idéz: Nyíregyházán 44 ingat­lanra (ebben 96 lakásra) tet­ték lehetővé az értékesítést. Ez ideig 37 lakást adott el az IKSZV. Kiderült, hogy 9 in­gatlant, benne 39 lakást a benne lakó bérlők több mint egyharmada nem hajlandó megvásárolni, ezért lehetet­lenné vált az eladás. Jelen pillanatban 20 lakás adásvé­tele van folyamatban. Kívül­álló személy, tehát nem ben­ne lakó, egyetlen nyíregyházi ingatlant vásárolt meg „la­kottan”. A Nyíregyházi Városi Ta­nács V. B. a múlt héten újabb 16 vegyes, és 19 álla­mi tulajdonú lakás eladható­ságáról döntött. Erről a ben­ne lakó bérlőket az IKSZV értesíti majd és vételi aján­latot küld számukra. Érdemes tehát összevetni a már említett adatot (7400 ál­lami lakás) és az eddig érté­kesített lakások számát (37). Az arányból világosan kide­rült, szó sincs lakáskiárusítá­­si kampányról. Sőt! Túlzott szerénységről, talán bátorta­­lanságról van szó. * Szilágyi Szabolcs Arányosabb teherviselés Változások az adózásban Adóemelés 200 ezer fölött # Többen kapnak mentességet # Szigorúbb ellenőrzés A közelmúltban hozott mi­nisztertanácsi rendelet alap­ján január 1-től megváltozik az általános jövedelemadózás rendje. Kenéz Sándortól, a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezetőjétől kér­tünk erről közelebbi tájékoz­tatást. A változtatásra községfej­lesztési hozzájárulás meg­szüntetése mellett azért is volt szükség, hogy megvaló­sulhasson az arányosabb te­herviselés, s lehetőség szerint egyes területeken javuljon a szolgáltatások színvonala. Az új adótörvény talán legfontosabb változása, hogy növekszik a magasabb, évi 200 ezer forint feletti adókö­teles jövedelemmel rendelke­zők adója. Szabolcs-Szatmár­ban közel százötvenen — köztük elsősorban kisiparo­sok, magánkereskedők — számíthatnak magasabb adó­ra január elsejétől. Az alacsonyabb adóköteles jövedelemmel rendelkezőket ösztönzi a bevezetésre kerülő eljárás. Az új rendelet sze­rint növekszik a mentességet élvezők száma, s megválto­zik a nyugdíjasok és a csök­kent munkaképességűek adó­zásának módja is. Az ő ese­tükben az eddigi 48 ezer fo­rintról 60 ezerre növelték az adómentesség határát. Nagyobb önállósághoz jut­nak a tanácsok, növekszik az általuk adható adókedvez­mény mértéke is. Az eddigi 50 ezer forint helyett 120 ezerre is emelkedhet a ked­vezmény felső határa. Azok az adóköteles állampolgárok, akik szakmunkástanulók ok­tatását is vállalják, ezentúl tanulónként hatezer forint kedvezményt élvezhetnek a korábbi háromezer helyett. Felére, a korábbi 20 száza­lékról tíz százalékra csökken az alkalmazottak után fize­tendő adó mértéke. Bizonyos tevékenységeknél , elsősor­ban a szellemi foglalkozású­aknál és a humán szolgálta­tást végzőknél csökken az adó, növekednek az elszá­molható költségek fajtái. Változás lesz az adóigazga­tás területén. Jelenleg a KIOSZ és a KISOSZ adókö­zösségeké az adó megállapí­tásának joga, 1986-tól azon­ban a megyei tanács irányít­ja az adóközösségeket. Újdonság, hogy közép és kis jövedelmű kisvállalkozók, kisiparosok, kiskereskedők átalányban is adózhatnak. Ez a forma három évre felmen­ti az adózót a szigorú köny­velés alól. Egyszerűbb az ad­minisztráció, hiszen pénztár­­könyvet nem, csak bevételi naplót kell vezetni. Az adó ez esetben minimálisan ma­gasabb, mint hagyományo­san lenne. Az eredményesség érdeké­ben fokozzák az adóellenőr­zést. A bonyolult, nagy hord­erejű problémák kivizsgálá­sára új ellenőri szervezetet hoznak létre. Az országos ha­táskörű szervezet jogosul­t lesz az adóellenőrzést végezni m­a­­gánszemélynél, trösztnél, vál­lalatnál egyaránt. (kovács)

Next