Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-05 / 3. szám

1987. január 5. A Ki-határozat után a műszaki lejtetésről Megbecsülni a­ kiemelkedőt A műszaki fejlődés gyorsí­tására és a tudományos ku­tatás eredményességének fo­kozására vonatkozó állás­­foglalást fogadott el leg­utóbbi ülésén az MSZMP Központi Bizottsága. Mit vár e határozat megvalósulásától megyénkben a műszaki értel­miség? — erről beszélgettünk közvetlenül a dokumentum nyilvánosságra kerülése után Scholtz Bélával, a Műsza­ki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) megyei titkárával, a Nyírterv műszaki igazga­tóhelyettesével. — A közéletben is tevé­kenykedő műszaki értelmi­ségiek tulajdonképpen már jóval korábban szívesen vet­ték volna, ha ilyen magas szintű állásfoglalással lendü­letet adnak a műszaki fej­lesztésnek — mondta a be­vezetőben az MTESZ titká­ra. — A gyakorlati szakem­berek és a kutatásban részt­vevők ugyanis immár hosz­­szabb ideje egyaránt arra hívták fel a figyelmet, hogy hazánkban a műszaki fej­lesztés lemarad, így egyre kevésbé lesz realitás, hogy iparunk versenyképes, anyagtakarékos, azaz korsze­rű termékekkel erősítse vagy legalább megtartsa pozícióit a nemzetközi piacon.­­"­­ Természetesen nem egyik napról a másikra szü­lethet meg a kibontakozás irányát felvázoló magas szin­tű állásfoglalás... — Valóban. E helyen két jelentős eseményre hívnám fel a figyelmet. Tavaly a „székesfehérvári tanácsko­zás” három napja alatt poli­tikusok, tudósok, kutatók, mérnökök mondták el véle­ményüket, s itt már nem­csak felhívták a figyelmet, hanem diagnózist is adtak a magyar műszaki fejlesztés — tágabb értelemben a magyar gazdaság — gondjairól. Az MTESZ XIII. országos köz­gyűlésén pedig a műszaki élet alapos és teljes kereszt­­metszetét ismerhettük meg. Most a terápián a sor: a KB-határozat megszabja a fő feladatokat, a korábbinál nagyobb mozgásteret adva mindazoknak, akik a műsza­ki fejlesztésért, a tudomány eredményeinek gyorsabb gya­korlati alkalmazásáért töb­bet tehetnek.­­ Végül is ön szerint hol dől el a műszaki fejlesztés sorsa? — Ez pontosan megfogal­mazódott a KB közleménye­iben. A műszaki fejlesztésben, a technológiai korszerűsítés­ben, új termelési kultúrák meghonosításában, a magyar népgazdaság nemzetközi ver­senyképességének javításá­ban növekvő szerepe van a központi irányításnak és ter­vezésnek. A műszaki fejlesz­tés színvonalát meghatároz­za a tudományos kutatás, a tudomány eredményeinek al­kalmazása , megvalósításának fő színtere a vállalat és szö­vetkezet. Ott kell tehát meg­felelő érdekeltség megterem­tésével mielőbb jelentősebb eredményekre törekedni. És nagyon fontos, hogy a sza­bályozók rugalmasabbak le­gyenek, ne kössék gúzsba a műszaki, gazdasági szakem­berek kezét — ezt szintén kilátásba helyezi a közle­mény.­­ A műszaki értelmiség társadalmi szervezete, az MTESZ is hallatta szavát a KB-határozat előkészítése so­rán. A megvalósításból mi­ként veszik ki részüket? — Megyénkben 25 tudomá­nyos egyesület ötezer tagjá­nak szakmai társadalmi éle­tét szervezi az MTESZ. Gya­korlati termelő vagy fejlesz­tő munkát szervezetünk nem vagy csak ritkán végez, ám ahhoz sok tekintetben hozzá­járulhat sajátos eszközeivel. Ezek között a leglényegesebb, hogy széles körű kitekintés­hez adunk lehetőséget — eb­be beleértem bővülő nemzet­közi kapcsolatainkat, a kül­földi utak lehetőségét is — segítünk a korszerű ismere­tek áramoltatásában, felhív­juk a figyelmet a megye ér­dekében is fontos tenniva­lókra, szorgalmazzuk a tudo­mány eredményeinek gya­korlatban történő alkalmazá­sát. — Milyen konkrét tenni­valókat jelent ez? — Az általános megfogal­mazás ellenére nem akarjuk elaprózni magunkat, tehát a jövőben is megjelölünk ki­emelt témákat. Most a mik­roelektronika, számítástech­nika szélesebb körű elter­jesztése az egyik legfonto­sabb célunk. A másik az anyag- és energiatakarékos technológiák kidolgozása, azok bevezetési feltételeinek megteremtése, a szakembe­rek erre történő felkészítése. — Néhány sajátos feladat is van. A mi megyénkben még vannak olyan területek, ahol az extenzív fejlesztésre is figyelmet kell ..fordítani, a gazdaságilag elmaradott tér­ségek fejlesztéséről sem te­hetünk le. Külön figyelmet kell fordítani (műszaki szem­pontból is) a központok és gyáregységek kapcsolatára — nehogy a műszaki fejlesztés előtérbe kerülése „levetett” technológiák, gépek garma­dáját jelentse a gyáregysé­gek számára.­­ Az előbbiekben már említette az ösztönzés, érde­keltség fontosságát. Milyen elképzeléseik vannak ebben? — A KB-határozat is ki­tért arra, hogy a műszaki haladás gyorsításában, a szel­lemi és anyagi tartalékok mozgósításában alapvető sze­repe van az érdekeltségnek, az emberi tényezőnek. Las­san bemegy a köztudatba az is, hogy a műszaki értelmi­ség teljesítményekhez igazo­dó anyagi és erkölcsi meg­becsüléséért a vállalatok te­hetnek a legtöbbet. Tudjuk viszont azt is: a gyakorlat­ban ez nem mindig érvénye­sül, esetleg azért, mert az egyes gazdálkodó egységek­nél aránylag vékony a mű­szakiak rétege, s nem min­denütt akarják tudomásul venni, hogy szellemi munká­juk milyen nagy hatással lehet vagy lehetne az egész gazdálkodó szervezetre. Mi sajátos lehetőségeinkkel a kölcsönös érdekeltség feltá­rásában kívánunk segíteni. Ennek érdekében nemcsak a gazdasági vezetőkkel, hanem a szakszervezetekkel is szo­rosabb kapcsolatot szeret­nénk kialakítani. — A megye műszaki értel­miségének nagy megmozdu­lása évente az őszi műszaki hónap. Ezt az idén szintén be tudják kapcsolni a műszaki fejlesztés fő áramköreibe? — Minden bizonnyal. A pontos témát még nem je­lölte ki elnökségünk (erre februárban kerül sor), de az már biztos, hogy a megye iparának és mezőgazdaságá­nak intenzív fejlődéséről, an­nak feltételeiről, feladatairól lesz szó.­­ Éves munkánk során szeretnénk mi is a korábbi­nál kicsit pezsgőbb szakmai társadalmi életet élni, hogy a várt és most már meglévő magas szintű állásfogalásban megjelölt feladatok végre­hajtásában minél többen és aktívabban működhessenek közre — mondta befejezésül az MTESZ megyei titkára. (m.) Kelet-Magyarország NAGYOBB SZABADSÁGFOKON­­ Megmérettetés a „Csepelben’ — Köztünk és a budapesti törzsgyár között nem olyan viszony van, hogy ők­ utasí­tanak, mi pedig gépszerűen végrehajtunk — közli az igaz­gató. — Ugyanannak az egésznek vagyunk a részei mi is, ők is. Következésképp helyzetünkre inkább a mellé­­rendeltség jellemző, mint­sem az alá-, fölérendeltség. Együtt készítjük a vállalati terveket, közösen döntünk minden, a cég egészét érintő stratégiai kérdésben. Erősen egymásra vagyunk utalva, de — ismétlem — nem úgy, mint úz a szolgájára és viszont. Itt dől el mennyi a mozgóbér Nyírbátorban önállóan ala­kították ki a belső érdekelt­ségi rendszert. A termelés megszervezése, irányítása teljes egészében az itteniek hatáskörébe tartozik. És ami­nek a megmérettetés, az ösz­­szehasonlíthatóság szempont­jából rendkívüli jelentősége van: önálló elszámolási rend­szer szerint dolgoznak. — Ugyanúgy mérleget ké­szítünk, mint egy független gyár. A formanyomtatványa­ink is ugyanazok — tájékoz­tat Petróczki Lászlóné szám­viteli és pénzügyi osztályve­zető. — Kimutatjuk a saját nyereségünket, tudjuk, mi­lyen költségekkel dolgozik az üzem. Ugyanakkor például a keresetszabályozás formájá­nak meghatározása vállalati, azaz vállalati tanács felada­ta. De ebben az esetben is az ösztönzési rendszer ki­munkálása már a mi ügyünk. Nálunk dől el, mennyi le­gyen a mozgóbér, jutalom, prémium. Szállítóink gyár­egységi számlát kérhetnek tőlünk. — Hagyományos termé­keink — a fúró- és eszterga­gépek — értékesítését saját árbevételként könyvelhetjük el. Az ezekért kapott pénze­ket automatikusan, a folyó költségeink finanszírozására használjuk. Természetesen a termelési értékünk zömét ki­tevő egyéb gyártmányokat, illetve az értük járó összege­ket már nem ilyen módon kezeljük. A törzsgyárral pár­huzamos könyvelést végzünk. Szimbiózis A fejlesztések anyagi meg­alapozásától kezdve a káder­utánpótlás megoldásáig a központ és a nyírbátoriak ko­nok egymásrautaltságban, „szimbiózisban” élnek. Ezt kihangsúlyozta Szerai Iván. A helyi, alkotó energiák fel­szabadításához viszont elen­gedhetetlenül szükséges az a fajta önállóság, saját mozgás­tér, aminek előnyeit — illet­ve esetenként hátrányait — ők immár három éve tapasz­talják. Mindenekelőtt a meglehe­tős szabadságnak köszönhe­tő, hogy a nyírségi fúrógép­gyárban kialakult az utóbbi időben egy ütőképes, műsza­ki fejlesztőgárda. Első ered­ményük egy CNC vezérlésű, úgynevezett kis megmunkáló központ megalkotása, amely jól állja a nemzetközi össze­hasonlítás próbáját. Az 1986- ban elkészült termékből az idén már biztos eladnak negyvenet (ennyire van ren­delés) és ennek háromnegye­déért dollárral fognak fi­zetni. Példa értékű önállóság Az ilyen fokú önállóság hátrány is lehet. Természete­sen csak azoknak, akik a megnövekedett felelősséget, a központ felé mutogatás le­hetőségének megszűntét úgy értékelik, mint hátrányt, kel­lemetlenséget. Nyilván nem könnyű megszokni, hogy a törzsgyár a szabályozó vál­toztatásokat csorbítatlanul közvetíti, nem alakítja át utasításokká. A gyáregység­nek magának kell megtalálni az új feltételekhez való al­kalmazkodás módját. A 600 milliós árbevételt felmutató nyírbátori gyár önállóságá­val példa értékűen él. Sztancs János — A lényeg: minden úgy működik, mintha önállóak lennénk — mondja Szem­i Iván, a Csepeli Szerszámgépgyár Nyírbátori Fúrógépgyárának igazgatója. Minthogy Szabolcs-Szatmárban meglehetősen ritka do­log, hogy egy gyáregység olyan nagyfokú szabadságra te­gyen szert, mint ez az üzem, érdemes megvizsgálni, mi en­nek a tartalma. Szerelik a fúrógépeket. (farkas) RUMEN BELCSEV: Kéményseprők Fölvettem a tornacipő­met, és az öreg Szpiró után másztam a tetőre. — A kéményseprés — fi­lozofált az öreg Szpiró, aki ízületi gyulladása miatt csak nehezen tudott mozog­ni — nem kismiska. A ké­ményseprés, öcsém, filozó­fia! — Aha — válaszolom, és vigyázok, hogy ne nézzek lefelé. — A kéményt szeretni kell, olyan gyöngéden kell vele bánni, mint a nőkkel! — Aha — makogom, és beleakadok a tető peremé­be. — Add csak ide!... Nos, tehát az ember fogja a kot­rót. Idáig világos, ugye?­­Ezután leengedjük a go­lyót. Világos? Szépen, las­san. Eresztjük, eresztjük, míg hirtelen azt érezzük, hogy tovább már nem lehet. — Értem, bólogatok. — Majd másfél métert felfelé húzzuk, világos? — Felhúzom. — És elkezdjük forgatni, de erősen ám, hogy elborít­son bennünket a korom. Szépen összekormozzuk magunkat, ha majd talál­kozunk az utcán egy me­nyecskével, meg tudjon érinteni bennünket, hogy szerencséje legyen. Vilá­gos? — Értem — bólogatok. — Amikor szépen ki­szedtünk mindent a ké­ményből, lemászunk, zseb­re vágjuk a borravalót, és minden jót kívánunk a há­zigazdának a tiszta ké­ményhez. Világos? — Értem. — És csak ezután tesz­­szük vissza a kéménylyuk fedelét. — Szpiró bácsi, én itt nem értek valamit — mon­dom. — Ha nincs a helyén a fedél, akkor csupa ko­rom­ lesz a szoba! — Fején találtad a szö­get, öcsém! Fiatal vagy még, nem vagy tisztában ezekkel a dolgokkal. Ha csak egyszerűen kitisztítod a kéményt, és távozol — a házigazdák látják, hogy megint jól szelel a kályha, és két-három nap múlva már azt sem tudják, hogy a világon vagy. Ha viszont annak rendje-módja szerint végzed el a munkát, akkor nem fognak elfelejteni. Egész életükben emlékezni fognak rád, és még az uno­kákat is veled fogják ijeszt­getni! Hiszen azért él az em­­­­ber, hogy nyomot hagyjon­­ maga után, vagy legalábbis egy kis emléket. 3 N­em tudoma, egyet­­ért-e velem a ked­ves Olvasó abban, sokszor apróságok mu­tatnak tükröt komolyabb dolgainkról. Íme két példa a lassan véget érő hosszú ünnepi időszakból..­­. A karácsonyfavásárt évek óta hangos zaj körí­ti. Néhány évig az volt a legnagyobb probléma, hogy milyen hosszú is va­lójában egy fenyő — pon­tosabban melyik részéért kell fizetni. Magam is láttam a hivatalos köz­lönyben: több mint két oldal volt a nyomtatott szöveg, de az egyszerűsí­tett „népszerű” változat is kitett egy oldalt. Az utóbbi két-három esztendőben az alkalmi fenyőfaárusok jövedelme volt a téma, s igen szigo­rú büntetésekről is tudó­síthattunk. Közben már az is látszott, hogy az ál­lami vállalatok, szövetke­zetek szép lassan kivonul­nak a „karácsonyfapiac­ról”, az idén négyötöd részben már a maszekok­ra számítottak az illeté­kesek. Az eredményt nagyon sokan tudják, a számítás nem vált be. A kará­csony előtti napokban már csak uzsoraáron le­hetett fenyőt venni és szá­mos kiskert díszfája is ál­dozatul esett az ünnep ol­tárán. 2. Négy-öt tini srác ku­tatott izgatottan az ABC italospultján szilveszter napján. Gondoltam, ha­mar kezdik ... Nem volt igazam. Megtudtam ugyanis, mert elég nagy hanggal jártak, hogy mit keresnek. Alkoholmentes pezsgőt akartak venni „bulijukra”. Nem talál­tak, s tapasztalatukat ■— hogy ez a negyedik nagy ABC, ahol nincs — jó nagy zajjal hozták az el­adó tudomására. A pillanatkép megma­radt bennem, a felemás intézkedésekkel együtt. Mert az egyik oldalon hónapokkal előre beje­lentjük, népszerűsítjük az alkoholfogyasztás csök­kentését célzó rendelke­zéseket (teljesen helyesen persze), a másik oldalon pedig szilveszterkor nem­hogy nem ajánlunk, de nem tudunk adni egy szeszmentes pezsgőt — ami egyébként „ki van ta­lálva”. . N­em nagy ügyek, nem dől össze tőlük a világ. Mert fenyő nélkül is lehet karácso­­nyozni és ha nincs szesz­mentes pezsgő, majd puk­kan a fiatalok kezében az alkoholtartalma. És ka­punk — öngólokat. De törvényszerű ez? M. S. HAT HÉT A PARKETTEN Házaspárok tánciskolája Házaspárok tánciskolája indul januárban a helyőrségi művelődési otthonban. Az új év első két hetében lehet je­lentkezni a tanfolyamra. A résztvevők modern és klasz­­szikus táncokat sajátíthatnak el hat héten át minden szom­baton, majd­­ a tanfolyam végeztével — zenés tánces­ten adhatnak számot isme­reteikről a házaspárok.

Next