Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

„Küzdeni til! szerint" március 15-re emlékezni mindig, minden helyzetben különös és fölemelő kötelesség. Hiszen a nemzet életében az ulyim történelmi sorsfordulók egyike ez a nap, amelyek által többnek és igazabbnak tudjuk magunkat, érezzük egy közösség törvényszerű összetartozását, s magunk mögött tudjuk azt a szellemi erőt, amit Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Arany, Vasvári, Táncsics, Jókai életműve jelent a magyarságnak. Akkor is haza és haladás legfontosabb kérdései dőltek el, s bár nem szerencsés a történelmet példatárnak, s lehetséges párhuzamok gyűjteményének tekinteni. 1848 maradandó sugárzása abból is adódik, hogy Petőfiék forradalmában és szabadságharcában a legjobbak fogtak össze, s adtak választ a lét vagy nemlét nagy kihívására. Cselekedetük történelmi érvényét még a szabadságharc legyőzésének tragédiája se vonhatja árnyékba. Lét és nemlét nagy kihívásával azóta többször kellett bátran szembenéznünk. Példára és párhuzamra tehát, a múlt erkölcsi támasztékaira gyakran volt szükségünk. Még akkor is, ha különben tudjuk, hogy a történelemben minden órának, minden helyzetnek más a parancsa. 1848-ban a nemzeti függetlenség és a polgári haladás volt a tét. Az ország sorsa, jelene és jövője a cselekvés és nem cselekvés kettősségében fogalmazódott meg. S aki a tétlenséget, a maradást választotta, eleve kirekesztette ezt a népet az európai fejlődés lehetőségéből. Ha a legjobbakban, s magában a népben nincs bátorság a cselekvésre, Magyarország politikai, társadalmi, gazdasági értelemben hosszú időre a perifériára szorul. Ez az, ami ma is tanulságos: a helyzet józan felismerése és a cselekvés bátorsága. Most más kérdéseket vet fel a történelem, elsősorban azt, hogy képesek vagyunk-e a kor követelményéhez igazítani a szocializmus hazai gyakorlatát. De a cselekvés és nem cselekvés kettőssége éppolyan sorsmeghatározó dilemma, mint volt 1848 históriai napjaiban. Mert, mit jelent a tétlenség? A perc, a pillanat esetleges és látszólagos nyugalmát, s ugyanakkor a teljes távlatvesztést, a jövő bizonytalanságát. A cselekvés vállalása, persze, egyéni és közösségi fájdalmakkal, átmeneti veszteségekkel is járhat, de a jelen kényelmes nyugalmával nem lehet megváltani a jövőt. Csak a cselekvés bátorságával. Ilyen értelemben történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk újra. A vagy-vagy állapotába. Perifériára szorulni a huszadik században is lehet. Hiába hivatkozunk arra a sok áldozattal is járó történelmi útra, amelyet 1945 óta megtettünk, a világban elfoglalt, lényegében kedvező helyünket a mában is meg kell erősítenünk. Mert ez a hely nem örökös vívmány. Vitathatatlan eredményeink ellenére kihullhatunk az időből, ha nem fejlesztjük magunkban a változás és változtatás képességét, ha nem tudjuk követni a szükségszerűségek hívását. Előttünk — a címben is idézett Vörösmarty szavaival — ma is „egy nemzetnek sorsa áll". S ez a sors a fölzárkózás vagy lemaradás ellentétében villantja fel önmaga távlatait. A világ nélkülünk is halad, de nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy a történelemben hátrébb csúszott nemzetek sorában vagyunk-e vagy sem. Különösen nem mindegy a fiataloknak, hiszen a mai döntéseink — a jók s a rosszak is — az ő életüket fogják meghatározni. Ezért van felelőssége és helye az induló nemzedékeknek is a cselekvésben, hogy az idők szavának megfelelő változások minél gyorsabbak, s a társadalom egészére kiterjedők legyenek. Ezért tette közzé tettekre sarkalló felhívását január végén a KISZ Központi Bizottsága: „Jövőnk a tét!" Ma már nincs értelme annak a kérdésnek, hogy adott körülmények között lehet-e tenni valamit. A kor más megfogalmazást követel. Fordított kérdésfeltevést. Szabad-e semmit sem tenni? Lehet-e fiatal tömegeknek sikeres egyéni életben reménykedni, miközben az ország, a közösség súlyos gondokkal néz szembe? Egyénnek és közösségnek ilyen kettéválása csak ideigóráig képzelhető. A reformok korában élünk, s ezeket a korszakokat nemcsak a magánérdekű, a személyes érvényű gondolatok kormányozzák, hanem azok, amelyek a köz ügyét és boldogulását viszik előbbre. Akár bátor egyéni vállalással is. Meglehet, hogy a közelmúlt történelmi tapasztalatai nem mindenben kedveznek az új szemlélet, az új társadalmi magatartás elfogadásának. Hiszen nem mindig fogadta egyöntetű elismerés azoknak a törekvéseit, akik vállalkozni, s változtatni akartak. Ez igaz. De tudni kell, hogy aki meg akarja haladni a jelent, annak törvényszerűen vitája van a meglévő állapotokkal, a tétovasággal, s konfliktusa a visszahúzó erőkkel. E nélkül ez nem megy, s mindig is így volt a történelemben. 1848 nagy példája ebben is megnyilatkozik. Ma persze az idő nem végletes önfeláldozást kér tőlünk. Cselekedeteink távlata nem a segesvári csatamező. Mégis kérdés, hogy a mostani ifjú nemzedék fölkészült-e arra, amire a mai kor szólítja, egyre erőteljesebben. Végzetes volna azt válaszolni: nem. Könnyű kibúvó ugyanis, hogy ez a nemzedék nem volt jelen a nagy ügyek eldöntésekor, nem kérdezték meg, hogy milyennek képzeli a szocialista gazdaság és társadalom útját. Következésképpen vállalják a felelősséget és a szükséges változtatások gondját azok, akik eddig is a folyamatok középpontjában álltak. A fiatalság pedig vagy beilleszkedik abba, ami van, vagy elegánsan kívül marad. .. i a nem lehet ilyen munkamegosztás. Vannak mora ugyan a kívülmaradást ösztönző megfontolások, de minél hosszabb távon gondolkodunk, ezek annál inkább elveszítik az érvényüket. Be kell látni: ma már a beilleszkedés, a meglévő gazdasági és politikai mechanizmusokba való közömbös belesimulás se elegendő. A nemzet érdekeit tekintve sohase volt az, most még kevésbé. A mai ifjú nemzedék tanultabb, mint eddig bármelyik volt a magyar történelemben. Közéletisége azonban sokszor messze alatta marad annak, amit egy művelt emberfők számára igencsak megnövekedett nemzedéktől foggá. .-hat az ország. Olyan helyzetben vagyunk, amikor egy generációnak a gyakorlat mezején kell megmérti. magát, képes-e vállalni a történelem által rámérdezést. Előttünk valóban egy nemzetnek sorsa áll A márciusi ifjak példája 1987-ben — leginkább erről beszél. Domonkos László, a KISZ KB titkára Megkezdődtek a forradalmi ifjúsági napok Történelmi tavaszokra emlékezik megyénk A FIN rendezvényeként Tiszavasváriban pénteken megnyitották a Vasvári Pálról elnevezett Vasvári ifjúsági napokat. A névadó szobrán koszorúkat, virágokat helyeztek el, majd kulturális műsor emlékezett 1848 márciusának világtörténelmi jelentőségű eseményeire. Március 14-én, szombaton Nyírvasváriban kerül sor a huszonegyedik Vasvári Pálemléknapra. Reggel nyolc órakor kezdődik a megnyitó, majd sportversenyek, amatőr művészeti csoportok bemutatói, filmvetítés, termékkiállítás, politikai kaszinó és játszóház kínál szórakozási lehetőségeket a fiataloknak. Délután fáklyás felvonulás, ünnepi nagygyűlés, koszorúzás és FM-bál zárja a programot. Nyíregyházán ma délután három órakor a Váci Mihály művelődési központ kamaratermében .,1848, Te csillag ..." címmel kezdődik megemlékező összeállítás, Nyírbátorban pedig a „Bátor bakancsosok napját" rendezik meg — városismereti versennyel, túrával, bállal. Ifjúsági napon szórakozhatnak az érdeklődők Lányán, Aranyosapátiban és Ibrányban is szombaton. Március 15-én koszorúzási ünnepséget rendeznek Nyíregyházán a Petőfi téren, a névadó szobránál (kilenc órától), a Kossuth téren pedig tíz órakor kezdődik a program. Fellépnek a Móricz Zsigmond Színház művészei, a Nyírség táncegyüttes, az ifjúsági fúvószenekar és a mazsorettcsoport tagjai. Az ünnepség résztvevői nagygyűlésen idézik fel a 139 év előtti napokat, és megkoszorúzzák Kossuth Lajos szobrát. Megyeszerte sok helyen rendeznek március 15-én ünnepségeket. Porcsalmán térzenével kezdődik a program. Lányán és Tarpán megkoszorúzzák a 48-as emlékművet. Fehérgyarmaton délután három órakor a művelődési központban nyitják meg a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatát, Mátészalkán egész napos kulturális és sportprogram várja a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt, Kisvárdán pedig délelőtt kilenckor nyitják meg ünnepélyesen a FIN-t. Jobb árukínálat a kistelepüléseken Küldöttgyűlés a Nyíregyházi Áfész-nél Küldöttgyűlést tartott tegnap a Nyíregyháza és Vidéke ÁFÉSZ a megyeszékhelyein. Az 1986-ban végzett munkáról, valamint az idei célokról Nagy István, a szövetkezet elnöke beszélt. Árbevételüket tavaly közel 4 százalékkal növelték, így sikerült túllépni az egymilliárd 400 milliós értéket. Nyereségük 44 millió forint. Az idén másfél milliárd forint árbevételt terveznek, és kereken 50 milliós nyereséget. Az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kap a kistelepülések, illetve községek árukínálatának bővítése. Ugyanakkor alaposan megvizsgálják a Nyíregyházán működő kereskedelmi egységeket. A gazdaságtalanul forgalmazott termékek helyett, a kereslethez igazodó árukat akarnak kínálni a vásárlóknak. Szeretnék elérni, hogy minden üzletben egész nap kaphatók legyenek az alapvető élelmiszerek. Cérnahüvely Kállósemjénből. A Magyar Posztó nagykállói gyára megrendelésére készít nagy mennyiségű cérnahüvelyt a kállósemjéni Új Élet Termelőszövetkezet műanyagüzeme. Képünkön: Páll Lászlóné és Kiss Miklós műszakonként 780 darab hüvelyt készít. (Császár Csaba felvétele) Veress Péter NSZK-beli tárgyalásai Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Martin Bangemann, az NSZK gazdasági minisztere pénteken Bonnban aláírta a magyar— nyugatnémet gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes bizottság 9. ülésének jegyzőkönyvét. Veress Péter nyugatnémet partnerével megvitatta a két ország gazdasági kapcsolatainak időszerű kérdéseit, a kooperációk elmélyítésének és magyarországi vegyes vállalatok alapításának lehetőségeit. A tanácskozás alkalmából nyilvánosságra hozott adatok szerint az NSZK-nak a KGST-országokkal folytatott kereskedelmében Magyarország a Szovjetunió után a második legfontosabb partner. A kétoldalú árucsereforgalom értéke 1986-ban 5,1 milliárd márka volt, az NSZK 2,1 milliárd értékben importált Magyarországról, ahová 3 milliárd értékű árut szállított. Az érdekképviseleti szervek és vállalatok képviselőinek bevonásával folytatott tárgyalásokon a házigazdák élénk érdeklődését mutatta a megbeszélések nyugatnémet résztvevőinek széles köre és aktivitása. Mint a felek kölcsönösen megállapították, a gazdasági együttműködés területén való továbblépés feltétele az, hogy jobban támaszkodjanak az olyan új formákra, mint amilyenek a magyarországi termelő vegyes vállalatok. Ezek közül mintegy húszban nyugatnémet cég a külföldi partner. Hétszáz dalos találkozója Nyíregyházán Rangos esemény színhelye lesz megyénk március 14—15-én. A Pedagógusok Szakszervezete — a mozgalom történetében első ízben — Nyíregyházán rendezi meg a pedagóguskórusok országos találkozóját. A pedagógusok kórusmozgalma közel negyvenéves múltra tekint vissza. 1948- ban alakultak az első ilyen jellegű együttesek — követendő példát mutatva az igényes közös éneklésre. Megyénkben elsőként a kisvárdai (1949-ben), ezután a nyíregyházi (1955-ben), a mátészalkai (1958-ban) kórus kezdte meg tevékenységét, majd hamarosan követte őket a vásárosnaményi, a tiszavasvári és a fehérgyarmati énekkar. Kezdetben háromévenként egy-egy város adott otthont az országos találkozóknak. 1983 óta — az együttesek számának gyarapodása miatt — már négyévenként négy különböző városban rendezik meg a bemutatókat, így ez évben a jelenleg működő 56 pedagóguskórus Szekszárdon, Nyíregyházán, Győrött és Kecskeméten találkozik, megfelelő területi elosztásban. Március 14-én, szombaton a Bessenyei György Tanárképző Főiskola kerengője lesz a hangversenyek színhelye. A megnyitóünnepség és az I. hangverseny 11 órakor kezdődik Bárdos—Vörösmarty: Erkel Szózata c. kórusművének 700 dalos által történő megszólaltatásával. A megnyitó után — a hagyományoknak megfelelően — Kodály—Berzsenyi: A magyarokhoz c. kánonját énekli az összkar. Az első hangverseny részvevői: Fehérgyarmat (karnagy: Szárazné Szabó Marianna), Kazincbarcika (Holló Katalin és Selányi Gyuláné), Berettyóújfalu (Szilágyi Péter) és Hajdúnánás (Kövecs Imre vezetésével). A második hangverseny 15 órakor kezdődik. Résztvevői: Mátészalka (Csányi Ottó), Gyöngyös (Kalocsainé Csillik Mária), az abaúji pedagóguskórus (Lotkó József), Hajdúszoboszló (Török Zoltán) és Debrecen (Kéry Mihály vezényletével). A 19 órakor kezdődő záróhangversenyen Vásárosnamény (Tárcai Zoltán), Szerencs (Sándor Zoltán), Eger (Tar Lőrinc), Hajdúböszörmény (Kéryné Mészáros Mária) és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola női kara (Ferenczi Erzsébet vezetésével) mutatkozik be. Ezután osztják ki a találkozó „Emléklap "-jait és az ajándéktárgyakat. Schmidt Sándor faragóművész — a kórustalálkozó emblémáját is képező — munkáját. Másnap, március 15-én Nyírbátorba látogatnak a dalosok, ahol ismerkednek a város nevezetességeivel, majd 11.30 órakor a református műemléktemplomban rendezendő hangversennyel búcsúznak megyénktől.