Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

2 CSENGEM ÁFÉSZ Olcsó árut kér a vevő Szolgáltatás önköltségesen A Csenger és Vidéke Áfész tevékenysége a csengeri, a porcsalmai, a tyúkodi tanácsok közigazgatási területére terjed ki, vagyis 11 község és 3 tanya ellátásáról gondoskodik. Az 1987. évi üzletpolitikai céljai megvalósultak, annak ellenére, hogy a korábbiakhoz viszonyítva nehezebb körülmények között kellett dolgoznia. Mivel növekszik a lakosság kiadása, a bérfejlesztés elmarad a szolgáltatások árának és az egyéb anyagi terhek növekedési ütemétől, valamint az árualap mennyisége sem éri el a tavalyi szintet, ezért az áfész a múlt évhez képest az idén kisebb áruforgalmat irányzott elő. Az első negyedévben az alapellátás túlnyomórészt zavartalan volt. A negyedév végén azonban a lakosság félve az árstop feloldásától, megint készletezésre vásárolt, de a kereskedelem a megnövekedett igényeket ki tudta elégíteni. A csengeri áfész biztosította a burgonya- és vöröshagyma-szükségletet. A tárolt készlet az új termésig elegendő lesz. A vetőmagellátás is jó volt, például a fémzárolt vetőburgonya-gumóból az előző évi mennyiségnek csak a negyven százalékát rendelték meg, de még az sem kelt el teljesen. A vásárlók az olcsóbb cikkeket keresik, a drága áruk forgalma jelentősen csökkent. A húsipari termékek szállítására több vállalattal szerződést kötöttek. A töltelékáruk fogadására Csengerben, Komlódtótfaluban, Szamosbecsen és Csengerújfaluban újabb hűtővitrineket állítottak üzembe. Volt, hogy a Hurmiacoop Vállalat az egységek megrendeléseinek csak a 30 százalékát teljesítette, de esetenként a húsipar áruválasztéka is elmaradt a várttól. _ A ruházati és a vegyesipari cikkek iránti kereslet visszaesett. A kínált termékeik az igények kielégítéséhez nem elegendők. A vendéglátóipari forgalom csökkenése a kistelepüléseken a legnagyobb. Az áfész a termeltetés területén felvilágosítást adott arról, hogy az élelmiszeripar által melyek a legkeresettebb termékek. Ezeknek a növényeknek a vetőmagját kedvezményes áron értékesítik. A termelőknek több éven át olcsóbban adták az uborkamagot, a terményt telített piac esetén is felvásárolták. Sok ezer szilvafa, meggyfa és köszmétecsemetéhez is mérsékeltebb áron jutottak a telepítők. Az áfész termeltetési célból szántást és egyéb talajmunkát, permetezést is önköltségi áron végez a partnereinek. (csgy) Kelet-Magyarország Az idén újabb nyugati piacokon jelentek meg a Fehérgyarmati Szamos-menti Ruhaipari Szövetkezet termékei. A napokban vámolták Fehérgyarmaton azt a 2500 darab női ruhát, melyet a Jan de Lely-cég kamionja számít a Baruch-cég megrendelésére Nyugat-Európa piacaira. Az ERKA kívánságára 3600 darab szoknyát is gyártanak a szatmári üzemben. A képen: a kamionba csomagolt árut a vámhatóság a szövetkezet udvarán ellenőrzi, s látja el hitelesítő pecséttel. TÖRÉKENY ÉRZÉS A megdézsmált kegyelet Gyakoribb rendőri ellenőrzés a temetőben Évezredeken át engedelmeskedett az ember annak a szokásnak, hogy a temető nyugalmát nem szabad háborgatni. A temetőben ma már nincs meg ez a kegyeleti nyugalom és csend. Nem az„örök béke” ligetei, hanem egyre inkább a tolvajok paradicsoma: a hantokról ellopják a virágcsokrokat, koszorúkat, névtáblákat, márványdíszeket, néha a kőkereszteket is. A közvélemény úgy tartja, a temető körbekerített hely, ezért a rend fenntartása a helyi tanács — a nyíregyházi Északi temető esetében — a temetkezési vállalat kötelessége. Szekrényes Andrásnak, a vállalat főmérnökének első szava az , hogy ők szívesen rendet teremtenének az Északi temetőben, csakhogy nincs joguk az ellenőrkezéshez. Nem kérdezhetik meg az embereket, mit keresnek a síroknál, miért viszik el magukkal a virágcsokrot, miért ássák ki a rózsa- vagy leandertöveket. A temető ugyanis közterület, oda bárki beléphet. A város temetőrendelete ugyan kimondja, hogy a holtak végső nyugvóhelyét őrizni kell, de néhány felekezeti temető kivételével sehol az országban nincs temetőőr! A kerítés arra való, hogy a kóbor állatokat távol tartsa a síroktól. Táborszki László üzemvezető, a temető gondnoka hozzáteszi, hogy a város tanácsrendelete szerint a temetőben ember, vagy természeti csalás okozta a kárért a temető fémprotégusa tanács)",, vasavrrittichi az „az említetötté'' (áatten«*fedszásési várMáll nem r tartozik felelősséggel.ítia (jelentik nekik a lopásokat* ők azt tanácsolják, tegyen a hozzátartozó feljelentést a rendőrségen. Ennek ellenére hét éve— kivéve, .omit Jaer , felleherojanarta egy dUHlis ifjú". .a súíkím-HifH —, egyersten eljárás sem indult meg. — Elterjedt a közvéleményben, hogy a temető dolgozói közül sem mindenki vétlen... Táborszki László erőt vesz az indulatain, úgy mondja: — Mi a lehető legszigorúbb fegyelmet tartjuk a temető dolgozói között. Mivel az egyik legtörékenyebb és legsérülékenyebb érzés a kegyelet, a gyászolók számára szinte észrevehetetlen szabálytalanságért is nagy büntetés jár a temető dolgozójának. Az emberek azonban gyakran összetévesztik a mi dolgozóinkat azokkal, akik magánemberek felkérésére a sírokat pénzért ápolják. A vállalatnak — épp a híre érdekében — fontos, hogy a temetőben rend legyen. Ezért megkértük már egy tanácsi vb-ülésen a város rendőrkapitányát, intézze el, hogy egy járőrkocsi legalább reggel és este menjen végig a temetőben. A városi rendőrkapitány telefonon ígéretet tett lapunknak : ezután járőröznek majd a temetőben. Remélhetően a rendszeres rendőri esteaspate vtemítő hatással telzt a ttűteejtákra. Ez namóban kevés,mert a tettnyomtán éjjel-nappal bárki bemehet. Sírkőfelállítóához csupán hétvégeken nem engwisztálő usearoyagot, rasalatta a munkát, érgftdüevezni kertt, a temetkezési vállalat nem szólhat bele, hogy ki, mikor dolgozik. Ám bizonyosan igen sok — nem törvényes és becsületes úton járó — ember üzelmeire derülhetne fény, ha megvizsgálnák a „sírkövesek” iparengedélyét, például a közterület ellenőrök. A temetőben néha egy nap tízezer ember is megfordul, de ha soha senkit nem ellenőriznek vagy igazoltatnak, még tovább romolhat majd ez az állapot. Tóth M. Ildikó Hull a szilva• Már augusztus elején, a korán érő fajták szedésével megkezdődött a szilvaszedés a Szamosmenti Állami Tangazdaság fehérgyarmati kerülete gyümölcsösében. A betakarítást várhatóan szeptember első hetében be is fejezik. A nyolcszori permetezéssel sikerült megvédeni a kártevőktől a gyümölcsöt, így a közepestől jobb termést takarítottak be. Most a Stanley-fajták szedését végzik. Az 52 hektárnyi terület nagy részét vállalkozók művelték. A tangazdaság végezte a gépi munkákat, a permetezést térítési díj ellenében. A szilva jelentős része NDK, illetve cseh exportra került. A korábban kialakult partnerkapcsolat alapján jutott a Miskolcon, Mátészalkán, illetve Nyírlugoson üzemelő konzervüzemekbe. Hasonlóan számíthattak a csegöldi tsz konzervüzemében is a szatmári szilvára. A tangazdaság időben gondoskodott a göngyölegről, s nem volt gond a helyszíni átvétellel, s a minősítéssel sem. A mindenkori napi áfész felvásárlási áron értékesítette ki-ki a leszedett szilvát, s ennek a szerződésben meghatározott része illette meg a 44 vállalkozó mindegyikét. Fehérgyarmaton már évek óta szívesen foglalkoznak a szilvával a tangazdaságiak, s különösen reményt keltő a termés állandó növekedése. EGY TSZ-TAG KÁLVÁRIÁJA Hiába kért szabadságot A bíróság ítélkezett Jár-e fizetett szabadság a tsz-tagnak, ha nyugdíjasként a közösben dolgozik? Mennyi munkaórát kell teljesítenie, hogy megkaphassa? Ilyen ügyben, hol kérhet jogorvoslatot? — ezekre az alapvető kérdésekre kerestünk választ idős Cs. A jándi lakos ügyében. Problémájával nincs egyedül, kálváriáját sokan megjárták már... Levélírónk a vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagja. Írásban nem kötött munkamegállapodást a szövetkezettel, mégis 1984 óta nyugdíjasként részt vesz a különböző munkákban. Esztendőnként általában ezerötszáz munkaórát dolgozott a munkaügyi nyilvántartás szerint. Nemrégiben azt kérte a termelőszövetkezettől, hogy állapítsák meg neki három évre visszamenőleg a fizetett szabadságot. Ekkor robbant ki az a munkaügyi vita, amely azóta is tart. A szövetkezeti döntőbizottság — mérlegelve, hogy rendszeresen végzett munkát a közösben — arányosan ötvenhárom nap fizetett szabadságot állapított meg neki. Úgy számoltak, hogy ha az egyévi kötelező 2180 munkaóra után huszonnégy nap fizetett szabadság jár a tsztagnak, akkor a nyugdíjas tagot háromesztendei 4532 munkaóra után ennyi fizetett szabadság megilleti. A termelői szövetkezet vezetősége ezzel nem értett egyet. Alaptalannak minősítette a döntőbizottság határozatát, és a Nyíregyházi Munkaügyi Bírósághoz benyújtott keresetében arra hivatkozott, hogy a nyugdíjas tsz-tag sem élvezhet előnyt a többiekkel szemben. Miután a tagsági egyenlőség elvből következik, hogy a tsz tagjai csak az évi 2180 órai kötelező munka után kaphatnak fizetett szabadságot, idős Cs. A. kérelmét nem lehet teljesíteni, írásbeli munkamegállapodás esetében is csak akkor lett volna jogosult a fizetett szabadságra, ha legalább évi 2180 munkaórát dolgozik, mint a többiek. A bíróság elfogadta ezt az érvelést, ítélete szerint a tsz alapszabályában nincs meg a termelőszövetkezeti törvény ama paragrafusa, amely lehetőséget ad arra, hogy a nem munkaviszonyban lévő, és nem folyamatosan dolgozó tag — természetesen arányosan, különféle feltételekkel — fizetett szabadságot kaphasson. Idős Cs. A. az előírt 2180 munkaóránál kevesebbet teljesített, azaz nem dolgozott folyamatosan, ezért fizetett szabadságra nem tarthat igényt. Levélírónk ereje megtört, és nem fellebbezett az ítélet ellen. Pedig jól tette volna, mert a szakemberek álláspontja az, hogy a munkaügyi bíróság ítéletét felül kellene vizsgálni. A döntésnél ugyanis nem vették figyelembe azt a módosított rendeletet, amely kimondja, hogy a termelőszövetkezetben munkát végző nyugdíjas tsz-tagnak — a munkamegállapodásban meghatározott és teljesített munkamennyiség arányában — jár a fizetett szabadság. Mivel idős Cs. A. tsz-nyugdíjast a Vörös Csillag Termelőszövetkezet írásbeli munkaszerződés nélkül foglalkoztatta, ezért a ténylegesen munkával töltött órákhoz arányosan igazodva megilleti őt a fizetett szabadság. Ahhoz azonban, hogy sokat vitatott járandóságát megkaphassa, most már törvényességi óvást kell kérnie... Tóth M. Ildikó Drótvágógép Itt az almaszezon. Nemes Zoltán a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság apagyi kerülete lakatosa egy olyan drótvágót szerkesztett, mely a csomagolási munkát könnyíti. Selejt anyagokból olyan vágógépet konstruált, mely állítható dobbal van ellátva, s az erre felcsévélt csomagoló drótot méretre vágja. A villanymotorral hajtott gép a tangazdasági igényeket egy műszakban üzemeltetve is kielégíti. 1988. szeptember 1. Idegenvezető könyvtárosok A könyvtárak is készültek az új tanévre. Érthető is ez az igyekezet, hiszen szeptembertől nemcsak az iskolák népesülnek be, hanem remélhetően egyre többen keresik fel majd a könyvtárakat is. Ám, hogy valóban így legyen, a könyvtárosok sem ülnek ölhetett kézzel, hanem mint Tóth Lászlótól, a megyei könyvtár módszertani osztályának vezetőjétől megtudtuk , valóságos stratégiát dolgoztak ki, hogy hasznosságuk mellett vonzóvá is tegyék a könyvtárakat, olyan intézményekké, ahová szívesen és gyakran látogat el a tanuló. Különösen fontosnak tartják, hogy a középiskolák első osztályos tanulói a városba kerülvén minél hamarabb jussanak el a könyvtárba, hogy majd a későbbiek során otthonos jártassággal, minél gyakrabban keressék fel. A gyermek így szinte „belenő” ebbe a környezetbe, és nem csupán a kötelező olvasmányok miatt keresi fel majd a könyvtárat. A könyvtárosok a legtöbb helyen a diákokat már az iskolában felkeresik. Városnéző sétára invitálják az elsősöket, amelyen felkészült idegenvezetőként megismertetik a fiatalokkal Nyíregyháza nevezetességeit, műemlékeit. Természetesen az irodalmi emlékek is szóba kerülnek, így szinte egyenesen vezet el az út a könyvtárba, ahol minden segítséget megkap majd a diák az intézmény, a könyvtárhasználat megismeréséhez. Természetesen az első látogatásokat követően a későbbiek során is tartanak majd rendszeres foglalkozásokat, könyvismertetőket, író-olvasó találkozókat vagy rendhagyó irodalomórákat.