Kelet-Magyarország, 2000. március (57. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-14 / 62. szám
2000. március 14., kedd ' / ^ •* / * * 1 /* *• * * Hódolat és tüntetés A nemzet és az uralkodó már 33 éve békejobbot nyújtott egymásnak. 1900. márciusát írták. A gazdasági és kulturális fellendülés eredményeit nem lehet tagadni, de a politikai élet zavarai is felszínre törnek. Az eredmények 1848-nak, a karddal megvédett 1848-nak szülöttei, de a siker elképzelhetetlen volna a szabadságharcot vérbe fojtó, most már a legalkotmányosabb uralkodóként regnáló Ferenc József politikája nélkül. Kit és miért ünnepeljünk? A választ jelentő törvényjavaslatot 1898-ban elfogadja a magyar parlament, de az eseményeket ők is előre látják. Kormánypárti képviselő mondja ki: „mi fel fogunk ugyan menni Budára és ünnepies díszben hódolni is fogunk alkotmányos szeretett uralkodónknak, de nem visszük fel szívünket s meggyőződésünket... A hódolatot bemutatjuk a koronának, de a nemzet nagyobb része a jövőben két ünnepet fog ülni: egyet, mintegy tüntetésképpen, március 15-én, és egyet — hivatalosan — április 11-én.” Valóban, a nemzet ettől kezdve két ünnepet ült s e kettő közül az utóbbi, a 48-as törvények szentesítésének a napja (április 11.) volt a jelentéktelenebb. Lángját őrizni Nyíregyháza város 1900-ban, a színházépületben tartotta az ünnepélyt, s itt a megnyitóbeszédet a dalárdák éneke után Bencs László polgármester mondta el. Az ünnepi szónok Geduly Henrik evangélikus lelkész volt, őt Szabó László ügyvédjelölt követte az alkalomra írt ódájával. 1848 márciusa számukra egy ígéretről szólt, mely „ősi, velünk született, természetes jogaink folyománya volt”, mely beváltatlan maradt, s amelyért nem harcolni, de lángját őrizni itt és most a feladat. Ebben reménységet adott számukra Dávid küzdelme Góliáttal, 1900-ban a búrok harca Angliával. A lap és Szabó ügyvédjelölt szókimondóbb volt: hol van „48” ígérete, hol van az egyenlőség ember és ember között? megnézik bugyellárisod, megnézik hited, megnézik kutyabőröd, azt, hogy 500 vagy 1000 hold birtokosa vagy-e, s aztán megmondják „ki vagy”. „Márczius! Márczius! / Mi vagy te most nekünk:... / Bús erre a válasz: nem a szentírásunk, csak édes emlékünk! / Hova lett, hova lett / Édes örökségünk? / Arany szabadságunk, Szép függetlenségünk? / Mert meg vagyon írva: független e hon; / Mert meg vagyon írva: teljesen szabad! / Mert meg vagyon írva: testvérek vagyunk! / — És a valóság!?... / Messze! Messze jövendők sejtelmeink / Omló — foszló / Fellegvára csupán!” Püspöki biztatás Nem harcra buzdító kiáltvány ez, hanem egy boldog, szomorú ünnepély végszava a dalárdák énekével, s a Koronában rendezett bankettal. A városban az iparos ifjak önképző egyesülete hasonló emlékünnepet Reprodukció Boros György rendezett, s külön ülésezett a kereskedő ifjak egyesülete is, hűen tükrözve a városi társadalom megosztottságát. Nyíregyháza hagyományos március 15-i eseményei közé tartozott a Kossuth Lajos alapítvány jutalmainak átadása az evangélikus főgimnázium ünnepélyén. Nem kis összegről volt szó: egy 100 és egy 50 koronás jutalmat nyújtottak át az arra érdemes nebulóknak, akik ezúttal a főgimnáziumi önképzőkör óda és szónoki beszéd pályázatának 20-20 koronás pályadíját is elnyerték. Nagy forradalmak helyett maradt a megyére a belső, lassú, de nem eredménytelen építő munka. Az eszmék s az álmok pedig megmaradnak; őrzik őket a 48-as veteránok, a magyar ugart káromló váteszek, játszanak vele politikusok, majd eljön egy kor, amikor megvalósulnak... Geduly püspök bíztat bennünket: „Te Nyíregyháza népe, mely tudtál és akartál, tudsz és akarsz áldozni e hon eszményeiért, légy Istentől áldott hazafiságodért s úgy légy megáldva, a mint az ősök égő honszerelmét ápolni fogod szívedben, gyermekeidben, késő ivadékaidban!” Szilágyi László A színház, ahol az 1900. március 15-i ünnepséget tartotta a város ■■■.. .", MÁRCIUS 15. 9. oldal lovolMY Vasvári, Korányi, Jósa András Szabolcsi fiatalok is ott voltak az 1848-as márciusi forradalom bölcsőjénél 1848 márciusának magyar forradalma a nemzetközi feltételek kedvező alakulása mellett a reformkorban kikristályosodott eszméket és célokat valósította meg viszonylag rövid idő alatt és vértelenül. Pozsonyból visszatérve Pestre, a márciusi fiatalok vezérei között ott találjuk Vasvári Pált, a Szabolcs megyei Tiszabüdön született fiatalembert, aki szatmári tanulóévei óta tarsolyában hordozta a nevezetes, reformokat sürgető szatmári 12 pontot. Megjelent könyvei, írásai, politika iránti vonzódása és a változások iránti elkötelezettsége, lelkesedése közismert személyiséggé tették. Ott is volt és cselekedett a ■forradalmárok első sorában. Méltó társa volt Petőfinek, Jókainak, Irinyinek, Nyárynak, Arany Jánosnak és a többi nagyszerű fiatalnak. Kossuth fogadta Ez utóbbi, március 18-án útrakelő fiatal követek között Vasvári és Meixner társaságában ott találjuk az egyetemi hallgatók harmadik jelöltjét, a szintén szabolcsi származású orvostanhallgatót, Korányi Frigyest. Ő úgy vált részesévé az eseményeknek, hogy 15-én kora reggel Petőfi, Jókai és Irányi megjelentek a jogi egyetemen. Az udvaron az egyre nagyobb számban összesereglett egyetemisták előtt asztalra állva Petőfi elszavalta a Talpra magyart. Ezt követően az udvart zsúfolásig megtöltő jogászok és más iskolák tanulói előtt ismertette a tizenkét pontot. Végére érve a nagy lelkesültséget előidéző követelésfolyamnak, azzal a felhívással fejezte be, hogy menjenek a Trattner Károlyi nyomdába. A tömeg lelkesülve vonult a megjelölt helyre. Odaérve, Petőfi, Jókai és még néhány fiatal társaságában maga Korányi is felment a Horváth-ház első emeleti erkélyére, s onnan nézték végig, ahogyan Irányi Dániel a nyomdából kihozott, kinyomtatott tizenkét pontot a tömeg között szétosztotta. Harmadnap gyűlt össze a Pozsonyba induló hajó fedélzetén a fentiekben felsorolt küldöttség. 19-én reggel jelentek meg az alsóház helyiségében, ahol személyesen Kossuth Lajos fogadta őket, s ezek után 1848-as zászló bocsátották Pest városa küldöttségét az ülésterembe. Szabadságküzdelmünket élethivatásának megfelelően katonaorvosként segítette, s volt a szabolcsi nemzetőrzászlóalj alorvosa, kórházi orvos és zászlóalj főorvos. Petőfi megzenésítője A forradalomban születő új rend védelmére Pesten már március 15-én megkezdődött a nemzetőrség szervezése. Tagjai között két olyan személyt kell megemlítenünk, akiknek élete Szabolcs megyéhez kötődik. Elsőnek azt a Jósa Andrást kell említenünk, aki ugyan nem szabolcsi születésű, de sokoldalú tehetségét, hosszú életét ennek a megyének szentelte. A konzervatív beállítottságú, bihari közhivatalt betöltő édesapa Pesten tanuló tizenhárom éves fia nem bírt ellenállni a nemzeti lelkesültség hatásának. Apjának addig könyörgött, amíg az engedett, s a vézna vékony fiú büszkén állt be gróf Károlyi György nemzetőr századába. A beteges dobost sokszor helyettesítve, ő lett a század dobosa. Édesapja közös lakásukat éppen a híres költő, Vörösmarty Mihály szomszédságában vette ki. Vörösmartynál minden délután három órakor megjelent Petőfi Sándor, a barát. Soha nem maradt tovább egy negyed óránál, s a házigazda minden alkalommal kikísérte őt a kapuig. Itt találkozott Jósa Petőfivel. Van Nyíregyházának egy elfelejtett zeneszerzője, pedagógusa, esztétája és népdalkutatója. Szénfy Gusztáv a neve. Az 1840- es évek egyik országosan ismert dalszerzője, Petőfi verseinek első megzenésítője. Mint kezdő ügyvéd került Pestre, de leginkább szívszerelmének, a zenének élt. Már 1845-ben meglepetést keltett, amikor a Pesti Divatlap 9. számának mellékletében publikálta Petőfi „A rab hazánk fia” című versének megzenésített változatát. 1846-ban Jókai Mór „Két gyám” című népszínművéhez írt zenét. 1848-ig még igen sok Petőfi versre írt dallamot, azzal is hozzájárulva azok széleskörű elterjedéséhez. Önéletrajzi írásában Szénfy beszámol Petőfi és közte létrejött mély lelki barátságról. Költők és zenészek, írók és egyetemi hallgatók, ügyvédek és Elek Emil felvétele képviselők mellett már ebben a korban is voltak olyan kiválóságok, akik a társadalom működését tudományosan igyekeztek leírni, s bajait orvosolni. Ezek sorában kell szólnunk egy nyíregyházi fiatalemberről, Benczúr Jánosról, aki szintén az ügyvédi pályát cserélte fel az írói munkásságért. 1842–43-ban főmunkatársa a „Jelenkorinak. A napjainkra elfeledett politikai bölcselővel ellentétben, annak testvéröccse, Benczúr Miklós cselekedetei annál inkább fennmaradtak Nyíregyháza város történelmi lapjain. János testvére ügyvédi irodáját átvéve, Nyíregyházán ügyvédeskedett. Itt érte a pesti forradalom híre. Nyíregyháza április hónapban küldöttséget küldött Pestre, megköszönni a pesti népnek a márciusi forradalmat. Erre a feladatra Benczúr Miklóst találták a legalkalmasabbnak. Szabolcs vármegye együtt élt az országgal. Fiai ott voltak a forradalom bölcsőjénél, részt vettek annak előkészítésében és végigvitelében. Tóth Sándor történész Nemes magyart a magyar nemesből Megyénk 1848-as képviselői széles látókörnek, ismerték a jogot és a felelősséget Az a csoda, amely a magyar történelembe 1848. március 15-én íródott be, már évtizedekkel korábban megfogant. A nevezetes 1825-ös akadémiai alapítás évében a szabolcsi 1848- as népképviseleti országgyűlés követei közül csak egy szerepelt, a többiek vagy már kollégisták vagy épp oda készültek. A képviselők megválasztása után Szabolcsból az országgyűlés tagja lett Erős Lajos a kisvárdai kerületből, Bónis Sámuel, aki a korábbi országgyűlésnek is, és a bécsi forradalmi küldöttségnek is tagja, a tiszalöki kerületből, Elek Mihály a bogdányi kerületből, Haczell (Hatzell) Márton a nyíregyházi, Kállay Ödön a nádudvari, Somossy Ignác a nyírbátori és Szunyoghy Rudolf a nagykállói kerületből. Ők ugyan valamennyien a korábban is kiváltságos rendhez tartoztak, de tanulmányaik alapján széles látókörűek, akik a jogot, a politikai szabályokat, a felelősséget ismerték. • Néhányuk életrajzát idáig igen hiányosan ismertük, az 1848/49-es országgyűlés valamennyi követét bemutató most készülő kötetben azonban őket is részletesen bemutatja e cikk szerzője. Közülük legtöbbször Bónis Sámuelről esett szó, hiszen az 1810-ben Tiszanagyfaluban született politikus Kossuth környezetéhez tartozott, és híve maradt egészen az 1879-ben bekövetkezett haláláig. A Kállay Ödön neve is közismert, aminek csak kisebb részt magyarázata az, hogy e család igen kiterjedt volt, ennélfogva a megyei közéletben nagy számban vettek részt, viseltek hivatalt. Kállay Ödön, a későbbi országgyűlésekből is ismerjük, ahol elsők között képviselte a titkos és a nőkre is kiterjesztett választójogot. Noha évtizedek múltán is emlegetik a szabolcsi társaságban Erős Lajost, életrajzát nem volt könnyű feltárni. Fényeslitkén 1806. január 2-án született és ugyanitt halt meg 1870. június 15-én. Jogot végzett Debrecenben, és már az első reformországgyűlésen ott volt 1825-ben, ahol dr. Dőry Lászlónét képviselte, azaz szavazhatott is. Hazatérve megnyíltak előtte a megyei hivatalok, 1841- ben például főjegyző, de volt később többször követ: 1843-44-ben, 1848-ban, 1861-ben és 1865-ben választották meg. Kisvárda követeként elég passzív, szinte mindig a kormány mellett voksolt. Sokkal színesebb egyéniség lehetett Pazonyi Elek Mihály, aki ugyancsak nem tartozott a gazdag nemességhez, a pataki kollégium diákját később mégis a megye táblabírói rétegéhez sorolták. 1848. márciusában ő az újonnan megszervezett nemzetőrség első kapitánya. Szűk családi rokonsága a megye legnevesebb családjaival, de testvéreinek famíliája révén Kossuth Lajos családjával is rokonságban áll. Haczell Márton nevét a nyíregyháziak Hatzelként írják, de a képviselő, aki egyben a város polgármestere is volt, aláírását az első változatban hagyta ránk. 1802. február 14-én Szikszón született, egyidős tehát Kossuthtal, ráadásul a család egy ideig élt is Monokon. Nem tudjuk, személyesen ismerték-e egymást, de számított rá a kormányzó a legnehezebb pillanatokban, a délvidéki harcokban is. Életrajzáról a közelmúltban Tóth Sándor adott közre bővebb információkat. Szinte egyidősnek mondható Szunyoghy Rudolf és Somossy Ignác, az előbbi a nagykállói, utóbbi a nyírbátori kerület választóit képviselte. Szunyoghy a békepárt meghatározó személyisége, rendkívül aktív, de a Függetlenségi Nyilatkozatot már nem akarta elfogadni. Mégis elítélték, és már 1850-ben szabadon engedik, ereje megtört, hiszen az 1812-ben született egykori képviselő 1854 körül meghalt. Somossy Ignác azonban noha két évvel idősebb, jóval túlélte egykori diáktársát, 1876-ban hunyt el. Balkányi születési anyakönyvében az áll, hogy apja főszolgabíró volt. Együtt diákoskodik tehát Bónis, Szunyoghy és Somossy, akik a törvényt és annak alkotását igen jól meg is tanulják. Somossyt például Wesselényi vette maga mellé 1848 áprilisában, hogy az erdélyi uniót előkészítsék. 1848-ban kormánybiztosként is tevékenykedett, amiért természetesen elitélték, de már 1865-ben újból az élvonalban találjuk, tagja a kiegyezést előkészítő 52 fős bizottságnak. Valamennyi 1848-as képviselőnk nemesi származású, de nem vagyonuk, hanem tudásuk volt az, amellyel beírták magukat e kor nagyjai közé. Láczai Magdolna kutató Honvédtiszti csákó Elek Emil felvétele