Keleti Ujság, 1919. április (2. évfolyam, 91-92. szám)
1919-04-27 / 91. szám
Vasárnap 19. április 27. Erdély gazdasági föltámadása küszöbén ❖ * Kapcsolat Hraddal, IZago’dradttal, Debrecennel — Beszélgetés egy bankigazgatóra! — Üresek a bankok Wertheim-kasszai Kolozsvár, április 26 (Saj. tud.) Az előnyomuló román hadsereg egész megyéket, újabb nagy területeket fogott fegyvereinek kordona mögé és ezeken a területeken olyan hatalmas gazdasági gócpontokat, amelyekkel azelőtt Kolozsvárnak a legélénkebb összeköttetése volt. Erdély közgazdasága nagyon megsínylette azt a négy hónapot, amely alatt olyan centrumoktól, mint Nagyvárad, Debrecen és Arad, hermetikusan el volt zárva. Ez az elzártság most megszűnt és mindenkit az érdekel e pillanatban: lehetséges lesz-e a gazdasági kapcsolatot fölvenni a legrövidebb idő alatt ezekkel a városokkal? Kolozsvár egyik nagy bankjának igazgatója, aki Erdélynek elismert gazdasági szaktekintélyei közé tartozik, a „Keleti Újság“ munkatársának így nyilatkozott a várható fejleményekről: — Nagyvárad és Erdély között igen erős a pénzügyi kapcsolat. Bankjainknak egyedül nagyváradi érdekeltsége 16—18 millióra rúg. Debrecennel már távolabbiak és legtöbbször közvetettek ezek a kapcsolatok, Erdély északi része függött inkább gazdaságilag Debrecentől, éppúgy, mint Aradtól és Temesvártól a déli része. Még nem tudjuk, hogy a román megszállás mennyire teszi lehetővé az összeköttetést, azt sem, hogy miképpen állanak most közgazdaságilag ezek a vidékek. Nagyon sok függ attól, mint ezeknek a teherbírási képességük, hogy miképpen tudják majd behajtani bankjaink ez ott rekedt milliókat. A mai napig nem érkezett az újonnan megszállott területek bankjaitól semmiféle értesítés, pedig erre számítunk mihelyt a megszállás lehetővé teszi. Nekik is szükségük van erre, hiszen csak egyetlen példát mondjak, a nagyváradi „Kereskedelmi Bank“ érdekeltsége 13 milliókra rúg Erdélyben. Ha a legutóbbi hetek eseményei okoztak nagyobb bajt, akkor egyszerre megváltozik egész Erdély közgazdasági élete az új összeköttetések által. Nagyon ránk fér, mert a kolozsvári bankok két hét óta teljesen munka nélkül állanak. Olyan pangás következett be, amilyenre még eddig még nem volt példa. És éppen ma kellett ezt ismételten konstatálnunk. Szombatonkint kell beszámoljok a pénzintézeteknek a heti pénzforgalomról a katonai parancsnokságon, listák szerint kimutatva, honnan, mennyi pénz érkezett és hogy ki, mennyit vett ki, milyen célból ? A kimutatásokban jobbára a faüzemek szerepelnek pénzkivételekkel. Erdély folyóin most kezdődött meg a fausztatás szezonja, erre kellenek a százezrek. — Meglepetést okozott az is a bankjainknak, hogy az erdélyi közönség tartózkodik újabban attól, hogy a pénzeit betétül adja. Inkább otthson tartogatja, vagy árut vesz rajta és megpróbálja forgatni. A közönség legnagyobb része nem adja ki a kezéből a pénzt, — szakszerű kifejezéssel élve : ráül. Aminő tolongás volt a forradalom után a bankoknál, hogy fogadják el betétképpen a pénzeket, — hiszen kamat nélkül is adták volna már, s csak őrizzék meg nekik, — most egészen ellenkezőképpen áll a helyzet. Úgy magyarázzák a közönség viselkedését, hogy a legmobilisabb helyen, otthon akarja tartani a pénzét minden eshetőséggel számolva és hogy a közönség most már az otthonát is biztos helynek ismeri ,a pénze számára. Betét nincs. És emiatt a bankjaink kénytelenek minimálisra redukálni a kibocsátható pénzmennyiségeiket is, megszorítani a pénz kiáramlását. — Ha Nagyváraddal, Araddal és Debrecennel helyreáll a gazdasági kapcsolat, ezen a megszorításokon is túl leszünk. A postaforgalom és az utazási lehetőség fölvétele egyszerre lábraállítanná Erdély közgazdasági helyzetét. A rémuralom áldozata Nagyvárad, április 26. Berettyóújfalu rémnapjai közepette, egy öngyilkosság keltett hétfőn nagyobb izgalmat. Istvánffy István, a „Haditermény R.-T.“ és a megyei közélelmezés volt tisztviselője, aki évekig lakott Nagyváradon, hétfőn agyonlőtte magát a berettyóújfalui csendőrökön. Szomaton ment haza Nagyváradról és állítólag különféle híreket terjesztett, amelyek miatt letartóztatták, de elengedték. Hétfőn Oroszlán Pál, aki Berettyóújfaluben átvette a politikai vezetést, újból letartóztatta Istvánffyt és autón vitte a csendőrségre. Az ártatlanul megzaklatott, agyongyötört ember nem bírta az izgalmakat. Mindenkit agyonlövetéssel fenyegettek a kommunista parancsnokok. Istvánffy nem várta be a forradalmi ítélkezést, hanem a zsebében elrejtett forgópisztollyal főbe lőtte magát. A szerencsétlen ember szörnyet halt. Temetése kedden ment végbe nagy részvét mellett. * * SS adispest beszolgáltatta az ékszereket *is 3-4 milliárd érték került össze — Apponyi a bizottság előtt — Az áruló sale — rókák és hagyomány Nagyvárad, április 26 Az ékszerészek és a magánosok által beszolgáltatott ékszerek meg-r becsülését most kezdték meg Bujdapesten a „Hitelbankban.“ ! A becslést külön bizottság végzi a tulajdonos jelenlétében. A tömegáruk — karikagyűrűk és láncok — közül, a 250 gramm súlyúakat viszszaadják az ékszerésznek. A többit a pénzügyi népbiztosság lefoglalja. A többi ékszer közül kiválogatják az 500 koronánál kisebb értéketeket, amelyeket szintén visszaadnak az ékszerésznek. A drágább ékszereket a pénzügyi népbiztosság mind igénybe veszi. Az órák közül csak azokat foglalják le, amelyeknek az anyaga platina, vagy amelyek drága kövekkel vannak díszítve. Az ékszerészek ezüstárui mind mentesek az igénybevétel alól. Az arany grammját tizenöt koronával értékelik, a platináét 50 koronával. A brilliáns és gyémánt értékét minden egyes becslésnél külön határozzák meg. A felbecsült és igénybevett ékszereket külön rekeszekbe helyezik el és a tulajdonosnak kiadják a becslési jegyzőkönyvet, amely majd tanúsítvényképen szolgál akkor, ha majd a tanácsköztársaság az ékszerek értékesítéséről dönteni fog. Az ékszerészek hihetetlen menynyiségű ékszert szolgáltattak be, így például a Lőw Sándor cég egymaga négy millió korona értékű ékszert adott át. Körülbelül három-négy milliárd korona az értéke az ékszerészek által beszolgáltatott ékszereknek. Hogy ebből mennyit adnak majd át a forgalom céljaira, azt ma még nem lehet tudni. Jelenleg csak néhány ékszerüzlet van nyitva, a többit anyaghiány miatt zárva tartják. A közönség most kizárólag a jegygyűrűket keresi, amelyből a napi szükséglet átlag ötszáz pár holmija mikor kerül megbecsülésre, arról az illetőt levelezőlapon értesítik. Jelenleg csak egy bizottság működik még és azért naponta csak öt-hat ékszerésszel tudnak végezni. A bizottság úgy működik, hogy délelőtt az ékszerészek ékszereit, délután pedig a magánosok ékszereit becsüli meg. Magánosok csak azokat az ékszereket tarthatják meg, amelyeknek értéke nem haladja meg a kétezer koronát. Az első napon Apponyi Albert gróf is megjelent a bizottság előtt, hogy megbecsültesse ékszereit, gyémántos keresztjeit és rendjeleit, de arra utasították, hogy akkor jöjjön, ha megkapja a meghívót a jelentkezésre. Az ékszerek felbecsülésével kapcsolatosan a tanácskormány elrendelte, hogy az egyes pénzintézetekben a zárt fiókokat (safeket) felnyissák. A fiókok felnyitásánál jelen van az illető fiókbérlő, a pénzügyi népbiztos két megbízottja, a banktisztviselők egyesületének megbízottjai és az illető bank két tisztviselője. Az áruló safe A legtöbb zárt fiókban sok pénz, értékpapír és ékszer van, de akad igen sok fiók, amelyekben levelek és emlékek vannak csak. Sok zárt fiók takarékbetéti könyveket rejt. Ezeket lefoglalják és a tulajdonos elismervényt kap róluk. Az egyik bankban fel akartak nyitni egy rekeszt, amely csak igen nehezen akart nyílni. 1914 ben nyitották ki utoljára és azóta a por eltömte a zárat. Sok bajjal mégis kinyitották végre a fiókot és akkor nagyot csalódtak. A sok kincs helyett nagy semmit találtak. A tulajdonos elmondta, hogy a fiók bérletét csak azért nem mondta fel, mert nagy örökségre várt s az értékpapírjait ott elhelyezni akarta. Egy hölgy, akinek a férje orosz hadifogságban van még, kíváncsian jött el, hogy lássa, a férje miket helyezett el, a fiókban? Pénzt nem találtak, hanem egy csomó szerelmes levelet, amelyet a hölgy barátnője írt a férjének. A hölgy kijelentette, hogy válni fog a férjétől. Egy özvegy Apponyi a bizottság előtt Hogy melyik ékszerésznek a asszony, akinek a férje a múlt héten halt meg, a fiókjában néhány ezer koronáról szóló betétkönyvet és két sorsjegyet talált. Csalódottan jelentette ki, hogy a férje sokkal többről beszélt neki. Iiókák és hagyomány Az egyik fiókban két dobozt találtak piros szalaggal átkötve. Az egyikben harminchat fillér volt és egy cédula azzal a megjegyzéssel: „Első kártyanyereségem.“ A másik dobozban tíz fillért találtak ezzel a cédulával: „A feleségem tíz fillért adott, mert ma éjjel nem fájt a foga.“ Volt fiuk, amelyikben egy csomó fafaragványt találtak. A tulajdonos nagyatyja a szabadságharcban honvédtiszt volt és ezeket a fafaragványokat az aradi és a kufsteini várak börtöneiben készítette. A család azóta ezeket a holmikat ereklyeként őrzi. Egy ismert nevű nemesi család zárt fiókjában két arany tallért találtak Mária Terézia korából. A mellettük levő írás szerint a családban az a hagyomány, hogy valahányszor egy lány férjhez megy, a tallérokat a menyegzői cipőibe teszi, hogy szerencsét hozzanak neki. Találtak azután egy másik safeban furcsaságokat is, így az egyikben staniclit, amelyben egy légy volt, egy másikban egy pár használt kalucsnit. Eltekintve ezektől a furcsaságoktól, már most meg lehet állapítani, hogy a zárt fiókokból több milliárdnyi készpénz, ékszer és értékpapír kerül elő. * * Newyork győzelmi kölcsöne Bukarest, április 26 Az „Adeverul“ írja : Newyorkból jelentik, hogy Smith Alfréd kormányzó vásárolta meg a győzelmi kölcsön első kötvényét. A bank volt titkára rövid beszédet tartott és ezután megvásárolta a második kötvényt. A város keleti felében egész sorozatát tartották ezután az üléseknek, amelyeken százmillió dollár értékű kötvényt jegyeztek. Úgy tudják, hogy Newyork elővárosaiban néhány óra leforgása alatt rengetg kötvényt jegyeztek. * * X oldal A háború nincs befejezve . . . Bukarest, április 26 A „Dimineaţa“ írja : A „Figaro“ Robert de Flersnek a nemrég Bukarestben járt Írónak „A háború nincs befejezve“ című cikkét közli. A cikk írója ezeket mondja: Ha Keletről érkezünk, az a benyomásunk, hogy Franciaország befejezettnek tekinti a háborút és a háború mégis tart. A Dnyeszter mellett még mindig dörögnek az ágyuk. Nagyváradnál még mindig ágyuszó hallszik. Nem, Európa keleti felében nem fejezték még be a háborút ..." Harc Fiume birtoklásáért Bukarest, április 26 A „Viitorul“ írja: Olaszország rendíthetetlenül kitart Fiume mellett. Úgy hírlik, hogy az olaszok a város egy meghatározott részét, a kikötőt és egy „olasz Hansa-szövetség“ létesítését követelik Zára, Sebenico és Spalato kikötőivel. A jugoszlávok ezzel szemben Fiume elővárosait, az ehhez tartozó szláv „Hinterlandot“ és a kikötőt követelik. * *