Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-15 / 36. szám
1944. FEBRUÁR 15. Bornemisza iparügyi miniszter a kormány messzemenő támogatását ígérte meg Erdély ipari életének Vasárnap véget ért a miniszter háromnapos erdélyi seregszemléje Kolozsvár, febr. 14. Bornemisza Géza dr. Iparügyi miniszter három napos látogatását befejezte s vasárnap délután kíséretének tagjaival a „Hargita" expresszel elutazott Kolozsvárról. A miniszter háromnapos kolozsvári látogatása alatt közvetlen meggyőződést szerzett Erdély gazdasági életében olyan fontos szerepet játszó rétegek helyzetéről és gondjairól s azoknak ismeretében intézkedhetik az orvoslásról. Ezen túlmenően azonban a miniszter tapasztalatai alapján könnyebben megvalósíthatja Erdély iparfejlesztésére vonatkozó elgondolásait A Kereskedelmi és Iparkamara díszülésén A miniszter kolozsvári látogatásának utolsó napján, vasárnap délelőtt 9 órakor Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán társaságában misét hallgatott az egyetemi templomban, majd délelőtt 10 órakor a Kereskedelmi és Iparkamara véleményező bizottságának díszülésén vett részt. Az ünnepi ülésen megjelentek a katonai, egyházi és polgári hatóságok vezetői is. A Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében nagy tapssal és lelkes éljenzéssel fogadta a diszülés közönsége a minisztert. A Hiszekegy elmondása után Bereczky Ernő dr. miniszteri biztos, a Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára meleg szavakkal üdvözölte a diszülésre egybegyűlt előkelőségeket, elsősorban Bornemisza Géza dr. iparügyi minisztert, valamint munkatársait, akik nagy elfoglaltságok közepett is időt szakítottak arra, hogy közelről megismerjék Kolozsvár és általában Erdély ipari és gazdasági kérdéseit. Hitelellátást kér a gyáripar A miniszteri biztos üdvözlőszavai után Rimanóczy Kálmán dr., az Erdélyi Gyáriparosok Szövetségének elnöke ismertette az erdélyi gyáripar időszerű kérdéseit. Hangoztatta az ipari decentralizáció szükségességét. A meglévő ipari üzemeket erősíteni és fejleszteni kell, ezt kívánja Erdély gazdasági érdeke. Kérte a minisztert, szorgalmazza a decentralizáció kérdését olyan módon, hogy legalább a már meglévő helyi iparközigazgatási szerveknek nagyobb hatáskört biztosítson. Rimanóczy dr. ezután hosszasan foglalkozott a gyáripar hitelellátásának kérdésével. Hangoztatta, hogy Erdély iparosodása a legfontosabb megoldásra váró kérdés. Amíg a hitelellátás kérdését nem oldják meg, nem lehet szó Erdélyben ipari fejlődésről. Kolozsváron 1940 ősze óta csak néhány üzem mutat nagyarányú fejlődést. Ezek közül is csak azok, amelyek a fővárosi pénzintézetek érdekköréhez tartoznak s így a beruházásokat ezeknek támogatásával tudták végrehajtani. A középvállalatok közül 1940 óta csak azok tudták termelési kapacitásuk kereteit jobban kihasználni, amelyeknek a háborús konjunktúra segítségére jött. A többi vállalatok hitel hiányában nem tudtak beruházásokat végezni. Éppen ennek érdekében kérte a minisztert, a legmesszebbmenően támogassa a gyáripar hitelellátásának kérdését. Rimanóczy dr. végül a nyersanyagok szétosztásának nehézségeiről tájékoztatta a minisztert, mellett szükség nincsen és ezt a szervezetet jobban összevonva egyes ipari és gazdasági centrumokban erősebben kiépítve az ipari, elsősorban az iparfejlesztési és ipari szociálpolitikának szolgálatába állítsam. Ami a decentralizációt illeti, itt nem bizonyos iparvállalatoknak más vidékekre való áthelyezéséről, hanem inkább új üzemek létesítéséről van szó. Ma már az ipar letelepítése szempontjából ugyanolyan rangú tényező a nyersanyag mellett a rendelkezésre álló munkaerő, a rendelkezésre álló piac, s azonkívül az általános gazdasági szempontokat is szem előtt tartó iparpolitika hathatósan tudja szolgálni a népesedési és foglalkoztatási érdekeket is. A háború után távoli országokban is, de közeli szomszédságunkban is hatalmas területek fognak feltárulni a világgazdaság számára, ahol a földárak, a munkabérek lényegesen alacsonyabb nívón állanak, amelyek majd garmadával fogják a piacra dobni azokat az élelmicikkeket, amelyekből Magyarország éveken keresztül, mint exportőr állam be tudta szerezni az ipari nyersanyagokat. Ebben az esetben írta csak a mezőgazdaság észszerű racionalizálásával, gépesítésével, s az ipar hatalmas fejlesztésével tudjuk magunkat fenntartani. A mezőgazdaság racionalizálása bizonyos mértékig birtokminimumot is jelent. Ha európai kulturnivón élő nemzet akarunk maradni, akkor meg kell akadályoznunk a termőföld tökéletes elaprózódását, de egyben a mezőgazdaságból élők száma is kell, hogy csökkenjen, hogy az abból élők nívóját megfelelően emelhessük. A népesedési politika és az életnívó biztosítása szempontjából is elkerülhetetlenül szükséges az ipar fejlesztése. Az iparfejlődés iránya a nagy centrumokból kifelé vezet. Nem is olyan fontos egy vidéki városnak, mint Kolozsvár, hogy tele legyen gyárral. Az a fontos, hogy Kolozsvár környékén — ha a földgázt bevetjük — a községekben létesüljenek ipari üzemek, amelyeknek a munkássága ide gravitál. Ez a város lesz ennek a környéknek a szellemi, kereskedelmi középpontja és ezen keresztül még hatalmasabb fejlődésben lesz része. tenidszerre van szükség a kizmiipar anyatfefosztásában A gyáripar nagyfontosságú kérdéseinek ismertetése után Bereczky Ernő dr. miniszteri biztos tárta fel a miniszter előtt a kézműipar időszerű problémáit. Elsősorban a kézműiparosok helyzetéről és az utánpótlás kérdéséről adott tájékoztatást. A kézműiparosság helyzetét az anyagellátás szabja meg. Az anyaghivatal a mesterek, illetőleg a segédek és tanoncok számaránya alapján osztja ki a nyersanyagokat. Ez a rendszer nem helyes, mert nem igazodik a lakosság számarányához. A kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara területén például egy mesterre 114 lélek jut s ez az arány azt bizonyítja, hogy a mesterek és segédek száma utáni igazodás nem helytálló. Az anyagelosztásnál feltétlenül figyelembe kell venni a lakosság lélekszámát is, mert csak akkor lehet a fogyasztók igényeit kielégíteni. Bereczky dr. a továbbiakban az ipartestületek nehéz helyzetét ismertette. Kérte a minisztert, terjessze ki az ipartestületekre vonatkozó jogszabályokat a hazatért területekre is és azokon a helyeken, ahol kevés az iparos, engedélyezze a vegyes társulati rendszer bevezetését, amely a felvidéken nagyszerűen bevált. A közszállításokról szólva a miniszteri biztos kiemelte, hogy az erdélyi kézműpárosság nagy kedvvel és becsületes munkával vállalkozik a közszállításokra, szükséges azonban a kiutalások leegyszerűsítése, hogy a kisiparosoknak ne kelljen várakozniuk a munkák ellenértékének kifizetésére. A 22 éves megszállás alatt a magyar kisiparosok minden tőkéjüket elvesztették és emiatt nincsenek abban a helyzetben, hogy tőkéjük egy részét közmunkákba fektessék. A miniszteri biztos ezután részletesen foglalkozott az erdélyi kis- és középipar hitelellátásának, kérdésével. Nemcsak a nagy vállalatokat, hanem a kis- és középipari vállalatoknak is megfelelő hiteleket kell nyújtani, hogy fejlődésüket biztosítani lehessen. Szükséges egy erdélyi iparfejlesztési alap megteremtése, amelyből az arra érdemes kis- és középipari vállalatokat részesítenék juttatásokban. Bereczky dr. végül hangoztatta, hogy Kolozsvár városát ipari központtá kell fejleszteni. Faipari, agyagipari, bányászati és erdészeti közép- és alsó fokú iskolák felállítására van szükség, hogy Kolozsvár ipari jellege ezzel is kidomborodjék. Kolozsvár ipari központtá való fejlesztése kihatással lehetne Erdély iparosodására is. A miniszteri biztos előterjesztései után nagy érdeklődés és általános figyelem közben emelkedett szólásra Bornemisza Géza iparügyi miniszter és egyórás beszédben válaszolt az előterjesztésekre és körvonalazta Erdélyre vonatkozó iparpolitikájának elgondolásait. borneimsta miniszter nagy beszéde . Immár harmadik napja járom Kolozsvár város üzemeit, ipari vállalatait, egyes gazdasági érdekképviseleteit és ez alatt a három nap alatt alkalmam volt behatóan, a helyszínen tanulányozni mindazokat a problémákat, amelyek ennek a városnak és általában a visszacsatolt Erdélynek ipari kérdései. Minden egyes alkalommal a kívánságoknak, kéréseknek, észrevételeknek egész tömegével álltak elő az illetékes érdekképviseleti vezetők, vállalati igazgatók. Azért jöttem, ide, hogy meghallgassam ezeket a kívánságokat és meghallgassam a panaszokat, mert mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a háború ötödik évében gazdasági helyzetünkben nagyonsok jogos és igazságos kívánság és panasz merülhet fel. De bevallom őszintén, nem volt nehéz a helyzetem, mert minden egyes alkalommal, amikor valami kívánság, panasz merült fel, egyúttal az előterjesztésben azok a mentőkörülmények is benne foglaltattak, amelyek a panasznak indokoltságát bizonyos mértékig enyhítették. Hálás vagyok az erdélyi gazdasági élet vezetőinek, hogy mindazokat a kérdéseket, amelyeket elémtártak, megértéssel, a viszonyok tökéletes áttekintésével és mellénylásával adták elő és legyenek meggyőződve arról, hogy az ilyen módon előadott kívánságokat, amenynyiben csak lehet, igyekszünk orvosolni. Az ipar decentralizálása a munka decentralizálását jelenti — Röviden reflektálni kívánok azokra a témákra, amelyeket a jelen közgyűlésen méltóztattak előadni. — Erdély gyáriparának kívánsága tulajdonképpen három pontban csúcsosodott ki. Az egyik az ipari közigazgatás decentralizációja, a másik a hitelellátás, a harmadik az anyagellátás biztosítása. A két utóbbi általános probléma, vonatkozik a kisiparra, a kézműves iparra. Az első probléma is általános, az egész országot érintő probléma. Meggyőződésem szerint az ország jövő gazdasági fejlődése feltétlenül megkívánja az ipar decentralizációját. A decentralizáció nem a közigazgatás decentralizációját, hanem a munka decentralizálását kell, hogy jelentse. A leghatározottabban foglalkozom az ipari közigazgatásnak komoly reformjával, mégpedig olyan értelemben, hogy megszabadítsam az iparfelügyeleti hatóságokat azoktól a tennivalóktól, amelyek idejét múlták, amelyeikre a mai ipari berendezések 3 KimUism Deutsches Wissenschaftliches Institut Lektorat der Deutschen Akademie Kolozsvár, iókai-utca 2. I. em. Telefon: 27-48 DALEST febr. 16-án este 7-kor. Közreműködnek: Erich Jörgensen (bariton) és Werner Dommes (zongoraművész , mindketten a müncheni állami zenei főiskola tanár'''. BBWff HSflSBfl BUBMSHDNHRHPffl PPH Egyéni kezdeményezésből indulhat ki az egészséges iparfejlesztés A miniszter ezután a hitelellátás kérdésével foglalkozott. Ipart fejleszteni csak tőkével lehet. Az ipari üzemek létesítése tőkeellátást kíván. Ma az a helyzet, hogy pénzből van elég, talán több is, mint kellene, annál kevesebb azonban a tőke. Mert tőkén tulajdonképpen nem pénzt értünk, hanem, mint jelen esetben, termelő eszközöket. (Taps.) Az ipari decentralizációhoz is tőke kell. A gazdasági életet segélyakciókra felépíteni nem szabad. Szükség van ugyan a nemzeti, népesedési, szociális szempontból "bizonyos segélyakciókra, de egészséges iparfejlesztés csak az egyéni kezdeményezésből indulhat ki. Semmiféle állami támogatás nem pótolhatja és nem is fogja pótolni az egyéni kezdeményezést, az egyéni kockázatvállalást. Ez legyen a jövő gazdasági élet alapja, mert ezáltal erősödik a nemzetnek produktív ereje és teherbíró képessége. Az erdélyi iparvállalatok hitelellátására több intézmény áll rendelkezésre. Meg kell említenem itt az Erdélyi Ipari Munkaszervező Intézetet, amely éppen azért alakult külön Intézménnyé, hogy Itt, a hitelnyújtás tekintetében ne szigorúan a magyarországi ipari munkaszervező intézetnek a szabályait tartsuk be, amely csak invesztíciós kölcsönöket folyósít. Itt megadtuk a lehetőséget, hogy minden egészségesen dolgozó erdélyi iparvállalat megszerzhesse a működéshez szükséges hitelt. A beruházásokra való hitelszükséglet nyújtásának nem ez az akadálya, hanem az, hogy ma a tőke csak pénztőke, és a mai gazdasági viszonyok mellett e mögé nem tudjuk felsorakoztatni azoknak az építőanyagoknak, vagykülönleges áruknak a sokaságát, amelyek a beruházások megvalósításához szükségesek. Javulást várunk az ipar anyagellátásában . A harmadik kérdés az anyagellátás kérdése. Ma, amikor a hadsereg szükséglete hatalmas méretekben megnövekedett, mindkét magyar embernek természetes kötelessége, hogy elsősorban érte küzdi fiait ruházza fel és adja kezükbe azokat a fegyvereket, amelyek képessé teszk őket hazánk megvédésére. Ennek következtében természetes, hogy a polgári fogyasztás rendelkezésére álló anyag napról-napra csökken . Mégis merem állítani, hogy javulást várunk a termelés fenntartásához minden szükséges anyagok ellátása terén. A hadsereg szempontjából sem lenne célszerű, ha a termelés folytatásához és fenntartásához szükséges anyagokat nem adnánk meg a mezőgazdaságnak és az iparnak. Sok jogos panasz ellenére is meg kell állapítanunk, hogy mind mezőgazdasági, mind ipari termelésünk, hála Istennek, beváltotta, a hozzá fűzött reményeket. Az anyagellátás kérdése természetesen a kézműiparosságot is érinti. Ezután a miniszter ismertette az anyagelosztás jelenlegi rendszerét, majd az iparosutánpótlás kérdésével foglalkozott, ami a magyar kézműiparosság egyik legégetőbb problémája. A kézműipar és az utánpótlás kérdései — Az iparosnevelés és utánpótlás kérdése elsősorban szakkérdés — mondotta a miniszter. — Az iparospálya ma azért nem vonzó, mert az iparosság egyrészt az elavult szervezési módszereivel, elavult gyártási módszereivel nem tudott versenyt tartani a nagyipar fejlődésével, másrészt az ipartestületi hálózat nem volt valóságos érdekképviseleti testület. Nem is lehetett, mert olyan ipartestületek is voltak, ahol az évi tagdíj 2—3 pengő volt. Azon az állásponton vagyok, hogy a kézműiparosság érdekképviseleteit ki kell fejlesztenünk. Nem mellékfoglalkozásként kell űzni az ipartestületi szolgálat ellátását. Szükséges azonban ehhez, hogy az ipartestületi hálózat olyan módon épüljön ki, hogy az képes legyen elviselni a reá háruló terheket. Meg vagyok győződve, — mondotta a miniszter — hogy az iparosság ezeket a terheket szívesen fogja vállalni, ha ebben saját érdekeinek támogatását látja. Szükséges az ipartestületi vezetők rendszeres iskolázása, nevelése, amely már tanfolyamokon folyamatosan történik, szükséges az ipartestületi alkalmazottak megélhetésének biztosítása, a nyugdíjkérdés megoldása. E célból meg kell alapítani az iparos nyugdíjintézetet. Mindez azonban csak előfeltétele annak, hogy az iparos pálya megint vonzó legyen. Gondolni kell azután a■ ipar különleges problémáira is. Szükség tem arra, hogy egyrészt a tanoncképzést fokozzuk. Több jól vezetett tanonciskolákra, mintaiskolákra, mintaműhelyekre van szükség, de szükség van tanoncotthonokra is. Nemcsak azért van szükség tanoncotthonokra, hogy a vidékről a városba beköltöző gyermekeknek megfelelő otthont adjunk, hanem nézetem szerint szükség van a tanoncok nevelése szempontjából is. Elgondolásom az, hogy ne legyen kézműiparos tanonc az, aki legalább pár hónapot egy ilyen mintatanonciskolával kapcsolatos tanoncotthonban nem töltött el, hogy ezáltal a gyermeket legfogékonyabb korában tudjuk nemzeti és erkölcsi szempontból nevelni. E téren elsősorban azoknak az intézményeknek, testületeknek, egyházaknak a működését igyekezzünk alátámasztani, amelyek már eredményeket mutattak fel. Örömmel jelenthetem, hogy a kormány a legnagyobb készséggel hajlandó ennek a programnak a megvalósítsához hozzájárulni. Ebben az évben és a jövő évben is számottevő összeg áll a tanoncotthonok fejlesztésére rendelkezésre. Ezután a közszállítási panaszokkal foglalkozott a miniszter s kérte, hogy a felmerülő panaszokkal forduljanak minisztériuma közszállítási osztályához. Részletesen foglalkozott az iparügyi miniszter a nem zárolt áruk elosztásának kérdésével, s az ez irányú panaszok terén praooktat fitt.