Képes 7, 1988. május-július (3. évfolyam, 19-31. szám)

1988-07-09 / 28. szám

Összebilincselve... Az Edda élete nyitott könyv (pontosabban: könyvek — hála Riskó Géza töretlen ügybuzgal­­mának). Ma már senkinek nem kell nyomoznia, törnie a fejét, hogy vajon hogyan élhetnek a fiúk, miért tudott fentmaradni Pataky Attila, és miért változik gyakran a legénysége. Sikeres az új Edda. A dalok változatlan szuggesztivitással „jönnek le” a színpadról. Sokak emlékezetében még mindig azt a lelkes miskolci zenekart idézik fel, amely mindenre elszánt tagjaival betört — egy igazán fővároscentrikus műfajban — a leg­jobbak közé. A szétválás óta kicsit lehűltek a ke­délyek, az élet igazolt, vagy néhány kérdést ép­penséggel igazolatlanul hagyott. Mégis, amikor gyülekeztek a rajongók a legutóbbi, a Petőfi Csarnokban megtartott bulira, a lelkük mélyén érezték, hogy ez kicsit másmilyen lesz, mint az elmúlt hónapok koncertjei. Az ok, hogy 1 millió lemezt adott el az Edda, és a színpadon ismét látható-hallható Slamó, a legendás alapítótárs, aki egyetlen lemez erejéig szövetkezett Pataky Attilával. A könyvekből ugyan kiderült, hogy a szálak, amelyek összekö­tötték e két zenészt, még elvarratlanok. A hír szenzációként robbant a hazai rock egyre mocsa­rasobó állóvizében. Rovatunk a két érintett fél nyomába eredt, hogy első kézből ismerje meg a történetet. Pa­­takyt, bár nehezen — mert állandóan úton van és szervezi életét — még csak el lehetett érni te­lefonon. Slamóról viszont elmondhatjuk, hogy a műfaj fantomzenésze! Telefonüzenetek a rögzí­tőre és soha vissza nem hívott számok, össze nem jött randevúk, lehangoló eredmény. Már lemond­tunk arról, hogy valaha is megtudunk valamit Slamótól, amikor egy levél érkezett a szerkesz­tőségbe. Ezt most teljes egészében, interjú és ma­gyarázat helyett közreadjuk olvasóinknak: „Ára van a 12 553 napom. Volt idő, mikor nem volt mögöttem más, csak az árnyékom. Akkor én megismertem a napról napra élés állatiasságát. Voltak társaim, akikkel jól éreztem magam. Később kiderült néhányuk­­ról, hogy fölfelé nyaltak, lefelé rúgtak. A legjobb barátok sem bíztak meg egymásban életre-ha­­lálra. Jöttek zenészek, kopogtattak. Lehetőségek nyíltak, válaszútok. Az ajánlatok hiába csábí­tottak , nem mozdultam. Zenei életem kezdett egyhangúvá válni, mint eszkimónak a hóvilág. Régi álmom volt egy olyan zenekar létrehozása, amelyet születése pillanatától végigélhetek. Ez a lehetőség soha nem tolakodott elő jobban, mint akkor (1987, NO együttes). Egy hajó a zavaros víz felett, ami ellökte magát a parttól. Szemlélődések: Ha külföldi videót nézek, csak azt látom, a ze­nészek sugárhajtásúak és abszolút győztesek. Mögöttük a pénz hangja: hatalom. A pénz nagy embereket teremt, a pénz ezernyi álmot sző. Még egy-két év, és az egész az űrbe megy. Vagy budapesti komfortban élsz szomorú gon­dok között, vagy popsztár-jólétben. Nos, erre is, arra is voltak már rossz példák. A fiatalok zenéjének még tejszaga van. (Mi is így kezdtük.) Csak nézi az ember ezt az ünnepé­lyes tájékozatlanságot a színpadon. Sokszor az az érzésem, hogy hitvány és öntetszelgő. Egy kí­nai közmondás: »A zene az embert kiegyenesítik Újból Edda? Hiszek ennek a vállalkozásnak a jó sikerében. Remélem, nehéz és izgalmas feladat lesz, amiért küzdenünk kell. Egy lehetőség nyílik arra: mi lenne, ha — mondjuk — megbecsülnénk egy­mást? Így legalább nem tűnnek el ezek a dalok a balfenéken. (Pl.: Vadkutya, Engedjetek stb.) Most együtt húztuk meg a csengőzsinórt. Hiszem, hogy ez az ügy a jót szolgálja, csakis a jót. Se feladni, se megnyerni. Hiszen a zenei féligazsá­gaink az eszméletünkre telepedtek. Ilyen fejjel pedig már nem lehetsz számítógép-kezelő, te sem. De az őrület mindig ott van a szemünkben, ha kibontjuk a gitárt. Aki ezt megérti, nem rab­ja a tények sivár valóságának. Aki nem tud ma­gának megbocsátani, másnak sem tud soha.” Pataky Attila már tényszerűbb választ ad kér­désünkre: — Az biztos, hogy közös lemezfelvételem lesz Slamóval, de további tervekről­ még korai be­szélni. Örömmel tartom a kapcsolatot a régi eddásokkal, hiszen a mindent eldöntő kezdeti éveket soha nem felejtem el. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy számomra mindig a legfontosabb a jelenlegi zenekarom életének irányítása. Mi is érezzük a gazdasági nehézsé­geket, ez­ megfogalmazódik 7. lemezünk szöveg­világában. Ugyanakkor bizalmunk és lendületi erőnk töretlen. A zenekar mondanivalója, hogy fontosnak tartja a hitet és a hitelességet. Hitünk neveltetésünkből és személyiségünkből, hiteles­ségünk az évi 100-120 koncertből következik. Te­hát mi nem sopánkodunk, hanem dolgozunk. Jú­nius végén egy bécsi fesztivál vár ránk és július 19-én indul nyári turnénk, amely augusztus 15-ig tart. Szinte az egész évünk be van osztva. Ezt másképp nem lehet csinálni. Két nyilatkozat — két ember — egy lemez. DÉVÉNYI TIBOR­ Fotó: SPRECHER ILDIKÓ Milyen lehet a nagy Rocky vagy Rambo ár­nyékában élni? Sylvester Stallone testvére, Frank Stallone tudná csak igazán megmon­dani. Frank néhány évvel fiatalabb bátyjá­nál, de már ő is komoly sikereket könyvel­het el. Forgatott többek között a „Rocky III.”­­ban, a „Barfly”-ban és a „Miami Vice” egyik epizódjában. A filmszerepek ellenére az ifjabb Stallone mégis elsősorban zenész­nek, zeneszerzőnek vallja magát. Nevéhez fűződik olyan sikeres film — többek között — mint a „Rocky II.” zenéje, amelyből a „Peace in our Life” című dalból igazi sláger lett. Frank Stallone — bár gondolt arra, hogy megváltoztassa nevét — mégsem tette, mert rájött arra, hogy ezzel a névvel ismer­ték és szerették meg őt is. És tény, hogy még Sylvester híressé válása előtt ismert, sikeres zenész volt. A terepet tehát ő készítette elő. Lakásának falain az évek alatt felgyűlt aranylemezek sokasága is bizonyíték erre. Harmadszor is láthatjuk Budapesten a Jethro Tull legen­dás csapatát, hallhatjuk a senki máséval össze nem té­veszthető zenét. Muzsikájuk a kezdet kezdetétől — a 60- as évek végétől — mindig a legprogresszívebb stílust kép­viselte a rockzenében. Sok zenész tanult tőlük, tekintette Ian Andersont, az együttes vezetőjét példaképének. (Elég egy hazai példát — Török Ádámot, a Mini együttes fuvo­lás-énekesét — említeni.) Stílusuk, zenei világuk egyfaj­ta állandóságot tükröz, mégis rájuk is hatnak a 30-as évek zenei divatirányzatai. Mint hírlik, utolsó, a közelmúltban megjelent nagylemezükön Ian Anderson ismét „csodát művelt". A lemez érdekessége — számunkra különösen — a Budapest című szerzemény, melyben figyelemre méltó Ric Sanders hegedűjátéka. Reméljük, a Jethro Tull idei világkörü­li turnéja során ezt a nótát is hallhatjuk majd július 13-án, az MTK-pályán. Andy Ridgley, a volt Wham-tag Monte- Carlóban él barátnőjével és versenyau­tójával. Alkoholmentes, sportos élet­módot folytat, hogy formában — pon­tosabban Forma—3-ban — tartsa ma­gát. Utolsó versenye csak abból a szem­pontból volt szerencsés, hogy életben maradt, mert összeütközött két autóval. A népszerű popsztár felgyógyulása után így nyilatkozott: „Eddig tudtam, hogy a zenekarvezetésre alkalmatlan vagyok, de hogy az autóvezetés is ilyen gyengén menjen, arról álmodni sem mertem volna.” .

Next