Képes 7, 1989. január-április (4. évfolyam, 1-17. szám)
1989-04-01 / 13. szám
Új Petőfi-per várható Róla jut eszembe értői testülettel, és véleményét figyelembe véve dönt. A bökkenő a kezdeteknél van. A kerületi tanácsok mellett nem működik megfelelő tanácsadó testület, így lehet, hogy a laikus hivatalnok már első fokon megfúrhatja a tervet. Szerencsés esetben rázúdítja a legvadabb ötleteket a Fővárosi Tanácsra. Ez utóbbi a jellemző. Ezzel szemben a cél az, hogy az érdekelt lakosok döntsenek arról, milyen nevű utcában kívánnak lakni. Jogszabályban rögzítették, hogy egy városban egy nevet csak egy utca viselhet. Új Petőfiper várható, ha rendezni akarják az ügyet, jóllehet a tér, út, utca, köz, sugárút megkülönböztet. Budapesten Petőfi Sándorról húsz út, utca stb. van elnevezve. Ebből Petőfi tér hat, Petőfi utca tíz, Petőfi Sándor utca három, Petőfi Sándor út pedig egy van. Kossuth Lajos csak a második, róla tizenkilenc területet neveztek el a fővárosban. Most szünet következik, mert a névváltoztatási kérelmek elbírálását központilag leállították, hogy a népszámlálást ne zavarja meg. Az indoklás szerint rögzítik a jelenlegi állapotot, hogy az adatokat menet közben ne kelljen megváltoztatni. Talán egy olyan rendelet is kéne, hogy amíg meg nem számolták a lakosságot, nem születhet vagy halhat meg senki, házasságot nem köthetnek, nem is bonthatnak fel, a számolgatás időtartama alatt elköltözni, gyereket várni, új végbizonyítványt, tudományos fokozatot szerezni, nyelvet tanulni, másodállást, vállalni, szervezetbe be-, illetve szervezetből kilépni tilos! Az állampolgár ne mászkáljon, mert nem lehet megszámolni. És ne is mocorogjon, mert öszszetéveszthetik valaki mással. Nem feledjük: kétezer éve a kezdetleges, mozgatásos népszámláláskor is született valaki, aki akkora felfordulást okozott, hogy máig harangoz bele a világ! Róla jut eszembe Nikosz Beloiannisz görög kommunista, akit harminchat éves korában végeztek ki. A két mártír Magyarországon folyton összeakad, ha nem Pesten jár. Mintha cukkolná őket valaki. Először Sopronban találkoztam velük. Az ottani Szentháromság teret hívták Beloiannisznak. A térre néző ablakomból tisztán látszott a névtábla is, a Szentháromságszobor is. Atya, Fiú és Beloiannisz — gondoltam álnokul: ez a görög hogy beépült! „Timeo danaos et dona ferentes.” (Félem a görögöt, ha ajándékot hoz is.) Isten ismeri vajon a latin mondást? Biztosan. A misét is latinul mondták még nemrég. Ezek szerint nem fél a görögtől. Pedig valaki ijesztgeti vele, az biztos. Ha nem így volna, nem nevezték volna el Szegeden a Dóm teret Beloiannisznak. Ebben az esetben bizonyos, hogy nem a tér lakói kérték a demokratikus névváltoztatást. Ha egy papnak a Fogadalmi templomról és az azt övező térről egy 1952-ben kivégzett görög kommunista jut eszébe — akkor az nem pap. Az egészről nekem 1952 jut eszembe. Az ötlet és a módszer onnan származik. Az, hogy Szent Imrét Kecskeméten ismét a nevén nevezik, egészséges polgárokra vall. A Zója fedőnév kevésbé illik egy magyar utcához, mint első királyfink neve. Arról nem is szólva, hogy a kis Koszmogyemjanszkaja (ha nem legenda a Zója-történet) valószínűleg megszégyenítésként kapta korábbi ellenségétől ajándékba az államalapító fiáról elnevezett utcát. Hogy ezzel Szent Imre herceg vagy a kis komszomolka emlékét — netán mindkettőjét — érte-e sérelem, én bizony nem tudom. A legendáról jut eszembe. Guszevkapitány igazi legenda. Nem fogja elhinni az olvasó: kétszer is javasolták a Guszev utcaiaknak, hogy vegyék fel újra az utca legősibb nevét, a híres fogadójáról kapott Két Sas nevet, amely történelmileg is, a realitást figyelembe véve is helyesebb. Hiába! A lakosság állítólag úgy döntött, hogy nem kell a régi, de új se kell. Ezt megszokták, nem akarnak új utcanevet tanulni. Az más. Méltányolni kell. Ha már szentről is esett szó, végre valami pontosan úgy sikerült, ahogyan sikerülhetett volna, ha tudunk tervezni: a III. kerületi Vera tér egyházi és egyházügyi hivatali közöltézésre felvette Lékay bíboros nevét — éppen akkor, amikor a rajta épült új templomot Paskai László bíboros beszentelte. Szerencse, hogy nem tervezték egy napra a két eseményt, így öszszejött valahogy. A közelmúltban lett utcánk Bakfark Bálintról és Kós Károlyról elnevezve. Méltó név még akadna bőven. De az olyan egyhangú, nem? Például a XI. kerületben az Éva utca története. Ez új utca, nem volt elődje, az építkezésekkor keletkezett. Éppen megszűnt egy Éva utca, kérték a nevet, megkapták. Másfél évig nem volt semmi baj, de az utca tovább épült, és az új utcavégről kampány indult, hogy Évát nevezzék el Ringlónak. Az Éva név nem szimpatikus. Úgy hírlik, jó nagy csata indult, háboran jobbjává fajult. Egy háború igazi okát sohasem lehet tudni. Ki lehetett az a bizonyos Éva? Kinek a kicsodája? Milyen ringlóról lehetett szó, hogy Éva helyett nem kellett? Ki mondhatná meg? Már-már Ringlóék győztek, amikor teljes tekintélyével fellépett az országgyűlési képviselő, aki Éva mellett emelt szót a megfelelő fórumokon. Éva ezért nem Ringló. A legamerikaibb fővárosi kerület a XXII. Irgalmatlanul sok számmal írott utcája várt vagy volt. Történt, hogy a 870. utca több javaslatot terjesztett fel, hogy nevet kapjon. Lett belőle Pásztorlányka. Szerintem igen kedves, szép név. Bizonyára másnak is tetszik, különben nem javasolták volna. Még hogy pásztorlányka ?! Az sértő, jellegtelen, idétlenül hat, komikus, lealacsonyító, ha ta-taxival mennek haza, meg egyáltalán ... És jött a harc, hogy legyen — most tessék megkapaszkodni — Bilaterális utca vagy Mechanizmus utca. A félelmetes az, hogy a javaslattevők nem vicceltek. A kerületi tanács józanabb volt, mint a lakók. Egy felvidéki folyó, Litva nevét javasolta. Újra a Fővárosi Tanács elé került a dolog. Maradt a Pásztorlányka. [am Ajánlják az illetékesek, hogy rá lehetőleg névbokrok legyenek, ésszerűbb amelyek alapján a környék azonosítható. Van már ilyen: Vele- regény, Menyasszony, Vőfély stb., Százados, Őrnagy, Tábornok, Utász, Zászlós stb. Van ilyen virágnevekből is, lehetne más hasonló is. A közeljövőben hasonló bokor készül erdélyi nevekből. Csak nehogy az legyen a vége, ami a Csicsörke utcának. A kerület jóváhagyta, hogy az arab szám helyett madárnév legyen. Felszerelték a táblát is, amikor kérelem érkezett: inkább a számot viselje ismét az utca, mert ez szörnyű. Ment a válasz, a számot már nem kaphatják vissza, ha akarják, legyen más név. Akarták. Végül — hogyan, hogyan nem — kitalálták, hogy akkor legyen Elza utca. A Fővárosi Tanács jóváhagyta. Az lett. Amikor lezárult az ügy, előkerült egy sajnálkozó férfiú: milyen kár, hogy nem lett Csicsörke utca, pedig az milyen szép madár! De az embernél mégsem csodálatosabb. , SZITÁNYI GYÖRGY Kiss János altábornagy utca élvezetesebb a XII. kerület, Németvölgy Van .