Képes 7, 1989. január-április (4. évfolyam, 1-17. szám)

1989-04-01 / 13. szám

Új Petőfi-per várható Róla jut eszembe értői testülettel, és véleményét figyelembe véve dönt. A bökkenő a kezdeteknél van. A kerületi tanácsok mellett nem működik megfelelő tanácsadó testület, így lehet, hogy a laikus hivatalnok már első fokon meg­fúrhatja a tervet. Szerencsés esetben rázúdítja a legvadabb ötleteket a Fővárosi Tanácsra. Ez utóbbi a jellemző. Ezzel szemben a cél az, hogy az érde­kelt lakosok döntsenek arról, milyen nevű utcában kívánnak lakni. Jogszabályban rögzítették, hogy egy városban egy nevet csak egy utca viselhet. Új Petőfi­­per várható, ha rendezni akar­ják az ügyet, jóllehet a tér, út, utca, köz, sugárút megkülön­böztet. Budapesten Petőfi Sán­dorról húsz út, utca stb. van el­nevezve. Ebből Petőfi tér hat, Petőfi utca tíz, Petőfi Sándor utca három, Petőfi Sándor út pedig egy van. Kossuth Lajos csak a második, róla tizenkilenc területet neveztek el a főváros­ban. Most szünet következik, mert a névváltoztatási kérelmek elbí­rálását központilag leállították, hogy a népszámlálást ne zavar­ja meg. Az indoklás szerint rög­zítik a jelenlegi állapotot, hogy az adatokat menet közben ne kelljen megváltoztatni. Talán egy olyan rendelet is kéne, hogy amíg meg nem számolták a la­kosságot, nem születhet vagy halhat meg senki, házasságot nem köthetnek, nem is bonthat­nak fel, a számolgatás időtarta­ma alatt elköltözni, gyereket várni, új végbizonyítványt, tu­dományos fokozatot szerezni, nyelvet tanulni, másodállást, vállalni, szervezetbe be-, illetve szervezetből kilépni tilos! Az állampolgár ne mászkáljon, mert nem lehet megszámolni. És ne is mocorogjon, mert ösz­­szetéveszthetik valaki mással. Nem feledjük: kétezer éve a kezdetleges, mozgatásos nép­­számláláskor is született valaki, aki akkora felfordulást okozott, hogy máig harangoz bele a vi­lág! Róla jut eszembe Nikosz Be­loiannisz görög kommunista, akit harminchat éves korában végeztek ki. A két mártír Ma­gyarországon folyton összeakad, ha nem Pesten jár. Mintha cuk­kolná őket valaki. Először Sop­ronban találkoztam velük. Az ottani Szentháromság teret hív­ták Beloiannisznak. A térre né­ző ablakomból tisztán látszott a névtábla is, a Szentháromság­szobor is. Atya, Fiú és Beloian­nisz — gondoltam álnokul: ez a görög hogy beépült! „Timeo da­­naos et dona ferentes.” (Félem a görögöt, ha ajándékot hoz is.) Isten ismeri vajon a latin mon­dást? Biztosan. A misét is latinul mondták még nemrég. Ezek szerint nem fél a görögtől. Pe­dig valaki ijesztgeti vele, az biz­tos. Ha nem így volna, nem ne­vezték volna el Szegeden a Dóm teret Beloiannisznak. Ebben az esetben bizonyos, hogy nem a tér lakói kérték a demokratikus névváltoztatást. Ha egy papnak a Fogadalmi templomról és az azt övező térről egy 1952-ben kivégzett görög kommunista jut eszébe — akkor az nem pap. Az egészről nekem 1952 jut eszembe. Az ötlet és a módszer onnan származik. Az, hogy Szent Imrét Kecs­keméten ismét a nevén nevezik, egészséges polgárokra vall. A Zója fedőnév kevésbé illik egy magyar utcához, min­t első ki­rályfink neve. Arról nem is szólva, hogy a kis Koszmo­­gyemjanszkaja (ha nem legenda a Zó­ja-történet) valószínűleg megszégyenítésként kapta ko­rábbi ellenségétől ajándékba az államalapító fiáról elnevezett utcát. Hogy ezzel Szent Imre herceg vagy a kis komszomolka emlékét — netán mindkettőjét — érte-e sérelem, én bizony nem tudom. A legendáról jut eszembe. Guszev­­kapitány igazi legenda. Nem fogja elhinni az olvasó: kétszer is javasolták a Guszev utcaiaknak, hogy vegyék fel új­ra az utca legősibb nevét, a hí­res fogadójáról kapott Két Sas nevet, amely történelmileg is, a realitást figyelembe véve is he­lyesebb. Hiába! A lakosság állí­tólag úgy döntött, hogy nem kell a régi, de új se kell. Ezt megszokták, nem akarnak új utcanevet tanulni. Az más. Mél­tányolni kell. Ha már szentről is esett szó, végre valami pontosan úgy si­került, ahogyan sikerülhetett volna, ha tudunk tervezni: a III. kerületi Vera tér egyházi és egyházügyi hivatali közö­­ltézésre felvette Lékay bíboros nevét — éppen akkor, amikor a rajta épült új templomot Paskai László bíboros beszentelte. Sze­rencse, hogy nem tervezték egy napra a két eseményt, így ösz­­szejött valahogy. A közelmúltban lett utcánk Bakfark Bálintról és Kós Ká­rolyról elnevezve. Méltó név még akadna bőven. De az olyan egyhangú, nem? Például a XI. kerületben az Éva utca története. Ez új utca, nem volt elődje, az építkezésekkor keletkezett. Éppen megszűnt egy Éva utca, kérték a nevet, megkapták. Másfél évig nem volt semmi baj, de az utca to­vább épült, és az új utcavégről kampány indult, hogy Évát ne­vezzék el Ringlónak. Az Éva név nem szimpatikus. Úgy hír­lik, jó nagy csata indult, hábo­ran jobb­jává fajult. Egy háború igazi okát sohasem lehet tudni. Ki le­hetett az a bizonyos Éva? Ki­nek a kicsodája? Milyen ringló­ról lehetett szó, hogy Éva he­lyett nem kellett? Ki mondhat­ná meg? Már-már Ringlóék győztek, amikor teljes tekinté­lyével fellépett az országgyű­lési képviselő, aki Éva mellett emelt szót a megfelelő fórumo­kon. Éva ezért nem Ringló. A legamerikaibb fővárosi kerü­let a XXII. Irgalmatlanul sok számmal írott utcája várt vagy volt. Történt, hogy a 870. utca több javaslatot terjesztett fel, hogy nevet kapjon. Lett belőle Pásztorlányka. Szerintem igen kedves, szép név. Bizonyára másnak is tetszik, különben nem javasolták volna. Még hogy pásztorlányka ?! Az sértő, jellegtelen, idétlenül hat, komikus, lealacsonyító, ha ta-­ta­xival mennek haza, meg egyál­talán ... És jött a harc, hogy legyen — most tessék megka­paszkodni — Bilaterális utca vagy Mechanizmus utca. A fé­lelmetes az, hogy a javaslatte­vők nem vicceltek. A kerületi tanács józanabb volt, mint a la­kók. Egy felvidéki folyó, Litva nevét javasolta. Újra a Fővárosi Tanács elé került a dolog. Maradt a Pász­torlányka. [am Ajánlják az illetékesek, hogy r­á lehetőleg névbokrok legyenek, ésszerűbb amelyek alapján a környék azo­­­­nosítható. Van már ilyen: Vele- re­gény, Menyasszony, Vőfély stb., Százados, Őrnagy, Tábornok, Utász, Zászlós stb. Van ilyen vi­rágnevekből is, lehetne más ha­sonló is. A közeljövőben hasonló bo­kor készül erdélyi nevekből. Csak nehogy az legyen a vé­ge, ami a Csicsörke utcának. A kerület jóváhagyta, hogy az arab szám helyett madárnév le­gyen. Felszerelték a táblát is, amikor kérelem érkezett: in­kább a számot viselje ismét az utca, mert ez szörnyű. Ment a válasz, a számot már nem kap­hatják vissza, ha akarják, le­gyen más név. Akarták. Végül — hogyan, hogyan nem — ki­találták, hogy akkor legyen El­za utca. A Fővárosi Tanács jó­váhagyta. Az lett. Amikor le­zárult az ügy, előkerült egy saj­nálkozó férfiú: milyen kár, hogy nem lett Csicsörke utca, pedig az milyen szép madár! De az embernél mégsem cso­dálatosabb. , SZITÁNYI GYÖRGY Kiss János altábornagy utca élvezete­sebb a XII. kerület, Németvölgy Van .

Next