Képes Európa, 1996. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
1996-01-10 / 2. szám
ÚJVÁRY ÉVA Mosolygós, szép fiatal nő ül velem szemben. Vasárnaponként ő „húzza" szerencsés avagy szerencsétlen számainkat a Leporelló című családias hangulatú délelőtti műsorban. Újváry Éva sokoldalúságáról a képernyők előtt ülők keveset tudnak, érdemes hát vele közelebbről is megismerkedni. — Hogyan kerültél a Leporellóba? A Magyar Rádió ’92-ben rádióbemondói és műsorvezetői tanfolyamot indított, ahol kb. négyszáz jelentkezőből hatvanat vettek fel. Ebből hatan kaptunk rádióbemondói mikrofonengedélyt és a hatból hárman bemondói állást. Közülük egyedül én voltam nő... E sikeren felbuzdulva jelentkeztem a tévénél, s a próbafelvételt követően külsős bemondó lettem. Ekkor a rádiót visszamondtam, mert ez a két poszt sok időt elvett volna a családomtól, nekem pedig ők mindennél fontosabbak. 1993-at írtunk, s én ’95 márciusáig voltam a tévében bemondó, mert ekkor műsorvezetőnek hívtak a Leporellósok. Később már riportokat is készítettem, majd júniustól - felkérésre - a lottósorsolásban is részt veszek. - A Leporelló kellemes, nagyon családias légkörű műsornak tűnik. - A látszat nem csal, mert remek a csapata. Nagyon szeretem őket. Olyan ez a társaság, hogy bármilyen problémával nyugodtan fordulhatsz hozzájuk, bizonyos lehetsz benne, hogy segítenek. - A Leporellón kívül? - A Juventus Rádióban éjszaka vezethettem volna a műsort, de a gyermekeim miatt nem vállaltam el. A Rádió Bridge is szívesen látna azzal a kikötéssel, ha megtanulom a keverőpultot kezelni. Ez nem gond, mert a Juventusban már kipróbáltam a sikerrel. - Milyen kisgyerek voltál? - Ó, nagyon mozgékony! Egész korán zongorázni, hárfázni és balettozni tanultam. De énekeltem a Rádió gyermekkórusában is. Verseket írtam, később zenét szereztem. - Szép a kiejtésed. - Ez a könyvimádatom eredménye. Ugyanis már ötéves koromban tudtam olvasni, és ez a szenvedély máig tart. A klasszikusokat szeretem, de szívesen veszem kezembe a modern irodalmat is. Egyébként stílusomon az általános iskolai felolvasások is sokat csiszoltak. Ugyanis mielőtt az adott anyagot megbeszéltük volna, valaki felolvashatott. S erre én mindig jelentkeztem. De Montágh Imrétől is sokat tanultam a Színművészeti Főiskolán. No meg Kalmár Zsuzsa beszédtanára a rádióbemondói tanfolyamon is segítségemre volt. - Diákéveidre szívesen emlékszel? - Világéletemben érdeklődő alkat voltam, így sok mindenbe belefogtam. Konzervatóriumot végeztem, a Színművészeti Főiskolára jártam egy évet, aztán két szemesztert a jogi egyetemen. Majd felvettek a bölcsészkarra - el sem kezdtem. Végül, amikor már benőtt a fejem lágya, akkor elvégeztem az Egri Tanárképző Főiskola magyar-német szakát. Nagy segítségemre volt ebben a férjem, aki vállalta akkor egyéves kisfiúnk ellátását. Sőt, még a tanulásban is segített. - Tanítottál is? - Öt évet felsőben, előtte még képesítés nélkül alsóban is. De voltam képesítés nélküli óvónő és akár hiszed, akár nem, elvégeztem egy szőrösállatka-készítői tanfolyamot, dohánybolt-vezetői tanfolyamot, idegenforgalmi és boltvezetői tanfolyamot... Mindig arra gondoltam, sosem lehet tudni, mi mire lesz jó. - A felsorolt tanfolyamokból mit hasznosítottál? - A boltvezetőit. Nyitottunk két könyvesboltot, amiből csak az egyiknek van forgalma, a másik egyelőre ráfizetéses. De optimista vagyok! - Van hobbid? - Talán a tánc, bár azt is inkább kikapcsolódásként űztem, űzöm. Mostanában a férjemmel minden héten Old Boysra járunk, s amint a gyerekek nagyobbak lesznek, visszük őket is. — Voltak-e az életedben igazán emlékezetes esetek? — A férjhezmenetelem és a fiaim születése. 1976-ban elnyertem az Anna-bál Szépe címet. Ez valami egészen felemelő, csodálatos érzés volt. Aztán ’92-ben - a mindmáig hihetetlen — Mrs. Hungary első díja. A mezőny láttán elbizonytalanodtam, olyan szépek voltak a vetélytársaim, de akkor már nem volt visszaút, pedig próbálkoztam. A verseny előtt Kerekegyházára utaztunk egy hétre. Nagyon nehezen viseltem, hiszen még sosem hagytam magára a családomat. Szóval nagyon magam alatt voltam egészen a verseny napjáig. Ám attól a gondolattól, hogy végre találkozhatom a családommal, teljesen feldobódtam. Amikor aztán a közönség díját is elnyertem, teljes volt az örömöm. Viszont a Mrs. Hungary első helyezettje nevének hallatára - az enyémre - olyan nyugodtan álltam, mintha nem is rólam lett volna szó. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez is én vagyok. Szinte szégyelltem magam. - Elmondhatod, hogy teljesültek az álmaid? - Sok minden igen, de azért még vannak. Szeretnék például eljutni egyszer Ausztráliába. Fázós vagyok, s az ottani klíma tetszene nekem. Aztán szeretnék énekelni. Régen szoprán egy voltam, azóta változott a hangom, most mezzo és alt vagyok. Örülnék, ha szinkronizálhatnék. Alámondást már többször is vállaltam, s igazán élvezetes, szép feladat volt. - Apropó! Beszélgetésünk színhelyére mivel jöttél? - Autóval. Te, hogy én mennyire szeretek vezetni! Húsz éve van jogosítványom. Akkor korengedéllyel kaptam. A gyors, de biztonságos tempó híve vagyok. Az autó lelkileg is helyreráz. Bármi gondom van, beülök és mintha elfújták volna a problémákat... \ B RÓZSA KATALIN A LOTTO SZERB EURÓPA [I