Képes Európa, 1996. július-szeptember (5. évfolyam, 27-38. szám)
1996-07-31 / 31. szám
LÁTTUK, AJÁNLJUK... LÁTTUK, AJÁNLJUK... LÁTTUK, AJÁNLJUK.. Oscar-díjas filmrendezőnk, Szabó István a televízióban elhangzott érzékletes mondata folyton változó történelemszemléletünkről leginkább akkor jut eszembe, amikor ötvenhatról hallok. Legutóbb a ferencvárosi Bakáts téren, ahol Kerényi Miklós Gábor invenciózus rendezése George Tábori Utazás című regényének musicalváltozatát bontotta ki. Szabó István két sorral előttem ülve hallgatta Nagy Anikó drámai tolmácsolásában Kocsák Tibor és Miklós Tibor szívbe mászó siratódalát a szétlőtt fővárosról: „ Újabb száz év kell, hogy ébredj, feltárd szép arcodat...” Jómagam falusi gyerekként eleve távol voltam attól, hogy valami lényegit felfogjak ötvenhatról. Csupán arra emlékszem ködösen, hogy a rádió minduntalan a Himnuszt játszotta, meg a Honvágy-dalt, s hogy nővéreim nagyon sírtak, amikor hírét vettük Laci unokatestvérem „dobbantásának”, aki (a musicalban Robi sofőrt alakító Szerednyei Bélával együtt) úgy gondolta, hogy „itthon tök alsó volt, ott tán joker is lehet”. Aztán jött az iskola, meg a vonalas filmek, melyek megint csak nem segítettek tisztázni bennem, miről is szólt ez az időszak. De hát miért, hogy történészek „csinálják” a történelmet? Miért kell minden tiszta ügyet összepiszkolni? Ilyen gondolatok kavarogtak bennem annak a szabadtéri előadásnak láttán, melyhez „két Kerényi kerített kerületet”, ugyanis a darab létrejötte legalább annyira köszönhető az inspirátor Kerényi Miklós Gábornak, mint dr. Gegesy Ferenc polgármesternek és Kerényi Imre színigazgatónak (az előadás ősztől a Madách Színház játékrendjén szerepel). Ez a remekmű tette bennem végre helyre ötvenhatot, mégpedig úgy, hogy nem magyarázza a történelmet, hanem a lelkekbe pakolja, a zene drámaiságával rajzolja meg nemzeti sebünk kórképét, miközben minden pillanata fogva tart, lelkileg szinte ledarál. Nagy Anikó (Lady Ashton), Sasvári Sándor (Veres Pál szabadságharcos), Für Anikó (Éva, felkelő), Dunai Tamás (Cotterill), Laklóth Aladár (Mr. Rhinelander), Weil Róbert (Avron) és Baráth Attila (Tisztiszolga) olyan tömény drámává sűríti az első részt, hogy a folytatás szinte kénytelen engedni a feszültségből, így fér bele a második részbe Szurov őrnagy (Vikidál Gyula) cigány mulatása és Szerednyei Monte-Carlo revüje. Akármi történt is akkor, a világ amiatt jegyzett meg minket magának. Ahogyan Mick Jagger mondta: „Ötvenhatban nagyon bátrak voltak!” Ezzel az elégedett csettintéssel intézett el minket a világ... KISGERGELY JÓZSEF Kunderának ez a műve, a Lassúság, nem a legjobb könyve. A kiadó által vastag papírt használva regénynyé tupírozott száztíz oldalnyi írás meg sem közelíti korábbi nagy opusait, A lét elviselhetetlen könnyűségét vagy a Halhatatlanságot. A kunderai eszközök pedig ugyanazok: a jól ötvözött eklektikus írásmód, az esszé, a napló, a századok, a fikció keverése. Tagadhatatlanul felismerhető a nagy író keze nyoma, csakhogy... Nagyon lassan, döcögve indul a történet, lassan derül ki, merrefelé is akar minket vezetni a mesélő. Az nyilvánvaló, hogy a rohanás, a száguldás huszadik századi átkával szemben a lassúságot, vagyis a lét mélyebb átélését, illetve ennek lehetőségét kínálja Kundera alternatívaként. Persze az író is tudja, ez az alternatíva ma csak a fikciók világában létezik. Ezért is ötvöz öszsze többek között egy tizennyolcadik századi és egy jelenkori szerelmi történetet, hogy a kontraszt élesebb legyen. Az előbbiben a hősszerelmes konflison jár, az utóbbiban motoron száguldozik. Közben soksok bölcs mondást elszór Kundera, amelyek egy részével a ragyogó stílus okozta kábulat elteltével bizony lehet vitatkozni. Ha bálványromboló akarnék lenni, azt mondanám, az író mindent beledarál könyvébe, ami éppen az eszébe jut; sok ló sokfelé húzza ezt a szekeret. De Kundera nagyon jó író, nagy író. Éppen ezért bosszantó, hogy ebben az írásban önmaga epigonja. De azért ne legyünk igazságtalanok. Ha az olvasó végigvergődik az első negyven oldalon, a könyv kezd érdekessé válni, elsősorban groteszk látásmódja, fanyar humora miatt. Amikor felbukkan a „segglyuk” motívuma huszadik századi hősszerelmesnek, Vincentnek a holdról is a karjában tartott nő eme nyílása jut az eszébe, már kifejezetten kezd izgalmassá válni a dolog. Megjegyzendő, Kundera más műveiben is előszeretettel foglalkozik ezzel a témával. Nos, végül is érdemes-e elolvasni ezt a könyvet vagy nem? Azt hiszem, érdemes. Két okból is. Először: egy nagy írónak a forgácsai, a kevésbé sikerült művei sem rosszak. Másodszor: ezekkel összehasonlítva fényesednek mindinkább a mester remekművei, amelyek az utókor számára megőrzik a nevét. PATAKI Holnaptól minden másképp volt Lassúság Kundera Színház Gyulai Várszínház Augusztus 6-án és 7-én: A magyar tánc világfesztiválja Magyar táncot bemutató együttesek a világ minden tájáról. Augusztus 7-én: Háry János Szabad Tér Színház - Dominikánus udvar Augusztus 2-án: Benkő Dániel koncertje Augusztus 3-án: a Budapesti Rézfúvós Kvintett koncertje Augusztus 4-én: Reneszánsz táncszínház A táncegyüttes XV.-XVIII. századi források alapján rekonstruált táncokat ad elő. Művészeti vezető-koreográfus: Széll Rita. Budai Parkszínpad Augusztus 1-jén: Cirkuszhercegnő Rendező-producer: Hídvégi Miklós. Augusztus 3-án: Aradszky László estje Augusztus 4-én: Jákó Vera-est Hangversenyek Vajdahunyad vára Augusztus 1 -jén: a Benkó Dixieland Band koncertje Augusztus 7-én: a Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertje Műsoron Verdi-, Mozart-, Mascagni- és Respighi-művek. Vezényel: Kesselyák Gergely. Mátyás-templom Augusztus 2-án: Kovács Endre orgonaestje Bach, Mendelssohn, Hiller, Karg-Elert, Hummel, Arányi-Aschner, Wagner és Reger művei hallhatók. Közreműködik: Ardó Mária (ének). Film Augusztus 1-jei bemutatók: Michael Bay látványos akciófilmje, A szikla a hősiességről, becsületről, tisztességről és bátorságról szól. A „főbűnös” Hummel tábornok (Ed Harris) évek óta reménytelenül ostromolja az Egyesült Államok kormányát, hogy a titkos katonai akciókban elesett katonáinak családja is ugyanolyan juttatást kapjon, mint a háborús hősök. Egyik nap aztán betelik a pohár, s a tábornok kommandósaival túszul ejt egy csoport turistát a nem is olyan rég még működő, szökésbiztos börtönéről elhíresült szigeten, Alcatrazban. Azzal fenyegetőzik, hogy amennyiben nem teljesítik követeléseit, halálos ideggázzal teli rakétákat lő San Franciscóra. A város csak akkor menekülhet meg a pusztulástól, ha az FBI szakértője (Nicolas Cage) időben hatástalanítja a bombákat. A mentőakcióhoz azonban szüksége van egy férfi segítségére is. Az egyetlen emberére, akinek valaha is sikerült megszöknie Alcatrazból. A bökkenő csak az, hogy ez a személy (Sean Connery) hivatalosan nem létezik: szökése után újra elfogták és bebörtönözték. A bűne az, hogy egyedül ő tudja, ki követte el Amerika legnagyobb politikai bűntényét. Hamisítatlan fekete komédia Gary Fieder filmje, a Leszámolás Denverben. Az alaphelyzet: a helyi maffia béna főnöke felbéreli a Szentnek becézett Jimmyt (Andy Garcia), akinek mindig is a szó és az elegancia volt a fegyvere, s aki sohasem ölt. Jimmynek bandát kell toboroznia, s a nagy csapat össze is áll néhány félresikerült jómadárból. Van közöttük olyan, aki lakókocsitábort üzemeltet (William Forsythe), mozigépész egy ocsmány belvárosi pornómoziban (Christopher Lloyd), egy rovarirtó cég alkalmazottja (Bill Nunn), és akad kivénhedt bokszoló is (Treat Williams). A film nagy tanulsága: „Legyen mindig egy listád a tíz legfontosabb dologról, s ha öt megvan, már jó úton jársz." f0AJ( fhU+jwjc)