Képes Európa, 1996. július-szeptember (5. évfolyam, 27-38. szám)

1996-07-31 / 31. szám

SÖRFŐZDE A KOLOSTORBAN Gránitfelföld, titkokat rejtő, hatalmas erdőségek, lápok. Itt-ott erek, patakok vize csil­lan. A Mühlviertel vidéke ez, a természeti szépségekben, történelmi emlékekben kü­lönösen gazdag Felső-Auszt­ria egyik jellegzetes tájegy­sége. Szerencsére nem csupán a felszíni vizek, de a kutak is különösen tiszták errefelé. Ennek is köszönhetően ho­nosodott meg itt a sörfőzés. És persze azáltal, hogy kis híján nyolcszáz esztendeje, 1206 óta termesztenek kom­lót ezen a tájon. Olyan ki­válót, hogy még Angliába, Amerikába is visznek belő­le. Az itteni számtalan sör­nek a mühlvierteli komló adja a jellegzetes, egyedül­állóan finom aromáját. 1229 óta nem kell szom­jazniuk az ősi sóút meg a királyok útja vándorainak: oklevél tanúsítja az első sör­főzde alapítását a Mühlvier­­telben. Nem sokkal később már csaknem valamennyi falunak, városnak külön sör­főzdéje volt. A középkori hangulatot idéző Freistadt­­ban - földrészünkön egye­dülálló módon - máig a sör­­főzdés kommuna az úr. Az ősi ipar űzőinek választott­jai igazgatják a tizenharma­dik század óta csak gyarapo­dó, tehetős várost, melynek leghíresebb söre a Ratsherr­trunk, a városi tanács urai­nak itala. Máig élő hagyományai vannak a sörkészítés művé­szetének. Nem túlzás: több száz féle sörből válogathat az arra járó. Ez az a táj, ahol még a szőlőhegyen is sör rotyog: a Weinberg (magya­rul szőlőhegy) pompás, négy­­szárnyas, reneszánsz várkas­télyában berendezett sörfőz­dének a sajátos aromájú, ősi receptek alapján készülő, mindig friss világos és bar­na sör a specialitása. Ennél többet kínál Ausztria legré­gebbi magánsörfőzdéje, a hofstetteni, mindenekelőtt a Kübelbier, amelynek neve állítólag arra utal, hogy vödör­szám vedelik, olyan finom. Magyar vonatkozása is van a kettős városban, Aigen- Schläglben trónoló, a ti­zenharmadik században ala­pított cisztercita-premontrei apátságnak. Hatvanezer kö­tetes könyvtárának egyik kó­dexében bukkantak rá száz­hat esztendővel ezelőtt egy 2270 magyar szót tartalma­zó jegyzékre. Az osztrákok azonban persze elsősorban nem erre, hanem arra büsz­kék, hogy 450 esztendeje itt működik az ország egyetlen egyházi sörfőzdéje, amely számottevő bevételhez is juttatja a kolostort. A régi sörfajták - schlägli apátsági pili, dupla bak és malátasör, schlägli kristály meg már­ciusi - mellett megkóstol­ható a kolostor legifjabb ter­méke, a messze földön hí­res aranyrozs sör is. És mi­után az atyák tudják, nem csupán igével él az esendő ember, az apátság pincéjé­ben kialakított étterem óri­ás söröshordóiban fölállított asztalokra bármilyen finom falatot kihoznak - sörkor­csolya gyanánt. A mühlvierteli sör ked­velői kerékpártúrával ösz­­szekötött országjárás köz­ben is hódolhatnak szenve­délyüknek. A térség idegen­­forgalmi szakemberei ezek­ben a napokban állították össze új kerekes-sörös aján­latcsomagjukat. A párosí­tás már csak azért is hasz­nos, mert nem nő sörhasuk a drótszamáron járóknak. VARÁZSLÓAVATÁS, AVAGY A BUTASÁG DIADALA Egy tudományos kiadvány szerint tíz évvel ezelőtt csu­pán Johannesburg környé­kén tízezer törzsi varázsló, vagy ahogy arrafelé mond­ják: boszorkányorvos műkö­dött. Úgy tűnik, hiába válto­zott meg gyökeresen Dél- Afrikában a feketék helyze­te, a varázslók ma is megha­tározó szereplői az életnek. A Sipa Press jóvoltából most beszámolhatunk arról, ho­gyan zajlik egy varázsló­avatás. Vasárnap reggel az ava­­tandók félmeztelenre vetkőz­nek és gyékényszőnyegen térdelve várják a varázsló­kat, akik először szertartá­sosan borotvával sebet ej­tenek a jövendő boszorkány­orvosok mellén, karján, vál­lán, csuklóján, majd a vérző sebeket porral szórják be. Ezt nevezik az életerő át­adásának. Amikor a dobok újra meg­szólalnak, a jelöltek egy vi­zesárokhoz kúsznak, ahol mindegyikükre számos csir­ke és egy kecske vár. Ami­kor a varázslók elvágják a csirkék nyakát, a szeren­csétlen állatok haláltusájuk­ban néhány tollakat elszór- M­-­ EURÓPA

Next