Képes Európa, 1998. július-szeptember (7. évfolyam, 26-38. szám)
1998-08-12 / 32. szám
Nemrégiben vetítette a televízió a Szabó Magda regényéből készült filmet, az Abigélt. Ebben nyújtott máig feledhetetlen alakítást Bánfalvy Ági Torma Piroska szerepében. - Hány éves volt, amikor az Abigélben játszott? - Annak ellenére, hogy tizenöt éves lányokat alakítottunk, és a közönség meg volt győződve, hogy ebből a generációból valók vagyunk, mi már befutott színésznőknek számítottunk a forgatás idején. Sok film-, tv- és színházi szerep állt mögöttünk addigra. - Az alakítások mégis nagyon hitelesnek tűntek. - Nagyon sok minden szerencsésen összejött ebben a filmben: egy csodálatos rendező, Zsurzs Éva, a stáb tagjai, és mi, színészek is remekül éreztük magunkat. Hatalmas könynyebbséget jelentett, hogy smink nélkül, egyenruhában játszottunk, így csak a megformálandó karakterrel kellett törődnünk. Nem is alakításnak tekintettük ezt az egészet, szinte újraéltük a kamaszkorunkat. - A serdülőkor nemcsak örömök forrása lehet. Az öné milyen volt? - Ahogy volt osztályfőnököm megfogalmazta, én igazi kamasz voltam, kívül-belül. Nyakigláb lány, fiúköpenyben, bakancsban, a serdülőkor minden lázadásával. Az első színház - És mikor határozta el, hogy színésznő lesz? - Tudatosan ekkortól, a középiskola első osztályától készültem a pályára. Ösztönösen (ahogy a színészek zömében) már régebb óta bennem élt a szereplési vágy. Hároméves voltam, amikor Kispesten, nagymamámnál megcsináltuk a barátaimmal a magunk Globe színházát. Én akkoriban még „produceri” munkát is végeztem: én szerveztem a jegyeladást a szomszédok körében, és a büfé ötlete is tőlem származott. Egyébként, amikor édesanyámék méhészkedtek, és én sokat voltam egyedül, ott az erdőben filmjelenetekbe képzeltem magam, és egy kitalált kamera előtt játszottam. - Az álmai valóra váltak, hiszen elsőre felvették a Színművészeti Főiskolára. - Rettenetesen boldog voltama, hiszen ez egyfajta ígéretet jelentett a szakmába jutáshoz. -És a színésznői karrier is szépen indult, így utólag visszanézve, papíron nagyon simának tűnik az utam. Már a főiskolán is sokat játszottam, azután a Vígszínházhoz kerültem, ami egy kezdő színésznő vágyainak netovábbja. Később a Mafilm színvonalas sztárcsapatában lehettem évekig. Persze, megélni a pályámmal járó nehézségeket nem volt annyira zökkenőmentes. Nagyon nehéz összeegyeztetni a színpadi csillógást és a hétköznapi életet, úgy kezelni a színészszetet, mint mesterséget és szakmát. A sikertelenséget nehéz feldolgozni. • különösen, ha mindig ezer 5 százalékot akar teljesíteniz az ember. De nem könynyebb a sikerrel járó ismertséget és annak következményeit sem megemészteni. - És a főiskola felkészít erre? - Nem. Én, ha tehetném, elsősorban erre tanítanám meg a mai fiatalokat. El kell jutnunk oda, hogy kívülről tudjuk nézni a saját színészi sorsunkat. Nem egyszerű talpon maradni két megbízás között. Ezek közhelyek ugyan, de a színész tényleg érzékeny lény, aki munkája befejeztével nem tudja letenni, hanem tovább hurcolja a szerepeit. Volt olyan alakítás, aminek a „tovább hurcolása” terhet jelentett? - Nagyon sok szerep olyan, hogy később is úgy érzed, tudtál volna még többet tenni bele, jobban is megcsinálhattad volna. Bele kell törődni, hogy már nincs újabb lehetőség az árnyaltabb kidolgozásra. De hogy egy pozitív példát mondjak, Torma Piroska szerepe olyan volt, hogy most sem tudnám jobban eljátszani, mint akkor. Jól is esett, amit Szabó Magda mondott erről egy tv-riportban: ő ugyan jól megírta ezt a figurát, az én alakításom azonban „tormissimo” volt. Nem zavarja, hogy annyi szerep eljátszása után az emberek még mindig „formázzák”? ...Vonz a kin ci EURÓPA