Képes Figyelő, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-18 / 3. szám

ANDOR LEON RIPORTSOROZATA Egyre sötétebb kép bontakozik ki a nürnbergi bűnperben A nürnbergi huszonöt orvosördög ugyan­azokban a cellákban van elhelyezve, ahol annak­idején a háborús főbűnös politikusok és had­vezérek. A bánásmód is hasonló. Valamennyien birtokában vannak a vádirat egy példányának, kérésüket — hogy papírt és ceruzát kapjanak — teljesítették és a tárgyalások utáni szabad ide­jükben védőbeszédük megfogalmazásán dolgoz­nak — este kilencig. A fogházi szabályok értel­mében a cellákban este kilenckor kikapcsolják a villanyt. Csak az ajtó rácsos kémlelő nyílá­sára felszerelt fényszóróval világít be tízper­cenként az ellenőrző őrszem. Göring öngyilkos­sága óta a felügyeletet meg­szigorították. A fog­házparancsnok, aki naponta hivatalosan ellen­őrzi a vádlottak jegyzeteit, az érdeklődő lap­­t­u­dósítóknak elmondotta, hogy mind a huszonöt náci orvos ártatlannak vallja magát és készülő védőbeszédeikben valamennyien azt hangoz­tatják, hogy a világtörténelemben páratlanul álló barbár kísérleteiket »felsőbb parancsra« végezték. A deportáltakat az orvostudomány fejlődésének szolgálatára felhasznált kísérleti alanyoknak tekintették, akik - mint azt velük felsőbb NINCS A HÁZNÁL hatóságaik közölték - amúgyis halálra voltak ítélve, életük megmentése tehát úgysem állott volna módjukban. A nácivezérek betegségei Érdekes megemlíteni, hogy dr. Karl Gebhardt SS. tábornok, Himmler egykori háziorvosa és Paul Rotstock, a »birodalmi tudományos kutató intézet» (Reichsforschungsamt in Berlin) igazgatója emlékiratokat írnak a fogházban. Az SS. tábornok emlékiratainak címe: *Ich war Himmlers Leibärzte (Himmler kedvenc orvosa voltam). Rotstock doktor naplója pedig ridegbajos Caesarok és néptribunok­. Gebhardt orvostábornok Himmlert, a »pácienst« mutatja be írásában. Szerinte a világ legkegyetlenebb hóhéra Üldözési mániában szenvedett. Politikai ellenfeleit főleg azért tette el láb alól, mert attól félt, hogy pozíciójára és életére tör­nek. Az őrmesterből lett Gestapo-főnöknek nem volt kialakult világszemlélete, minden böl­csességét Hitler »Mein Kam­pf«-jából szedte, a zsidókról és lengyelekről pedig kényszerkép­zetei voltak. Az emberiségre kártékony lények­nek tartotta őket , és minden lelkiismeret­­furdalás nélkül rendelte el tömeges legyilkolásu­­kat. Hitlert egy ideig bálványozta, de a művel­tebb Rosenberget és Goebbelst szenvedélyesen gyűlölte, Göringre pedig irigykedett népszerű­sége miatt. Paul Rotstock feminin jellemű, hisz­térikus és alaptermészetében gyáva embernek tar­totta Hitlert, alvezérei közül a morfinista Göringet az aránylag legnormálisabbnak, aki féktelen hiúságát legalább minden gátlás nélkül kiélte. A birodalmi tudományos kutatóintézet igazgató főorvosának véleménye szerint Bioebbels magasfokú sexuális neuraszténiá­ban szenvedett. Az aszkéta külsejű Rosenberg visszafojtotta sza­dizmusát, írásaiban élte ki, Bohrmaim peda­­raszta volt, Ribbentrop betegesen hazug, Scheicher kleptomániában szenvedett s ha társaságba hív­ták, minden csillogó dolgot eldugtak előle... és így tovább. Kétségtelen, hogy a két náci orvos emlékiratai, amelyekben egy eddig isme­retlen oldalról világítják meg a porba hullott «bálványokat« — rendkívül érdekesek lesznek. A strassburgi anatómiai intézetben• Még a náci őrültségekkel szemben már kissé elfásult bírák és a jobbára laptudósítókból, valamint nemzetközi orvosszakértőkből álló közönség is elszörnyedve hallgatták Henri Pierre tanúvallomását. Az elszászi francia fiatalembert preparátornak alkalmazták a sta­­tionelsozialistische Forschungsinstitut in Strass­­burgt bonctani osztályán, amely Hirth profesz­­szor, a híres német anatómus vezetése alatt állott. Henri Pierre vallomásában elmondta, hogy 1943 augusztusában 30 zsidó n­ő hulláját hozták be nagy titokban az intézetbe. A hullákat egyenesen a gázkamrákból­­szál­lították. Néhány nap múlva ötvenhat zsidó férfi holt­teste érkezett éjszaka egy leponyvázott teher­autón. Hirth professzor utasítására a hullákat kellő preparálás után szintetikus spiritusszal töltött, egyik oldalán üvegfalú különlegesen készített bádoghordókban helyezték el, álló helyzetben. A nyolcvanhat hulla ott állott spi­rituszban a strassburgi tudományos kutató intézet múzeumában — egészen a szövetséges csapatok közeledésének híréig, — amikor meg­semmisítették. A tanú elmondta még, misze­rint az intézet személyzete úgy tudta, hogy Hirth professzor az európai zsidóság teljes ki­­pusztítására számított a »végső győzelem« után s ezért akart spirituszban megőrizni néhányat az utókor számára. Két orosz tiszt hősi halála a jeges medencében Kazimir Wieciszláv lengyel tanú, aki a da­­chaui táborban dr. Walter »Ve­­ vádlott veze­tése alatt végzett fagyasztási kísérleteknél mint hullahordó volt beosztva, elmondta, hogy egy alkalommal két fogoly orosz tisztet hurcoltak a »halálmedencéhez«, amelynek vize 2,5 fokkal nulla alá volt lehűtve. A két tiszt úgynevezett „különleges fürdőre” volt kijelölve, vagyis kettő é­s háromnegyed óráig kellett a jeges vízben maradniuk, ami biztos és kínos halált jelentett. Tudták mi vár rájuk s mikor a medence előtt a ruhákat leszaggatták róluk, arra kérték a kísér­letet vezető orvost, hogy inkább lőjje agyon őket. Kérésüket az természetesen mosolyogva meg­tagadta. A tisztek erre szótlanul kezet nyújtottak egymásnak végső búcsúra és elszántan beléptek a jégtáblákkal teli medencébe. Wieciszláv társát, egy másik lengyel deportált hullahordót annyira meghatotta az orosz tisztek hősies viselkedése, hogy egy őrizetlen pillanatban klorofornizálni akarta őket, hogy ne szenvedjenek. Vesztére Ra­scher dr. főorvos éppen akkor termett a helyszí­nen, éktelen haragra gerjedt, előrántotta revolve­rét és a lengyel deportáltat agyonlőtte. Dr. Wal­ter­­Vel­ vádlott az elnök kérdésére kijelenti, hogy az eset tényleg úgy történt, amint azt a tanú előadja. D­r. Walter Neff, aki a dachaui tábor orvosi laboratóriumának vezetője volt, még egy fagyasztási kísérletet is elismer, amelyet nem a légi haderő, hanem a gyalogság ré­szére végeztek. Ez abban állott, hogy a dachaui tábor »Appel­­platzán« egy decemberi éjszaka, húszfokos hidegben száz deportáltat sorakoztattak fel mez­telenül s azoknak merev »vigyázz”-ban kellett állniuk esti 1z órától másnap délelőtt tízig . . . már aki kibírta, miközben a kísérletre felügyelő orvosok ellenőrizték, hogy a szerencsétleneknek mennyi idő alatt fagy le valamelyik végtagja ... Az ezüst k­olák Közismert dolog, hogy a náci vezérek és 5000 prominens vezető náci egy esztendővel a háború­­vesztés előtt ezüstfiolában gyorsan ölő mérget kaptak a pártvezetőségtől arra az esetre, hogy ön­gyilkosok lehessenek, ha netán fogságba kerülnek. A mérget az I. G. Farbenindustrie készítette s a cél az volt, hogy lehetőleg olyan preparátumot adjanak a náci vezéreknek, amelyek gyors és fájdalommentes halált okoznak. Erre a célra ,50—60 kül­önböző, gyorsan ölő mérget próbáluak ki a deportáltakon­ ugyancsak a dachaui táborban s ezeket a kísér

Next