Képes Ifjúság, 1991 (47. évfolyam, 1972-2008. szám)
1991-12-04 / 2007. szám
Képes IFJÚSÁG VAJDASÁGI ÍRÓK ARCKÉPCSARNOKA . BÖNDÖR Pál (Újvidék, 1947. szept. 28.): jugoszláviai magyar költő, műfordító. Szülővárosában végezte el a gimnáziumot, majd az újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelvi és irodalmi tanszékén tanult. 1970 és 1980 között tisztviselőként dolgozott. 1981 óta az Újvidéki Rádió dramaturgja. Temerinben él. Szerbhorvát nyelvből fordít. Megkapta az 1973. évi Sinkó-díjat. Művei: Eső lesz (versek, Újvidék, 1970); „1969” (versek Fülöp Gáborral, Kis Jovák Ferenccel és Tolnai Ottóval közös kötetben, Újvidék, 1970); Karszt (versek, Újvidék, 1974); Vérkép (versek, Újvidék, 1978); Versek - Pesme (válogatott versek magyar és szerbhorvát nyelven, Belgrád, 1978); Vígeposz (versek, Újvidék, 1982); Jégverés (versek, Újvidék, 1985); A krupié kiosztja önmagát (versek, Újvidék, 1986); Ebihalak (ifjúsági regény, Újvidék, 1987), A gázló (versek, Újvidék,1989).____________________________________________________________ SZÓBUBORÉKOK KÉP NÉLKÜLI NÉGYZETEKBEN A szikár, „karsztosított" versek írójaként ismert Böndör Pál legújabb kötete, az Ebihalak prózakönyv: ifjúsági regény. Hogy „regény” az Ebihalak, afelől nincsenek kételyeink, még ha meglehetősen szabálytalan is. Megtanulhattuk már, hogy a regény nem öntőforma, hanem elasztikus, amolyan „csupakendő", mindent - esetenként más műfajokat is bekebelező műfaj. Ámde hogy „ifjúsági" lenne az Ebihalak . . . Nos, talán akadnak olyan olvasók, akik ezt kétségbe vonják. Való igaz, hogy az Ebihalak nem minden tekintetben felel meg az ifjúsági regény követelményeinek: nincs érdekfeszítő cselekménye, hősei sem olyan jellemek, akikkel az ifjú olvasók maradéktalanul azonosulni tudnának, híján van az okító szándéknak, izgalmas fordulatoknak. De nem biztos (sőt biztosan nem), hogy töredékes, széthulló világunkban az ifjúság körében csak a kerek történeteknek, didaktikus meséknek, érzelmes múltidézéseknek van keletjük. A tömegmédiumok, a képregény, a komputerek egyeduralmának korát éljük: miért ne olvasnának hát szívesen a fiatalok egy olyan könyvet, amely már legelső fejezetcímével (Beszédfelhőcskék ebihalak feje felett), valamint a képregénytechnikát idéző megoldásaival, tárgyával az ő világukra (is) utal? A kérdés - remélhetőleg - szónoki. Következésképpen: szükségtelen megkérdőjeleznünk a szerző műfajmegjelölését. . . ... A mindössze százoldalas regénynek három szereplője van: Angel, Jode és Vidáts Kornél. Fellépésük pillanatában mindhárman az elemig iskola tanulói. Helyszín: (fölismerhetően) Újvidék. A „cselekmény” ideje: a hatvanas évek eleje. A képregény, a rock és a színes film térhódításának korszaka ez. Mi sem természetesebb: a regényhősök előbb képregényrajzolók szeretnének lenni, majd filmesek és rockzenészek. Aztán versírással próbálkoznak . . . . . . Viszolyognak a haszonelvűségtől, nem képesek fennkölt eszmékkel azonosulni. Mint afféle „művészpalánták”, nonkonformista beállítottságúak. Elvetik az „elkoptatott szóképeket”, nem vállalják a felnőttek világát, mint művészjelöltek, megtagadják elődeiket. A regény két részből áll, amelyek tizenegy-tizenegy lazán összefüggő fejezetet tartalmaznak. A szerző mintha a részek címeivel is - Egy ezredforduló előtti képregénytöredékből. Egy ezredforduló előtti programtöredékből a kompozíciós megoldásokat, a mozaikosságot, a töredékességet, a darabosságot akarná indokolni. A regényszerkezet rafináltan bonyolult. A Hobbis háborúja című fejeztről pl. csak később derül ki, hogy tulajdonképpen betétnovella, a „szerzője” Angel (ez a regény legsikerültebb része, dacára annak, hogy „kezdő” írta). Angel még két fejezetnek a „társszerzője”: az Angel az idegenvezető és az Óriás képregénynégyzet madártávlatból címűeknek. Ez utóbbi a jövőbe kalauzolja olvasóit. Aprólékos, valósághű leírásaival (pl.: „Szabadka. Tengerszint feletti magasság: 105 m. Lakosok száma . . stb.) ellenpontozza az előző, leírásokban szűkölködő fejezeteket. Az Ebihalak töredékessége, darabossága, „nyitottsága” funkcionális, indokolt. Helyénvaló. Ifjúsági regény. „Erről nézed: ilyen, arról nézed: olyan. Új szögből figyeled, most sem hasonlít. .. mire? Önmagára?” P. NAGY István (Híd, 1987 áprilisa) Arról ahogyan miután Csokonai Vitéz Mihály munkáinak második kötetét kiengedtem elzsibbadt kezemből az ugyant mellé a padlóra átnyúlva feletted az éjjeli lámpát eloltani mivel azt te a saját felségterületedre igyeskedted az első álmodból — hátsó gondolatoktól sem mentesen és ezért kissé hevesebben vetve át magam melléd felriasztottalak és ahogyan te akkor — az ember sírjon-e vgy nevessen? — ellöktél magadtól hogy a beállt sötétben a kihűlt hálószobában visszafelé kezdjen peregni a film amelyben most már ölelésre váró tested felett nyújtózva lámpát gyújtok újra Csokonai Vitéz Mihály prózai munkáinak hogyan szóljon a vers? hogyan én? hogyan te? 5 A KÖZELEDÉS LEHETETLENSÉGE Olyan költőként ismerhettük meg Böndör Pált, aki mestereinek a keleti bölcseket tartotta. szándékosan szikár, kopár verseiben ennek megfelelően az emberélet elvontabb kérdései foglalkoztatták. Az utóbbi másfél-két évben azonban jelentős elmozdulást figyelhettünk meg lírájában. Azt is mondhatnánk: világszemlélete európaizálódott, pontosabban kelet-közép-európaivá vált. Ha korábban ittlétünkről szólva a lét kapott hangsúlyosabb szerepet, most az itt került előtérbe. S ennek csak egyik jele, hogy egyre gyakrabban hivatkozik a magyar költészet legnagyobbjaira, sokszor az ő költői helyzetüket is újraélve, újrafogalmazva, olyanokra, mint Berzsenyi Dániel, Vajda János vagy éppen Csokonai Vitéz Mihály a Némafilm című versben. Egyetlen többszörösen összetett kérdést fogalmaz meg ebben a szövegében Böndör Pál, s ez így hangzik: „Arról hogyan szóljon a vers? hogyan én? hogyan te?” Ez az alkotás gyötrelmeit is megjelenítő kérdés keretezi a verset, ebbe ékelődnek bele a versmellékmondatok, mozzanatosan idézve egy bensőséges cselekvéssort, amelyet egy elutasító gesztus zár le. De a versben megjelenik mindennek az ellentéte is, a cselekvés visszafelé is lejátszódik, akárcsak, mondjuk, egy némafilmben, melyet lehet előre is és hátrafelé is pergetni, így hát ami távolodás volt, visszafelé közledéssé változik. Szimmetrikus tehát a versnek a szerkezete. Egy Csokonai-kötet olvasásával indul, és mintegy tanulságként, megnyugvásként a kiindulóponthoz, Csokonaihoz ér vissza. A közte lejátszódó mozdulatsor pedig drámát képes megjeleníteni, a gesztus túlmutat önmagán: egy élet értelme sűrítődik benne. Szerelmes vers lenne a Némafilm? Hiszen elutasításról és odaadásról, két test ösztönös, intim kommunikációjáról szól! Mindenképpen az. Az is. De ezen túlmenően a benne foglaltak közérzetet is közvetítenek. A feszes szerkezetű vers egyik rétegében a megszólalás, a közeledés lehetetlenségéről szól, s ezzel válik sokunk számára aktuálissá. TOLDI Éva (Híd, 1991. július - augusztus)