Képes Ifjúság, 1991 (47. évfolyam, 1972-2008. szám)

1991-12-04 / 2007. szám

Képes IFJÚSÁG VAJDASÁGI ÍRÓK ARCKÉPCSARNOKA . BÖNDÖR Pál (Újvidék, 1947. szept. 28.): jugoszláviai magyar költő, műfordító. Szülővárosában végezte el a gimnáziumot, majd az újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelvi és irodalmi tanszé­kén tanult. 1970 és 1980 között tisztviselőként dolgozott. 1981 óta az Újvidéki Rádió dramaturgja. Temerin­­ben él. Szerbhorvát nyelvből fordít. Megkapta az 1973. évi Sinkó-díjat.­­ Művei: Eső lesz (versek, Újvidék, 1970); „1969” (versek Fülöp Gáborral, Kis Jovák Ferenccel és Tolnai Ottóval közös kötetben, Újvidék, 1970); Karszt (versek, Újvidék, 1974); Vérkép (versek, Újvidék, 1978); Versek - Pesme (válogatott versek magyar és szerbhorvát nyelven, Belgrád, 1978); Vígeposz (versek, Újvidék, 1982); Jégverés (versek, Újvidék, 1985); A krupié kiosztja önmagát (versek, Újvidék, 1986); Ebihalak (ifjúsági regény, Újvidék, 1987), A gázló (versek, Újvidék,1989).____________________________________________________________ SZÓBUBORÉKOK KÉP NÉLKÜLI NÉGYZETEKBEN A szikár, „karsztosított" versek írójaként is­mert Böndör Pál legújabb kötete, az Ebihalak prózakönyv: ifjúsági regény. Hogy „regény” az Ebihalak, afelől nincsenek kételyeink, még ha meglehetősen szabálytalan is. Megtanul­hattuk már, hogy a regény nem öntőforma, hanem elasztikus, amolyan „csupakendő", mindent - esetenként más műfajokat is­­ be­kebelező műfaj. Ámde hogy „ifjúsági" lenne az Ebihalak . . . Nos, talán akadnak olyan olvasók, akik ezt kétségbe vonják. Való igaz, hogy az Ebihalak nem minden tekintetben fel­el meg az ifjúsági regény követelményeinek: nincs érdekfeszítő cselekménye, hősei sem olyan jellemek, akikkel az ifjú olvasók mara­déktalanul azonosulni tudnának, híján van az okító szándéknak, izgalmas fordulatoknak. De nem biztos (sőt biztosan nem), hogy töredé­kes, széthulló világunkban az ifjúság körében csak a kerek történeteknek, didaktikus mesék­nek, érzelmes múltidézéseknek van keletjük. A tömegmédiumok, a képregény, a kompute­rek egyeduralmának korát éljük: miért ne ol­vasnának hát szívesen a fiatalok egy olyan könyvet, amely már legelső fejezetcímével (Beszédfelhőcskék ebihalak feje felett), vala­mint a képregénytechnikát idéző megoldásai­val, tárgyával az ő világukra (is) utal? A kér­dés - remélhetőleg - szónoki. Következéskép­pen: szükségtelen megkérdőjeleznünk a szerző műfajmegjelölését. . . ... A mindössze százoldalas regénynek há­rom szereplője van: Angel, Jode és Vidáts Kornél. Fellépésük pillanatában mindhárman az elemig iskola tanulói. Helyszín: (fölismer­­hetően) Újvidék. A „cselekmény” ideje: a hat­vanas évek eleje. A képregény, a rock és a színes film térhódításának korszaka ez. Mi sem természetesebb: a regényhősök előbb képregényrajzolók szeretnének lenni, majd fil­mesek és rockzenészek. Aztán versírással próbálkoznak . . . . . . Viszolyognak a haszonelvűségtől, nem képesek fennkölt eszmékkel azonosulni. Mint afféle „művészpalánták”, nonkonformista be­állítottságúak. Elvetik az „elkoptatott szóképe­ket”, nem vállalják a felnőttek világát, mint művészjelöltek, megtagadják elődeiket. A regény két részből áll, amelyek tizenegy­­-tizenegy lazán összefüggő fejezetet tartal­maznak. A szerző mintha a részek címeivel is - Egy ezredforduló előtti képregénytöre­dékből. Egy ezredforduló előtti programtöre­dékből­­ a kompozíciós megoldásokat, a mo­zaikosságot, a töredékességet, a darabossá­got akarná indokolni. A regényszerkezet rafi­­náltan bonyolult. A Hobbis háborúja című fe­­jeztről pl. csak később derül ki, hogy tulajdon­képpen betétnovella, a „szerzője” Angel (ez a regény legsikerültebb része, dacára annak, hogy „kezdő” írta). Angel még két fejezetnek a „társszerzője”: az Angel az idegenvezető és az Óriás képregénynégyzet madártávlatból cí­­műeknek. Ez utóbbi a jövőbe kalauzolja olva­sóit. Aprólékos, valósághű leírásaival (pl.: „Szabadka. Tengerszint feletti magasság: 105 m. Lakosok száma . . stb.) ellenpontozza az előző, leírásokban szűkölködő fejezeteket. Az Ebihalak töredékessége, darabossága, „nyitottsága” funkcionális, indokolt. Helyén­való. Ifjúsági regény. „Erről nézed: ilyen, arról nézed: olyan. Új szögből figyeled, most sem hasonlít. .. mire? Önmagára?” P. NAGY István (Híd, 1987 áprilisa) Arról ahogyan miután Csokonai Vitéz Mihály munkáinak második kötetét kiengedtem elzsibbadt kezemből az ugyant mellé a padlóra átnyúlva feletted az éjjeli lámpát eloltani mivel azt te a saját felségterületedre igyeskedted az első álmodból — hátsó gondolatoktól sem mentesen és ezért kissé hevesebben vetve át magam melléd­­ felriasztottalak és ahogyan te akkor — az ember sírjon-e vgy nevessen? — ellöktél magadtól hogy a beállt sötétben a kihűlt hálószobában visszafelé kezdjen peregni a film amelyben most már ölelésre váró tested felett nyújtózva lámpát gyújtok újra Csokonai Vitéz Mihály prózai munkáinak hogyan szóljon a vers? hogyan én? hogyan te? 5 A KÖZELEDÉS LEHETETLENSÉGE Olyan költőként ismerhettük meg Böndör Pált, aki mestereinek a keleti bölcseket tartot­ta. szándékosan szikár, kopár verseiben en­nek megfelelően az emberélet elvontabb kérdései foglalkoztatták. Az utóbbi másfél­­-két évben azonban jelentős elmozdulást fi­gyelhettünk meg lírájában. Azt is mondhat­nánk: világszemlélete európaizálódott, pon­tosabban kelet-közép-európaivá vált. Ha ko­rábban ittlétünkről szólva a lét kapott hang­súlyosabb szerepet, most az itt került előtér­be. S ennek csak egyik jele, hogy egyre gyakrabban hivatkozik a magyar költészet legnagyobbjaira, sokszor az ő költői helyze­tüket is újraélve, újrafogalmazva, olyanokra, mint Berzsenyi Dániel, Vajda János vagy ép­pen Csokonai Vitéz Mihály a Némafilm című versben. Egyetlen többszörösen összetett kérdést fo­galmaz meg ebben a szövegében Böndör Pál, s ez így hangzik: „Arról hogyan szóljon a vers? hogyan én? hogyan te?” Ez az alkotás gyötrelmeit is megjelenítő kérdés keretezi a verset, ebbe ékelődnek bele a versmellék­mondatok, mozzanatosan idézve egy bensőséges cselekvéssort, amelyet egy eluta­sító gesztus zár le. De a versben megjelenik mindennek az ellentéte is, a cselekvés vissza­felé is lejátszódik, akárcsak, mondjuk, egy né­mafilmben, melyet lehet előre is és hátrafelé is pergetni, így hát ami távolodás volt, visszafelé közledéssé változik. Szimmetrikus tehát a versnek a szerke­zete. Egy Csokonai-kötet olvasásával in­dul, és mintegy tanulságként, megnyug­vásként a kiindulóponthoz, Csokonaihoz ér vissza. A közte lejátszódó mozdulatsor pedig drámát képes megjeleníteni, a gesz­tus túlmutat önmagán: egy élet értelme sű­­rítődik benne. Szerelmes vers lenne a Némafilm? Hiszen elutasításról és odaadásról, két test ösztönös, intim kommunikációjáról szól! Mindenképpen az. Az is. De ezen túlmenően a benne foglal­tak közérzetet is közvetítenek. A feszes szer­kezetű vers egyik rétegében a megszólalás, a közeledés lehetetlenségéről szól, s ezzel válik sokunk számára aktuálissá. TOLDI Éva (Híd, 1991. július - augusztus)

Next