Képes Ifjúság, 1996. (51. évfolyam, 2113-2131. szám)
1996-12-18 / 2130-2131. szám
TÖRTÉNELEMMÉ rovatvezető: hegedűs attila ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] képes ifjúság Érdekességek a magyarság történelméből Nándorfehérvár, 1456 / A történet még valahová a XV. század közepére nyúlik vissza. A mohamedán A JL törökök akkorra már mélyen benn voltak Európában, a Balkán-félsziget legnagyobb részét birtokolták. Az akkori Magyarország közvetlen veszélynek volt kitéve, hiszen a törökök az ország déli határáig nyomultak előre. Magyarország lett az akkori keresztény Európa védőbástyája, az agresszív és vallási téren intoleránsnak ismert mohamedán törökökkel szemben. A korabeli nagyhatalmak átérezték ugyan az Ázsiából érkező veszélyt, mégis szinte magukra hagyták a magyarokat. Mindenki számára világos volt, hogy II. Mohamed szultán nem elégszik meg eddigi hódításaival, óriási létszámú hadseregével minél nagyobb szeletet kíván bekebelezni, magáénak tudni. A következő préda, amelyre rátette a mancsát, Magyarország volt. A nyugati világ szinte egyként támogatta a szorongatott helyzetben levő magyarokat, s egyetértettek abban, hogy a keresztény világ számára a legnagyobb veszélyt a törökök jelentik. Ezt azonban a gyakorlatban nem mutatták ki. Igencsak minimális számú katonával járultak hozzá a II. Mohamed elleni harchoz. Azonban az akkori római pápa, III. Callixtus, igaz csak szellemiekben, de nagy hangadója és támogatója volt a mohamedánok mielőbbi kiűzésének a kontinensről. Ő küldte a magyarokhoz Kapisztrán János pápai főinkvizítort, ferencesrendi szerzetest, hogy „lelki segélyt” nyújtson a „kereszténység ellen harcoló mohamedánok” legyőzéséhez. 1456 júliusában került sor a nagy megmérettettésre. Az ország akkori déli határán fekvő Nándorfehérvárt (a mai Belgrád) vették ágyútűz alá a szultáni csapatok. Mohamed hadserege többszörösen túlerőben volt a vár védőivel szemben, mintegy 150 ezer főnyi sereget vonultatott fel. Ehhez járult a 200 hajóból álló víziflottája, valamint a 300 ágyút kitevő tüzérsége. Az akkori viszonyokat figyelembe véve ezek a számok óriásinak tekinthetők. A várvédők csak nehezen gyűjtöttek össze hatvanezer harcost, akiknek túlnyomó többsége magyar nemzetiségű volt. Közöttük Hunyadi Jánossal (a később jóságosságáról híressé vált Mátyás királyunk apja), aki hadvezetési tudományával addigra már világhírnévre tett szert. Ahogyan az akkoriban lenni szokott, az ostromlók elkezték ágyúzni a vár falait, az ostromlottak pedig megkíséreltek (az ellenség létszámfölényének ellenére) kitörni, és mindent egy lapra feltéve, nyílt harcot kieszközölni. Kapisztrán János fegyvertelenül (egész idő alatt fegyvertelen volt, csak egy kereszttel a kezében buzdította „az igaz hit” védőit) rohant ki a törökök egyik sikertelen várfoglalási kísérleténél, hogy visszaterelje az ellenség nyomába szegődő magyar katonákat. Ám útközben a török zavarás élményétől megittasult szerzetes meggondolta magát, és a katonák élére állva - a leírások szerint - állítólag a következőket kiálltotta: „Rohanjátok meg a kereszt ellenségeit, ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket pedig nem képesek megölni!” Látva mindezt Hunyadi János is kitört a várból serege élén, és a váratlan fordulattól megzavarodott törökökre támadt. Ekkora lendületnek II. Mohamed nem tudott ellenállni, és a csata hevében maga is megsebesült, Kómába esett. Csak akkor tért magához, amikor fejvesztve menekülő hadseregével már Szófiába érkeztek. Mindez 1456. július 22-én történt. Világraszóló siker volt Hunyadiék részéről, és szinte mindenütt megdöbbenést keltett a törökverés híre. A csata után néhány héttel kitörő pestisjárvány azonban nem kímélte meg az ünnepelt hadvezért, Hunyadit sem. Meghalt. Kapisztrán sem sokkal később, 1456. október 23-én életét vesztette. A győzelem viszont megmaradt. Mintegy hetven évig élt még a szuverén Magyarország. A „mohácsi vész” után következett be az ország három részre való felszabdalása... A római pápa elrendelte, hogy azontúl a világ összes katolikus templomában minden nap pontban délben harangozzanak, így tisztelegnek a nándorfehérvári diadal emlékének. Flagellum Violinista