Képes Ifjúság, 1996. (51. évfolyam, 2113-2131. szám)

1996-12-18 / 2130-2131. szám

TÖRTÉNELEMMÉ rovatvezető: hegedűs attila ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] képes ifjúság Érdekességek a magyarság történelméből Nándorfehérvár, 1456 / A történet még valahová a XV. század­­­­ közepére nyúlik vissza. A mohamedán­­ A JL törökök akkorra már mélyen benn voltak Európában, a Balkán-félsziget legnagyobb részét birtokolták. Az akkori Magyarország közvetlen veszélynek volt kitéve, hiszen a törökök az ország déli határáig nyomultak előre. Ma­gyarország lett az akkori keresztény Európa védőbástyája, az agresszív és vallási téren into­leránsnak ismert mohamedán törökökkel szem­ben. A korabeli nagyhatalmak átérezték ugyan az Ázsiából érkező veszélyt, mégis szinte magukra hagyták a magyarokat. Mindenki számára vilá­gos volt, hogy II. Mohamed szultán nem elégszik meg eddigi hódításaival, óriási létszámú had­seregével minél nagyobb szeletet kíván beke­belezni, magáénak tudni. A következő préda, amelyre rátette a mancsát, Magyarország volt. A nyugati világ szinte egyként támogatta a szoron­gatott helyzetben levő magyarokat, s egyetértettek abban, hogy a keresztény világ számára a leg­nagyobb veszélyt a törökök jelentik. Ezt azonban a gyakorlatban nem mutatták ki. Igencsak mi­nimális számú katonával járultak hozzá a II. Mohamed elleni harchoz. Azonban az akkori római pápa, III. Callixtus, igaz csak szellemiekben, de nagy hangadója és támogatója volt a moha­medánok mielőbbi kiűzésének a kontinensről. Ő küldte a magyarokhoz Kapisztrán János pápai főinkvizítort, ferencesrendi szerzetest, hogy „lelki segélyt” nyújtson a „kereszténység ellen harcoló mohamedánok” legyőzéséhez. 1456 júliusában került sor a nagy megmérettet­­tésre. Az ország akkori déli határán fekvő Nán­dorfehérvárt (a mai Belgrád) vették ágyútűz alá a szultáni csapatok. Mohamed hadserege több­szörösen túlerőben volt a vár védőivel szemben, mintegy 150 ezer főnyi sereget vonultatott fel. Ehhez járult a 200 hajóból álló víziflottája, valamint a 300 ágyút kitevő tüzérsége. Az akkori viszonyokat figyelembe véve ezek a számok óriásinak tekinthetők. A várvédők csak nehezen gyűjtöttek össze hat­vanezer harcost, akiknek túl­nyomó többsége magyar nemzeti­ségű volt. Közöttük Hunyadi Jánossal (a később jóságosságáról híressé vált Mátyás királyunk apja), aki hadvezetési tudományá­val addigra már világhírnévre tett szert. Ahogyan az akkoriban lenni szokott, az ostromlók elkezték ágyúzni a vár falait, az ostromlot­­tak pedig megkíséreltek (az ellen­ség létszámfölényének ellenére) kitörni, és mindent egy lapra feltéve, nyílt harcot kieszközölni. Kapisztrán János fegyvertelenül (egész idő alatt fegyvertelen volt, csak egy kereszttel a kezében buzdította „az igaz hit” védőit) rohant ki a törökök egyik sikertelen várfoglalási kísérleténél, hogy visszaterelje az ellenség nyomába szegődő magyar katonákat. Ám útközben a török zavarás élmé­nyétől megittasult szerzetes meggondolta magát, és a katonák élére állva - a leírások szerint - állítólag a következőket kiálltotta: „Rohanjátok meg a kereszt ellenségeit, ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket pedig nem képesek megöl­ni!” Látva mindezt Hunyadi János is kitört a vár­ból serege élén, és a váratlan fordulattól megzava­rodott törökökre támadt. Ekkora lendületnek II. Mohamed nem tudott ellenállni, és a csata hevé­ben maga is megsebesült, Kómába esett. Csak akkor tért magához, amikor fejvesztve menekülő hadseregével már Szófiába érkeztek. Mindez 1456. július 22-én történt. Világraszóló siker volt Hunyadiék részéről, és szinte mindenütt megdöbbenést keltett a törökverés híre. A csata után néhány héttel kitörő pestisjárvány azonban nem kímélte meg az ünnepelt hadvezért, Hunya­dit sem. Meghalt. Kapisztrán sem sokkal később, 1456. október 23-én életét vesztette. A győzelem viszont megmaradt. Mintegy hetven évig élt még a szuverén Magyarország. A „mohá­csi vész” után következett be az ország három részre való felszabdalása... A római pápa elrendelte, hogy azontúl a világ összes katolikus templomában minden nap pont­ban délben harangozzanak, így tisztelegnek a nán­dorfehérvári diadal emlékének. Flagellum Violinista

Next