Képes Ifjúság, 2003 (59. évfolyam, 2263-2286. szám)
2003-06-11 / 2284-2285. szám
SALVADOR Dali életrajza és munkássága (dióhéjban) „Az egyetlen különbség köztem és a szürrealisták között abban van, hogy én szürrealista vagyok." (S. Dali) Salvador Dali a XX. század egyik legjelentősebb, de mindenképpen legbotrányosabb képzőművésze és egyénisége. 1904-ben született Figerasban, Spanyolországban. Katalán származása nagy mértékben kihatott munkásságára. Az a mondás járja, hogy a katalánok csak abban hisznek, amit látnak, hallanak, meg tudnak szagolni, érinteni és enni. Dali sohasem titkolta materialista és konyhai atavizmusát. " Jézus olyan, akár a sajt, még pontosabban, mint egy nagy rakás sajt" - mondta. 1921-ben beiratkozott a madridi Művészeti Akadémiára, ahol összebarátkozott Lorcával és Bunuellel. Két év után , ideiglenesen kizárták az Akadémiáról, mert lázadásokat szervezett egyes tanárok ellen, akiket dilettánsoknak és középszerűeknek tartott. Számos kijelentése és szélsőséges magatartása miatt 1926-ban végleg kidobták az Akadémiáról. Párizsba utazott, ahol megismerkedett Picassóval. Eltávolítása az Akadémiáról végeredményben jót tett neki: több ideje maradt a festésre. 1929-ben Bunuellel közösen elkészítette Az andalúziai kutya című filmet. Ez a produkció valójában azt jelentette, hogy a két művész hivatalosan is csatlakozik a párizsi szürrealistákhoz. A film elkészítésekor egyetlen szabály tiszteletben tartása, egyetlen elv vezérelte őket: nem elfogadni egyetlen jelenetet és képet sem, ami megfelel a racionális, pszichológiai vagy bármilyen kulturológiai magyarázatnak. Ezen elvtől Dali későbbi munkásságában, festészetében sem tért el. A filmben saját álomképeiket és fantáziájukat sűrítették egybe, tiszteletben tartva a szürrealisztikus automatikus írás technikáját: a szétfoszlott felhő eltakarja a holdat, majd egy borotva keresztülvág egy szemet; alsókar, melyen hangyák másznak, szamártetem a zongorán és hasonló jelenetek egyvelege ez a rövidfilm. Ugyanebben az esztendőben Dali elcsábította Gálát, Paul Eliar feleségét. A Gálával való megismerkedés ihlette a Nagy maszturbátor című festmény elkészítését, ami a fiatal Dali egyik legjelentősebb műve. 1930-ban kezdődött Dali felfelé ívelő karriere. Számos képzőművészeti tárlaton állított ki, 1934-ben New York-i önálló tárlata nagy sikert aratott. Emellett előadásokat tartott, melyeken extravaganciája elérte a csúcsot. Londonban például búváröltözékben tartott beszédet egy szürrealista kiállítás megnyitóján. Forgatókönyveket írt, cikkeket jelentett meg különböző folyóiratokban az „ehető szépségről" és hasonló, Dali-féle esztétikai fogalmakról. Számos más találmányával, s az úgynevezett szürrealista tárgyakkal bombázta a piacot: műkörmökkel, tükröcskékkel, átlátszó babákkal, melyekbe vizet lehet tölteni s melyekben a vérkeringést utánozva halacskák úszkálnak; sonka, lábbeli és más formájú női kalapokkal; aerodinamikus kivitelű személygépkocsik katalógusával (melyet egy évtized után elfogadott az autóipar) stb. Dali imádott a figyelem középpontjában lenni, botrányból botrányba rohant. Festészetével és megnyilatkozásaival egyaránt sikerült botrányokat kirobbantania; legnagyobb örömét abban lelte, ha ismerőseiben felháborodást váltott ki. Lorca kivégzésének hírét örömmel fogadta, mondván, hogy egy olyan személy, amilyen Lorca volt, biztos remélte, hogy így végzi, titokban talán várta is ezt, s így legalább kiteljesedett az élete. Idősebb, elismert művészeknek leveleket írt, melyekben sértegette, gúnyolta és lenézte őket. Festményeiben is egyre több olyan részletet ábrázolt, melyekkel kollegáiban kiváltotta az ellenszenvet. Elsősorban a különféle obszcén jelenetek megfestésére gondoljunk itt az óriási koponyára, mely megerőszakolja a zongorát - Dali egyébként gyűlölte a zenét, vagy az azt a férfit ábrázoló kép, akinek ürülékes a nadrágja). Számos interjúval, melyeket minden pillanatban szívesen adott, csak még jobban magára haragította a többi szürrealistát. Főleg azt követően, hogy hangoztatni kezdte: a szürrealizmus immár két részre oszlott; Dali előttire és Dali utánira. Mindennek logikus következményeként 1939-ben kizárták az Andre Breton vezette szürrealisták csoportjából és Avida Dollars-nak (könnyű a dollárokért) kezdték becézni. 1939-ben New Yorkban megjelentette Nyilatkozatát a képzelet függetlenségéről és az ember jogáról saját őrültségére. 1940 és 1948 között feleségével New York-ban élt, ahol sok pénzt keresett. Festés mellett lakásokat és ékszereket tervezett, kirakatokat és áruházakat dekorált, a Vogue és a Harper's Bazaar folyóiratoknak dolgozott, publikált, illusztrált, balettek és filmek elkészítésében is részt vett stb. Sok mindenben az ideje előtt halad. Húsz évvel Andy Warhol és a pop art megje 1