Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1879. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-05 / 1. szám
VII. évfoly com. 1879. 1-ső szám. Bokkajpest, remixcLr 5. POLITIKAI HÍRADÓ. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. Az eloltásé" a képes NÉPLAP kiadó-hivatalához Megjelen minden héten vasárnap. (Budapest, IV., egyetem-utcza 4. sz.) küldendők. A HÁBORU-KRONIKÁVAL » 4 » » 2 » ÉS Visszapillantás az elmúlt évre. Nincs okunk sajnálni, hogy elmúlt. Sok szomorú évet ért meg az emberiség s benne a magyar haza, de nem sokat, mely szomorúságra meghaladta volna az 1878-ikit. Véres háború közepette viradt ránk az ó év első napja. Kegyetlen, embertelen háború volt az, mely meggyalázta a XIX. század utolsó negyedét. A Balkán félsziget és Kisázsia lángban állt s két világrészt fenyegetett pusztító tüzével. Olaszország legnépszerűbb királya, egységének megteremtője, Viktor Emanuel elhunyt; kevés héttel követte a sírba a keresztyén katholikus világ feje, IX. Pius, a leghosszabb uralkodásu pápa valamennyi között. E közben az orosz hadak folyton előnyomultak s nem álltak meg, csak Konstantinápoly falainál. Az angolok, érezve a veszélyt, mely őket is fenyegeti, hadi költséget szavaztak meg kormányuknak s megindították hajóhadukat a Marmora-tengerre, Konstantinápoly alá. Európai háborúnak álltunk előestéjén s monarchiánk is megszaporitá figyelő hadtestét a török határon. Ekkor, febr. 4-én, hívta meg külügyminiszterünk a hatalmakat európai kongresszusra. Egymást követték aztán a világtörténeti jelentőségű események. Az új pápa megválasztatott, s XIII. Leo névvel foglalta el trónját, míg Viktor Emánuel királyi székén fia, Humbert lett az utód. S csakhamar nyilvánosságra krült a san stefanói békeszerződés, melyet Törökország után a késsel irt csak alá s melybe Európa is beleszédült. Anglia felmondta az orosz barátságot s az osztrákmagyar delegácziók is csörtetni kezdték a kardot s megszavazták Andrássynak a hatvan millió hadiköltséget. Persze azt hitték, ez arra való lesz, hogy lehitessék az oroszok hatalmaskodási szilaj kedve. Lassankint aztán kiderült, hogy azt a 60 milliót török tartományok elfoglalására fogják fordítani. Válságos napok következtek, melyek alatt nem lehetett tudni, mi történik holnap. Egyre bonyolultabb lett a helyzet. A diadalittas Oroszország kebelében is mozogni kezdett valami. Egy leány, Szaszulics Vera rálőtt a rendőrfőnökre, megsebesítette, s az esküdtszék fölmentette e tettéért. Pár hétre rá Hödel bádogos legény lett Vilmos német császárra, s nemsokára Nobiling nem csak rálőtt, de meg is sebesítette. A példa ragadóssá vált. Madridban Moncasi pisztolyt sütött Alfonz spanyol királyra, Nápolyban meg Passamente tőrrel rohant Humbert olasz király ellen. A dán király, az angol királynő fenyegető leveleket kaptak. Oroszországban napirenden volt az orgyilkolás, melynek sok magas állású hivatalnok, köztük Mezencsoff tábornok a főrendőr esett áldozatul. Villámos égborulattal volt elsötétítve a láthatár egész Európa fölött. Csak a franczia köztársaság terjesztő a béke és miveltség szelíd napsugarait, templomot emelvén a munkának s megnyitván világtárlatát, a háború mosolygó ellenképét. Június 16-án megnyílt az európai kongresszus Berlinben, melynek reánk nézve legfontosabb végzése volt az, hogy egy Törökországgal kötendő egyezmény mellett a porta két tartományát, Boszniát és Herczegovinát megszállhatjuk, hogy ott rendet csináljunk. Persze úgy tálalták föl a dolgot, hogy ha megcsináltuk a rendet, visszaadjuk a két tartományt törvényes urának, a török szultánnak. Ezt szükséges volt ilyen színben tüntetni föl, mert Magyarországon közeledtek a képviselőválasztások s ha a nemzet tudja, hogy fiait háborúba viszik és pedig nem ám az orosz, hanem a török ellen, oly képviselőket talál választani, a kik ellene szegülnek a hódítási politikának s azt meghiúsítják. így azonban olyanokat választott, kikből többség került ki az elhatározott politika támogatására. Meglévén a kívánt többség, vígan kezdtek ropogni a puskák Boszniában. A «katonai sétából» véres háború lett, mely igénybe vette a monarchiának 250,000 emberét és százegynehány millióját. Július 30-án lépték át hadaink a török határt s tartott a hadjárat október közepéig, a mikor végre roppant erőfeszítés, vér- és pénzáldozat után a két tartomány elfoglalva lett s a csapatok egy része visszaindulhatott hazájába. E hadjáratnak a rá fordított áldozatokon kívül egyéb balkövetkezményei is voltak. Olaszország gyanús szemeket kezdett vetni monarchiánk felé s egy párt hatalmas izgatást kezdett meg a mi monarchiánkba tartozó olasz lakosságú területek visszakövetelésére. De nagyobb veszély volt ennél a pénzügyi zavar. Széll Kálmán, a pénzügyminiszter, látván, hogy czélját, — rendezni az ország pénzügyi viszonyait — elérhetetlenné tette a bosnyák hadjárat, lemondott s ezzel oly válságot idézett föl a kormányban, mely provizoriussá tette a kormány helyzetét. Az országban általános lett az elégedetlenség. A megyék, városok a főváros példáját követve tiltakozásokat küldtek föl az okt. 20-án megnyílt új országgyűléshez a kormány politikája ellen, sőt vád alá helyezését is követelték, de az országgyűlési többség úgy határozott, hogy ilyen külügyi dologhoz hozzászólam ő nem illetékes, hanem a delegáczió. Az osztrák delegácziókban heves jelenetek fejlettek ki. Erősen megtámadták gr. Andrássyt. A magyar delegácziók ellenzéki tagjai és fölszólaltak a külügyi politika ellen, de végre itt is, ott is a kormány politikája mellett nyilatkozott a többség.