Képes Sport, 1944. január-november (6. évfolyam, 1-47. szám)
1944-08-01 / 31. szám
Egy régi fradista visszatért Berkessy Elemér, a zöld-fehér színekhez .y“* r!£»k Régen elűzött meg labdarúgó bőrkéinkben eseményt oly nagy várakozás, mint a Ferencvárcs »új« edzőjének, Berkessy Elemérnek bemutatkozását. A 7.ökl-fehéreknek a magyar sportéletben elfoglalt kivételek, sportbeli és társadalmi helyzete folytán mindig különleges érdeklődés kelt egy-egy ferencvárosi edzőváltozás, az elmúlt félsikerű négy év és egy Schaffer Alfréd távozása után azonban ez az érdeklődés, ha lehetséges, minden eddiginél magasabb fokra hágott. A legizgalmasabb kérdés — különösen a zöldfehér játékosoknak Schaffer mellett történt ismeretes kiállása után — minden esetre az volt*, miként fogják a csapat tagjai fogadni a népszerű »Jegenyét«? Elismerik-e volt. .játéktársuknak "azt a nagymérvű fölérendeltségét, amely nélkül eredményes munka úgyszólván elképzelhetetlen? Nos?, az egész. »Berkessy-kérdésnek« ezt a méregfogát igensportszerűen én szerencsésen maguk a játékosok húztákki, amikor az új edző bemutatkozásakor Sárosi György zb., a csapat kapitánya, a játékosokközött fogadalmat tett, hogy Berkessy minden utasítását a csapat minden tagja a lehető legkomolyabban követni fogja és a közös siker ér értékében minden tőle telhetőt elkövet majd. Berkessy első benyomásairól és a legközelebbi napok munkaterveiről a következőket mondta a Képes Sport munkatársának: — Nagyon örülök, hogy új csapatom tagjai Sárosi György dr. szavain keresztül oly igazán sportszerű és baráti szellemben fogadtak. Ez a tény nagyon megkönnyíti majd az általam kitűzött nagy cél elérését, ismét feltámasztani a csapatban azt a legendás kölcsönös bajtársiasságot, szeretetet és tiszteletet, amellyel annak idején a Középeurópai Kupa és a felejthetetlen emlékű délamerikai túra csodálatos sikereit kivívta zöld-fehér gárda. Lehetségesnek tartotta,, hogy a »fogadtatást«, kevésbbé meleg lesz ? — Őszintén szólva, egyes, a közelmúltban lezajlott megnyilvánulások miatt, kissé szorongó érzéssel jöttem fel Szegedről, ahová már szinte oda nőttem és ahol játékosok, vezetők és szurkolók egyformán a szívükbe zártak. De minden szorongásom mellett pillanatig sem féltem túl egyesületemtől. Arra gondoltam, hogy elvégre is rendelkezem olyan sportmúlttal, amelyet minden játékosomnak és vezetőmnek el kell ismerni. Hosszú évekig voltam olyan világhírű nagyegyesületek állandó tagja, mint a Fe rencváros, az FC Barcelona és a Racing Club de Paris. Játszottam a világ legjobb játékosai ellen vagy mellett és nem kisebb mesterektől lestem el — mint játékosuk — 9x edzés és futballnedagógia magas iskoláját, mint Tóth István, Jimi Meggan, Heurtis Bours, Plattkó, O’Connor és Schneider Penn. Ha a velük töltött évekre és midarra gondolok, amit tőlük tanultam: úgy érzem, semmi félni való sem lehet a labdarúgó tudomány terén sem játékostól, sem vezetőtől. De erről most már a fiúk és a vezetőség baráti és igazán szívélyes fogadtatása után, különben sem kenésbbé tartanom. Milyen bolivomásai voltak az első edzések után? — kérdezzük. — Híp HRiAhban meglepett, a játékosok kissé elpuhult testi állapota. Noha most, a holtidény vége felé, természetesen nem vártam semmi különösebbet ezen a téren, mégis meglepett, hogy alig félórás, meglehetősen sablonos gyakorlatok után, a fiúk már csaknem teljesen »ki voltak« ... Éppen ezért legelső feladatomul azt tekintem, hogy fokozatos adagolással a mainál sokkal nagyobb munkabírásra javítsam fel a csapat kondícióját. Nemcsak hogy kétszer negyvenöt, de kétszer kilencven percet kell végigbírnia egy igazán jó erőnlétben lévő játékosnak! Akkor azután nem fordulhat elő, hogy csupa nagy nevekből álló együttes, ha a mérkőzés részére kedvezőtlenül alakul, képtelen legyen komolyan erősíteni és a játék sorsát akár az utolsó pillanatokban is a maga javára fordítani. Csapatösszeállítási tervei ? — Erre még nem felelhetek. Előbb látnom kell a fiúkat komoly kétkapus edzésben és főleg a mérkőzésben. Erre a célra nagyszerűen meg fog felelni a most vasárnap Szabadkán sorrakerülő mérkőzésünk. Egy azonban bizonyos: a második számú legnagyobb és legizgalmasabb feladatomul Cyetvas teljes talpraállítását tűztem ki magamnak. Meggyőződésem szerint, a »Cyetvás« egyike a legnagyobb magyar balszélső tehetségeknek és óriási kár lenne, ha végleg elveszítené őt a magyar labdarúgás. Éppen ezért, ha kell, akár két vagy három hónapot is rászánok erre a — Cyetvarra nézve is utolsó és sorsdöntő — kísérletre és fokozatosan erősödő különleges edzésekkel megpróbálom őt visszaadni a Ferencvárosnak és a magyar labdarúgásnak. A játékos becsületszavára kijelentette előttem, hogy neki is legfőbb törekvése mégegyszer igazán harcképes és hasznos tagjává válni a csapatnak és én ezt el is hiszem neki. Bízom abban, hogy lassanként sikerülni fog »megfeledkeznie« makacs sérüléséről és hogy a kényes térdízület a fokozatosan erősödő különleges edzések következtében tökéletesen megerősödik és rendbejön. Külföldi működésem alatt szemtanúja voltam egy hasonló és Cyetvainál sokkal súlyosabb eset tökéletes meggyógyulásának ! Erősítések? — Örülök, hogy Mikét megkaptuk. Érzésem szerint — megfelelő előkészítés után — igen hasznos tagja lehet a zöld-fehér együttesnek. Azt viszont őszintén sajnálom, hogy Füstös nem került vissza hozzánk, őt nagyon tehetséges és gólratörő csatárnak tartom. Egyébként, hogy lesz-e még szükség és lehetőség további erősítésekre, azt majd az elkövetkezendő mérkőzések fogják megmutatni. Azzal az érzéssel búcsúztunk el a népszerű »Jegenyétől«, hogy személyében egy minden, ízében »fradista« és amellett a dolgát kiválóan értő kormányoi kezébe került az utóbbi években sokat hányatott zöld-fehér hajó, — a 'Ferencváros ezáz és százezernyi hívétől’ aggódó szeretettel kísért hajója — amely most az új reményektől dagadó vitorlákkal vág neki az új bajnoki év ezer ismeretlen veszélyt és lehetőséget rejtegető óceánjának. Ambrózi Pál Laci a remek eredményt kivívta. Keménykötit-a mokány fizikumával valósággal végigszáguldotta, ugrotta és harcolta a másfélórás mérkőzést és közben olyan nagyfokú »tenisz ész«-ről és labdaintelligenciáról tett tanúbizonyságot amely a legszebb reményekre jogosít. Megkérdeztük a szegői verseny hősét, mióta teniszezik? — Négy évvel ezelőtt kezdtem teniszezni a KAC-ban — feleli a jövő Asbóth jelöltje — és azóta is minden alkalommal, amikor csak tehetem, játszom. Sajnos, nálunk, a KAC-pályákon olyan sokan játszanak, hogy hetenként csak háromszor játszhatom ki igazán magam. Tavaly egyébként már felkültek az ifjúsági edzőtanfolyamra, itt azonban mindössze csak néhány percig tudott velem Studer szövetségi edző úr foglalkozni. Itt, Kecskeméten, Theil foglalkozik velem olykor-olykor, dehát bizony ez nem elegendő. Remélem, most, ha jön a kerületi edző, alaposan belefekhetek a tanulásba. Eddig tartott a kis Tóth Laci első »interjúja«, aki egyébként gimnáziumi tanuló, tanárnak készül és Kecskemét leventéinek legjobb futballistája. Mi pedig ezúton hívjuk fel az ét ékesek figyelmét Tóth Lászlóra, aki szerény nézetünk szerint igen nagy tehetség és megfelelő komoly tenisztanulás és szorgalmas edzétt után valóban Asbóth-szerű teniszkarriert futhat be! ÜGETŐ MŰSOR Augusztusi versenynapok 1,5. 8 A ——rt.ny.W Minárk.r Miután a crak.r kuiMaak Új „Asbóth" a láthatáron A Szegedi Tenisz Club elmúlt heti országos versenyének legszenzációsabb eseménye az alig tizenhat éves kis kecskeméti Tóth Lászlónak győzelme. Dóczy László, az egyik legkitűnőbb vidéki játékosunk felett volt. Nem ió annyira magának a győzelemnek ténye és aránya — 5:7, 9:7, 6:3 arányban győzött a kecskeméti fiú — volt a fontos, mint ahogyan a kis Tóth TORNASZEREK, SPORTCIKKEK, ISKOLAPADOK, HÁZI GYERMEKPADOK SOROS SPORT- ÉS JÁTÉKÜZLETÉBŐL VI., VÁCI UTCA 27 GYERMEKJÁTÉK ÓRIÁSI VÁLASZTÉKI!AN l 3toxty nem kenuit Mike távoin a IbiadifuMi? »Mikét kiadta a Gamma a Ferencvárosnajk«, ez a rövid hír látott napvilágot a sportsajtóban. Mia magunk részéről megelégedésttel vettük ezt tudomásul, azonban kutatni kezdtük annak az okát, hogy ez a tehetséges fiatal játékos, aki már évek óta a Ferencvárosban szeretett volna játszani, miért nem erősítette már egy évvel előbb a Ferencváros gyengélkedő csatársorát. Érintkezésbe léptünk tehát a ferencvárosi figyelőnkkel, aki Mikének a Gammához való leigazolásának történetét a következőképpen adja elő: — A Ferencváros vezetősége egy évvel ezelőtt elhatározta, a kiöregedés jeleit mutató csatársorainak felfrissítését. Ki is szemelt egy-két fiatal játékost, közöttük Mikét és Liszkayt, akiknek játékát hosszú időn keresztül figyelte. Mivel a játékosok megfelelő tudásúnknak mutatkoztak, Usetti elnök, a beérkezett jelentések alapján, utasítást adott a játékosok megszerzésére. Az utasítást a Ferencvárosi játékosok között a nem túlzott szeretetnek örvendő intéző kapta. Az intéző úr nem tett úgy, mint más intézők ilyen esetben, — akik keresik a módot a megszerezendőkkel való összeköttetésre — hanem magához rendelte a kiszemelt játékosokat. De »borzasztó« eset történt. A játékosoknak mellékfoglalkozásuk is volt, ezért az intéző urat csak napi munkájuk elvégzése után, este keresték fel a lakásán. Akkor már az intéző úr tárgyalásra» kimerült lehetett, mert, a két játékost azzal küldte el, hogy »most már késő van, jöjjenek el holnap«. A két játékos szeretett volna a zöld-fehér színekben játszani, azért másnap ismét felkeresték az intéző urat. Ekkor a jele intéző — meglepetésükre — közölte velük, hogy tudásuk nem éri el a Ferencváros csapatának kívánalmait, ezért a szerződés ügye tárgytalan Mire a két játékos búsan más egyesület után nézett. A következő napon Usetti elnök felhívta a Ferencváros irodáját és megkérdezte annak vezetőjét, a népszerű Mester Gyuri bácsit, hogy mi van Mikéék szerződtetésével. Gyuri bácsi válasza az volt, hogy rendben van Mikéék leszerződtek. Nagyon örülök, mondta Usetti elnök. Igen ám, hallatszott a telefonon kesztül Gyuri bácsi hangja, de nem hozzánk szerződtek, hanem a Gammához. Ezután Usetti elnök olyat kiáltott a telefonba, amelyet lapbetiltásveszélye nélkül nem közölhetünk, de annyit azonban mondhatunk, hogy mérgében úgy döngette az íróasztalát, hogy talán el is tört. De az intézet úr »ügyes« intézői sikerén ez már semmit sem váloztatott. A Ferencváros új vezetősége Mike leszerződtetésével ennek a hibának egy részét tette jóvá és most moár Mike barátunk játékos vágyainak helyén bizonyíthatja, hogy az egyévi késedelem veszteség marad a Ferencváros és hívei számára.