Képes Sport, 1944. január-november (6. évfolyam, 1-47. szám)

1944-08-01 / 31. szám

Egy régi fradista visszatért Berkessy Elemér, a zöld-fehér színekhez .y“* r!£»k Régen elűzöt­t meg labdarúgó bőrkéink­ben ese­­m­ényt oly nagy várakozás, mint a Ferencvárcs »új« edzőjének, Berkessy Elemérnek bemu­tatko­­zás­át. A 7.ökl-fehéreknek a magyar sportéletben elfoglalt kivételek, sportbeli és társadalmi hely­zete folytán mindig különleges­ érdeklődés kelt egy-egy ferencvárosi edzőváltozás, az elmúlt fél­­sikerű­ négy év és egy Schaffer Alf­réd távozása után azon­ban ez az érdeklődés, ha lehetséges, minden eddiginél magasabb fokra hágott. A legizgalmasabb kérdés — különösen a­ zöld­­fehér játékosoknak Schaffer mellett történt ismeretes kiállása után — min­den es­­etre az volt*, miként fogják a csapat tagjai fogadni a nép­szerű »Jegenyét­«? Elismerik-e volt. .játék­társuk­­nak "azt a nagymérvű fölérendeltségét, amely nélkül eredményes munka úgyszólván elképzel­hetetlen? Nos?, az egész. »Berkessy-kérdésnek« ezt a méregfogát igen­­sportszerűen én szeren­csésen maguk a játékosok húzták­­ki, amikor a­z új edző bemutatkozásakor Sárosi György zb­., a csapat kapitánya, a játékosok­­között fogadal­mat tett, hogy Berkessy minden utasítását a csapat minden tagja a lehető legkomolyabban követni fogja és a közös siker ér értékében min­den tőle telhetőt elkövet majd. Berkessy első benyomásairól és a legközelebbi napok munkaterveiről a következőket mondta a Képes Sport munkatársának: — Nagyon örülök, hogy új csapatom tagjai­ Sárosi György dr. szavain keresztül oly igazán sportszerű és baráti szellemben fogadtak. Ez a tény nagyon megkönnyíti majd az általam kitűzött nagy cél elérését, ismét feltámasztani a csapatban azt a legendás kölcsönös bajtársias­­ságot, szeretetet és tiszteletet, amellyel annak idején a Középeurópai Kupa és a felejthetetlen emlékű délamerikai túra csodálatos sikereit kivívta zöld-fehér gárda. Lehetségesnek tartotta,, hogy a »fo­gadtatást«, kevésbbé meleg lesz ? — Őszintén szólva, egyes, a közelmúltban le­zajlott megnyilvánulások miatt, kissé szorongó érzéssel jöttem fel Szegedről, ahová már szinte oda nőttem és ahol játékosok, vezetők és szur­kolók egyformán a szívükbe zártak. De minden szorongásom mellett pillanatig sem féltem túl­ egyesületemtől. Arra gondoltam, hogy elvégre is rendelkezem olyan sportmúlttal, amelyet min­den játékosomnak és vezetőmnek el kell ismerni. Hosszú évekig voltam olyan világhírű nagy­egyesületek állandó tagja, mint a Fe rencváros, az FC Barcelona és a Racing Club de Paris. Ját­szottam a világ legjobb játé­kosai ellen vagy mel­lett és nem kisebb mesterektől lestem el — mint játékosuk — 9x edzés és fu­tba­llnedagógia­ ma­gas iskoláját, mint Tóth István, Jimi Meggan, Heurtis Bours, Plattkó, O’Connor és Schneider Penn. Ha a velük töltött évekre és midarra gon­dolok, amit tőlük tanultam: úgy érzem, semmi félni való sem lehet a labdarúgó tudomány te­rén sem játékostól, sem vezetőtől. De erről most már a fiúk és a vezetőség baráti és iga­zán szívélyes fogadtatása után, különben sem ken­ésb­bé tartanom. Milyen bolivomásai voltak a­z első edzések után? — kérdezzük. — Hí­p HRiAhban meglepett, a játékosok kissé elpuhult testi állapota. Noha most, a holt­idény vége felé, természetesen nem vártam semmi különösebbet ezen a téren, mégis meg­lepett, hogy alig félórás, meglehetősen sablonos gyakorlatok után, a fiúk már csaknem telje­sen »ki voltak« ... Éppen ezért legelső feladato­mul azt tekintem, hogy fokozatos adagolással a mainál sokkal nagyobb munkabírásra javítsam fel a csapat kondícióját. Nemcsak hogy kétszer negyvenöt, de kétszer kilencven percet kell végigbírnia egy igazán jó erőnlétben lévő játé­kosnak! Akkor azután nem fordulhat elő, hogy csupa nagy nevekből álló együttes, ha a mérkő­zés részére kedvezőtlenül alakul, képtelen legyen komolyan erősíteni és a játék sorsát akár az utolsó pillanatokban is a maga javára fordítani. Csapatösszeállítás­i tervei ? — Erre még­ nem felelhetek. Előbb látnom kell a fiúkat komoly kétkapus edzésben és főleg a mérkőzésben. Erre a célra nagyszerűen meg fog felelni a most vasárnap Szabadkán sorra­­kerülő mérkőzésünk. Egy azonban bizonyos: a második számú legnagyobb és legizgalmasabb feladatomul Cyetvas teljes talpraállítását tűz­tem ki magamnak. Meggyőződésem szerint, a »Cyetvás« egyike a legnagyobb magyar balszélső tehetségeknek és óriási kár lenne, ha végleg el­veszítené őt a magyar labdarúgás. Éppen ezért, ha kell, akár két vagy három hónapot is rá­szánok erre a — Cyetvarra nézve is utolsó és sorsdöntő — kísérletre és fokozatosan erősödő kü­lönleges edzésekkel megpróbálom őt visszaadni a Ferencvárosnak és a magyar labdarúgásnak. A játékos becsületszavára kijelentette előttem, hogy neki is legfőbb törekvése mégegyszer iga­zán harcképes és hasznos tagjává válni a csa­patnak és én ezt el is hiszem neki. Bízom abban, hogy lassanként sikerülni fog »megfeledkeznie« makacs sérüléséről és hogy a kényes térdízület a fokozatosan erősödő különleges edzések követ­keztében tökéletesen megerősödik és rendbejön. Külföldi működésem alatt szemtanúja voltam egy hasonló és Cyetvainál sokkal súlyosabb eset tökéletes meggyógyulásának ! Erősítések? — Örülök, hogy Mikét megkaptuk. Érzésem szerint — megfelelő előkészítés után — igen hasznos tagja lehet a zöld-fehér együttesnek. Azt viszont őszintén sajnálom, hogy Füstös nem került vissza hozzánk, őt nagyon tehetséges és gólratörő csatárnak tartom. Egyébként, hogy lesz-e még szükség és lehetőség további erősíté­sekre, azt majd az elkövetkezendő mérkőzések fogják megmutatni. Azzal az érzéssel búcsúztunk el a népszerű »Jegenyétől«, hogy személyében egy minden, ízé­ben »fradista« és amellett a dolgát kiválóan értő kormányoi kezébe került az utóbbi években sokat hányatott zöld-fehér hajó, — a 'Ferenc­­város ezáz és százezernyi hívétől’ aggódó szere­tettel kísért hajója — amely most az új remé­nyektől dagadó vitorlákkal vág neki az új baj­noki év ezer ismeretlen veszélyt és lehetős­éget rejtegető óceánjának. Ambrózi Pál Laci a remek eredményt kivívta. Keménykötit-a mokány fizikumával valósággal végigszágul­­dotta, ugrotta és harcolta a másfélórás mérkő­zést és közben olyan nagyfokú »tenisz ész«-ről és labdaintelligenciáról tett tanúbizon­yságot amely a legszebb reményekre jogosít. Megkérdeztük a szegői verseny hősét, mióta teniszezik? — Négy évvel ezelőtt kezdtem teniszezni a KAC-ban — feleli a jövő Asbóth jelöltje — és azóta is minden alkalommal, amikor csak tehe­tem, játszom. Sajnos, nálunk, a KAC-pályákon olyan sokan játszanak, hogy hetenként csak háromszor játszhatom ki igazán magam. Ta­valy egyébként már felkü­ltek az ifjúsági edző­­tanfolyamra, itt azonban mindössze csak né­hány percig tudott velem Studer szövetségi edző úr foglalkozni. Itt, Kecskeméten, Theil foglal­kozik velem olykor-olykor, dehát bizony ez nem elegendő. Remélem, most, ha jön a­ kerületi edző, alaposan bele­fekhetek a tanulásba. Eddig tartott a kis Tóth Laci első »interjúja«, aki egyébként gimnáziumi tanuló, tanárnak ké­szül és Kecskemét leventéinek legjobb futballis­tája. Mi pedig ezúton hívjuk fel az ét ékesek figyelmét Tóth Lászlóra, aki szerény nézetünk szerint igen nagy tehetség és megfelelő komoly tenisztanulás és szorgalmas edzétt után valóban Asbóth-szerű teniszkarriert futhat be! ÜGETŐ MŰSOR Augusztusi versenynapok 1,5. 8 A ——rt.ny.W Minárk.r Miután a crak.r kuiMaak Új „Asbóth" a láthatáron A Szegedi Tenisz Club elmúlt heti országos versenyének legszenzációsabb eseménye az alig tizenhat éves kis kecskeméti Tóth Lászlónak győzelme. Dóczy László, az egyik legkitűnőbb vidéki játékosunk felett volt. Nem ió annyira magának a győzelemnek ténye és aránya — 5:7, 9:7, 6:3 arányban győzött a kecskeméti fiú — volt a fontos, mint ahogyan a kis Tóth TORNASZEREK, SPORTCIKKEK, ISKOLAPADOK, HÁZI GYERMEKPADOK SOROS SPORT- ÉS JÁTÉKÜZLETÉBŐL VI., VÁCI­ UTCA 27 GYERMEKJÁTÉK ÓRIÁSI VÁLASZTÉKI!AN l 3tox­ty nem kenuit Mike távoin a IbiadifuMi? »Mikét kiadta a Gamma a Fer­encvárosn­ajk«, ez a rövid hír látott napvilágot a sp­orts­aj­tóban. Mi­­a ma­gunk részéről megeléged­és­ttel vettük ezt tudomásul, azonban kutatni kezdtük annak az okát, hogy ez a tehetséges fiatal játékos, aki már évek óta a Fe­rencvárosban szeretett volna játszani, miért nem erősí­tette már egy évvel előbb a Ferencváros gyengélkedő csatársorát. Érint­kezésbe léptünk tehát a ferencvárosi figyelőnk­kel, aki Mikének a Gammához való leigazolásá­nak történetét a következőképpen adja elő: — A Ferencvá­ros vezetősége egy évvel ezelőtt elhatározta, a kiöregedés jeleit mutató csatár­sorainak felfrissítését. Ki is szemelt egy-két fiatal játékost, közöttük Mikét és Liszkayt, akiknek játékát hosszú időn keresztül figyelte. Mivel a játékosok megfelelő tudásúnknak mu­tatkoztak, Usetti elnök, a beérkezett jelentések alapján, utasítást adott a játékosok megszer­zésére. Az utasítást a Ferencvárosi játékosok között a nem túlzott szeretetnek örvendő in­téző kapta. Az intéző úr nem tett úgy, mint más inté­zők ilyen esetben, — akik keresik a módot a megszerez­endőkkel való összeköttetésre — ha­nem magához rendelte a kiszemelt játékosokat. De »borzasztó« eset történt. A játékosoknak mellékfoglalkozásuk is volt, ezért az intéző urat csak napi munkájuk elvégzése után, este keres­ték fel a­ lakásán. Akkor már az intéző úr tár­gyalásra» kimerült lehetett, mert, a két játékost azzal küldte el, hogy »most már késő van, jöj­jenek el holnap«. A két játékos szeretett volna a­ zöld-fehér színekben játszani, azért másnap i­smét felkeresték az intéző urat. Ekkor a jele­­­ intéző — meglepetésükre — közölte velük, hogy­ tudásuk nem éri el a Ferencváros csapatának kívánalmait, ezért a szerződés ügye tárgytalan Mire a két játékos búsan más egyesület után nézett. A következő napon Usetti elnök felhívta a Ferencváros irodáját és megkérdezte annak ve­zetőjét, a­­ népszerű Mester Gyuri bácsit, hogy mi van Mikéék szerződtetésével. Gyuri bácsi vá­lasza a­z volt, hogy rendben van Mikéék leszer­ződte­k. Nagyon örülök, mondta Usetti el­­n­ök. Igen ám, hallats­zott a telefonon ke­sztül Gyuri bácsi hangja, de nem hozzánk szerződ­tek, hanem a Gammához. Ezután Usetti elnök olyat kiáltott a telefonba, amelyet lapbetiltás­­veszélye nélkül nem közölhetünk, de annyit azonban mondhatunk, hogy mérgében úgy dön­gette az íróasztalát, hogy talán el is tört. De a­z intézet úr »ügyes« intézői sikerén ez már semmit sem váloztatott. A Ferencváros új vezetősége Mike leszerződ­­tetésével ennek a hibának egy részét tette jóvá és most mo­ár Mi­ke barátunk játékos vágyainak helyén bizonyíthatja, hogy az egyévi késedelem veszteség marad a Ferencváros és hívei szá­mára.

Next