Képes Sport, 1958. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)
1958-07-01 / 26. szám
minden csapat vezetői foghatják a fejüket és elgondolkozhatnak azon abalszerencsés pillanaton, ahol — pestiesen szólva — „eltolták“ a VB reményeiket. „Ha akkor...“ • — halljuk állandóan és mindenkinek igaza van, mert ezen a VB-n a véletlen kétségtelenül nagyobb szerepet játszott, mint a realitás. Így került a négyes döntőbe a kitűnő Brazília mellett Svédország, Franciaország és az NSZK, Nyugat-Európa három átlag színvonalú együttese. Annyit, mint amennyit ez a három válogatott csapat tud, feltétlenül tud a szovjet, az angol, a csehszlovák és a jugoszláv csapat, sőt, ha vezetőink idejében felfigyeltek volna hibáinkra, tudtunk volna mi is. így kerültek a VB fináléba az úgynevezett „középcsapatok”, amelyek közül Franciaország előzőleg kikapott Jugoszláviától, az NSZK Csehszlovákiával és Észak-Írországgal, Brazília Angliával, Svédország pedig Walessel játszott döntetlenül. Nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen szoros küzdelemben nem érvényesülhetett a teljes realitás, s nagy szerephez jutott a pillanatnyi szerencse is. A kiesettek között kitűnő csapatok vannak. Argentína, amely a nemzetközi (különösen a nyugati) sajtó szerint első esélyesként indult a VB-n, Csehszlovákia csapata, amely ragyogó mérkőzést játszott Észak-Írországgal, a „meglepetések“ csapatával, Wales, amely Brazíliának is a legkeményebb diót jelentette, nem is beszélve az angolokat kiverő Szovjetunióról. A kiesettekközül még a leggyengébben szereplő Ausztria (egyetlen döntetlent ért el Anglia ellen) sem játszott alárendelt szerepeit. A többieknek értékes győzelmekkel és döntetlenekkel a tarsolyukban kellett elhullaniuk. Ha az éremnek erről az oldaláról ítéljük meg a VB-t, akkor már nem lehet egyértelműen elfogadni azt az itt általánosan eluralkodó véleményt, hogy a VB színvonala lényegesen visszaesett volna. 1954-ben elsősorban inferioris csapatok estek ki. Az erőviszonyok eltolódására jellemző, hogy az 1954-es VB négyes döntőjében szereplő csapatok közül Uruguay ki sem jutott Stockholmba, Magyarország és Ausztria nem került a nyolcas döntőbe. Az erőviszonyok tehát nemcsak eltolódtak, hanem, ki is egyenlítődtek. Ez pedig fejlődést jelent még akkor is, ha közben egy-két csapat (sajnos, elsősorban a mienk) visszaesett. A keddi elődöntő Legutóbbi megállapításainkat igazolják a keddi elődöntő mérkőzések. Sajnos, két városban játszották, s így nem tudtuk mindkettőt megnézni. Hála azonban a fejlettebb technikának, amíg a brazil—francia mérkőzésben gyönyörködtünk, párhuzamosan rádión és utólag a televízión ellenőrizhettük a Svédország—NSZK találkozót is. A brazil—francia mérkőzés káprázatos játékot hozott és felejthetetlen sportélményt jelentett minden néző, de különösen a „futballinyencek“ számára. Nincs a labdarúgásnak olyan szépsége, amellyel ezen a mérkőzésen ne találkoztunk volna. A brazil játékosok művészi színvonalra fejlesztették a labdarúgást. Az itt lévő szakértők a mérkőzés utáni összejövetelen egyhangúlag csak a legfelsőbb fokon beszéltek a mérkőzésről. Nem volt a csapatnak gyenge pontja. Gilmartól Zagalló bal szélsőig minden játékos taktikailag és technikailag a tökély határon futballozott. Játékintelligenciájukkal, ötletességükkel, szellemes rögtönzéseikkel elkápráztatták a nézőket. Dicséretükre kell felhozni azt is, hogy a rendkívüli heves iram ellenére sok szolidsággal, sőt finoman játszottak, Griffith játékvezetőnek alig akadt alkalma a fütyülésre. A Jonquet sérülését okozó összecsapásban sem volt semmi rosszindulat. A francia csapat nagyobb veresége ellenére sem játszott alárendelt szerepet, sőt egy sérült játékossal, lényegében tíz emberrel játszva is gyönyörű ellentámadásokkal válaszolt és az utolsó percben Piantoni még egy nagyszerű góllal is szépített az eredményen. Kapa és Fontaine nem maradt semmivel Didi és Pelé mögött. Ha a védelem oszlopa, Jonquet nem sérül meg oly szerencsétlenül, sokkal nyíltabb lett volna a mérkőzés. A svédek győzelme az NSZK csapata fölött csak azok számára meglepetés, akik nem látták még „ezt" a svéd csapatot játszani. A reális mérkőzésen kivívott biztos győzelem után a közvélemény teljesen nyíltnak tekinti a vasárnapi döntőt is. (UP) A 3. helyért: Aubes ezúttal sikeresen öklözi el Kelbasen feje elöl a labdát. Ha ez a .Jobbegyenes?’ valamivel lejjebb megy, alighanem a német csatár feje is utána repül. (UP) A másik oldalon viszont Kwiatkowski „lekésik” Kopa büntetőjéről. A 20. percben: Franciaország— NSZK 2:1. (A kilencvenedikben: 1.) A VB harmadik helyezettje: Franciaország.