Képes Sport, 1973. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-03 / 27. szám

HALLGATNAK A labdarúgás „gépezete” zökkenő nél­kül állt le, s hagyta maga mögött az elmúlt bajnokságot. Mindenki a megszo­kott módon készül a következő bajnoki év „küzdelmeire”. Ünnepük a bajnokot. Fo­­gadkoznak a kiesők, hogy egy esztendő múltán visszakerülnek a felsőbb osztály­ba. Erősítési szándékaikról nyilatkoznak a feljutók. Tapintatosan bontanak szerző­dést az edzők, hogy megszakítás nélkül menjen tovább a körforgás. Eszpresszók csendes félhomályában tárgyalnak az át­igazolásokról vezetők és játékosok. Titkos határozatok születnek egyik vagy másik egyesület megvédésére a „rablóktól”. Feledésbe merült az elmúlt bajnokság alatti sok bosszankodás, a gyenge szín­vonalú bajnoki mérkőzésekről elmaradt közönség, a kételyeket ébresztő eredmé­nyek, a nemzetközi kupákon elszenvedett kudarcok, a válogatott ismételt lemaradá­sa a következő világbajnokság küzdelmei­ről. Csak a szabadságokról és a portyák­ról, no meg néhány fontos, de a labda­rúgás jövőjére aligha kiható, igazgatási kérdésről esik szó. Pedig lenne miről beszélni... mindenki a maga hazatárem Tévedés ne essék: nem valamiféle han­goskodó vádaskodást kérünk számon. Pusztán az ellen a közömbösség ellen emelünk szót, amely egy csapásra elural­kodott a labdarúgó sporton. Talán nem lenne érdektelen arról is hallanunk, hogy milyen módon kívánnak a nemzetközi kupákban szereplő csapa­taink eredményesebben szerepelni a jövő­ben. Nemcsak kijelentésekre kíváncsi a labdarúgás népes tábora, hanem tettekre. Belátható időn belül képesek lesznek-e a magyar élvonalban játszó csapatok játé­kosai a korábbinál magasabb színvonalú teljesítményre, olyanra, amely nemzetközi sikereket is hoz, esetleg válogatott szin­ten is? Miért elégedettek azok, akik a közép­mezőnyben végeztek, és miért könnyeb­bültek meg a kiesést éppen csak elkerü­lők? Hozott-e számukra az elmúlt bajnok­ság olyan vezetési, szakmai tapasztalato­kat, amelyek felismerése az eddigiektől eltérő munkára készteti őket — a sike­resebb jövő érdekében? Mivel indokolható az elégedettség azok­ban a labdarúgó szakosztályokban, ame­lyek gyorsan fejlődő városokat, vagy pezs­gő újítási kedvtől feszülő, erővel teli üze­mi közösségeket képviselnek? Csak a lab­darúgó szakosztályokban ragaszkodnak görcsösen a múlt gyakorlatához, miközben körülöttük minden változik és megújul. Labdarúgó sportunknak talán ez a legna­gyobb ellentmondása. Semmilyen rendelet, egyetlen felsőbb szerv sem akadályozza az egyesületeket abban, hogy a maguk terü­letén keressék az újat, a gyorsabb és ered­ményesebb előrelépést. Nincsen olyan erő, amely visszafelé húzná a labdarúgás he­lyi vezetőit, ha csak nem a saját maradi szemléletük és gyakorlatuk. A világ labdarúgásának élvonalában küzdő egyesületeket semmilyen külső erő nem kényszeríti arra, hogy újítsanak és ezzel megtartsák vezető helyüket. „Csak” a saját elhatározásuk és munkájuk, az a törekvésük, hogy megfeleljenek a sport­ágat és egyesületüket szerető közönség bizalmának. Amikor a labdarúgás vezetői között a sportág előrelépéséről esik szó, akkor min­dig ködösen megfogalmazott „jogokról” hallunk. Nem sok vizsgálódás kell ahhoz, hogy a jogok hangoztatása mögött egy­fajta különállásra való törekvést fedez­zünk fel. Valamit, ami nem tartozik bele a magyar sport egészébe, annak szerve­zeti rendjébe. A labdarúgó szövetség el­nöksége nem tekinti magát szakmai tes­tületnek. Ebből fakad, hogy az irányítás alatt nem a szakmát, a tevékenységet, hanem különálló szervezetet értenek. Olyan „jogokról" van szó, amilyenekkel nál­unk sohasem rendelkeztek a szövetsé­gek. A szakmát egyszerűen az edzőbizott­ságokra vagy a szövetségi kapitányra bíz­zák. Az ilyen elrendezés nem egyszer el­lentmondásos döntésekhez vezet. A ma­gyar labdarúgás jövője szempontjából hasznot hozóbb lenne az együvétartozást és nem különbözőséget hangsúlyozni. A magyar sport előrelépéséért tett általá­nos erőfeszítések a labdarúgásban is hasz­nosíthatók. Ezek ugyanis figyelembe ve­szik az egyes sportágak különböző hely­zetét anélkül, hogy a szervezeti rendsze­ren kellene változtatni. E néhány kérdés is azt mutatja, hogy látványos kinyilatkozások nélkül, minden­ki a maga házatáján megtalálhatja a sportág eredményesebb jövője segítésének módját. Balnoki rend és az alapok A labdarúgásról zajló vitákba nem egyszer keverednek a bajnoki rendszer, a színvonal, a játékosok felkészítése, az él­vonalban szereplő csapatok megerősödésé­nek a kérdései. Vannak — nem is kevesen —, akik úgy ítélik meg, hogy a labdarúgó-bajnokság jelenleg egymásra épülő hétszintes rend­szere az egyik okozója az alacsony szak­mai színvonalnak, akadálya a tehetségek felfelé áramlásának. Ezért aztán évenként valamelyik NB-s osztály felszámolása ke­rül napirendre. A javaslatokban jelentke­ző szélsőségek azt az érzést keltik, mint­ha a bajnoki rend mélységi tagozódásának a kérdése lenne tisztázatlan a sportág ve­zetésében. Aligha kell különösebben bizonyítani, hogy a bajnoki rend mélységi tagozódása egy sportágon belül, egyik eszköze lehet a morális kérdések szabályozásának. Minél több szintű egy sportág bajnoki rendsze­re, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy a jogok és a társadalmi, gazdasági erőforrások összhangba kerüljenek. Azok­nak az egyesületeknek a csapatai szere­peljenek a magasabb osztályokban, ahol megvannak ehhez a feltételek. Minden osztályban mások a szakmai követel­mé­­nyek, ezért lehetőség van arra, hogy a tehetségek áramlása természetes folyamat legyen. A labdarúgás népszerűsége min­den más sportágnál inkább megköveteli, hogy a bajnoki rend is szabályozó erővel hasson az erkölcsi és szakmai kérdésekre. A labdarúgás fejlődésének kérdéseit sokkal inkább az NB-s osztályok alatt kell keresni. A négy NB-s osztályban 226 fel­nőtt csapat játszik, ugyakkor a megyei és járási felnőtt bajnokságok 262 osztályában mintegy 3000 csapat. Ez az arány bizto­síthatja a megfelelő felfelé áramlást, és Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja CÍMLAPUNKON: Főszerkesztő: Kutas István. Szerkesztő: Lakatos György Szerkesztőség: 1146 Budapest, Istvánmezei út 1—3. Telefon: 143-810 és 138-841. Levélcím: Képes Sport. 1429 Budapest, postad­ók 152 Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr Petrus György Igazgató. Kiadóhivatal: 1374 Budapest, Révay u. 18. Telefon: 116-660. Terjeszti a Matga- Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (1900 Budapest, József nádor tér 1.). Előfizetési díj havi 16.— Ft. Külföldi előfizetés: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest. — A bekül­dött kéziratokat, rajzokat és fényképeket nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. V. A IX. Nyári Úttörő­­ legnépszerűbb Tv AJKBA dunaújvárosi IldifiWvK tornászpalánták Farkas József 73.2323/2-27 — Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v.: Bolgár Imre vezérigazgató Indexszám: 25 438.

Next