Képes Sport, 1979. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-09 / 2. szám
a honos. Baj van még az egyes technikai elemek végrehajtásának gyorsaságával is, a helyzetfelismeréssel, a cselekvési gyorsasággal. Gyakran találkozunk a hazai pályán a következő, de nem követendő példával. Egy elvesztett labda után a védelem még nem rendeződött, ilyenkor az lenne az ésszerű, hogy gyors támadásindítással, kihasználva az ellenfél zavarát, pontot érjen el a csapat. Nem, ehelyett lassan vezetve a labdát, megvárják, amíg mindenki újra elfoglalja a helyét. Persze ez átmeneti helyzet, amiből van kiút. • ön szerint mi lenne ez? Meggyőződésem, hogy az edzők tanulni akarnak, előbbre szeretnének lépni. Elméletileg nagyszerűen felkészültek, ám a gyakorlatba ezt kevésbé tudják átültetni. Valahogy úgy van ez, hogy egy kiváló matematikus még nem biztos, hogy jó tanár is A mi esetünkben lehetne segíteni! A hazai edzőknek nincs módjuk fejlettebb kosaras nemzetek egyesületeinek a munkáját tanulmányozni. Pedig rengeteget lehetne tanulni a szovjet vagy a jugoszláv együttesek munkájából. Az edző látná — ezt nagyon lényegesnek tartom — az edzést, látná, hogy végzik el a gyakorlatokat. Részt vettem egy nemzetközi edzői konferencián és megnézhettem egy olasz hivatásos csapat gyakorlását. Tátott szájjal bámultam, hogyan edzettek. Jó, én később elmondtam a kollégáknak, hogy mit láttam, de ez nem egyenlő a személyes élménnyel. Egy egyesület mondjuk félmillió forintot biztosít a szakosztálynak. Talán ebből az összegből néhány ezer forint arra is telne, hogy az edző kimenjen egy-egy külföldi csapathoz az edzést tanulmányozni. Megfigyelhetné, hogy miként válogatja össze külföldön az edző a tizenkét emberét, hogy mit játszik a csapat bizonyos helyzetekben, vagy, hogy mikor milyen megoldást választ. Elemezhetné a csapat teljesítményét. " A hét végén már bajnoki pontokért játszanak, azaz csupán egy lélegzetvételnyi szünet volt a múlt évi és az új évi bajnokság között. Jó ez? — Ez bizonyos fokig kényszer is. Tudom, a kollégák is rengeteget bírálják a bajnokság ilyen lebonyolítását, azt, hogy miért kell két mérkőzést játszani egy héten. Igyekszünk a bajnokságot úgy megrendezni, hogy az egyesületi élcsapatoknak és a válogatottnak legyen lehetősége nemzetközi szereplésre. Aztán sokan bírálták a rájátszást. Elsősorban azok, akik a bajnokságban biztosították a jó helyezést és ezt a rájátszás során aztán megkellett védeniük. Sokan azt mondták, hogy a játékosok már fáradtak. Én viszont azt hiszem, hogy rosszul felkészítettek. • Talán azért is fáradtak, mert a magyar bajnokságban — sajnos — csapatonként csak öthat játékos húzza a szekeret. Baj van az utánpótlással. — Kevés jól képzett edző dolgozik az utánpótlással. Ezek pedig nemcsak az anyagi, de még az erkölcsi elismerést sem kapják meg. Semmi sem ösztönzi őket, hogy jobban, eredményesebben dolgozzanak. Ebből az igénytelenségből az következik, hogy szívesebben foglalkoznak 175 centiméter magas kosarasokkal, mintsem a kétméteresekkel. Az utóbbiakkal ugyanis több a vesződség. Ki kellene dolgozni egy olyan ösztönző rendszert, amelyben az anyagi juttatást és az erkölcsi elismerést annak arányában adnák, amilyen arányban „termelnek”. Többet érnénk vele, ha egy utánpótlás-edző három-négy igazi játékost nevelne, mintsem húsz átlagos szintű kosarazót. Kevés a magas ember — mondjuk. Csakhogy csatasorba állításukért keveset tesznek az edzők. Novaszel, a jugoszláv válogatott egykori edzője, most a Partizán mestere például nemcsak az első csapatot készíti fel, hanem maga köré gyűjtött még húsz kétméteres legényt és velük is dolgozik! Ő tudja, hogy ez a munka beérik majd. Ellenpéldaként mondom el a következőt. Egyik hazai egyesületnél két kétméteres fiú van. Tehetségesek, csakhát még sokat kellene foglalkozni velük. Ez már gondot okoz. Pedig ez a két kosaras két-három évi munka után a csapatunkban meghatározó szerepet játszhatna. Nem. Inkább vásárolnak kész játékosokat. • A játékosvásárlásnak ismertek a következményei. A vásárló együttes jobban, a másik gyengébben szerepel. Ám ennél sokkal súlyosabb következményei is lehetnek. Hallottam, hogy Körmendről a legjobb két kosaras távozni kíván, Pécsről pedig szeretnének elvinni egy tehetséges fiatalt. Mi lesz a jövőjük ezeknek a fellegváraknak, ha kirabolják őket? — A szövetségnek van egy olyan határozata, amely szerint segíteni, fejleszteni kell a vidékikosárlabdaéletet. Ha nekem kellene döntenem, akkor a bázisvárosokból nem engednek komoly ok nélkül átigazolni senkit sem, mert akkor tönkremennek. Körmenden felépítettek egy szép csarnokot, ahol szinte mindig telt ház előtt szerepeltek a kosarasok. Vajon milyen teljesítményre lesz képes ez a lelkes gárda Szlávik és Szűcs nélkül? Vajon megtelik-e majd a nézőtér? • És általában a bajnokság alatt, megtelnek-e a lelátók? Bízom benne, hogy megtelnek és bízom abban is, hogy hogy a csapatok ez idén jobb mérkőzéseket vívnak majd a bajnokságban. Sári Károly