Képes Újság, 1969. június-december (10. évfolyam, 25-52. szám)
1969-11-29 / 48. szám
,A FÁKAT SZERETI ÉS A CSENDET Igen sok a nő az alkotóművészek között. És sokukra jellemző, hogy mondanivalójukhoz valami olyant adnak, amire csak ők képesek. A női lélekből érezni valamit alkotásaikban. Mostanában ezt Kapicz Margit festőművész munkájában éreztem leghatározottabban. Azt mondják sokan rá, hogy a valóság és a mese szövevénye munkájának lényege. Pedig művészetében nyoma sincs a mesének — elbeszélése tiszta realitása egy tájnak, hangulatnak, jelenségnek. Talán az téveszti meg a felületes szemlélőt, hogy színei nem harsogók, kontúrjai lágyak, és tájban, fákban völgyekben és messzeségekben a tenger vergődésében mindig a mélységet keresi és érzékelteti. A tájat szereti festeni Kapicz Margit. De minden tájban benne van az ember. Nem figuráiban, vagy mozgásában, de érzékeiben. Egy téli Duna-parton kinthagyott varsák is az ember közelségét jelentik. Szóban született, ott volt gyermek, onnan indult a világba, művészi mondanivalójának ez a táj ad ihletet ma is: szob, a Duna, az Ipoly, a fák, a virágok és a nagy, nagy csend. Ami békességet ad az embernek ... ötéves volt, amikor súlyos beteg lett. Feküdni kellett Feküdt és kicsi ujjaival „rajzolt”, hol egyik karjára, hol a másikra. — Mit csinálsz? — kérdezték a szülei. — Rajzolok. — Mit? — Amit gondolok — mondta, s a szülők kétségbeesve mondták az orvosnak, hogy valami baj van Margitkával, nemcsak a lábával... — Dehogy van! Adjanak csak neki papírt, ceruzát.. És adtak, így váltotta ki a magány érzése az első vonalakat, az első mondanivalót Kapicz Margitból. A 40-es évek elején is sok festő látogatta Zebegényt. Átjártak Szobra festeni, horgászni. Így találkozott Berény Róbert a festegető fiatal lánnyal. Közbenjárására került a fővárosba egy festőiskolába. Majd onnan a Képzőművészeti Főiskolára. Első gyűjteményes kiállítása 1963-ban volt. Ez a kiállítás nyitotta meg az utat előtte, hogy Olaszországba mehetett, tanulmányútra. Majd ezt követően a szokásos sorozat, csoportos és gyűjteményes kiállítások idehaza is. Fővárosi műtermében beszélgetünk, ismerkedünk. Nagy erő és hit van ebben az asszonyban , három gyermek édesanyjában. Meg kell harcolni minden harcot a családért, és ezen kívül a legteljesebb kifejezési formáért Van hát tennivalója elég. — Szerintem a belső kifejezési forma tud újat adni a mondanivalóhoz. Nem vagyok híve annak a hullámnak, ami formában, mindig csak a formában keresi az újat. Én tudom, hogy ebben vagyok erős, amit most adok, ezt próbálom tehát is lehető legmélyebben, legteljesebben kifejezni, kihozni magamból... Munka közben találtuk Kapicz Margitot. A papírra már felrakta a fő színeket. Fák, bokrok, fák... amiket olyan nagyon szeret. Papírra dolgozik, rongyból készült, puha papírra, a maga készítette festékekkel, amiben méz is van! A papírt vízbe mártja s így vizesen teszi rá a festéket. A festék évtizedek múlva sem veszíti el színét s nem törik. Lágy, minden ecsetvonásnak engedelmeskedő. Nem összemosódó. Nem olaj, nem víz, nem akvarell. ... Sárospatakon festett egyszer, s mire észrevette, a körülötte rajzó gyerekek egyszerűen megették a festékbe szánt mézet, elnyalogatták. Jót derülünk a kedves történeten, derűsen búcsúzunk. Bertalan Ágnes Egyik kedves képe előtt, amit a zsűri legutóbb „kizsűrizett”. Mert két csónak van a Dunán. Elég lenne egy ... Falurészlet (Karff István felvételei) Az Ipoly torkolata