Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-28 / 9. szám

valamelyik színdarab főszerepében nyúj­tott kiemelkedő teljesítményt. A fordulat akkor állt be, amikor énekelni kezdett, méghozzá táncdalokat. Azóta megjelent az első lemeze, szerepelt a tv szilveszteri mű­sorában, sőt legutóbb meghívták a rádió Made In Hungary műsorára is. Rövidesen több új lemeze is megjelenik. Igazi életeleme azonban a színpad. Ke­vesen ismerik annyira ennek a különös világnak a titkait, mint éppen Ernyei Béla. Ebben nincs semmi boszorkányság, oka egyszerű és érthető. Érettségi után ugyan­is díszletmunkás lett a Vígszínházban. Ak­kor szerzett tudásának most is hasznát veszi: az egyik próbán a díszlet fala meg­lazult, a jelenetben szereplő színészek kissé meghökkentek. Nem a legkelleme­sebb színpadi érzés, ha a fejükre esik a fal. Az egykori díszletmunkás azonban gyorsan véget vetett az izgalmas pillana­toknak és hamarosan rendbe hozta a dísz­letet. Éppen, mert annyira ismeri a színpad technikai titkait, tudja becsülni azokat a rendezőket, akik ezt az anyagilag szűk te­ret boszorkányos ügyességgel tudják fel­használni, látványos tömegjelenetek bemu­tatására is. És szinte bűvészmutatványnak tűnik az Angliai Erzsébet című darab egyik jelenete, amikor az összeesküvők — Essex lord vezetésével — a brit királynő éle­tére törnek. A rendező, a forgószínpad virtuóz kezelésével annyira élethűvé teszi az izgalmas üldözési jelenetet, mintha az valóban az angol királyi palotában és kert­ben játszódna le.• Szinte jogfolytonosságnak tűnik, hogy a Vígszínház egykori díszletmunkása, a Színművészeti Főiskola elvégzése után ugyanennek a színháznak lett a tagja. Il­lik azonban pontosan fogalmazni, Ernyei Béla még csak másodéves növendék volt, amikor már a Rómeó és Júliában szere­pet kapott, Párist kellett alakítania. Annyira izgult az első próbán, hogy el­elakadt a szava, a távozásnál összeakadt a lába. Hát igen. Egy húszéves fiatalem­bernek sem szokványos, mindennapos ese­mény, amikor egyenrangú partnerként Ruttkai Évával és Latinovits Zoltánnal kell szerepelnie. A Vígszínházat egy évre felcserélte Győrrel, s az ottani színházban kapott szép feladatokat. Színészi fejlődése szem­pontjából talán ez az év volt a legtermé­kenyebb. Felszabadultan, bátran kísérlete­zett, próbálgatta az erőit, s kísérletezte azokat a színeket, amelyik egyénivé avat­ták színészi pályáját. Ám a lehetőségei sem voltak akármilyenek, hiszen Miller drámájában, a Közjáték Viely-ban éppen Latinovits Zoltán parádés szerepét bízták Ernyeire a győri színház vezetői. A győri egy évből azonban csak 8—9 hónap lett, mert már május 1-én szer­ződtette a Vígszínház és a próbákat el kellett kezdenie.• A Vígszínházat otthonának érzi. Érthető is. Itt tolta a díszleteket, ezen a színpadon indult el a színészi pályán, s végül fiatalon nagy szerepeket bíztak rá a színház veze­tői. Az idei évadban szinte minden este játszott, változatos, színes szerepeket. Mol­nár Ferenc Játék a kastélyban című anek­dotájában Ádámot, egy fiatal zeneszerzőt alakít, aki végzetesen szerelmes az elbű­völő, de a hűséggel kissé hadilábon álló primadonnába. Ferdinánd Beuckner Ang­liai Erzsébet című színművében Essex lord megszemélyesítője, aki a királynő kedven­ce, de amikor Erzsébet nem teljesíti egyik kívánságát, összeesküvést sző ellene. Som­­merset Maugham Színház című vígjátéká­ban Tom, a színház fiatal könyvelőjeként szinte lerohanja az ünnepelt művésznőt. Napközben vagy éjjel rádió, televízió vagy szinkron. Éppenséggel tehát nem pa­naszkodhat, hogy túlságosan sok a sza­bad ideje. De úgy érzi, tartogat számára a jövő egy jó filmszerepet is. Úgy érzi, tartogat számára a jövő egy jó filmszerepet is... Oszlopok között

Next