Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-11 / 15. szám
ÉLETELEME: A RÖGTÖNZÉS Hol van már az az idő — pedig mindössze néhány éve történt —, amikor a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatója, Szendrő József így szólt a Kőbányai Porcelángyár két dolgozójához: — Na, gyűjjön, valamit látok ... Alighanem Hofi Géza az egyetlen ember, akinek személyazonossági könyvében a munkaadó rovatban egy gyár után egy színház következik. Debrecenben úgyszólván mindent játszott, ő volt a kispadon a cserejátékos, mert hiszen „neki nincs mit vesztenie”. Tehát, ha valamelyik színész beteg lett, a beugrás Hofira várt. Sok szerepet játszott, szerette a színházat, de valami mégiscsak hiányzott. Az, amit most a Mikroszkóp Színpadtól megkapott: nincs szigorúan körülhatárolt szerepe szó szerint előírt szövege. Estéről estére improvizál, szereti, ha a néző közbeszól, vagy valami váratlan, netán rendellenes esemény történik. Mert így rögtönözhet, változtathat az eredeti elképzelésen, és az egy pillanat alatt született poén jobban ül, vidámabbá teszi az emberek nevetését. Született improvizátor és parodista, ám a kiszemelt modellnek nem szolgai utánzását adja vissza hangban és mozdulatokban, hanem csupán a stílusát, így aztán természetes közvetlenséggel hat, amikor Hofi Géza egyéni mondanivalóját „becsempészi” a szövegbe. Nem ír számokat, alakításai nem az íróasztalnál készülnek. Műsora minden este más és más. Olyannyira, hogy a jegyszedők harminc-negyven előadás után is a nézőtéren maradnak, mert tudják, hogy valami újdonságra, valami meglepetésre minden alkalommal számíthatnak. Olykor csak egy fintor, egy mozdulat, vagy egy váratlan hangsúly — de a legjobb helyen, és a közönség jókedve magasra röppen. Témaválasztását egyetlen mondattal lehet meghatározni, amiről az emberek beszélnek. Korábban a Fekete-fehér tvműsor volt az „össznépi téma”, mostanában pedig a Röpülj páva. Legutóbb elmondtuk lapunk hasábjain, hogy fogadta Vass Lajos a róla készült paródiát. Talán nem érdektelen az érem másik oldala, tudniillik az, hogyan fogadta Hofi a hírt, hogy a nézőtéren ül a modellje. Hofi minden alkalommal izgalommal lép színpadra, de most a megszokottnál is jobban izgult, mert színésztársai figyelmeztették, hogy ki ül a nézőtéren — mégpedig fokossal! Valóban, a veszedelmes szerszámot a kezében tartotta Vass Lajos. Természetesen csak a tréfa kedvéért. Vele együtt nézte meg az előadást a Páva-stáb húsz tagja, köztük a döntő zsűrijének elnöke, Kodály Zoltánná is. Előadás után Kodályné és a parodista között ez a párbeszéd hangzott el: — Gratulálok! — Nagyon szépen köszönöm. Mire Kodályné: — De én komolyan gratulálok! — Én meg komolyan nagyon szépen köszönöm! A rögtönzés, az állandó figyelem természetesen nagy szellemi összpontosítást igényel. Így bizony előfordul — ha különösen aktív a közönség —, hogy Hofi a szám után remegő lábakkal megy le a színpadról. Szenvedélyesen szereti a zenét, de csak a jót, az igazán színvonalasat. Kedvencei Sammy Davis, Frank Sinatra, Ella Fitzgerald. A pihenés, a kikapcsolódás idejét az ő társaságukban — lemezeik, magnófelvételeik között tölti. Ilyenfajta pihenés közben született meg az az ötlete, hogy valami újszerű, érdekes dolgot kellene csinálnia zenében is. Megértő, lelkes parnert, igazi segítőtársat talált Koós János személyében. Kettősüket a tv jóvoltából megismerte és megkedvelte a könnyűzenét kedvelők széles tábora. A szöveget Hofi írja — itt elkerülhetetlen —, új szavakat, jeleket talál ki, a kottázást pedig Koós csinálja. Aztán a kitűnő zenei érzékű Express-zenekar közreműködésével elsöprő lendülettel szólal meg a Hofi—Koós kettős slágerparódiája. Igen hosszadalmas, pontos munka szükséges egy-egy zenei paródia elkészítéséhez. A „Gumidominó” próbáját például múlt év augusztusában kezdték el, s csak hónapokkal később, a szilveszteri tv-műsorban hangzott el először. — ... valamit látok — mondta néhány éve Szendrő József a kezdő színésznek. Talán látta azt a Jászay Mari-díjat is, amit ezekben a napokban kapott meg Hofi Géza. .. Civilben .......Mindig az a fontos, hogy világosan értsék, kiről van szó”... „Elnézést, mennem kell” (Bohemek Miklós felvételei) MAGYAR NÉPDALOK 2. A csornai bíró háza de magas, körös-körül kilenc zsalugáteres. Tizediken maga néz ki a bíró: — No, legények, megjött már a behívó. — Engem, babám, ne sirass, értem könnyet ne hullás. Beírták a nevemet a nagy könyvbe, három évig ki se húznak belőle. .. A csornai Koronára ... Az elmúlt félévben százezrek nézték növekvő érdeklődéssel a „Röpülj pává"-t, a Televízió népdalvetélkedőjét. A beküldött levelek, szavazatok és dalok tömege azt bizonyítja, hogy ismét közügy lett a népdal. Szavára országszerte felfigyeltek, hangjában mind többen ismertek magukra. Hétről hétre gyarapodott azoknak a száma, akik — hitet téve zenei anyanyelvünk mellett — maguk is belekapcsolódtak az éneklésbe. Bár a verseny most már végetért, a népdalok nem múltak el vele, ellenkezőleg, új életre keltek. Egyre többen kérik, keresik őket. A népdalok megismerését kívánja elősegíteni a „Képes Újság” most induló sorozata is, melyben egy-egy magyar népdalt közlünk különböző tájegységekről. Kezdetben a „Röpülj páva" anyagából válogatunk. Olyan dallamokat adunk közre, amelyek a vetélkedő során már elhangzottak, vagy amelyeket az énekesek pontszámaik növelésére kaptak. A népszerű dallamok közül elsőnek Krasznai Tamás határőr egyik dalát idézzük. A versenyben először február 15-én, a csornai elődöntőn hangzott el. Országosan ismert új stílusú népdal ez, melynek 1—2. és 4. sorában egyformán lendül fel, majd száll alá a dallam. Sok változata él, mint pl. a „Látod-e, babám, látod-e, babám, amott azt a nagy hegyet?”, a „Ha felülök, csuhaj, ha felülök gőzkocsi tetejére”. Ezt Kodály Zoltán már 1906-ban zongorakísérettel tette közzé, a Bartók Bélával közös, első népdalkiadványában. Közeli rokon az „Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő” is. 1914-ben Bartók Béla fonográf felvétele örökítette meg először s ma már aligha van ember az országban, aki ne ismerné. A két rövid félre bomló 3. sor gyakori az újabb magyar népzenében. Kiváltképp, ha ilyen hosszúak a többi sorok. A fenti dalszöveg minden bizonnyal az első világháború idején keletkezett. A csornai „Koronc” és a Rába értelemszerűen más nevekkel is behelyettesíthető. A dal népzenénk dallamfordulataira oly jellemző — első két ütemét illesztettük a sorozat címéhez is. A következő számokban majd mindig ez alatt találják meg olvasóink a népdalokat. Vikár László :