Képes Újság, 1981. január-július (22. évfolyam, 1-27. szám)
1981-03-21 / 12. szám
14 Bartókról két és több szólamra, vegyeskarra Népdal Bartók-feldolgozásban: „Ne hagyj itt!” Csak azt mondd meg, rózsám, Melyik úton megy el, Felszántatom én azt Aranyos ekével. Be is vetem én azt Szemen szedett gyönggyel, Be is boronálom Sűrű könnyeimmel. Bartók önéletrajzából, 1881-ben születtem Nagyszentmiklóson. Édesapám a földművesiskola tanára, majd igazgatója volt. Hétéves gyerek voltam, amikor meghalt az apám. Úgyszólván nem is emlékszem rá. Szegény emberek voltunk nagyon, az édesanyám itt maradt velem, az édesapám után járó csekély nyugdíjból éltünk. Azt hiszem, zenei tehetségemet, muzsikus hajlamomat ettől a finomlelkű, drága aszszonytól örököltem. Már négyéves koromban kiütközött belőlem ez a hajlam. Négyéves koromban már órákat ültem a zongora előtt, és kis népdalmelódiákat komponáltam. Kosztolányi Dezső beszélget Bartókkal: — Milyen hangszeren játszott először? Ö: Dobon. — Dobon? Ö: Azon. Dobot kaptam kétéves koromban. Anyám meséli, hogy folyton doboltam. Rajta próbálgattam a ritmust. — Később? Ö: A zongora. Négyéves lehettem — ezt is anyám meséli —, magyar nótákat pötyögtettem ki, egy ujjal. — Aztán? 6: Az első kotta. Ötödik születésnapomra kaptam. Erre már emlékszem. Bartók önéletrajzából. Bátran állíthatom , hogy komponáltam, ötesztendős koromban édesanyám megtanított kottát írni, s én nagyon örültem, hogy most már leírhatom a melódiákat, miket addig mindig elfelejtettem. Kilencéves koromban már kis táncdarabokat is komponáltam, magam le is kottáztam őket. Kosztolányi Dezső beszélget Bartókkal: — Melyik az első műve, melyet igazán magáénak érez? O: A tizennégy zongoradarab. Az első kvartett. — A Kossuth-szimfónia? Ö (int): Az nem. Formailag még nem érett. „A fából faragott királyfi”-t ilyen szempontból legkevésbé szeretem. Kodály Zoltán a Kossuth-szimfóniáról: A millennium utáni függetlenségi hullám akkor érte el tetőpontját. Magyarságot követelt a közvélemény minden téren ... Bartók is a teljes magyarságot akarta a nyelvtől a ruháig. Évekig az akkoriban felkapott magyaros ruhában járt, azt viselte a hangversenydobogón is. Bartók levele édesanyjához: Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá fejlődött, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cselekedetének mineműségét. Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát. Népdal Bartók-feldolgozásban: „Játék” Ég a gyertya, ég, El ne aludjék! Aki lángot látni akar, Ide ugorjék! Bartók önéletrajzából: A Zeneakadémia ösztöndíjával Székelyföldre utaztam, hogy összeszedjem a székely nép száján élő melódiákat. Esztendőket töltöttem kis falvakban, a havasok között, pásztorok társaságában, együtt éltem a néppel. Úgyszólván teljesen kikapcsoltam magam mindenből. Ennek a gyűjtésnek eredménye nagy csomó kottalap lett, amellyel egy szép napon megérkeztem ismét Budapestre. Szegény voltam, egy krajcár sem volt a zsebemben, de úgy éreztem, nagy kincset hozok magammal: a magyar nép lelkét. Kosztolányi Dezső beszélget Bartókkal: — Hogy viselkedett a nép a gyűjtőkkel? Ö: Bizalmatlanul. A gyűjtés természete magával hozta, hogy csak öregebbekhez, főként parasztasszonyokhoz fordulhattam, mert FERENCZY BÉNI: Bartók-relief összeállította: Simon Gy. Ferenc SCHAÁR ERZSÉBET: Bartók-portré BERÉNY RÓBERT: Bartók-mellkép