Képes Újság, 1982. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-09 / 41. szám
Érdekes emberek, színes egyéniségek Bözsi mama és Putyi Szeretnék bemutatni egy olyan emberpárt, akikről igazán elmondható: érdekes emberek, színes egyéniségek. Ezt nemcsak én mondom Sashalmon, a XVI. kerületben, ahol közel ötven éve élnek, bárki tanúsíthatja. Férjem nagyszülei ők, s mi unokák, dédunokák, vidékről,hozzájuk Budapestre megyünk haza. Bözsi mamához és Putyi papához. Putyi papa... Mind a nyolc dédunokája így becézi, és mi is valamennyien így nevezzük őt, nagy-nagy szeretettel. Nyolcvanhat éves nagyapánk gyermekként megismerte az apa nélkül felnövők nehéz sorsát, megjárta a háborúk poklát. 1919- ben önként is fegyvert fogott, mint vöröskatona védte a Tanácsköztársaságot. 1944 óta párttag. „Sokra vihette volna, minden lehetett volna, de ő még a létező érdemeit is elhallgatja — írta ön, Sz. P. elvtárs valaki másról, és ez szóról szóra rá is igaz. Hetvenöt évesen még dolgozott, és ma is teszi a dolgát. Érdeklődik a világ dolgai iránt. Lakóbizottsági tag, aktív tagja a kerületi népfront bizottságnak, a lakóterületi pártalapszervezetnek. Ha nem úgy értékeli az eseményeket, mint mi, ha nem ért velünk egyet, fiatalos hévvel vitázik, érvel. Mindig meghatódom, fia visszaemlékezéseit hallgatom, hiszen az maga az élő történelem számomra is. Gombóc kerül a torkomba, mikor 3—4 éves dédunokái elé siet, és karjába kapva viszi őket, és magyaráz nekik, és homokvárat épít velük, és biciklit szerel, és tyúkot meg nyulat etet, és sorolhatnám napestig mi mindenre van ideje, ereje, türelme. Nyolcvannégy éves nagyanyánk életútja is valóságos regény. A hatgyerekes pesti család legkisebb lánya varrónő lett, alig tizenkét éves korában. Nem volt még tizenhárom éves, amikor szemet vetett a „már” 15 éves, a maga kenyerén élő nagyapánkra. Vonzalmuk átvészelte 1918—1919 viharait. 1919 májusában megesküdtek. Nagyapánk az esküvő másnapján nem nászútra, hanem mint vöröskatona harcolni indult, védeni most már saját otthonát, feleségét is. S az ifjú asszony megteremtett egy olyan otthont, amelyben menedéket talált a hazatérő férj, amely viszavárta később a második világháborúból a hadifogságba esett, súlyos beteg társát, kislányai édesapját. Varrni mindig lehetett, ezt látta a felcseperedő három lány, akik közül kettőnek ma is ez a munka ad kenyeret, bár már átlépték a nyugdíjkorhatárt A harmadik, a legkisebb apja nyomdokaiba lépett, kereskedő lett, de már ő is nyugdíjas. Három lány, majd öt unoka gondja, öröme, bánata a sashalmi kis házban mindig segítőkész szívekre, kezekre talált. A Mamának ugyan igazolt munkaviszonya nincs, de a felnőtté érő unokák soha nem látták tétlenül, mert varrni most is lehet. Igaz, ők nem léptek nyomdokaiba, nem a varrótűt vették át. Nagyobb, tágabb lehetőséget nyújtott nekik az a társadalom, amelyért nagyszüleik, szüleik, mint névtelen hősök maguk is helytálltak. Mérnök, osztályvezető, orvos, technikus, fordító lett belőlük. Családot ala Kettesben. ... és a dédunokákkal — kontármunkát végeztek — hajtogatja a férfi elkeseredetten. — Látja, itt beszakadt az egyik anyacsavar alja, a másiknak meg a teteje. Kérem, ez a gép több mint 21 ezer forintba került, és most nem merem használni. ” Tajti Béla nyugdíjas tavaly januárban 21600 forintért vette meg a nyugatnémet gyártmányú fűrészgépet. A gép mintegy 30 órai üzem után felmondta a szolgálatot. A tulajdonos ekkor elvitte a masinát a kijelölt garanciális szervizbe, a Hungaroszerviz Lázár utcai üzemegységébe. Ez novemberben történt. Tajti Béla először harminc nap múltán érdeklődött, amikor közölték vele, hogy alkatrész hiányában a gépet még nem tudták megjavítani. Ezután még háromszor utazott fel Biatorbágyról hiába. A javítással végül január közepére készültek el, összesen talán hat órát dolgozott a fűrészgéppel, amikor a kipufogódob kiszakadt.. A szerviznek ismét nem volt alkatrésze, így a kipufogódobot rögzítő csavarokat kicserélték nagyobbra. Tajti Béla ekkor már nem akarta átvenni a gépet, mondván, hogy a gyárban nem véletlenül rögzítették a dobot 5 mm-es csavarokkal. Kérte a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet vizsgálatát. A KERMI szakvéleménye április 6-án érkezett meg: „a láncfűrész rendeltetésszerű használatra alkalmas”. A tulajdonos a gépet — ennek ellenére — nem meri használni, közben a garanciális idő lejárt. * Nézzük először, mit rögzít a garanciális jegy: „Ha a javítást 15 nap alatt nem tudjuk elvégezni, úgy a javítás befejezéséig kölcsönkészülékről — a szervizek útján — díjmentesen gondoskodunk.” Magyar Sándor, a Hungaroszerviz főmérnöke szerint ez gyakorlatilag megoldhatatlan, a szerviz nem kap kölcsönkészüléket. De még nincs veszve semmi! A termék cseréjét lehet ugyanis kérni, „ha a javítást a hiba bejelentésétől számított 30, illetve, ha kölcsönkészüléket adunk, 60 nap alatt nem tudjuk befejezni”. A kép tehát — úgy tűnik — tiszta, hiszen a krónikánkban szereplő fűrészgép majd két hónapig feküdt a szervizben. A tulajdonos már kaphatott volna cserekészüléket — ha kéri. Tajti Béla azonban nem kérte a gép cseréjét. Elmondása szerint azért nem, mert a javítás megkezdésekor elvették a jótállási jegyét, így nem volt tisztában a jogaival. De vajon a szerviz dolgozói nem lettek volna kötelesek őt tájékoztatni ezekről a jogokról? Hallgassuk meg, mit mond erről a főmérnök: „Nem hiszem, hogy népgazdasági érdek lenne a cserék szorgalmazása, hiszen a javításra behozott több tízezer, sokszor százezer forintba kerülő gépek jórészét nem tudjuk határidőre megjavítani. Nem mintha hónapokra lenne szükségünk egy-egy gép javításához. Csak éppen nincs alkatrészünk ... A cserének egyébként igen szigorú szabályai vannak, rengeteg adminisztrációval jár. Ami végső soron jogos is, hiszen el kell kerülnünk a visszaélésnek, az összejátszásnak még csak a látszatát is.” Dr. Köves István, a Belkereskedelmi Minisztérium jogásza szerint a szerviz valóban nem járt el törvénytelenül, a munkaátvevőknek, a szerelőknek nem kötelessége a vevők Nyújt-e garanciát a Tajti Béla: „Huszonegyezer forintba került, és most nem merem használni.” (Fotó: Stefka Éva) 4