Képes Újság, 1983. január-július (24. évfolyam, 1-27. szám)
1983-02-19 / 8. szám
standok, pavilonok mi szükség. De van. Küldik. Nem baj. Megtudom a trafikostól, havi négy és fél -ötezer forintot keres az újságon. Csak az újságon. Az újságos pavilonok eladói nem mindig keresnek ennyit. Nem mindegy, hol áll a pavilonjuk, mennyire forgalmas a hely, milyen messzi a busz, a villamosmegálló. Egy-egy megálló áthelyezés: katasztrofális hatású anyagilag. A sok le-felszálló ember néhány métert sem tesz meg visszafelé egy-egy megszokott arc kedvéért. És elmaradnak a futtában otthagyott tíz-húszfilléresek, amelyek sok kicsi sokra megy alapon szépen felgyűlnek egy-egy nap, egy-egy hét végére. Az újságárusnő állítja: az emberek ma már nem olyan nagyvonalúak. Elmegy előtte húsz ember, lapot vesz tíz, abból hét visszavárja a tíz-húsz fillért is. Ha többfélét vesznek, az összeg summázódik, még kevésbé gavallérosan fizet a vevő. Rendben van, mondja a szakmában sok évet eltöltött hölgy, övék a pénz. A baj szerinte is a kései érkezéssel, a nyomdai csúszásokkal van. Nyakán marad a napilap, a hetilap, a két részletben szállított áru. Aki nem kapott reggel Népszabadságot, az délután már inkább Esti Hírlapot vesz. Az Esti Hírlappal pedig általában nem várunk hazáig. Azt a szakma legősibb rétegének mai képviselőitől, a rikkancsoktól vesszük. A rikkancs felhívja magára, felhívja a lapra a figyelmet. Nem lehet elmenni mellette. Néma, de gyors, torrero-ügyességű képviselője az autók között rohan fel-alá, benyújtja az ablakon a lapot, teszi el a két forintot. Visszaadni akkor sem lehetne, ha kellene, azonnal zöld a lámpa, indul a kocsisor, szívesen fizetünk hát a gyorsaságért, az élelmességért, a veszélyes mutatványért. Megéri-e az autók között cikázni? A megkérdezettek szerint, igen. Egy-egy délután, vasárnap este megkeresnek két-háromszáz forintot. Nem irigylem tőlük. Az igazi rikkancs az aluljáróban, a metró előterében áll, és a képünkbe kiabálja a szenzációt. Magas hangon, elnyújtott hangon, kántálva, ki így, ki úgy. És mi fizetünk. Tíz fillérrel, hatvan fillérrel többet, túszdrámáért, szenzációs gyilkosságért, bombázásért, lottószámokért. Azt hiszem boldogan fizetnénk egyszer, akár nagyobb öszszeget is, egy minél közelebbi délutánon a szertekürtölt szenzációért, hogy a mai napon nem lőttek, nem bombáztak, nem fogtak el és nem szabadítottak ki túszokat, nem késelte meg senki a feleségét, nem keres szemtanúkat, nem keres bűnözőket a rendőrség, óóóóóórriási szenzáció, kiabálnak egy csodálatos délután városszerte, világszerte a rikkancsok, a mai napon, ezen a héten, ebben az évben nem történt sehol semmi! T. I. (Fotó: Vértes György) 11