Képes Újság, 1983. január-július (24. évfolyam, 1-27. szám)

1983-03-05 / 10. szám

D __ □□ BCOIF8 A „Vörös Sárkány** Távol-keleti ízek A legenda szerint, valamikor sok száz év­vel ezelőtt élt Kínában egy császár aki min­den élvezetek közt legtöbbre becsülte a gyomor örömeit. Egy nap a császár magához hivatta a főszakácsot, és megparancsolta neki, hogy egy hétig mindennap minden al­kalommal más és más étel kerüljön az asztal­ra, különben nemcsak tisztét, de életét is el­veszíti. A halálra rémült szakácsnak végül si­került teljesítenie a parancsot, s ez — lévén, hogy akkoriban egy császár reggelije, ebédje és vacsorája egyaránt 30—40 fogásból állt — nem is volt kis teljesítmény. Lehet, hogy ebből a legendából egy szó sem igaz. Az vi­szont tény, hogy a távol-keleti konyha rendkívül változatos több ezer féle étel elké­szítési módját ismerik, s A használt ízesítő anyagoknak a száma is több tucat. Az euró­paiak alig néhány évtizede fedezték fel ma­guknak ezeket az egzotikus ízeket, de ma már jószerivel minden országban található kínai vagy távol-keleti ételspecialitásokat kínáló vendéglő. Budapesten nemrég a Népköztársaság út­ján nyílt meg a Vörös Sárkány étterem, ahol fekete-vörös díszletek közt, eredeti pekingi lámpák fényénél kecses pálcikákkal hada­kozva érezhetjük magunkat néhány órára a távol-keleten. Az ajtóban kedves kínai hölgy fogad (bármily furcsa, ő is a Belvárosi Ven­déglátóipari Vállalat alkalmazottja), s a konyhán a­­ hosszú évekig követségi sza­kácsként dolgozó — Biró Lajos mellett egy Kínából érkezett szakács készíti a számára otthonos ízeket — magyar nyersanyagból. Pontosabban a nyersanyagoknak csak egy része magyar, hiszen jónéhány fűszer egyál­talán nem kapható nálunk. Ezeket a világ több ezer kínai éttermét ellátó nagy nyugat­német és holland cégektől szerzik be. Az étterem létrehozásának gondolata Kas­sai György üzletvezetőtől származik, aki ko­rábbi munkahelyén többször rendezett nem­zeti heteket, s a legnagyobb sikere a kínai nemzeti hétnek volt. Az ötlet beleillett a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat azon elképzelésébe, hogy egy nemzetközi éttermi láncolatot hozzanak létre. (Ennek a láncnak első tagjai a Napoletana és az Etoile éttermek is.) Hogy sikerült-e valódi tá­vol-keleti hangulatot teremteni, azt nem tu­dom eldönteni (sajnálatos módon nincs össze­hasonlítási alapom), de az üzletvezető sze­rint már jónéhány itt dolgozó ázsiai számít törzsvendégeik közé. S ezu­tán tényleg azt bi­zonyítja, hogy megszokott ételeiket itt talál­ják meg leginkább. Mert a távol-keleti ízek valóban nagyon eltérnek a magyar konyha ízeitől. Kínában például egyáltalán nem hasz­nálnak sót, ehelyett szója szósszal főzik éte­leiket. Nem rántanak, és nem habarnak ha­nem burgonyaliszttel sűrítenek. És csípős fű­szereik bizony még a magyar pirospapriká­hoz szokott ínyeket is égetik. Aki mégis úgy döntene, hogy megpróbálkozik otthon né­hány kínai étel elkészítésével, azok számára Biró Lajos összeállított egy menüt, (amely­hez az alapanyagok a magyar üzletekben is megtalálhatók.) HIDEG ERŐS KÁPOSZTA: Először salátalevet készítünk. Aztán egy hegyes zöldpaprikát, egy pirospaprikát egy csomag újhagymát karikára vágva és egy fej káposztát kockára vágva eg­y dl olajban üvegesre párolunk. Ezután annyi salá­talevet öntünk rá, hogy rögtön elpárologjon. Fo­gyasztható hidegen és melegen, előételnek és sa­látának. ANIZSOS KARAJ: Fél liter vízbe beleteszünk egy teáskanál gyi­mbért egy evőkanál ánizst. Eb­ben egészben felforralunk egy fél­ig megsózott karajt. Miután kihűl piros ételfestéket szórunk bele (vérvörös legyen a lé!), és egy napig pácol­juk. Másnap bő zsírban a húst ropogósra sütjük. Ezután paradicsompürét zsíron lepirítunk, az áni­­zsos léből hozzáöntünk egy kicsit és ebben pá­roljuk a karajt, míg a lé besűrűsödik és bevon­ja a húst. BUND­ÁZOTT ALMA: Sűrű palacsintatésztát ké­szítünk (egy litert), ebbe egy csomag sütőport teszünk és megforgatjuk benne a karikára vágott almákat. Bő forró olajban kisütjük. Cukorból ka­rantént készítünk pici olajjal és pici ecettel. Eb­ben átforgatjuk a bundázott almát vagy a tete­jére öntjük. Külön tálban szódavizet teszünk az asztalra, és evés előtt ebbe mártjuk az almát. Ugye, nem is lehet rossz? H. SZ. A berendezés Mira János díszlettervező tervei alapján készült (Fotó: MTI) Akinek nem sikerülne pálcikával, villát is kaphat Kis Képes Krónika

Next