Képes Újság, 1983. január-július (24. évfolyam, 1-27. szám)
1983-03-05 / 10. szám
D __ □□ BCOIF8 A „Vörös Sárkány** Távol-keleti ízek A legenda szerint, valamikor sok száz évvel ezelőtt élt Kínában egy császár aki minden élvezetek közt legtöbbre becsülte a gyomor örömeit. Egy nap a császár magához hivatta a főszakácsot, és megparancsolta neki, hogy egy hétig mindennap minden alkalommal más és más étel kerüljön az asztalra, különben nemcsak tisztét, de életét is elveszíti. A halálra rémült szakácsnak végül sikerült teljesítenie a parancsot, s ez — lévén, hogy akkoriban egy császár reggelije, ebédje és vacsorája egyaránt 30—40 fogásból állt — nem is volt kis teljesítmény. Lehet, hogy ebből a legendából egy szó sem igaz. Az viszont tény, hogy a távol-keleti konyha rendkívül változatos több ezer féle étel elkészítési módját ismerik, s A használt ízesítő anyagoknak a száma is több tucat. Az európaiak alig néhány évtizede fedezték fel maguknak ezeket az egzotikus ízeket, de ma már jószerivel minden országban található kínai vagy távol-keleti ételspecialitásokat kínáló vendéglő. Budapesten nemrég a Népköztársaság útján nyílt meg a Vörös Sárkány étterem, ahol fekete-vörös díszletek közt, eredeti pekingi lámpák fényénél kecses pálcikákkal hadakozva érezhetjük magunkat néhány órára a távol-keleten. Az ajtóban kedves kínai hölgy fogad (bármily furcsa, ő is a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat alkalmazottja), s a konyhán a hosszú évekig követségi szakácsként dolgozó — Biró Lajos mellett egy Kínából érkezett szakács készíti a számára otthonos ízeket — magyar nyersanyagból. Pontosabban a nyersanyagoknak csak egy része magyar, hiszen jónéhány fűszer egyáltalán nem kapható nálunk. Ezeket a világ több ezer kínai éttermét ellátó nagy nyugatnémet és holland cégektől szerzik be. Az étterem létrehozásának gondolata Kassai György üzletvezetőtől származik, aki korábbi munkahelyén többször rendezett nemzeti heteket, s a legnagyobb sikere a kínai nemzeti hétnek volt. Az ötlet beleillett a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat azon elképzelésébe, hogy egy nemzetközi éttermi láncolatot hozzanak létre. (Ennek a láncnak első tagjai a Napoletana és az Etoile éttermek is.) Hogy sikerült-e valódi távol-keleti hangulatot teremteni, azt nem tudom eldönteni (sajnálatos módon nincs összehasonlítási alapom), de az üzletvezető szerint már jónéhány itt dolgozó ázsiai számít törzsvendégeik közé. S ezután tényleg azt bizonyítja, hogy megszokott ételeiket itt találják meg leginkább. Mert a távol-keleti ízek valóban nagyon eltérnek a magyar konyha ízeitől. Kínában például egyáltalán nem használnak sót, ehelyett szója szósszal főzik ételeiket. Nem rántanak, és nem habarnak hanem burgonyaliszttel sűrítenek. És csípős fűszereik bizony még a magyar pirospaprikához szokott ínyeket is égetik. Aki mégis úgy döntene, hogy megpróbálkozik otthon néhány kínai étel elkészítésével, azok számára Biró Lajos összeállított egy menüt, (amelyhez az alapanyagok a magyar üzletekben is megtalálhatók.) HIDEG ERŐS KÁPOSZTA: Először salátalevet készítünk. Aztán egy hegyes zöldpaprikát, egy pirospaprikát egy csomag újhagymát karikára vágva és egy fej káposztát kockára vágva egy dl olajban üvegesre párolunk. Ezután annyi salátalevet öntünk rá, hogy rögtön elpárologjon. Fogyasztható hidegen és melegen, előételnek és salátának. ANIZSOS KARAJ: Fél liter vízbe beleteszünk egy teáskanál gyimbért egy evőkanál ánizst. Ebben egészben felforralunk egy félig megsózott karajt. Miután kihűl piros ételfestéket szórunk bele (vérvörös legyen a lé!), és egy napig pácoljuk. Másnap bő zsírban a húst ropogósra sütjük. Ezután paradicsompürét zsíron lepirítunk, az ánizsos léből hozzáöntünk egy kicsit és ebben pároljuk a karajt, míg a lé besűrűsödik és bevonja a húst. BUNDÁZOTT ALMA: Sűrű palacsintatésztát készítünk (egy litert), ebbe egy csomag sütőport teszünk és megforgatjuk benne a karikára vágott almákat. Bő forró olajban kisütjük. Cukorból karantént készítünk pici olajjal és pici ecettel. Ebben átforgatjuk a bundázott almát vagy a tetejére öntjük. Külön tálban szódavizet teszünk az asztalra, és evés előtt ebbe mártjuk az almát. Ugye, nem is lehet rossz? H. SZ. A berendezés Mira János díszlettervező tervei alapján készült (Fotó: MTI) Akinek nem sikerülne pálcikával, villát is kaphat Kis Képes Krónika