Képes Újság, 1984. július-december (25. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-14 / 28. szám
Milyen a gazda? Valahol olvastam, hogy egyetlen vállalat ellen sincs annyi bírósági per, mint az Ingatlankezelő Vállalat ellen. És akkor még ott vannak (többségben) azok a lakók, akik nem perelnek, mert panaszuk-bosszúságuk kisebb mértékű. Vagy mert nem vállalják a több hónapos bírósági tortúrát, amely — nem ritkán — nem hoz pozitív döntést, csak újabb bosszúságot... Álljon itt néhány megtörtént eset a XIV.—XVI. kerületből. 1. Tatarozás Körülbelül fél évvel a munkálatok megkezdése előtt beállványozzák a villát — alig lehet járni —, lerakják a szabad ég alá a deszkákat, vasrudakat, szögeket, drótokat, huzalokat, csatornákat stb.-t, amiket majdan felhasználnak. Eszi a szép kupacot a rozsda, az idő vasfoga, meg az egyik enyveskezű lakó lopdossa. Aztán egyszercsak megérkeznek a munkások. Jobbára délig tartó „tevékeny” jelenlétüket hangos káromkodások és mindenfelé eldobált sörösüvegek jelzik. „Hozzáértésüket” meg olyan dolgok, hogy például a villa homlokzati részére raknak egy lefutó esőcsatornát, ahol soha nem volt, s amelyből víz soha nem is csöppen ... Viszont folyton neki lehet ütközni ... A jó állapotban lévő csatornák kicserélése egyébként is fölösleges volt — elegendő lett volna újrafesteni őket, amit azonban az újakkal sem tesznek meg ... A ház vöröses terméskő alapzatát vastag szürke (!) festékkel befröcskölik (ugyan minek?), ami alaposan berondítja a szép sárga keramitkockás utat is. Leszedni nem lehet, víz nem oldja. Majd lassan lekopik. Az ablakrácsokat leszedik, s fehér festékkel befestik, egyenetlenül, csúnyán, kontár módra. Aztán egy nap eltűnnek a munkások , s a lakók átgondolják a tatarozás hibáival-hiányosságaival kapcsolatos panaszaikat (akad elég), hogy majd elmondják az „átvételkor”, az ellenőrzéskor. Amire ugyan hasztalan vártak, mert az IKV-tól senki sem jött... 2. Panasz — ügyintézés A többlakásos házakban többféle ember lakik: csendes, rendszerető, udvarias, segítőkész — és nagyhangú, iszákos, agresszív, garázda, nemtörődöm, lusta. Mi van akkor, ha egy IKV bérleményű házban egy lakó a szocialista együttélés szabályait durván megsérti, nemhogy a szomszédja nyugalmát nem biztosítja, hanem állandóan ordítozik, ilyen-olyan ürüggyel provokál, sőt verekszik? A szomszéd ír az IKV panaszirodájának. Egyszer, kétszer, többször. Onnan pedig válasz sem érkezik... Pedig milyen jó lenne, ha néhanapján panaszoslevél nélkül is kijönnének az IKV-tól! És érdeklődnének például a házirend betartása felől. Meg egyáltalán, hogy melyek a lakók panaszai, problémái? Nem lenne ez kötelességük is? Aztán olyan is van, hogy új lakónak utalnak ki egy üresen maradt parányi lakást. Egyetlen személynek, aki hónapokig feléje sem néz, viszont egy napon váratlanul beköltözik két nagy gyerekkel (és több baráttal) egy idegen asszony, aki nem köszön, nem mutatkozik be. Nos, az IKV alkalmazottai még tanácsi felszólításra sem jönnek el ellenőrizni: ki is lakik tulajdonképpen a másnak kiutalt lakásban? És ha ellenőriz az IKV? Mert néha azért teszi, íme. Az egyik lakó engedély nélkül szomszédja szobafala mellé épít fürdőszobát. Ez a szomszéd — átázástól félve és állampolgári kötelességének is eleget téve — bejelenti az IKV-nak. Fiatal „szakértőnő” érkezik: megdicséri az engedély nélkül épített fürdőszoba tisztaságát (mi köze a szigeteléshez?) és letorkolja a becsületes bejelentőt.. . Akinél néhány hét múlva az érintkező szoba falán embermagasságig kúsznak a vízfoltok ... 3. IKV-lakások eladása Évek óta szállonganak a hírek, aztán egy napon érkezik egy stencilezett levél (személyesen senki!) , hogy „felkérjük önt, postafordultával szíveskedjék nyilatkozni, megveszi-e lakását? Ilyen nagy horderejű döntést nem lehet „postafordultával” megtenni. A lakóban — érthetően — több kérdés merül fel a hirtelen vásárlási felajánlással kapcsolatban, ezeket aztán válaszlevelében fel is teszi, miután sem előtte, sem utána őt senki személyesen nem tájékoztatta a vétel pontos körülményeiről. Választ sem levélben, sem személyesen mindmáig nem kapott... Hangsúlyozom: az esetek konkrétumok, nem kitaláltak — és a sort még folytathatnám ... De kell-e? Eöry Éva : Nincsenek ! ! Nem ! IKV körjáratunk során előroredult néhány furcsa eset. Íme egy ! közülük. A főváros legpati- i násabb kerületének egyik igenigen elhanyagolt bérházában, kazánházában és a pincében tapasztaltunk minősíthetetlen állapotot. Évek óta felgyülemlett mocsok és kihordatlan salak fogadott bennünket. Jelentkezésünk után