Kereskedelmi Szakoktatás, 1932. szeptember – 1933. június (40. évfolyam, 1-10. szám)
1933-01-31 / 5. szám
188 Kereskedelmi Szakoktatás XL. évf. és nagyszámban jelentek meg s a vidékiek közül is vannak kartársaink, akik nem maradnak el egyetlen ülésről sem. Ezt őnáluk annál is inkább kell megbecsülő elismeréssel méltányolnunk, mert részükre az ide- és hazautazás fáradságos és költséges áldozat, amelyet közös ügyünk érdekében hoznak. A választmányi üléseken iskoláinknak és a tanárságnak minden aktuális kérdése szóba kerül: a jó is, a rossz is, az is, ami öröm, az is, ami fáj. Némely választmányi ülés eszmecseréi egész magas nívón folytak, úgyhogy öröm volt bennük részt vehetni, de olyan ülés egy sem volt, amely a felső kereskedelmi iskolai tanárok között bármelyik közös érdekű kérdésben nagy ellentéteket, irigységet, féltékenységet vagy gyűlölködést tudott volna támasztani. A mi egyesületünkben hagyomány már, hogy kölcsönösen tisztelettel és szeretettel hallgatjuk meg egymás véleményét, mert valamennyit az iskolafaj és a képviselt ügy szeretete sugallta. Rejtett önérdek, álcázott jogtalanság nem meri szónokló emelvénynek használni a mi egyesületünk nyilvánosságát, mert az ilyennek előttünk és közöttünk soha nem volt és soha nem lesz alkalma megszólalni. De igenis, szívesen hallgatunk meg minden használni akaró, jószándékú gondolatot, ötletet, jöjjön az bárhonnan : tapasztalt öregtől, vagy új utak után nézegető fiataltól, nagy úrtól vagy kisembertől, tanártól vagy a gyakorlat emberétől, mindegy, — áldjuk, ha az ügy nevében jó. Az ügyet, amelynek munkásai vagyunk, fontosnak érezzük és nagyra tartjuk. Meg vagyunk róla győződve, hogy Széchenyi, a legnagyobb magyar, nagy bölcseséget hirdetett, amikor a nemes értelemben vett nemzeti vagyonosodás tanát prédikálta az akkoriban a nyugati nemzetek mögött messze elmaradt, lassan dolgozgató magyar fajnak. Az egyén és csoportok, népek és nemzetek megmaradásának, fejlődésének, haladásának és tökéletesedésének nélkülözhetetlen eszköze, szerszáma, fegyvere a gazdasági erő, vagy mint Széchenyi nevezte, a vagyonosodás. A mi iskolafajunk és tanársága ennek a nemes célú vagyonosodásnak törvényeit, lehetőségeit, észrevehető szabályait kutatja és a föllelt szabályokat a közösség boldogulása érdekében továbbadja, tanítja, terjeszti. Ezért is szeretjük mi mindnyájan ezt az iskolafajtát, ezért is akarjuk, hogy ez minél szélesebb társadalmi rétegekben népszerű és fontosságához mérten méltányolt legyen. Ezért tárgyaltunk másfél éven keresztül minden választmányi ülésünkön arról is, hogy hogyan kellene ezt az iskolát egészében és részeiben minél jobbá, minél célszerűbbé, minél korszerűbbé tenni. Ha majd a kormányzat hozzá fog fogni a középfokú iskolák korszerű megreformálásához, a mi egyesületünk a már több oldalról meghányt-vetett új gondolatoknak egész sorával tud közreműködni a munkában. Megdöbbentünk, mikor egy-két évvel ezelőtt észrevettük iskoláink tanulólétszámának tartós csökkenését, s nem egy kollégánk elmélyedő figyelemmel és tanulmányozással kutatta az okokat, amelyeket aztán választmányi üléseink eszmecseréi mérlegeltek s amiben megegyeztünk, azt egyesületünk elnöksége mint a tanárság egyetemének felfogását közölte az illetékes helyen. Bizonyos további bajokat sikerült is aztán így megakadályozni, mások elhárítása, sajnos, nem állt és nem áll módunkban, illetve nem a mi fellépésünkön múlik. Az egyesület elnöksége igenis