Kereskedelmi Szakoktatás, 1932. szeptember – 1933. június (40. évfolyam, 1-10. szám)

1933-01-31 / 5. szám

XL. évf. Kereskedelmi Szakoktatás 189 szívesen látja a felső kereskedelmi iskolát «a modern pedagógia útján», mint ahogy egy szállóige ezt kifejezi. Tessék csak elolvasni az egyesület választmányi üléseinek jegyzőkönyveit; tessék elolvasni azt a kötetet, amely az igazgatói értekezlet előadásait foglalja magában, tessék el­olvasni lapunknak, a Kereskedelmi Szakoktatásnak cikkeit, amelyek a francia és angol, meg az amerikai szakoktatásról szólnak, s kitűnik, hogy mi nem maradunk el soha, amikor a kor parancsszavait kell tudo­másul venni. Az egyesület elnöksége mindig megfelelően igyekezett ápolni a kereskedelmi oktatásügyi nemzetközi kapcsolatokat s mindig nagy készséggel támogatta ennek az ügynek régi magyar apostolát, Schack Béla volt főigazgatónkat. Szívvel-lélekkel és meggyőződéssel vett részt egyesületünk az Országos Kereskedelmi és Iparoktatási Tanács 40 éves jubileumi ünnepén és ott elnökünk plasztikus szavakba foglalta a Ta­nácsnak immár történelmivé vált érdemeit. A VKM­ anyagi eszközeinek felhasználásával, de az egyesület tagjainak önzetlen fáradozásával és tiszteletdíj nélkül végzett munkájával vált lehetővé, hogy néhány héttel ezelőtt megjelent egyesületünk kiadásában az a 220 oldalas értékes tar­talmú könyv, amelynek címe: «Feladatgyűjtemény a kereskedelmi leve­lezés köréből» s melynek gondolatát elnökünk három évvel ezelőtt mon­dott közgyűlési elnöki megnyitójában vetette fel. De aztán nem maradt meg a terv kigondolásánál, hanem cselekedett, dolgozott, utánajárt, s a könyv bizonyára sok összefüggésben fog jó szolgálatokat tenni és hozzájárulni tanításunk gyakorlatiabbá tételéhez. Bár követhetné ha­marosan ezt a kötetet a könyvviteltan és a kereskedelmi számtan körére vonatkozó hasonló példatár. Egyelőre dicsérő méltánylással kell meg­emlékeznem arról a két kollégánkról, akik egy ilyen célú adatgyűjteményt és példatárt a saját kezdeményezésükre és saját költségükre adtak ki. Sokat fáradozott és memorandumozott egyesületünk elnöksége a hites könyvvizsgálók ügyében is. Nem sajnáltunk fáradságot, időt, munkát ebben a kérdésben sem, de az elnökség tagjainál is még többet dolgozott ebben egy-két kartársunk, s a megoldás mégis csak olyan lett, hogy elnö­künk mai elnöki megnyitójának legnagyobb részét e kérdés igazságos megvizsgálására volt kénytelen szentelni. Íme, tisztelt Közgyűlés, ez sokszor a sorsa a legjobb szándékú, az igazságérzet által sugallt fellépés­nek. De akik egy egyesületet vezetnek, sokszor kell hogy ilyennel is szá­moljanak. De az bizonyos, hogy igazságtalan és fölületes, aki ezért szemre­hányással illet elnököt és vezetőséget. Iparkodtunk az említetteken kívül is még sok mindenfélével szolgálni iskoláink és tanártársaink jogos és igazságos érdekeit. A be nem avatottak nem is sejtik, hogy elnökünk és néha az elnökség egyes tagjai is hányszor jártak el a VKM­-ban, a fő­városnál vagy más hatóságoknál az egyesület, a tanárság egyetemessége vagy igen sokszor egyesek egyéni sérelmei, panaszai, jogai érdekében. Sok memorandumba, sok levélbe, szóbeli és telefontárgyalásba, időbe és energiába kerül mindez, de öröm és jó érzés az igazságot szolgálni és másoknak használni. Az élet küzdelmeiben megedzett ember nem is nézi azt ilyenkor, hogy van-e benne köszönet, vagy sem, az ő elégtétele a nyugodt lelkiismeret, amely után elmondhatja: «Dixi, feci et salvavi 13*

Next