Kereskedelmi Szemle, 1988 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
BONIFERT DONÁT Az árszabályozás hazai hagyományai és nemzetközi tapasztalatai Gazdasági mechanizmusunk továbbfejlesztése során az egyik kulcskérdés lesz a közeli években az árrendszer, az árszabályozás, az ármechanizmus kérdése. Az árak alakulásának történelmi tapasztalatai s a mai, modern piacgazdaságokban követett gyakorlat arra mutat, hogy az árak kézben tartására megfelelő eszközökre van szükség a legkedvezőbb piaci viszonyok között is. Az árszabályozás eszköztára magában foglalja mind az állami intézmények (hivatalok), mind pedig a különböző érdekegyeztető szervezetek megfelelő akcióit. E cikk célja az, hogy felhívja a figyelmet az árak, árszabályozás problematikájának, s e kérdés illúzióktól mentes kezelésének fontosságára. Az árak szabályozásának kérdése az ókortól napjainkig A piac, az árutermelés — és ezáltal az árak kérdésköre is — bizonyos mértékig az emberi civilizációval egyidős. Piac, piaci verseny már az ókori társadalmakban létezett, az árak alakításában azonban a piaci viszonyok sohasem voltak kizárólagosak. Az ókori társadalmak gazdasági viszonyainak elemzésekor ún. árképző vagy árszabályozó és nem árszabályozó piacokat lehet megkülönböztetni. A nem árszabályozó piacok esetében az árakat valamilyen külső (társadalmi-állami) szabályrendszer határozta meg.* Az árak alakulásával kapcsolatos intézkedések nyomait az ókori Rómában is megtalálhatjuk. Jogi tanulmányok tárgya pl. a gabonaárak szabályozásával foglalkozó „Lex Julia de annona”, vagy Zeno császár 483-ban kiadott rendelete az árképzés monopolisztikus jelenségei ellen. Hasonló intézkedések ismeretesek Nagy Károly idejéből vagy a későbbi német birodalomból, a XVI. századból is** A hazai példák közül többek között az 1526-ban, a mohácsi csata után a rendek fellépésére elrendelt „árstop”, valamint az 1556. évi országgyűlés által kiadott árszabályozás említhető mint korai árszabályozási akció.*** A középkorban jelentős árszabályozó szerepet töltöttek be maguk a céhek is, amit a helyi közigazgatási szervek intézkedései rendeztek megfelelő keretek közé. A városok gazdasági szervezeteinek működését a város gazdaságpolitikája szabályozta, amit a városgazdaság központi szerve határozott meg. Hazánkban pl. az ármegállapítás a törvények értelmében a vármegyei és a városi hatóságok jogkörébe tartozott, s ennek a célt köteles volt magát alávetni. A piacok erősen szabályozott működését a kevésbé ellenőrzött távolsági kereskedelem oldotta fel és egészítette ki. Nyilvánvalónak látszik, hogy a középkori árszabályozásban a közigazgatási jellegű árszabályozást kiegészítette a (mai kifejezéssel élve) érdekegyeztetésen alapuló árszabályozás, elsősorban a céheken mint nem kismértékben érdekegyeztetési feladatokat is ellátó szervezeteken belül, de azokon kívül is. A közigazgatási jellegű árszabályozás pedig általában nem kizárólag közvetlenül az árak meghatározására, hanem többnyire inkább a piacszabályozáson keresztül, az árak közvetett befolyásolására irányult. A korai kapitalista fejlődés azután áttörte a különböző piac- és árszabályozó formákat, a részben hatósági, részben kartellszerű, megállapodásos árkorlátokat. A dinamikusabban fejlődő vállalkozások számára a versenykorlátozások kényelmetlenekké váltak. Az uralkodóvá vált társadalmi légkör a minden korlátozástól mentes versenyt, az egyéni szaktudás, szorgalom, ügyesség, a gazdasági erők és érdekek szabad érvényesülését tekintette a gazdasági élet gyors fejlődése, a kiegyenlített kereslet és kínálat kialakulása előfeltételének. Ennek következményei voltak a különböző országok jogrendjében megjelenő tilalmak a versenykorlátozó egyesülésekkel, megállapodásokkal szemben. A jogi tilalmak ellenére azonban a versenykorlátozó egyesülések és megállapodások létrehozásának gyakorlata fennmaradt a kapitalista fejlődés idején is. A korlátozatlan szabad verseny ugyanis különböző gondokat vetett fel. A termelési kapacitások megnövekedésével a verseny kockázata megnőtt, élessége fokozódott, egyes vállalkozók — nemritkán tisztességtelen eszközök alkalmazásának köszönhető — felülkerekedése esetenként az árak csökkenése helyett azok korábban nem látott emelkedéséhez vezetett. A versenytársak kiesése után az árak emelését a verseny már nem korlátoz * Lásd erről pl. Polányi Károly: Kereskedelem, piacok és pénz az ókori Görögországban. Gondolat Könyvkiadó, Bp. 1984. ** Rácz Lajos dr.: A kartellek és szabályozásuk. Politzer Zs. és fia bizománya, Bp. 1905. *** Uo.