KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1884
IV. Életiratok, történelmiek - Az elhunytak emlékezete - Dr. Abbot Esdrás. Boros Gy.
128 különfélék. 1854-ben március havában Kolozsvár közönsége ritka műélvezetekben részesült. A pesti nemzeti színház egyik kiváló művésznője, Kolozsvár szülötte vendégszerepelt. Eltávozásával Bulyovszkynéhoz a Hetilap 23-ik számában egy költemény jelent meg akkorban unitárius tanuló Nagy Lajostól a következő kezdettel: « Láttam játékodat művészet leánya! S lettél eszméimnek lángadó szikrája. Hallgattam az édes Szép nemzeti hangot, Bűvös aj akidről Mily kedvesen hangzott. E percztől nem tudlak elfeledni téged: Kötözgetem lelkem virágait néked. A kis költemény az éles látású művésznő figyelmét nem futotta el. Ő sem feledte el az ifjúságot, melynek kebeléből e dal kiröppent, s midőn a következő év tavaszán 1855-ben ismételten Kolozsvárra jött vendégszererepelni, az unitárius Collegium ifjúságát csakhamar látogatásával tisztelte meg. Az ifjúság a művésznőt olvasótermében, azon teremben fogadta, melyben 1847 évi május 18-án a híres Lendvai Mártonnét is fogadta. Olvasóink közül még bizonnyal többen vannak, kik tanúi voltak vagy éppen részt vettek az ünnepélyes fogadásban, mely az ifjúságot határtalan örömérzettel, a jeles művésznőt pedig mint az eredmények is megmutatták hálás indulattal töltötte el. E látogatás emlékére az ifjúságot arczképével ajándékozta meg — s ez hiven és becsben őrzi ajándékát. Sőt az unitárius ifjúság 1875-ben is, mikor Bulyovszkyné 15 évi külföldi, idegen nyelven folytatott művészi pályafutása után, a kolozsvári színpadon talán utoljára lépett fel, minden lehetőt elkövetett arra, hogy fogadtatása Kolzsvárt ezúttal is oly fényesen sikerüljön. Tőle került ki üdvözlő közlemény, melynek két utóbbi versszakát a hangulat jellemzésére felvesszük: És a haza, édes anyád Örömmel néz most is reád, Ölel, csókol, azt se kérdi . . . Hiszen úgy is tudja érti: Hogy ott is, hol eddig voltál, Hol idegen nyelven szóltál. Ott is a te neved, hited A hazára fényt derített. Minden erkölcsileg szép és nemes tett maga magát dicséri ugyan legszebben, de kötelességet vélünk teljesiteni magunk is, midőn folyóiratunkban az adományokért szives köszönetünket fejezzük ki. Czékus István, a tiszai ág. hitv. egyházkerület érdemes püspöke tiszteletére f. évi ápr. 20-án a rozsnyói ág. hitv. egyház nagy ünnepélyt rendezett abból az alkalomból, hogy a jeles férfiú ottani lelkészkedése egy negyed száz esztendőre terjedt. Az ünnepély, a lapok tudósítása szerint a