KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1975
4. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Imre: Jókai Torockón
felesége, Laborfalvy Róza. De most is szakított magának időt, hogy legalább Tordára ellátogasson. 1875. november 3-án a lapok arról adnak hírt, hogy „Jókai Mór még be sem fejezte az Élet komédiásai című legújabb regényét, s máris újat tervez, melyet a jövő évben fog kiadni. Címe lesz: Egy az Isten! Ebben az unitáriusok első vallási küzdelmeit fogja festeni." A regény létrejötte szempontjából azonban fontosabb tudni, hogy Jókai 1876 áprilisában több hetes olaszországi útra indult, s feleségével azon az útvonalon haladt, amelyen később Adorján Manassé és Zboray Blanka a regény első kötetében. Menet közben a regény témája is megváltozott. Az unitáriusok története helyett Torockó 1848-as története került a középpontba. A történelmi kútfők közül az író fő forrása A Székelyföld leírása volt Orbán Balázstól, amelyet Jókai öt legbecsesebb könyve közé sorolt. Az Aranyosszékről és Torockóról szóló kötet 1871-ben jelent meg, erre hivatkozik a szerző legtöbbet jegyzeteiben. De közvetve vagy közvetlenül ismerhette ürögdi Nagy Ferencnek, aranyosrákosi Székely Sándornak, Kővári Lászlónak, Maszák Hugónak a sajtóban megjelent közleményeit, s tájékozódhatott a torockói származású Brassai Sámueltől is, akivel baráti vitái voltak abban az időben. Az egyistenhivőkre vonatkozó ismereteit Ferencz József Unitárius kis tükör című munkájából merítette. Most már csak Torockón kellett látogatást tennie, hogy meginduljon a mesefolyam. 1876. július 26-án írja Jókai Teleki Sándornak Koltóra: „Ha Isten úgy akarja, az idén csakugyan eljutok Hozzád. Ugyanis augusztus 3-ikán este megyek Kolozsvárra, onnan 8-ikán Torockóra. Az unitárius atyafiakról kell mértéket vennem, mert egy regényt akarok rájuk szabni..." Ügy is történt. 4-én érkezett Kolozsvárra, másnap továbbutazott Tordára Váradi Károly társaságában. Innen a harmadik nap, vasárnap reggel 5-kor indultak Torockóra szekéren, hogy a délelőtti istentiszteleten részt vehessenek. Hozzájuk csatlakozott még Albert János unitárius lelkész, aki mint „faluszájú" menet és jövet folyton anekdotázott. Történetei egy részét Jókai a regényben használta fel, más részét pedig az Üstökösben Útitáskámból címen közölgette. Velük volt még Veress Dénes iskolagondnok és Thoroczkay Zsigmond a torockószentgyörgyi birtokos családból. Az Aranyos völgyében haladtak a Leánykakőt elhagyva egészen Borévig, ahol az út balra Torockó felé tér el. Itt rövid pihenőt tartottak, s gyalogsétát tettek a Jára patak regényes völgyében. Jókai merengve nézte a tájat, és rajzokat készített— írja Váradi Károly. Csak amikor a borévi hídhoz visszatérve elolvasta a figyelmeztetést: „5 forint büntetést fizet az, aki a hídon 5 mázsánál nagyobb teherrel átmegyen" — akkor kezdett hahotázni. Jó hangulatban folytatták az utat Torockó felé. De már Borév határában — szól a tudósítás — „néhány rókaprémes mentébe öltözött lovas előlovaglása után — egy tisztelgő küldöttség jött két szekéren előnkbe, hogy Torockó bányaváros nevében mondjon Isten hozottat a férfiúnak, akiért városunk ma ünnepi színt öltött, s akinek neve itt a havasok zárta völgyekben is jól ismert és ünnepelt", így fogadták az Olaszországból visszatérő Adorján Manassét is a regényben.