KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1975
4. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Imre: Jókai Torockón
JÓKAI TOROCKÓN — Részlet egy nagyobb tanulmányból A százötven évvel ezelőtt született Jókai Mór erdélyi útjainak bő irodalma van. Már mint ismert író jött először 1853 tavaszán Erdélybe — abban az évben jelent meg az Egy magyar Nábob —, s a korabeli lapok bőven beszámoltak látogatásairól. Születésének századik évfordulóján jelent meg Kristóf György munkája: Jókai napjai Erdélyben (Kolozsvár, 1925), s eszerint az író tíz alkalommal járt nálunk. Utoljára 1902. október 12-én, a kolozsvári Mátyás-szobor leleplezése alkalmával. Ezeket az adatokat Gyalui Farkas és Szentimrei Jenő tanulmánya egészíti ki (Jókai Erdélyben. Összeállította Tabéry Géza és Incze Ernő. Nagyvárad, 1925). Gyalui még személyesen ismerte a regényírót, s a kolozsvári látogatásairól számolt be, Szentimrei Jenő pedig Tordán tudakozódott azoknál, akik még tudtak itteni időzéséről. Mind a két dolgozat (Jókai Kolozsvárt, A vallásszabadság városában) a torockói látogatásra is utal. Legújabban Dávid Gyula dolgozta fel az erdélyi utakat — térképekkel illusztrálva — Jókai című munkájában (Kolozsvár, 1971), s ott A holdsziget kis közösségének, külön részt szentelt. Ami az író torockói útját illeti, valamennyi szerző forrása Váradi Károlynak a kolozsvári Magyar Polgár 1876. évi 182—184. számában megjelent részletes beszámolója Jókai erdélyi útjáról, az időrendben negyedik erdélyi látogatásáról. Jókai ugyanis csupán egyszer járt Torockón, 1876. augusztus 6-án és 7-én. Váradi Károly, a kolozsvári polgári iskola igazgatója egyébként annak a Miklós Miklós ótordai református lelkésznek volt a veje, akinél Petőfi Sándor 1849 júliusában hagyta fiát és feleségét. A torockói látogatásnak hosszú előzményei vannak. Jókai régóta érlelte magában az Egy az Isten gondolatát. Feltételezhető, hogy már első erdélyi útja alkalmával hallott Torockóról, hiszen kísérője Kővári László volt, s útjuk érintette Tordát, Felvincet, Nagyenyedet. Innen inspirálódott, mikor A nagyenyedi két fűzfát írta. Második erdélyi útja 1858-ban a Mócvidékre vezetett, ahol a Szegény gazdagok megírásához gyűjtött anyagot. Megint Torockó-közelbe jut, amikor Abrudbánya felé veszi útját. A bányavárosok akkor még a forradalom nyomait viselték magukon. S Jókait főként a bányászok élete érdekelte. Harmadik erdélyi útja 1871 tavaszán rövidebb volt. Az író Kolozsvárra jött, hogy részt vegyen a Farkas utcai kőszínház megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmával tartott ünnepélyen. Vele volt