Hortobágyi Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach 1. A-L (Budapest, 1940)
Előszó
ELŐSZÖR Jl±z utolsó évtizedekben a nyugati államokban a telefonkönyv és a Code után a leggyakrabban forgatott könyv a „Who' s Who“ a „Ki, kicsoda !“ Ha a politikai, társadalmi, gazdasági, ipari, kereskedelmi, irodalmi, művészeti vagy sportéletben felbukkan egy új név, azonnal előveszik a Who' s Who-t és azonnal utánanéznek az új név személyi adatainak, az illető életpályájának. Ezért csak a legritkább esetben érheti őket meglepetés s lehetővé válik a természetes fejlődésnek legfőbb alapelve . Mindenkit képességének megfelelő helyre állítani Magyarország szellemi, gazdasági és politikai életének mostani átalakulása nálunk is megteremtette a szükségét egy hasonló célú közhasznú könyvnek. Országunk politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életében, általában egész közéletében, úgyszólván mindenütt új arcok, új vezetők, új értékek, új tehetségek tűnnek fel a már ismert egyéniségek mellett. Neveiket, működésüket, életüket, érdeklődésük körét kell előbb megismernünk, hogy az adatok mérlegelése alapján meg is becsüljük őket. Mindezen szempontok tehát, egyéni és közérdekből egyaránt sürgetőleg követelték, hogy Magyarországon is minél előbb megjelenjék a mostani átalakulásnak megfelelő, megbízható magyar kézikönyv, a Keresztény Magyar Közéleti Almanach. A szerkesztőbizottság nemcsak az egyéneknek, hanem a hatóságoknak, hivataloknak, intézményeknek, vállalatoknak és általában az egész magyar társadalomnak kívánt segítségére sietni, amikor elhatározta, hogy kiadja a Keresztény Magyar Közéleti Almanachot. A munka elvégzésére a magyar újságírótársadalom negyvenkét közismert szereplője vállalkozott. A szerkesztőbizottság igen nagy munka előtt állott, amikor a cél megvalósítására törekedett. A munka nehézségeit mindinkább fokozták azok a rendkívüli körülmények, amelyek napjainkat jellemzik. Amikor a gondolat megvalósításához hozzákezdtünk, még árnyékukat sem vetették előre azok a korlátozások, amelyeket a magyar kormányzatnak, nagyon bölcsen, meg kellett hozni, hogy a második világháború peremén békében élő Magyarország életét, nyugalmát és folyamatos anyagellátását biztosíthassa. Mi a mű terjedelmét nagyobbra terveztük, mint ahogy előzetesen jelentettük s eszerint adtuk munkába az első néhány száz életrajzot. De sorra következtek a különböző korlátozó rendelkezések — így a papírfogyasztás korlátozására vonatkozó rendeletek is — s ezeket a már folyamatban lévő munka során kellett tudomásul vennünk, így történhetett, hogy egyes életrajzok között bizonyos aránytalanság jött létre a terjedelemben. Azok az életrajzok, amelyeket akkor adtunk nyomdába, amikor a korlátozásokkal még nem kellett számolnunk, hosszabbak, mint azok, amelyek akkor kerültek munkába, amikor már a korlátozó rendelkezésekkel munkánkat az eredeti keretekbe szorították vissza. így eshetett meg, hogy a közélet egyes