A kert 1898

1898-03-15 / 6. szám - Színes műmelléklet - Hírek

folyó agyagos partjaira s megmagyarázta hogy a partmellék alkalmas a czement­gyártásra és a búza között bőven termő­­festő c­süli eng­e (Isatis tinctoria) az indigó gyártásra, jelesen akkor, ha a növény gondos kezeléssel nemesittetik és indigó­anyaga szaporittatik. Tényleg, Sarlay Jánost tekinthetjük hazánkban Katona Dienessel együtt az indigókultúra meghonosítójának. De míg Katona, a sátoraljaújhelyi nyugalomba vonult piarista tanár, az indigónövényt magra is termesztette és az indigó gyár­tásáról («Európai indigó netovábbja» czím­mel) füzetkét is irt, addig Sarlai az indigó termelés gyártás praxisához fogott. A ma­gyar — Sarlay gyártotta — indigó a sze­gedi, bécsi és a párisi kiállításon viszi el a díjakat. Wartha Vincze, műegyetemi tanár, a­ki a magyar indigót sublimálta és jegeczesítette, a «csülleng-indigónak» kristályait elevenebbeknek és szebbeknek mondotta, mint a bengál indigóét, dicsér­ték a Goldbergerék is, a­kik a magyar és a külföldi indigóval összehasonlított festést végezték. A tolna megyei kékfestők is sorra-rendre ezt a festőanyagot hasz­nálták nagy szeretettel, de a magyar indigó klímánk és talajunk természete és munkás viszonyaink között csak nem tudott gyö­keret vetni a magyar földön ! A jó Sarlay bácsi, ki előzőleg huszonöt esztendőt töltött volt a szarvasi főgimná­ziumban, kísérletezését abban hagyta, mert a földmivelésügyi kormány is belátta a küzdelem meddő voltát. A kiváló autodi­dakta, a­kit tanítványainak ezrei a rajongá­sig szerettek, később a homonnai áll. pol­gári iskolában tanított számtant és termé­szettudományokat, majd az 1889. év végén a győri állami főreáliskolához került, a­hol a mult évi májusig szakadatlanul tanított, nagy ügybuzgalommal és szere­tettel. Szerette őt mindenki, a­ki csak ismerte, avagy szót váltott vele. Áldott legyen emlékezete! Terek parkozása. Az István, Rákóczy-és Hunyady-tér parkozását a tanács el­rendelte s kiutalványozta a közgyűlés által már megszavazott 41.000 forintot. A parkolást azonnal megkezdik, mihelyt az idő engedi. Az amerikai gyümölcs és növénybe­vitel kitiltása Németországból. Már röviden megemlékeztünk a német kormány azon intézkedéséről, a­mely elrendeli, hogy Amerikából mindennemű élő növény­résznek behozatala tilos és gyümölcsöt is csak előzetes vizsgálat után lehet a vámvonalon behozni, ha San­ José nevű pajzstetűvel nincs infirziálva. (Lásd a « Ro­vartan» rovatbeli czikket.) Bizonynyal ko­moly okok lehetnek azok, a­melyek a német kormányt ezen radikális intézke­désekre késztették. Ezek a német lapok­nak csakis újabb közleményeiből tűn­nek ki. A nevezett pajzstetű ugyanis oly óriási pusztításokat végez az amerikai gyümöl­csökben, hogy maguk az Egyesült­ Álla­moknak egyes államai is egymás ellen ily beviteli tilalmak elrendelésével kényte­lenek védekezni. A San­ José paizstetü roppant szapora s ez teszi közeledtét félelmessé. A német gazda közvélemény a kormány rendelkezé­seivel nincs megelégedve, miután hiva­talos vizsgálatok konstatálták, hogy a nevezett paizstetü a gyömölcsön is megél és azzal is behurczolható­ A pajzstetű behurczolásának a lehetősége a jelen intézkedések mellett tehát fennáll, mert ezt csak az esetben lehetne megakadá­lyozni, ha minden egyes gyümölcskülde­mény darabonként, nagyító üveggel vizs­gáltatnék meg. Ezt a lelkiismeretességet és pontosságot pedig a vámhivataloktól meg­követelni nem lehet, legegyszerűbb meg­oldás volna tehát az amerikai gyümölcs

Next