Kertészet és Szőlészet, 1956 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1956-03-01 / 3. szám
resedés hamar megindul, de a száraz időjárás mellett az könnyen elpusztul. AZ IDŐKÖZBEN BEÁLLOTT HIÁNYOKAT egyesek gyökeres alanyokkal pótolják s ha az megeredt, a következő évben helyben, ékoltással vagy angolnyelves párosítással stb. beoltják. Ez a eljárás teljesen megfelelő. Sokan azt hiszik, hogy az oltással eleget tettek kötelességüknek, pedig csak ezután következik a tulajdonképpeni munka, ami a gondos védekezésből, válogatásból, harmatgyökerezésből stb. áll. Felsorolható még sok-sok apró mulasztás, mely első pillanatra alig látszik lényegesnek, de behatóbb vizsgálat után kitűnik, hogy igenis nagyon figyelemre méltók. Így például az ún. csirkézés, melyet ha elmulasztanak, a tőke könnyen kiszárad, míg ha sok földet húznak rá, a zsenge hajtás nem tud keresztül törni és befullad. Ha pedig nagy nehezen keresztültörte a vastag földréteget, akkor abból tökéletlen fejlődésű hajtást kapunk. Az új ültetés csirkézésén, ha annak felületét gyakran nem puhítjuk fel, egy összefüggő kemény kéreg képződik s az új fakadás azt nem tudja áttörni, alatta meggörbül, összezsugorodik és satnya hajtást nevel. AZ ÉJ ÜLTETÉSEK HANYAG HARMATGYÖKEREZÉSE az alany talpgyökereinek elgyengülését, az európai részből előtört harmatgyökerek gyors fejlődését idézi elő, aminek folytán a filoxéra tönkreteszi a fiatal tőkét. A nem termő oltványszőlők évi munkálatainál is sok olyan hibát lehet tapasztalni, amely a tőke életére kihat, így például gyakori, hogy ha a fedés felületes, az oltás helye nem részesül kellő védelemben a tél hidege ellen. A nyitásnál ügyelni kell arra, hogy a fiatal tőke nyakát a kapával meg ne sértsük, mert egy ilyen sérülés végzetes lehet a tőkére. A METSZÉSNÉL sajnos sok hibát követnek el, mert nem veszik figyelembe azt, hogy az oltványszőlők érzékenyebbek. Az oltványszőlők metszésénél nagyon ügyeljünk arra, hogy mindig világos szemre metsszünk, mert a kopasz metszésnél a tőkefejből bizonytalanul fakad a hajtás és abból legtöbbször féloldalas tőke lesz. Inkább több hajtás keletkezzék, mert azokat a zöldválogatásnál mindig eltávolíthatjuk. A metszéssel egy időben távolítjuk el a harmatgyökereket, de ezt lehet ősszel is. A PÓTLÁS KÖRÜL szintén sok a mulasztás, így pl. a pótlás helyén a gödröket nem időben, nem kellő mélyre és nagyságúra ássák ki sokan. A 60X60X60 cm-es, az ültetés előtt hat héttel kiásott gödör a megfelelő. A FIATAL TÖKÉK zöldválogatását csak a metszéshez is értőkre bízzuk. A hibás válogatás következtében keletkezik a legtöbb féloldalas, felugrott tőke. A nem termő tőkék kötözését nem hanyagolhatjuk el, mert a heves nyári szelek nagy kárt tehetnek a tőkékben. A GOMBABETEGSÉGEK ELLEN fokozottabb mértékben védekezzünk, mert a zsenge hajtásokon a peronoszpóra jelentős kárt okozhat. Ne feledkezzünk meg a pajorkártétel leküzdéséről sem. MÉG A TRÁGYÁZÁSRÓL kell megemlékezni. Közvetlen a tőke nyakához ne tegyünk trágyát, mert a gyökerek megpenészedhetnek. Számos olyan eset fordul elő az új szőlők telepítésénél a termőre fordulásig, amely a nagy költséggel és fáradsággal létesített ültetvények életét veszélyeztetheti.Nagyon gondos és folyamatos munkával, felügyelettel kell ezeket a legkevesebbre csökkenteni. Dolgozóinkat figyelmeztessük a mulasztás okozta anyagi veszteségre, tanítsuk a helyes módszerekre. P. L. Tavaszi szénsavképződés a borban Pincefelmelegedéskor az új boroknál, de néha az óboroknál is előfordul, hogy a bor pezsegni kezd. Az ilyen bor csípős, szénsavas és esetleg zavaros is. Ez könnyen összetéveszthető az utóerjedéssel. Télen a lehűlt bor térfogata kisebb, gázelnyelő (abszorbeáló) képessége viszont nagyobb lesz. A térfogatában megkisebbedett bort időközben feltöltögetjük. A tavaszi pincefelmelegedéskor а Ьот tágul, térfogata nagyobbodik, gázelnyelőképessége kisebbedik. Ezáltal a bor igyekszik a hordóban kiterjeszkedni, az elnyelt gázok (szénsav, oxigén) egy része pedig szabadulni is, így a hordóban nyomás áll elő, ami borpezsgést okoz. Ha a pince felmelegedésével számolnunk kell, akkor ajánlatos a feltöltött tiszta borokból — a hordó nagyságához mérten — kisebb-nagyobb mennyiséget levenni, az üledéken levő bort pedig tiszta hordóba átfejteni. Az almasavcsökkentő baktériumok a lehűlt pincékben szintén a tavaszi pincefelmelegedéskor kezdik működésüket. A borban levő almasavat tejsavvá és szénsavvá bontják. A keletkezett szénsav okozza a borok pezsgését. Almasavcsökkentő (bontó) baktériumok működése a savanyú boroknál nemcsak előnyös, hanem kívánatos is. Igyekeznünk kell elősegíteni ezt a folyamatot. Tapasztalat szerint az almasavbontó baktériumok működéséhez nem elégséges csupán almasav és a kellő hőmérséklet jelenléte, hanem szükséges az is, hogy az elhalt élesztősejtek nitrogéntartalmú fehérjebomlás-termékei is jelen legyenek. A kémiai bomlás alapján 134 g almasavból 90 g tejsav képződik, tehát a bor lágyabb lesz. Ez a lágyság nemcsak a sav csökkenésében mutatkozik, hanem abban is, hogy a kétbázisú, erősen disszociált almasavból egybázisú, gyengébben disszociált tejsav keletkezik. Savanyú boroknál az almasavcsökkentést elősegíthetjük azzal, hogy a bort seprőn hagyjuk és a borkősav kiválása után a pince hőmérsékletét 15—17 C fokra emeljük, hogy az almasavbontás mielőbb, végbemenjen, mert a késői fejtés a borra veszélyes lehet. A lágy boroknál, ha az erjedés elhúzódik, akkor az almasavbontó baktériumok megtámadják az elerjedetlen cukrot és ecetsavvá és tejsavvá bontják. Ezenfelül az almasavbontó baktériumok mellett még más mannitbaktériumok is elszaporodnak. Ilyenkor a bor könnyen mannitos erjedésbe mehet át. Az almasavbontó baktériumok igen érzékenyek kénnel szemben, úgyhogy szaporodásuk megállapításáahoz elegendő, ha hl-enként 5 g kénsavat adagolunk a borba. Az utóerjedés tünetei hasonlók a pinceerjedés és az almasavcsökkenés tüneteihez. Míg a normális összetételű boroknál kívánatos, hogy a bor minél előbb keresztülmenjen az utóerjedésen ,addig az édes vagy édeskés boroknál nem szabad bevárni, hogy az utóerjedés bekövetkezzék. Az utóerjedés megakadályozásának több módja van. Egyes helyeken erős kénezéssel gátolják az utóerjedést. De ez nem ajánlható, mert a borfogyasztóknak fejfájást okoz, azonkívül a sok kén a bor összetételét és jellegét hátrányosan megváltoztatja. Sokszor jó szűréssel is sikerül az utóerjedést hátráltatnunk, de ez ideig-óráig tart és nem mindig eredményes. A legbiztosabb eljárás, ha a bort pasztőrözzük vagy a borhoz az utóerjedés bekövetkezése előtt annyi borpárlatot adunk, amennyi annak alkoholtartalmát az erjedést gátló határig emeli. Gál Sándor OLVASD, TERJESZD A KERTÉSZET ÉS SZŐLÉSZETET! 12